2.fejezet: Egy kis pihenés

A történtek után eltelt egy hónap. Ez idő alatt Victoria sem tűnt fel Forks közelében. Edward is mindig mellettem volt, ritkán hagyott magamra, főleg akkor, ha vadászni ment. Ha pedig elment, mindig volt valaki mellettem és figyelt rám.
Szombat este volt. Charlie lent a szobában pakolt. Ugyanis egy hétre elutazik egy másik megyébe, mert furcsa gyilkosságok történtek azon a környéken. Gondolom Victoria állhatott a történtek mögött. Lent álltam a lépcső alján. Apám felvette a kabátot.
- Én most megyek Bella. Vigyázz magadra.
- Rendben.
- Gondolom Edwárdéknál töltöd ezt az egy hetet.
- Igen.
- De nincs semmi lógás! – mondta nevetve.
- Nem lesz. Te is vigyázz magadra. – válaszoltam és megpusziltam búcsúzásként.
Charlie kilépett az ajtón, beült a kocsiba és elhajtott. Felszaladtam a szobámba és összedobtam az összes tankönyvemet. Kopogást hallottam lentről.
- Gyere be! – kiáltottam le.
Mire megfordultam, már Edward ott volt és az ajtófélfának támaszkodott.
- Szia! – köszöntem és megcsókoltam.
- Edwardot elvarázsolta a csókom. Visszacsókolt és közben hozzám simult.
- Készen állsz? – kérdezte, mikor ajkaink elváltak.
- Még összeszedem a ruháimat és a tisztálkodó szereimet
- Nem kell. Holnap Alice el akar vinni, vásárolni.
- Hmm? – néztem rá.
- Szeretné, ha lenne ott is ruhád, ha ott alszol, meg szeretne veled eltölteni egy napot. Gyere, menjünk! – fogta meg a kezemet.
Kiléptünk és becsuktam magam után az ajtót. Tíz perc utazás után mosolyogva szálltam ki a kocsiból. Beléptem a házba, ahol síri csend fogadott. Kérdőn néztem szerelememre.
- Nincs itthon senki. Carlisle dolgozik; Esme, Alice és Jaasper vásárolni vannak; Rosalie és Emmett pedig nem tudom, hol vannak. – felelte mosolyogva.
Felsétáltunk a szobába. Ugyanúgy állt minden, ahogy utoljára láttam. Kinéztem az ablakon az erdőre. A táj még mindig elbűvölt ennyi idő után is. Fékcsikorgást hallottam. A szemem felragyogott. Leszaladtam a lépcsőn. Épp Alicék léptek be az ajtón kezükben szatyrokkal. Elvettem tőlük egy-egy szatyrot és bevittem a konyhába. Amint lepakoltam barátnőm ugrott a nyakamba.
- Holnap egy fantasztikus napot fogunk eltölteni! – mondta.
- Sejtem. – válaszoltam és erre mindenki felnevetett.
Gyorsan kipakoltunk mindent. Szerelmem csendben figyelt minket. Nemsokára Rosaliék is megjöttek.
- Szia Bella! – köszönt Emmett. – Hoztunk filmeket. Ha gondoljátok, csaphatunk egy mozis estét.
- Jól hangzik. – válaszoltam, de ahogy körbe néztem senkinek nem volt ellenvetése.
Hajnali háromig tévéztünk. Nagy ásítások közepet köszöntem el és indultam fel a lépcsőn. Edward hirtelen felkapott és a felvitt a szobába. Holt fáradtan fürödtem le- az ágyhoz bukdácsoltam és szó szerint beestem az ágyba. Még elköszöntem Edwardtól és aludtam is. Másnap Alice keltegetett.
- Jó reggelt! – köszönt a barátnőm. – Hasadra süt a nap. A boltok már várnak ránk! Gyerünk, ki az ágyból! – s azzal lehúzta rólam a takarót. Kimásztam az ágyból és eltöltöttem néhány emberi percet a fürdőben. Mikor kiléptem az ágyra oda volt készítve egy ruha. Felvettem és furcsán méregettem. Egy részes ruha meg harisnya??? Én nem szoktam ilyen ruhákat viselni. Magamhoz mértem. Ahogy jobban megnéztem magamat a tükörben, rájöttem, hogy nem is áll olyan rosszul rajtam. Hamar felöltöztem, bár a harisnyával kicsit meggyűlt a bajom. A hajamat kifésültem és egy leheletnyi parfümöt permeteztem magamra. Barátnőm a szobában várt rám. Mikor kiléptem a lélegzete is elállt.
- Istenem! Fantasztikusan nézel ki! Gyere, induljunk. Hosszú nap áll még előttünk.
- A többiek mit csinálnak ma? –kérdeztem.
- Vadászni mennek. – felelte és közbe lefelé sétáltunk a lépcsőn.
Lent Esme és Rosalie beszélgettek. Amint leértem, nekik is elakadt a szavuk.
- Jól nézel ki. A végén még féltékeny leszek. – mondta Rose.
Jó nagyot nevettünk ezen. Szememmel Edwardot kerestem, de nem volt sehol. Felvettem a kabátot, amit Alice adott, ami egyben ment a ruhához is. Az udvaron Carlisle, Jasper és Emmet várakozott Edwardra, mert már csak ő hiányzott a csapatból. Óvatosan lépkedtem lefelé a lépcsőn. Épségben leértem és a fiúkra néztem, akik leesett állal figyeltek, főleg Jasper és Emmett. Elpirultam.
- Gyere, induljunk. – bökött meg barátnőm, visszafojtva a nevetését.
Kinyitottam a Mercedes ajtaját.
- Bella! – szólt egy hang, mire a szívem még jobban elkezdett dobogni. Megfordultam. Edward elkerekedett szemekkel firtatott végig.
- Hűha! Istenien nézel ki. – mondta, még mindig engem fixírozva.
- Köszönöm. – s még jobban elvörösödtem. – Mikor jöttek vissza?
- Este felé. – válaszolta és magához vont.
Barátnőm dudált egyet. Elnevettem magamat. Megcsókoltam Edwardot és beültem a kocsiba. Leengedtem az ablakot.
- Érezzétek magatokat jól! És Alice, kérlek vigyázz rá!
- Nem lesz semmi gond. – válaszolta és elindultunk Port Angelesbe.
Boltról boltra jártunk. Sok ruhát próbáltunk fel és közben nagyot beszélgettünk. Dél fele betértünk egy étterembe, ahonnan egy óra múlva jól lakottan távoztunk. Mozdulni alig tudtam, annyit ettem. Este fele értünk haza. A kocsi tele volt egy csomó szatyorral, ami mind csak ruhával volt tele. Beértünk a házba és azonnal ledobtam magamat a kanapéra. Fáradtan sóhajtottam.
- Milyen volt a napotok lányok? – kérdezte Esme csatlakozva.
- Fárasztó. – nyögtem mosolyogva.
- Ha láttad volna Esme, hogy ma hányan nézték meg Bellát! – mondta kacagva Alice.
- Nem csodálom. Gyönyörűen nézel ki ebben a ruhában. – helyeselte.
- Reggel Edwardnak is leesett az álla. Látnod kellett volna. – felelte barátnőm és eljátszotta a testvérét.
Nagyot kacagtunk a színjátékon.
- Gyere Bella. Készen van a vacsora.
- Megyek. – válaszoltam és a konyha felé vettem az irányt.
Esme megint kitett magáért. A lasagne, amit csinált nagyon finom volt. Felcipeltük az összes szatyrot a szobába és neki álltunk bepakolni a szekrénybe. Elől hagytam egy régebbi hosszú pólót és egy rövid nacit pizsamaként. Kinéztem a sötét erdőre. Kint zuhogót az eső. Hiányzott Edward. Reggel óta nem láttam és a szívem fájt, hogy még nem láthatom egy ideig. Úgy döntöttem, hogy hamar lefürdök, és még átnézem egy kicsit a tanulni valókat. Felszabadultan bújtam be a nagy franciaágyba. Átnéztem a matekot és az egyéb tartárgyakat. Csendben ültem egy ideig, majd bekapcsoltam a CD lejátszót, ahol a kedvenc számomat kezdték el játszani. Nagyot ugrottam örömömben. Először csak dúdoltam majd énekeltem. Meglepődtem mikro Alice is csatlakozott és már együtt, hangosan énekeltünk és ugráltunk, mint a kisgyerekek. Öröm volt látni, hogy milyen felszabadult és vidám. A szám végére ért és mi egyszerre ugrottunk fel az ágyra és álltunk be, mint egy híres lány csapat. Majd együtt csaptuk össze a kezünket a levegőben és nevettünk fel. Szaporán vettem a levegőt és az ajtóra pillantottam. Mindenki ott volt és rajtunk nevettek. Emmett a kezében egy videokamerát tartott.
- Fantasztikusak voltatok lányok. – mondta a fiú és a hasát fogta a nevetéstől.
Ezen mindannyian nagyot nevettek. Most éreztem úgy, hogy nem érdekel, hogy mindent felvettek. Csak mosolyogni tudtam rajta. Bezzeg máskor! Utáltam, ha fényképeztek vagy videóztak.
Végül mindenki elszállingózott és csak Edward maradt velem. Ő is mosolyogott. Boldog volt, hogy boldognak lát. Odaszaladtam és megöleltem. Akkor tudatosult bennem, hogy szerelmem sárosan jött haza. Amikor elváltunk végig néztem magamon. Csupa sár lettem. Edward nagyot nevetett rajtam, de végül én is csatlakoztam hozzá. A könnyeimet törölgettem miközben elővettem egy új tiszta pizsamát.
- Hmmm. Már nagyon hiányoztál. – suttogta a fülembe Edward.
- Nekem is. – válaszoltam, ahogy megfordultam.
Szerelemem megcsókolt. A karjaimat a nyaka köré fontam. Egyre hevesebben csókolóztunk és levegő után kapkodtunk Edward nagyot sóhajtott. Az ajkába haraptam.
Hirtelen a szoba másik felébe termett, szaporán véve a levegőt.
- Ne haragudj. – nyögtem halkan és összeroskadtam a földön.
- Megőrjítesz az illatodtól. – mondta nevetve, közelebb jött és felsegített. – Szeretlek.
- Én is. – nyugodtam meg és öleltem át újból.
- De most, mars fürdeni! – szólt komolyabb hangon. – Holnap suli!
Úgy tettem, ahogy mondta és tíz perccel később már tisztán feküdtünk mindketten az ágyban. Összebújtunk és halkan beszélgettünk a mai napról. Későre járt mire elaludtam.

1. fejezet: Az álom

A sötét szemű, hosszú hajú nő dühösen közeledett felém. A távolság fogyott közöttünk. Megfordultam és futásnak eredtem. Hallottam, ahogy mögöttem gonosz kacajjal futásnak ered. Megbotlottam és elestem. Mellém lépett, megfordított, kivillantotta fehér fogait és rám vetette magát.

- Ne! – sikítottam, az oldalamra fordultam, de elfogyott alólam az ágy és leestem. Egy hideg karban landoltam.
- Jól vagy? – kérdezte egy kedves, ám aggódó hang.
- Igen. Köszönöm Edward. – mondtam, miközben szerelmem leült velem az ágyra. Már lassan három hónapja ugyan az álom.
- Victoria? – kérdezte aggódva Edward.
- Igen. – bújtam oda kedvesemhez.
- Nincs semmi baj. Nem fog bántani. Egyáltalán még a közeledbe se tud férkőzni. Nincs rá esélye sem. Próbálj meg visszaaludni. Szeretlek. –suttogta és egy csókot lehelt a számra és elkezdte dúdolni azt a dalt, amit nekem írt. Újból mély álomba merültem. Edward hajnalban maradt velem. Reggel felébredtem. Ránéztem az órára. Reggel kilenc óra volt és szombat. Szememmel szerelmemet kerestem, de csak egy levelet találtam az ágyam végében. Felvettem, kinyitottam és elkezdtem olvasni Edward gyöngybetűs írását.
„ Jó reggelt, Életem! Ne haragudj, de hajnalban el kellett mennem. Muszáj, vagyok elmenni, vadászni a te érdekedben. Esme otthon van. Ha van, kedved menj át hozzá. S kérlek vigyázz magadra. Ölel: Edward.”
Összehajtottam a levelet és bevánszorogtam a fürdőbe. Lezuhanyoztam. Körém csavartam egy törülközőt és kinyitottam a szekrényemet a szobámban. Elővettem egy farmert, egy kötött pulcsit és felöltöztem. Leszaladtam. Charlie a Tv-t nézte.
- Jó reggelt Bella! Mit tervezel már? – kérdezte hátrafordulva.
- Átmegyek Esméhez. – mondtam és müzlit öntöttem egy tálba.
- Értem. Egy- két kollégámmal elmegyünk horgászni. Holnap jönnénk haza. Nem haragszol, ha itthon hagylak?
- Menj el nyugodtan. Jól elleszek. Érzed csak jól magad!!
- Rendben! Gondolom Edward is itt lesz majd.
- Ühm. – bólogattam két falat között.
- Köszönöm Bells. Te egy angyal vagy. Vigyázz magadra! – felelte.
Észre se vettem, hogy már útra készen áll. Puszit nyomott a homlokomra, elköszönt és kilépett az ajtón. Befejeztem a reggelit, felvettem a kabátomat és magam után bezártam az ajtót. Beültem a furgonomba és elindultam a Cullen rezidencia felé. Könnyen odataláltam már. Benyitottam a házba. Finom illat csapta meg az orromat.
- Bella! – tűnt fel a nappaliban Esme.
- Szia Esme! – köszöntem boldogan és megöleltem. – Mi finomat sütsz? Idáig érezni az illatát.
- Palacsintát. Remélem, szereted.
- Imádom, a kedvencem.
- Ennek örülök. Gyere, kóstold meg.
Elindultunk mindketten a konyhába. Már otthonosan mozogtam náluk. Még most is néha elbűvöl a ház. Olyan kedves, barátságos volt, de nem csak a ház, a benne lakók is. Esmét már anyámnak, Carlislet pedig apámnak tekintettem. Alice volt a legjobb barátnőm, még Jessicánál is jobban kedveltem, szerettem. Jasper még tartotta a távolságot a közelemben, ellenben a fivérével Emmettel, aki szertetett megviccelni és poénkodni. Rosalie is kicsit barátságosabb lett velem. S persze ott volt Edward, akit szerettem. Minden mozdulatomat figyelte és ritkán hagyott magamra. Imádott a közelemben lenni. Megkóstoltam a palacsintát. Finom volt. Még anyám se tudta volna finomabbra csinálni Phoenixben.
- Ez isteni! Nagyon finom! – mondtam miután lenyomtam még három darabot.
Esme csak mosolygott. Beültünk a nappaliba elkezdtünk beszélgetni mindenről, ami csak szóba jött. Nagyot kacagtunk egy- egy történeten.
- Ne haragudj, de meg kell néznem valamit. Addig menj fel nyugodtan Edward szobájába. – állt föl Esme.
- Rendben! – feleltem és elindultam felfelé a lépcsőn.
Beléptem Edward szobájába. Leültem az ágyára, amit csak miattam szereztek be, ha netán ott alszok. Bekapcsoltam a CD lejátszót a távirányítóval. Felcsendült egy 80-as évekbeli lassú szám. Beleszagoltam a levegőbe, ami tele volt Edward illatával. Az ablakhoz léptem és a csendes erdőt figyeltem. Nem sokára mozgásokra lettem figyelmes. Gyorsan közeledtek az erdőben. Felcsillant a szemem. Biztos Edwardék jönnek. De ahogy jobban megfigyeltem a közeledőket rájöttem, hogy a Cullnék nem így szokta közlekedni. Félelem lett úrrá rajtam. Eltávolodtam az ablaktól és a lépcső felé indultam el.
- Bella? –kiáltott fel Esme.
- Itt vagyok fent! – mondtam lefelé jövet.
- Gyere, menjünk be a konyhába. – felelte a hangjában félelem bujkált.
- Mi az? Mi történt? – követtem a konyhába.
- Még nem tudom Bella. Mintha valami közeledne felénk. Felhívom Carlislet, hátha itt vannak a közelben. – indult el a telefonért, mikor az előszobából üvegcsörömpölés hallatszódott. Esme egy pillanat alatt előttem termet védő pozícióban. Halk morgás tört fel a torkából.
- Bármi történik Bella, maradj mögöttem és próbáld megvédeni magadat. Nem szeretném, hogyha bármi bajod esne. Edward nem örülne neki.
Hirtelen négy-öt férfi lépett be a konyhába. Morogtak és támadó állásba helyezkedtek el. Ideges volta és féltem. Azt kívántam bárcsak itt lenne Edward mellettem. Aztán eszembe jutottak Esme szavai. A félelmet bátorság váltotta fel. Két férfitámadásba lendült, rávetették magukat Esmére és lefogták.
- Esme! – kiáltottam mire két másik vámpír letepert a földre.
Majd belépett még egy személy. Felnéztem rá.
- Victoria..- rebegtem.
- Nah végre. Azt hittem már sosem érem meg ezt a pillanatot. – mondta és intett a két vámpírnak, akik felrángattak. A nő közelebb lépett és mélyen a szemembe nézett. Megborzongtam. Dühöt, haragot és kárörvendést láttam a szemében.
- Induljunk! – adta ki a parancsot a többi vámpírnak.
-Esme! – kiáltottam, ahogy kifelé vittek a házból. Mire észbe kaptam már az erdő közepén találtam magamat még több vámpírral.
Eközben Edwardéknál…

Hirtelen Alice megtorpant. Minden szempár rászegeződött.
- Mi a baj Alice? – kérdezte Jasper lágyan a lány kezét fogva.
- Láttam valamit.
- Mit?
- Bella…- suttogta. Hirtelen ott termett Edward is és feszülten figyelt. – Az erdőben van. Több vámpírral együtt. – szólt újra és felnézett Edwardra. – Ott van az a nő is.
- Victoria… - suttogta a fiú és futásnak eredt. A többiek követték. Tíz percen belül a háznál voltak. Beléptek.
- Esme! – kiáltotta Carlisle.
- Itt vagyok. – lépett elő a konyhából, a falnak támaszkodva. Mindenki odarohant. Leültették. Nagyon rossz bőrben volt. Egy- két helyen vérzett és kék- lila foltok éktelenkedtek a bőrén.
- Hol van Bella? – kérdezte idegesen Edward.
- Ne haragudj Edward. Próbáltam megvédeni, de túl erőben voltak. A semmiből tűntek. Elvitték.
- Rosalie te itt maradsz Esmével. Mi meg megkeressük Bellát. – szólt Carlisle és végig nézett a család többi tagján. Megfordultak s már el is tűntek.

Közben Belláéknál…

- Oly régóta vártam ezt a pillanatot. Most megbosszulom James halálát. Te fogsz mindenért felelni. – s közelebb lépett hozzám.
Körül néztem. Mindenhol vicsorgó fogak villantak rám. Nem volt hova futnom. Szembe fordultam a nővel, akivel három hónapja álmodtam. Úgy döntöttem, küzdeni fogok bármeddig is tartson. Belenéztem a vörös szempárba bátran. A nő elindult felém lassú léptekkel. Felvettem egy támadási pozíciót, de mire bármit is tehettem volna, már a levegőben lógta, Victoria a nyakamnál fogva tartott. Levegő után kapkodtam. Fuldokoltam. Körülöttünk a vámpírok felmorogtak.
- Ígérem fiúk a tiétek lesz, de először, hadd öljem meg én. Utána azt csináltok vele, amit akartok.
Azzal eldobott, én pedig nyirkos földön landoltam. Sajgott a fejem és az összes porcikám. Victoria mellém lépett, megfordított, kivillantotta fogsorát, mint az álmomban és rám vetette magát. Az utolsó csapásra készült, mikor valaki hirtelen leszakította rólam. Lassan felültem. Szédültem.
- Jól vagy Bella? – termett mellettem a semmiből Alice és Jasper.
- Igen. – feleltem.
Óvatosan felsegítettek. Körül néztem. Tőlem nem messze állt Carlisle és Emmett. Távolabb megpillantottam Edwardot, ahogy harcolt Victoriával. Végül egymástól tíz méterrel megálltak egymással szemben. Victoria körül nézett. Rám vetette izzó vörös tekintetét. Összeroskadtam újból. A félelem futkosott rajtam. Remegtem. Alice óvóan átölelt. Végül a nő belátta, hogy nem győzhet, túl erőben voltunk. Hangosan felmordult és eltűnt a szemünk elől. A többi vámpírnak is nyoma veszett. Hirtelen ott termett mellettem Edward és szorosan ölelt.
- Bella? Jól vagy?- kérdezte aggódva.
- Igen. – néztem fel az arany szempárba. Szerelmem megcsókolt.
- Gyere. Menjünk haza! –mondta és felvett a karjaiba.
Lassan elindult a ház felé a többiekkel együtt, akik boldogan követtek minket. A többire már nem emlékszem, mert elaludtam szerelmem karjaiban.
Másnap ébredtem fel Edward ágyában. Körül néztem. Az égy végében Esme ült csendesen és engem figyelt.
- Jó reggelt Bella! – köszönt halkan.
- Esme! Jól Vagy? – kérdeztem felülve, hangomban aggodalom csendült.
- Igen. Jól vagyok. Annyira sajnálom a történteket. – mondta és még közelebb lépett hozzám.
- Nincs semmi baj. Nem a te hibád. Jól vagyok, nincs semmi bajom.
- Köszönöm. – mondta meghatódva és átölelt.
- Én köszönöm, hogy mellettem voltál és védelmeztél.
- Ez csak természetes.
Egymásra mosolyogtunk. Az ajtóra pillantottam, ahol az egész Cullen család figyelt mosolyogva. Majd közelebb jöttek és leültek a nagy francia ágyra. Egy ideig bent voltak és mindent elmeséltek, ami tegnap történt. Mindenkijobbulást kívánt, kivonultak a szobából maguk után becsukva az ajtót. Edwardra néztem, aki az ablaknál állt és a tájat figyelte. Teljesen elmerült a gondolataiban. Kimásztam az ágyból és hátulról megöleltem. Megfordult és még szorosabban ölelt.
- Azt hittem, hogy elveszítelek. - suttogta a hajamba.
- De látod, itt vagyok! – mosolyogtam rá. - S nincs semmi bajom.
- Igen, látom. Hála Alicenek. Ha ő nem látja meg. Ki tudja mi tört…
- Csss! – mondtam és befogtam a száját a kezemmel. – Ne gondolj ilyesmire. Megtörtént és kész. Az a múlt és most jelen van.
Lefejtette kezemet a szájáról, magához húzott és megcsókolt, úgy ahogy még sosem.

Hali!

Sziasztok! Megnyitottam az első blogomat, melyen A csapda című ficcemet találjátok. Jó szórakozást kívánok