14. fejezet: Tudnivalók és egyéb dolgok

Reggel boldogan ébredtem. Kiszálltam az ágyból és a fürdőbe mentem. Belenéztem a tükörbe, majd felhúztam a pólómat. Meglepődtem. Ugyanis úgy tűnt, mintha nőtt volna egy kicsit tegnap óta.
Közelebb léptem a tükörhöz és jobban megvizsgáltam.
„- Ez képtelenség!” – gondoltam magamban.
Hirtelen feltűnt még egy személy mellettem a tükörben.
- Jó reggelt szerelmem! – köszönt Edward és belecsókolt a nyakamba.
- Edward nézd meg! – mondtam és kezét a hasamra helyeztem.
Keze jéghideg, de nyugtató volt. Feltűnt neki is a változás. Csillogó szemekkel nézett rám.
- Ez csodálatos életem! – mondtam és magához ölelt.
Boldogan néztünk bele a tükörbe. Kopogtattak a szobaajtón.
- Szabad! – szóltam ki.
- Halihó? Merre vagytok? – hallottam meg Alice csicsergő hangját.
- Itt vagyunk bent!
Barátnőm belépett a fürdőbe, majd felcsillant az ő szeme is, mikor megpillantotta a hasamat.
- Csak nem? – kérdezte fülig érő szájjal.
- De igen- feleltem mosolyogva.
Közelebb lépett és jobban megvizsgálta a hasamat.
- Tényleg – válaszolta hosszú pillanatok múlva.
- Minek köszönhetjük látogatásodat? – kérdezte Edward.
- Ja, Bella Carlisle veled beszélgetni és megvizsgálni reggeli után.
- Persze. Hát, akkor légyszi fáradjatok ki a fürdőből, hogy le tudjak zuhanyozni – válaszoltam és kifelé toltam mindkettőjüket.
- Ha van valami baj, szóljál! – szólt még szerelmem.
- Ígérem, sikítok! – feleltetem mosolyogva és becsuktam az ajtót.
Levetkőztem, beálltam a zuhanyzóba és megengedtem a forró vizet. Fantasztikus érzés volt felfrissülni. Pancsolás után belebújtam egy köntösbe és kisurrantam a szobába. Körbe pillantottam. Az ágy már meg volt igazítva és az ablakot tárva nyitva találtam. Kintről fülledt levegő áramlott be.
„ – Esni fog” – gondoltam.
Közelebb léptem az ablakhoz, majd neki dőltem a félfának. Edwardot pillantottam meg. Köhintettem egyet. Edward felpillantott és elmosolyodott. Összegörnyedt, elrugaszkodott a földtől és felugrott a szobába.
- Szép hölgyem, meg fog Ön itt fázni! – felelte udvariasan, felkapott az ölébe és a lábával belökte az ablakot. Az ágyhoz sétált finoman lefektetett és mélyet szippantott az illatomból, majd szelíden felmorgott. Megemeltem magamat és megcsókoltam. Éreztem, hogy ujjai elindulnak a combomon felfelé. Belenyögtem a csókunkba. Szerelmem szája már a nyakamon járt, ujjai pedig a köntös kötőit kötötte ki.
- Edward…ne.. – mondtam halkan és lefogtam a kezét.
Bódultan nézett rám.
- Ne haragudj, majd máskor folytatjuk. Muszáj mennem. Carlisle és Esme biztos várnak már – feleltem és kibújtam alóla.
A szekrényhez léptem, elővettem tiszta ruhákat és felöltöztem. Edward újból felmorgott, mikor levetettem a köntöst. Mielőtt még kiléptem volna adtam még egy csókot Edward szájára.
- Ígérem, majd bepótoljuk!
Kicsit elmosolyodott.
- Bella! – kiáltott fel Esme.
- Megyek! – szóltam vissza.
Még egy gyors puszit nyomtam az arcára és már ott sem voltam. Lesiettem a konyhába.
- Jó reggelt! – köszöntem Esmének.
- Neked is! – köszönt vissza. – Hogy aludtál?
- Köszönöm, jól – mondtam és helyet foglaltam az egyik széken a pultnál.
Esme elém rakott egy tányért. Tükörtojás és bacon volt rajta. Mellé még kaptam egy pohár narancslevet.
- Köszönöm.
- Nincs mit. Jó étvágyat!
- Köszi!
A reggeli egy-kettőre eltűnt. Megtöröltem a számat, de még mindig azt éreztem, hogy tudnék enni.
- Esme, szőlőt hol találok? – kérdeztem.
- Nem tudom biztosan, hogy van-e itthon, ha van akkor a kamrában, ha pedig nincs akkor majd veszek.
- Rendben! – azzal elindultam a kamra felé.
Beléptem, felkapcsoltam a villanyt és neki álltam keresgélni. Nem is kell mondanom, hogy a kis helység tele volt sok finomsággal. Kiszúrtam a szőlőt, megfogtam egy nagy fürtöt és kimentem. Megmostam és neki álltam elfogyasztani. Isteni finom volt. A gyümölcs végeztével még ittam egy pohár vizet, majd elindultam Carlisle dolgozószobája felé. Az ajtó előtt megálltam és kopogtattam. Nyílt az ajtó.
- Szervusz, Bella! Fáradj beljebb! – invitált be Carlisle.
Beléptem. Leültem az egyik kényelmes fotelbe, míg a családfő velem szemben, az íróasztal mögött foglalt helyet.
- Hogy érzed magad? – kérdezte.
- Köszönöm jól.
- Értem.
- Carlisle az lehetséges, hogy tegnap óta nőtt volna hasam?
A családfő meglepődött.
Elvileg ne, hisz még csak az első hónapban jársz. Majd csak a harmadik hónaptól kezd el növekedni. Megengeded, hogy megnézzem?
- Persze – válaszoltam, felálltam és felhúztam a pólómat.
Carlisle felállt, közelebb lépett és szemügyre vett.
- Szabad? – kérdezte.
- Persze.
Finoman megfogta a hasamat és megtapogatta.
- Hmm… elég különös – válaszolta. – Köszönöm.
Visszaültem a helyemre, míg a családfő mellettem foglalt helyet a másik fotelben.
- Bella, ez elkövetkezendő kilenc hónapban egy csomó vizsgálatot kell majd elvégeznem. Vérvétel, szívhang, ultrahang és egyéb dolgokat. Tudom, nem szereted a vérvételt, de többször is kell majd vennem tőled. Arra gondolta, hogy még az költözés előtt levehetném az elsőt, persze, ha te is így gondolod.
Nyeltem egy nagyot.
- Rendben legyen.
- Szeretném, ha ebben a kilenc hónapban sokat pihennél, nem stresszelnél, nem emelgetnél nehéz dolgokat. Ígérem, megpróbáljuk úgy megoldani a költözést, hogy neked ne okozzon gondot.
Bólintottam.
- Szeretném, ha változatosan étkeznél. Kérlek, fogyassz sok gyümölcsöt és igyál sok folyadékot.
- Természetesen.
- Mi lenne, ha holnap reggeli előtt megtartanánk az elsőt?
- Rendben.
- Megegyeztünk.
Carlisle elmerült a gondolataiban. Én egy madarat figyeltem, aki a párkányon ugrabugrált.
- Tudom még mit akartam mondani –szólalt meg Carlisle újból.
Elszakítottam a tekintetemet a madárról és ránéztem.
- Nem tudom, hogy milyen lesz az új ház, de szeretnék kialakítani, majd egy vizsgálót, hogy ne kelljen kórházba járnod és persze, hogy nehogy lebukjunk.
- Jó ötletnek tartom – feleltem.
- Charlie-val mikor fogod közölni?
- Hát, a terhességről nem szólok semmit, csak elmondom neki, hogy elköltözünk. Ma délután szeretnék átmenni Edwarddal.
- Rendben. Szerintem végeztünk. Elmondtam mindent, amit tudnod kell. Ha valami kér…..
- Kérdésem, problémám van, nyugodtan forduljak hozzád – fejeztem be a mondatát mosolyogva. – Úgy lesz, ígérem – válaszoltam még és megöleltem.
Ő is visszaölelt, majd távoztam a szobájából. Felsétáltam a szobánkba, amit nagy meglepetésemre üresen találtam. Visszafordultam és elindultam a nappali felé. Csak a lányokat találtam ott. Mindannyian az ablaknál álltak és fejet csóválva néztek ki az ablakon. Odaléptem hozzájuk. Kint az udvaron Edward és Emmett bunyóztak, míg Jasper figyelte őket.
- Már megint civakodnak? – kérdeztem.
- Mint mindig.
- Aha.
Edwardot figyeltem, aki nevetve nézte testvére próbálkozásait. Felsóhajtottam.
- Sosem nőnek fel?
- Ők, soha – felelte Alice.
- Azt csiripelték a madarak, hogy nőtt a hasad! – lépett mellém Rose csillogó szemekkel.
- Igen, egy nagyon picit, de azért látható.
- Megnézhetjük?
- Persze – válaszoltam és felhúztam a pólómat.
Mindhárman körém gyűltek, megnézték és megtapogatták.
- De jó – szólalt meg Rosalie. – Alig várom már, hogy megszülessen.
- Hát még én! – válaszoltam boldogan.
Még egy ideig a lányokkal voltam, majd elindultam felfele a szobába.
- Te meg hova mész? – kérdezte Alice.
- Átöltözni, utána meg Charlie-hoz beszélni.
- Edward nem megy veled?
Hát, per pillanatban nem úgy tűnik – feleltem a lépcsőről.
Felérve a szobába előkaptam egy csípő farmert, egy kék pólót és egy pulcsit, majd felöltöztem. Kifésültem a hajamat még. Kisétáltam a fürdőből. Az ajtó felé tartottam, mikor az becsukódott előttem és Edward tűnt fel.
- Á, szia. Épp Charlie-hoz igyekszek.
- Megyek veled – szólalt meg komolyan.
- Így? Sárosan? Charlie nem nagyon díjazná. Úgy nézel ki, mintha valami medvével harcoltál volna.
Emmett öblös nevetése szűrődött fel a földszintről.
- Kaphatok két percet?
- Tőlem – mondtam mosolyogva, puszit nyomtam az arcára, kinyitottam az ajtót és lesétáltam.
A nappaliban a többiek még mindig az előbbi beszólásomon nevettek.
- Elmentünk, majd jövünk.
- Jól van, drágám. Sok sikert – szólt Esme.
- Köszönöm.
Átsétáltam a konyhába, ott meg le a lépcsőn a garázsba. Neki dőltem a Volvónak és türelmesen várakoztam. Hirtelen nyílt a garázs ajtó és Edward tűnt fel.
- Azt hittem, már sosem érsz le – cukkoltam.
- Márpedig, mint látod, itt vagyok – felelte csibészes mosollyal és kinyitotta előttem a kocsiajtót.
Beszállta, majd Ő is beült. Kiálltunk a garázsból és elindultunk. Az úton csendben ültünk. A hát elé érve megpillantottam Katy kocsiját is apué mellett. Edward leállította a motort. Szerelmemre pillantottam.
- Ébren vannak? – kérdeztem.
- Igen, mindketten a nappaliban ülnek.
- Rendben. Mehetünk?
- Persze.
Kiszálltunk a kocsiból és kéz a kézben léptünk be a házba kopogtatás után.
- Sziasztok! – köszöntem hangosan.
- Szia Bella, Edward! – lépett ki a nappaliból Katy.
Odajött hozzám, megölelt és két puszit váltottunk. Charlie kezet fogott Edwarddal, majd magához ölelt. Jól megropogtatta a csontjaimat. Kicsit megijedtem, hogy a kicsit is összenyomja. Mikor elengedett nagyot sóhajtottam.
- Gyertek beljebb – invitált be Katy.
Helyet foglaltunk a nappaliban.
- Meséljetek, mi újság odaát? – kérdezte Charlie.
Nyeltem halkan egy nagyot. Belenéztem apu és Katy szemébe.
- Semmi különös. Élvezzük a szünetet – feleltem és közben megszorítottam szerelmem kezét. – Azért jöttünk, hogy elmondjuk, hogy jövő héten elköltözünk, ugyanis felvettek egy angliai egyetemre.
A szobába néhány percig csend volt, majd Charlie szólalt meg.
- Értem. S melyik városba költöztök? Az egész család költözik?
- Newcastle-be. Igen, Esméékkel együtt megyünk, mert Jaspert és Alicet is egy ottani, de egy másik egyetemre vették fel – válaszoltam, ami nagy hazugság volt, mert még egyáltalán nem tudtuk, hogy hova költözünk és egyáltalán egyik angliai egyetemre se vettek fel.
- Aha. Melyik nap lenne a költözés?
- Még nem tudjuk, de ígérem apu, hogy amint megtudom a pontos dátumot, szólok – mondtam és felálltam.
Charlie is felállt és én megöleltem. Nagyon fognak hiányozni nekem mind a ketten. Még egy fél órát voltunk ott, míg Katy és apu nem közölték, hogy menniük kell dolgozni. Elbúcsúztunk, majd hazaindultunk.
- Ezen is túl vagyunk. Már csak a költözés maradt hátra.
- Igen. Charlie boldog, hogy Téged boldognak lát, de egyben szomorú is, hogy el kell, hogy menjél. Ami pedig nekünk jó pont, hogy egyáltalán nem kételkedik a szavadban és mindent elhitt neked.
- Tudom nekem is nehéz az elválás. Igen, ez tényleg jó dolog.
Edward bátorítólag megszorította a kezemet, majd bele csókolt a tenyerembe.
- Még Reneével is közölnöm kell – sóhajtottam fel.
Hazaérve az egész család szétszóródva foglalta el magát. Éreztem, hogy Esme valami finomat készít megint. Gondolom a többiek meg a saját szobájukban foglalatoskodnak. Felmentünk az emeletre, épp hogy beléptünk a szobába Edward megtorpant.
- Hm? – néztem rá.
- Nagy baj lenne, ha kicsit magadra hagynálak? Még régebben megígértem Emmettnek és Jaspernek, hogy lejátszunk egy meccset az Xbox-on és most gondolatban üvöltenek, hogy menjek már – nézett rám bocsánat kérően.
- Dehogy! Menjél csak nyugodtan. Addig én is elleszek. Sok sikert! Verd meg őket! – feleltem mosolyogva.
- Köszönöm édesem, egy angyal vagy – válaszolta mosolyogva, megcsókolt és eltűnt a szemem elől.
Én átsétáltam barátnőm szobájához és kopogtattam.
- Szabad! – szólt ki.
- Szia Alice! – köszöntem belépve.
Barátnőm épp a hatalmas gardróbban volt és a temérdek sok ruháját válogatta.
- Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy oda adod a laptopodat? Szeretnék kicsit a neten körül nézni.
- Persze. Ott van az asztalon, vidd el nyugodtan.
Felkaptam a gépet.
- Rendben, köszi – válaszoltam és kiléptem a szobából.
A szobánkban helyet foglaltam a kanapén, beindítottam a gépet, majd néhány perccel később már az interneten szörföztem. Zenét hallgattam, humoros videókat néztem, majd egyszer csak egy hirdetésre kattintottam.
„Eladó házak.”
Sokáig nézelődtem, míg meg nem pillantottam egy házat. Azonnal bele szerettem. Gondoltam egyet, összecsuktam a gépet és Carlisle szobájához sétáltam. Kopogtam.
- Gyere be nyugodtan, Bella – szólt ki kedves hangon.
- Szia Carlisle, ne haragudj a zavarásért.
- Ugyan, nem zavarsz. Valami baj van?
- Nem. Igazság szerint nincs hozzá sok közöm, de találtam valamit. Remélem neked és a többieknek is tetszeni fog – mondtam, majd kinyitottam a laptopot és megmutattam a családfőnek a találatomat. Sokáig csendben nézegette a házat és gondolkozott, majd rám pillantott.
- Először is neked is közöd van ehhez, hisz családtag vagy, másodszor pedig mit gondolsz? – kérdezte.
- Őszintén, én már most bele szerettem – válaszoltam boldogan.
- Én is ugyan így vagyok ezzel. Mit szólnál, ha a lemennénk a nappaliba és közölnénk a többiekkel ezt a jó hírt? – kérdezte lelkesen.
- Benne vagyok.
Megfogtam a gépet és izgatottan lefáradtunk a nagy helységbe.
- Esme, Alice, Rosalie, Jasper, Emmett és Edward, kérlek, fáradjatok le a nappaliba – mondta normális hangon.
Két másodpercen belül már az egész család ott volt és érdeklődve, kíváncsian néztek ránk.
- Nekem nagyon tetszik, jó választás volt – kacsintott rám Alice.
„- Hát persze, Alice elől semmit nem lehet eltitkolni” – gondoltam és elmosolyodtam.
- Mi történt Carlisle? – kérdezte Esme.
- Bella megtalálta a következő házunkat, ahova költözünk – válaszolta felesége kérdésére a családfő.
Mindenki szeme felragyogott.
- Amit idáig láttam és olvastam róla egyszerűen fantasztikus – vettem át a szót mindenkire pillantva. - A ház ugyan úgy az erdőben található. A hozzá tartozó terület óriási nagy, még a háznál is nagyobb. A ház mellett van egy nagy garázs is. A földszinten található egy nagy nappali, konyha és ebédlő, az első emeleten három nagy szoba, a másodikon két nagy szoba és van egy padlástér is, ami ki van építve. Hogy őszinte legyek, kicsit kutakodtam az interneten és megtudtam, hogy az ottani erdő vadállománya is elég kecsegtető – mondtam, mire mindenki felnevetett. – Itt vannak a képek, gyertek, nézzétek meg.
Leraktam az asztalra a laptopot és mindenki köré gyűlt és halk sutyorgásba kezdtek. Végül egyesével visszaszállingóztak a helyükre.
- Nos, mit szóltok? – kérdezte Carlisle. – Esme?
- Nekem nagyon tetszik, nagyon jó találat, már van egy- két ötletem.
- Rosalie?
- Egyszerűen fantasztikus.
- Emmett?
- Tetszik a nagy terület. Lesz, hol majd verekedni - felelte összedörzsölve a tenyerét.
„ - Reménytelen eset!” – gondoltam a fejemet csóválva.
- Alice?
- Meseszép és csodálatos.
- Jasper?
- Kitűnő választás, tetszik.
- Edward?
- Igazság szerint kényelmesnek és tágasnak tűnik, főleg hogy gyarapodunk és ahova Bella megy, oda én is megyek – felelte mosolyogva.
- Igen ez tényleg egy nagyon fontos szempont. Rendben, akkor ezt megbeszéltük, most pedig megyek és elintézek egy telefont – mondta Carlisle kezében a telefonnal, majd kisétált a teraszra, míg én beleültem Edward ölébe és egy csókot nyomtam a szájára boldogságomban. Öt perccel később jött vissza Carlisle.
- Biztosan kijelenthetem, hogy jövő héten költözünk, szóval lehet csomagolni. Jövő hét szerdán utazunk.
Mindenki éljenzett.
- A többit majd később megbeszéljük.
Örömömben Edward nyakába ugrottam és szenvedélyesen megcsókoltam. Majd mindannyian leültünk és a gondolatainkban elmerülve tervezgettünk. Én egy idő után kimentem a konyhába és szedtem magamnak a húslevesből és a csirkepörköltből. Utána még találtam csokis kekszet az egyik szekrényben, ami körülbelül 5 percig tartott. Jól lakottan mentem fel a szobába. Belépve a helységbe, Edwardot az ágy szélén ülve találtam. Odasétáltam hozzá és leültem mellé. Megfogtam a kezét és összemosolyogtunk.
- Holnap reggel Carlisle vért vesz tőlem – mondtam összeborzongva.
- Ott leszek melletted.
Meglepődve néztem rá.
- Nagyon örülnék neki, de nem szeretném, ha valami probléma lenne.
- Bella, szerelmem, nem lesz semmi gond. Már egyáltalán nem hívogat a véred illata, mert az irántad érzett szerelmem sokkal erősebb, mint a bennem lakozó szörnyeteg.
Először hitetlenül néztem rá, majd boldogan ugrottam a nyakába. Szerelmem felnevetett, majd eldőltünk az ágyon. Csendben ültünk egy ideig.
- Szerinted kislány vagy kisfiú lesz? – kérdeztem, felálltam, a szekrényhez sétáltam, előszedtem a pizsamámat, elvonultam a fürdőbe és neki álltam fürdeni.
- Nem tudom – hallottam meg Edward hangját az felől.
Kicsit elgondolkoztam, majd elzártam a csapot, körém csavartam egy törülközőt és kiléptem.
- S milyet szeretnél? – kérdeztem a hajamat fésülve.
- Igazság szerint nekem mindegy. Mindkettőnek ugyan úgy örülnék.
- Én is így vagyok vele. Az a lényeg, hogy egészséges legyen, és ne legyen semmi baja – mondtam felöltözve.
- Így van – felelte Edward, majd felkapott, átvitt a szobába és finoman lerakott az ágyra.
Betakaróztam, majd szerelmemhez bújtam. Edward még egy puszit nyomott a homlokomra, majd az oldalamra fordultam és elaludtam.

13.fejezet: A kis ajándék

Másnap reggel fájó hassal ébredtem. Felültem az ágyban. Hirtelen a semmiből támadt hányingerem. Éreztem, hogy baj lesz, így a fürdőbe rohantam. Még épp időben értem a vécéhez, ugyanis rosszul lettem. Percekig guggoltam a vécékagyló fölött. Majd miután jobban lettem, talpra álltam és kiöblítettem a számat. Visszaindultam a szobába, de hirtelen forogni kezdett velem a szoba. Összecsuklottam és elsötétült minden előttem.
Mikor újból kinyitottam a szememet, egy könyvekkel teli nagyszobában és egy nagy franciaágyon feküdtem. Lassan felültem, mire Carlisle helyet foglalt mellettem egy széken.
- Carlisle, mi történt? - kérdeztem a fejemet dörzsölve.
- Nem tudom Bella. Ezt szeretném én is kideríteni. Nem baj, ha felteszek néhány kérdést?
- Nem.
- Rendben. Szóval, mi történt Edward szobájában?
- Nem tudom. Felkeltem és egyik percről a másikra lettem rosszul. Aztán gondolom elájultam.
- Igen. Nem fáj semmid?
- A fejem egy kicsit.
- Biztos beütötted. Nagyon fáj?
- Nem.
- Jól van. A következő kérdésem elég intim lesz, de haragudj, de muszáj megkérdeznem.
- Csak nyugodtan.
- Rendben. Szóval, mikor voltatok együtt utoljára Edwarddal?
Éreztem, hogy az arcom lángolni kezd.
- Az érettségi kezdete előtt - mondtam.
- Annak három hete - morfondírozott el Carlisle. - Nem vettél észre magadon néhány furcsaságot? Bármit?
- Nem tudom - feleltem és mély gondolkodásba estem. - Úgy vettem észre, mintha mostanság többet ennék.
- Az nem lehet - nyögte Carlisle és csodálkozva nézett rám.
- Mi a baj? - néztem rá ijedten.
- Kérlek, ne sikítozz majd. Bella szeretnék gratulálni.
- Tessék?
Aztán minden egyszerre villant át az agyamon. A sok evés, a reggeli rosszul lét. A naptárra néztem. Elkezdtem számolni és rájöttem, hogy majd egy hetet késik a menstruációm.
- Csak nem? - ragyogott fel a szemem.
- De igen - bólogatott Carlisle.
Boldogan ugrottam pótapám nyakába.
- El se hiszem - feleltem és már a könnyem is kicsordult.
Én se. Köszönöm Bella. Nagyon boldoggá tettél ezzel a kis ajándékkal. Gondolom, szeretnéd közölni a többiekkel is a jó hírt. Így is nagyon aggódnak miattad, főleg Edward.
- Rendben, csak figyelj arra, hogy mit gondolsz, ugyanis Edward bele lát a fejedbe és gondolom szeretnéd, ha én közölném velük a jó hírt.
- Igaz is. Köszönöm, hogy figyelmeztettél. Gyere, induljunk. Mindannyian a nappaliban várakoznak.
Lesétáltunk a nappaliba, ahol Edward azonnal felugrott a helyéről és hozzám sietett.
- Jól vagy? - kérdezte megsimogatva az arcomat.
- Persze, de kérlek, ülj vissza. Valamit mondanom kell.
- Minden rendben?
- Igen - válaszoltam.
Próbáltam nem elárulni magamat, hogy mennyire izgatott vagyok.
Szerelmem helyet foglalt, míg én a kandalló elé sétáltam, hogy mindegyikőjük szemébe tudjak nézni.
- Mi a baj Bella? Izgatott vagy, de egyben félsz is. Nekünk bármit elmondhatsz, tudod jól - szólalt meg Jasper.
- Igen, tudom. Köszönöm Jasper.
Mély levegőt vettem és Carlisle néztem, aki bólintott.
- Nem is tudom, hogy hol kezdjem.
- Az elején - felelte Emmett, akin is meglátszódott, hogy izgul.
- Szeretném bejelenteni, hogy családunk bővül.
Mindenki megdermedt és síri csend telepedett a helységre. Mindenki értetlenül nézett rám, mire végre Alice szemében láttam valami felismerést. Két másodperc múlva mellettem termett és szorosan átölelt.
- Úristen! El sem hiszem, hogy nagynéni leszek - kiáltott fel boldogan.
Ölelés közben végig néztem a többieken, akik kezdték érteni a dolgot.
- Nagymama leszek - suttogta Esme.
Edwardra néztem, aki a fejét a kezébe hajtotta. Valamit mondogatott, de nem értettem, aztán felkiáltott.
- APA LESZEK - kiáltotta boldogan, odalépett mellém és megölelt.
- Igen, apa leszel - mondtam.
- Köszönöm Bella. Köszönöm. Szeretlek - felelte és megcsókolt.
- Én is szeretlek - válaszoltam a csók után.
- Nagybácsi leszek - ugrott fel Emmett is, majd felkapott és a levegőben megpörgetett.
Mindenki egyszerre kapott utánam, nehogy valami bajom essen. Végül Emmett talpra állított, és magához ölelt. Aztán elengedett és gratulált Edwardnak.
Rosalie lépett elém. Eszembe jutott, hogy Rose is szeretett volna kisbabát, de nem lehetett neki.
- Rosalie nagyon sajnálom. Ha gondolod elköltözök, hogy neked könnyebb legyen.
- Köszönöm - felelte és átölelt.
Végül a szemembe nézett komolyan.
- Nekem el ne merj menni! Pont most, mikor boldoggá tettél azzal, hogy nagynéni lehetek!
Boldogan ugrottam a nyakába.
- Örülök, hogy boldoggá tehettelek.
Rose még rám mosolygott, és arrébb sétált. Jasper lépett elém.
- Gratulálok! - mondta és megölelt.
- Köszönöm.
Utána Esme jött. Arcáról felhőtlen boldogságot olvastam le.
- El sem hiszem, hogy nagymama leszek. Nagyon köszönöm, és gratulálok.
- Én örülök neki a legjobban, hogy a világ legjobb családja veszi majd körbe.
- S mi lesz Charlieval és Reneével? - kérdezte Alice.
- Meglesznek nélkülem is. Nem szeretném nekik elmondani, mert akkor anyáék mindig meglátogatnának, és hamar kiderülne a titkotok, s azt nem akarom.
- S akkor most mi lesz? - tette fel a fontos kérdést Rosalie.
Mindannyian Carlislere tekintettünk, aki a gondolataiba merült. Mindenki azon gondolkozott, hogy mi lenne a legjobb megoldás mindannyiunk számára.
- Nem maradt más megoldásunk, mint az, hogy el kell költöznünk - törte meg végül a csendet a családfő. - Most már csak azt kell eldöntened Bella, hogy elfogadod ezt, vagy sem?
- Persze, hogy el. Mindannyian fontosak vagytok a számomra. De, ami most mindennél fontosabb, hogy ennek a kis csöppségnek legyen egy megfelelő hely és család, ahol fel tud nőni.
- Rendben. Most már csak az a kérdés, hogy mit mondunk a szüleidnek?
- Csak annyit, hogy elköltözünk és kész. A sulit meg majd valahogy megoldjuk.
- Jól van. Akkor ezt megbeszéltük. Mondjuk egy hét múlvára tűzöm ki a költözés időpontját, addig is keresünk egy új házat, összeszedjük magunkat és elutazunk - zárta le a kupaktanácsot Carlisle és felindult az emeltre.
Én helyet foglaltam a kanapén és a többiek körém leültek. Egymás után tették fel a kérdéseket, néha meg sem várva a válaszomat, már a következőt tették fel.
Mindannyian boldogok voltak és alig várták, hogy a csöppség megszülessen. Edward is helyet foglalt mellettem, megfogta a kezemet.
- S, hogy fogják hívni? - kérdezte Alice.
- Még nem tudom. Még azt sem tudom, hogy fiú-e vagy lány.
- Az a baj, hogy én sem látom még - súgta meg barátnőm.
- Az a jó, mert akkor mindannyiunk számára meglepetés lenne. De ha netán megtudod, ne áruld el! Még gondolni se gondolj rá! - mondtam viccesen megfenyítve.
- Oké, oké vettem az adást!
Mindannyian felnevettünk. Éreztem, hogy kezdek éhes lenni. Felálltam és a konyha felé vettem az irányt. Kinyitottam a hűtőt, ami a tegnapi ételtől roskadozott még. Az egyik tálcán kicsi háromszög alakú szendvicsek voltak. Kivettem és leültem. Negyed óra múlva a tálca üresen nézett vissza rám a pultról. Újból kinyitottam a hűtőszekrényt, és elővettem a narancslevet. Elővettem egy nagy poharat is, és tele töltöttem. Neki álltam mosogatni, de Esme viharzott be és elzárta a csapot.
- Bella nem kell mosogatnod. Inkább gyere vissza és pihenjél.
Nem akartam vitatkozni vele, így megfogtam a narancsleves poharamat, és visszamentem a nappaliba. A lányok ültek már csak ott. Helyet foglaltam egy üres kanapén, feltettem a lábaimat magam mellé, és szürcsölgettem az italomat.
A tévé halkan ment, valami zene csatornát néztek a lányok.
Az italomra meredtem, és elmerültem a gondolataimban.
"- El sem hiszem, hogy terhes vagyok. Nem várt kis meglepetés ez. Edward nagyon boldog, bár először féltem, hogy nem fogja elfogadni a tényt."
Csendben ültünk egy ideig, majd felálltam és felmentem a szobába. Elővettem egy könyvet és elkezdtem olvasni. Talán olvastam két oldalt, mikor letettem a könyvet, a szekrényhez léptem és levettem az egyik polcról a bonbonos dobozt. Karácsony óta nem nyúltam hozzá. Ideje volt megbontani. Visszatelepedtem az ágyra, a kezembe vettem a könyvet és elmerültem benne.
Kint már sötétedett, mikor elfogyott a bonbon.
Elkeseredve néztem az üres dobozra. Sóhajtottam egyet, felálltam, elindultam lefele a kezemben a könyvvel. Miután beértem a konyhába, elővettem a nutellát, kenyeret és három szelet kenyeret azonnal meg is kentem.
Tányérral és könyvvel a kezemben visszasétáltam a szobába, felkapcsoltam egy kis lámpát és tovább olvastam. A nutellás tenyér pik-pakra elfogyott.
A lányok felváltva néha-néha bekukkantottak.
Későre járt, mire elmentem fürdeni. Fürdés közben megsimogattam a hasamat és elmosolyodtam. Fürdés után megigazítottam az ágyat és bebújtam.
Az oldalamra fordultam és kinéztem az ablakon.
Edwardék még nem jöttek vissza a vadászatból. Márpedig olyan jó lett volna, ha hozzá tudtam volna most bújni és elaludni. Sóhajtottam egyet, lecsuktam a szememet és elaludtam.