Reggel boldogan ébredtem. Kiszálltam az ágyból és a fürdőbe mentem. Belenéztem a tükörbe, majd felhúztam a pólómat. Meglepődtem. Ugyanis úgy tűnt, mintha nőtt volna egy kicsit tegnap óta.
Közelebb léptem a tükörhöz és jobban megvizsgáltam.
„- Ez képtelenség!” – gondoltam magamban.
Hirtelen feltűnt még egy személy mellettem a tükörben.
- Jó reggelt szerelmem! – köszönt Edward és belecsókolt a nyakamba.
- Edward nézd meg! – mondtam és kezét a hasamra helyeztem.
Keze jéghideg, de nyugtató volt. Feltűnt neki is a változás. Csillogó szemekkel nézett rám.
- Ez csodálatos életem! – mondtam és magához ölelt.
Boldogan néztünk bele a tükörbe. Kopogtattak a szobaajtón.
- Szabad! – szóltam ki.
- Halihó? Merre vagytok? – hallottam meg Alice csicsergő hangját.
- Itt vagyunk bent!
Barátnőm belépett a fürdőbe, majd felcsillant az ő szeme is, mikor megpillantotta a hasamat.
- Csak nem? – kérdezte fülig érő szájjal.
- De igen- feleltem mosolyogva.
Közelebb lépett és jobban megvizsgálta a hasamat.
- Tényleg – válaszolta hosszú pillanatok múlva.
- Minek köszönhetjük látogatásodat? – kérdezte Edward.
- Ja, Bella Carlisle veled beszélgetni és megvizsgálni reggeli után.
- Persze. Hát, akkor légyszi fáradjatok ki a fürdőből, hogy le tudjak zuhanyozni – válaszoltam és kifelé toltam mindkettőjüket.
- Ha van valami baj, szóljál! – szólt még szerelmem.
- Ígérem, sikítok! – feleltetem mosolyogva és becsuktam az ajtót.
Levetkőztem, beálltam a zuhanyzóba és megengedtem a forró vizet. Fantasztikus érzés volt felfrissülni. Pancsolás után belebújtam egy köntösbe és kisurrantam a szobába. Körbe pillantottam. Az ágy már meg volt igazítva és az ablakot tárva nyitva találtam. Kintről fülledt levegő áramlott be.
„ – Esni fog” – gondoltam.
Közelebb léptem az ablakhoz, majd neki dőltem a félfának. Edwardot pillantottam meg. Köhintettem egyet. Edward felpillantott és elmosolyodott. Összegörnyedt, elrugaszkodott a földtől és felugrott a szobába.
- Szép hölgyem, meg fog Ön itt fázni! – felelte udvariasan, felkapott az ölébe és a lábával belökte az ablakot. Az ágyhoz sétált finoman lefektetett és mélyet szippantott az illatomból, majd szelíden felmorgott. Megemeltem magamat és megcsókoltam. Éreztem, hogy ujjai elindulnak a combomon felfelé. Belenyögtem a csókunkba. Szerelmem szája már a nyakamon járt, ujjai pedig a köntös kötőit kötötte ki.
- Edward…ne.. – mondtam halkan és lefogtam a kezét.
Bódultan nézett rám.
- Ne haragudj, majd máskor folytatjuk. Muszáj mennem. Carlisle és Esme biztos várnak már – feleltem és kibújtam alóla.
A szekrényhez léptem, elővettem tiszta ruhákat és felöltöztem. Edward újból felmorgott, mikor levetettem a köntöst. Mielőtt még kiléptem volna adtam még egy csókot Edward szájára.
- Ígérem, majd bepótoljuk!
Kicsit elmosolyodott.
- Bella! – kiáltott fel Esme.
- Megyek! – szóltam vissza.
Még egy gyors puszit nyomtam az arcára és már ott sem voltam. Lesiettem a konyhába.
- Jó reggelt! – köszöntem Esmének.
- Neked is! – köszönt vissza. – Hogy aludtál?
- Köszönöm, jól – mondtam és helyet foglaltam az egyik széken a pultnál.
Esme elém rakott egy tányért. Tükörtojás és bacon volt rajta. Mellé még kaptam egy pohár narancslevet.
- Köszönöm.
- Nincs mit. Jó étvágyat!
- Köszi!
A reggeli egy-kettőre eltűnt. Megtöröltem a számat, de még mindig azt éreztem, hogy tudnék enni.
- Esme, szőlőt hol találok? – kérdeztem.
- Nem tudom biztosan, hogy van-e itthon, ha van akkor a kamrában, ha pedig nincs akkor majd veszek.
- Rendben! – azzal elindultam a kamra felé.
Beléptem, felkapcsoltam a villanyt és neki álltam keresgélni. Nem is kell mondanom, hogy a kis helység tele volt sok finomsággal. Kiszúrtam a szőlőt, megfogtam egy nagy fürtöt és kimentem. Megmostam és neki álltam elfogyasztani. Isteni finom volt. A gyümölcs végeztével még ittam egy pohár vizet, majd elindultam Carlisle dolgozószobája felé. Az ajtó előtt megálltam és kopogtattam. Nyílt az ajtó.
- Szervusz, Bella! Fáradj beljebb! – invitált be Carlisle.
Beléptem. Leültem az egyik kényelmes fotelbe, míg a családfő velem szemben, az íróasztal mögött foglalt helyet.
- Hogy érzed magad? – kérdezte.
- Köszönöm jól.
- Értem.
- Carlisle az lehetséges, hogy tegnap óta nőtt volna hasam?
A családfő meglepődött.
Elvileg ne, hisz még csak az első hónapban jársz. Majd csak a harmadik hónaptól kezd el növekedni. Megengeded, hogy megnézzem?
- Persze – válaszoltam, felálltam és felhúztam a pólómat.
Carlisle felállt, közelebb lépett és szemügyre vett.
- Szabad? – kérdezte.
- Persze.
Finoman megfogta a hasamat és megtapogatta.
- Hmm… elég különös – válaszolta. – Köszönöm.
Visszaültem a helyemre, míg a családfő mellettem foglalt helyet a másik fotelben.
- Bella, ez elkövetkezendő kilenc hónapban egy csomó vizsgálatot kell majd elvégeznem. Vérvétel, szívhang, ultrahang és egyéb dolgokat. Tudom, nem szereted a vérvételt, de többször is kell majd vennem tőled. Arra gondolta, hogy még az költözés előtt levehetném az elsőt, persze, ha te is így gondolod.
Nyeltem egy nagyot.
- Rendben legyen.
- Szeretném, ha ebben a kilenc hónapban sokat pihennél, nem stresszelnél, nem emelgetnél nehéz dolgokat. Ígérem, megpróbáljuk úgy megoldani a költözést, hogy neked ne okozzon gondot.
Bólintottam.
- Szeretném, ha változatosan étkeznél. Kérlek, fogyassz sok gyümölcsöt és igyál sok folyadékot.
- Természetesen.
- Mi lenne, ha holnap reggeli előtt megtartanánk az elsőt?
- Rendben.
- Megegyeztünk.
Carlisle elmerült a gondolataiban. Én egy madarat figyeltem, aki a párkányon ugrabugrált.
- Tudom még mit akartam mondani –szólalt meg Carlisle újból.
Elszakítottam a tekintetemet a madárról és ránéztem.
- Nem tudom, hogy milyen lesz az új ház, de szeretnék kialakítani, majd egy vizsgálót, hogy ne kelljen kórházba járnod és persze, hogy nehogy lebukjunk.
- Jó ötletnek tartom – feleltem.
- Charlie-val mikor fogod közölni?
- Hát, a terhességről nem szólok semmit, csak elmondom neki, hogy elköltözünk. Ma délután szeretnék átmenni Edwarddal.
- Rendben. Szerintem végeztünk. Elmondtam mindent, amit tudnod kell. Ha valami kér…..
- Kérdésem, problémám van, nyugodtan forduljak hozzád – fejeztem be a mondatát mosolyogva. – Úgy lesz, ígérem – válaszoltam még és megöleltem.
Ő is visszaölelt, majd távoztam a szobájából. Felsétáltam a szobánkba, amit nagy meglepetésemre üresen találtam. Visszafordultam és elindultam a nappali felé. Csak a lányokat találtam ott. Mindannyian az ablaknál álltak és fejet csóválva néztek ki az ablakon. Odaléptem hozzájuk. Kint az udvaron Edward és Emmett bunyóztak, míg Jasper figyelte őket.
- Már megint civakodnak? – kérdeztem.
- Mint mindig.
- Aha.
Edwardot figyeltem, aki nevetve nézte testvére próbálkozásait. Felsóhajtottam.
- Sosem nőnek fel?
- Ők, soha – felelte Alice.
- Azt csiripelték a madarak, hogy nőtt a hasad! – lépett mellém Rose csillogó szemekkel.
- Igen, egy nagyon picit, de azért látható.
- Megnézhetjük?
- Persze – válaszoltam és felhúztam a pólómat.
Mindhárman körém gyűltek, megnézték és megtapogatták.
- De jó – szólalt meg Rosalie. – Alig várom már, hogy megszülessen.
- Hát még én! – válaszoltam boldogan.
Még egy ideig a lányokkal voltam, majd elindultam felfele a szobába.
- Te meg hova mész? – kérdezte Alice.
- Átöltözni, utána meg Charlie-hoz beszélni.
- Edward nem megy veled?
Hát, per pillanatban nem úgy tűnik – feleltem a lépcsőről.
Felérve a szobába előkaptam egy csípő farmert, egy kék pólót és egy pulcsit, majd felöltöztem. Kifésültem a hajamat még. Kisétáltam a fürdőből. Az ajtó felé tartottam, mikor az becsukódott előttem és Edward tűnt fel.
- Á, szia. Épp Charlie-hoz igyekszek.
- Megyek veled – szólalt meg komolyan.
- Így? Sárosan? Charlie nem nagyon díjazná. Úgy nézel ki, mintha valami medvével harcoltál volna.
Emmett öblös nevetése szűrődött fel a földszintről.
- Kaphatok két percet?
- Tőlem – mondtam mosolyogva, puszit nyomtam az arcára, kinyitottam az ajtót és lesétáltam.
A nappaliban a többiek még mindig az előbbi beszólásomon nevettek.
- Elmentünk, majd jövünk.
- Jól van, drágám. Sok sikert – szólt Esme.
- Köszönöm.
Átsétáltam a konyhába, ott meg le a lépcsőn a garázsba. Neki dőltem a Volvónak és türelmesen várakoztam. Hirtelen nyílt a garázs ajtó és Edward tűnt fel.
- Azt hittem, már sosem érsz le – cukkoltam.
- Márpedig, mint látod, itt vagyok – felelte csibészes mosollyal és kinyitotta előttem a kocsiajtót.
Beszállta, majd Ő is beült. Kiálltunk a garázsból és elindultunk. Az úton csendben ültünk. A hát elé érve megpillantottam Katy kocsiját is apué mellett. Edward leállította a motort. Szerelmemre pillantottam.
- Ébren vannak? – kérdeztem.
- Igen, mindketten a nappaliban ülnek.
- Rendben. Mehetünk?
- Persze.
Kiszálltunk a kocsiból és kéz a kézben léptünk be a házba kopogtatás után.
- Sziasztok! – köszöntem hangosan.
- Szia Bella, Edward! – lépett ki a nappaliból Katy.
Odajött hozzám, megölelt és két puszit váltottunk. Charlie kezet fogott Edwarddal, majd magához ölelt. Jól megropogtatta a csontjaimat. Kicsit megijedtem, hogy a kicsit is összenyomja. Mikor elengedett nagyot sóhajtottam.
- Gyertek beljebb – invitált be Katy.
Helyet foglaltunk a nappaliban.
- Meséljetek, mi újság odaát? – kérdezte Charlie.
Nyeltem halkan egy nagyot. Belenéztem apu és Katy szemébe.
- Semmi különös. Élvezzük a szünetet – feleltem és közben megszorítottam szerelmem kezét. – Azért jöttünk, hogy elmondjuk, hogy jövő héten elköltözünk, ugyanis felvettek egy angliai egyetemre.
A szobába néhány percig csend volt, majd Charlie szólalt meg.
- Értem. S melyik városba költöztök? Az egész család költözik?
- Newcastle-be. Igen, Esméékkel együtt megyünk, mert Jaspert és Alicet is egy ottani, de egy másik egyetemre vették fel – válaszoltam, ami nagy hazugság volt, mert még egyáltalán nem tudtuk, hogy hova költözünk és egyáltalán egyik angliai egyetemre se vettek fel.
- Aha. Melyik nap lenne a költözés?
- Még nem tudjuk, de ígérem apu, hogy amint megtudom a pontos dátumot, szólok – mondtam és felálltam.
Charlie is felállt és én megöleltem. Nagyon fognak hiányozni nekem mind a ketten. Még egy fél órát voltunk ott, míg Katy és apu nem közölték, hogy menniük kell dolgozni. Elbúcsúztunk, majd hazaindultunk.
- Ezen is túl vagyunk. Már csak a költözés maradt hátra.
- Igen. Charlie boldog, hogy Téged boldognak lát, de egyben szomorú is, hogy el kell, hogy menjél. Ami pedig nekünk jó pont, hogy egyáltalán nem kételkedik a szavadban és mindent elhitt neked.
- Tudom nekem is nehéz az elválás. Igen, ez tényleg jó dolog.
Edward bátorítólag megszorította a kezemet, majd bele csókolt a tenyerembe.
- Még Reneével is közölnöm kell – sóhajtottam fel.
Hazaérve az egész család szétszóródva foglalta el magát. Éreztem, hogy Esme valami finomat készít megint. Gondolom a többiek meg a saját szobájukban foglalatoskodnak. Felmentünk az emeletre, épp hogy beléptünk a szobába Edward megtorpant.
- Hm? – néztem rá.
- Nagy baj lenne, ha kicsit magadra hagynálak? Még régebben megígértem Emmettnek és Jaspernek, hogy lejátszunk egy meccset az Xbox-on és most gondolatban üvöltenek, hogy menjek már – nézett rám bocsánat kérően.
- Dehogy! Menjél csak nyugodtan. Addig én is elleszek. Sok sikert! Verd meg őket! – feleltem mosolyogva.
- Köszönöm édesem, egy angyal vagy – válaszolta mosolyogva, megcsókolt és eltűnt a szemem elől.
Én átsétáltam barátnőm szobájához és kopogtattam.
- Szabad! – szólt ki.
- Szia Alice! – köszöntem belépve.
Barátnőm épp a hatalmas gardróbban volt és a temérdek sok ruháját válogatta.
- Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy oda adod a laptopodat? Szeretnék kicsit a neten körül nézni.
- Persze. Ott van az asztalon, vidd el nyugodtan.
Felkaptam a gépet.
- Rendben, köszi – válaszoltam és kiléptem a szobából.
A szobánkban helyet foglaltam a kanapén, beindítottam a gépet, majd néhány perccel később már az interneten szörföztem. Zenét hallgattam, humoros videókat néztem, majd egyszer csak egy hirdetésre kattintottam.
„Eladó házak.”
Sokáig nézelődtem, míg meg nem pillantottam egy házat. Azonnal bele szerettem. Gondoltam egyet, összecsuktam a gépet és Carlisle szobájához sétáltam. Kopogtam.
- Gyere be nyugodtan, Bella – szólt ki kedves hangon.
- Szia Carlisle, ne haragudj a zavarásért.
- Ugyan, nem zavarsz. Valami baj van?
- Nem. Igazság szerint nincs hozzá sok közöm, de találtam valamit. Remélem neked és a többieknek is tetszeni fog – mondtam, majd kinyitottam a laptopot és megmutattam a családfőnek a találatomat. Sokáig csendben nézegette a házat és gondolkozott, majd rám pillantott.
- Először is neked is közöd van ehhez, hisz családtag vagy, másodszor pedig mit gondolsz? – kérdezte.
- Őszintén, én már most bele szerettem – válaszoltam boldogan.
- Én is ugyan így vagyok ezzel. Mit szólnál, ha a lemennénk a nappaliba és közölnénk a többiekkel ezt a jó hírt? – kérdezte lelkesen.
- Benne vagyok.
Megfogtam a gépet és izgatottan lefáradtunk a nagy helységbe.
- Esme, Alice, Rosalie, Jasper, Emmett és Edward, kérlek, fáradjatok le a nappaliba – mondta normális hangon.
Két másodpercen belül már az egész család ott volt és érdeklődve, kíváncsian néztek ránk.
- Nekem nagyon tetszik, jó választás volt – kacsintott rám Alice.
„- Hát persze, Alice elől semmit nem lehet eltitkolni” – gondoltam és elmosolyodtam.
- Mi történt Carlisle? – kérdezte Esme.
- Bella megtalálta a következő házunkat, ahova költözünk – válaszolta felesége kérdésére a családfő.
Mindenki szeme felragyogott.
- Amit idáig láttam és olvastam róla egyszerűen fantasztikus – vettem át a szót mindenkire pillantva. - A ház ugyan úgy az erdőben található. A hozzá tartozó terület óriási nagy, még a háznál is nagyobb. A ház mellett van egy nagy garázs is. A földszinten található egy nagy nappali, konyha és ebédlő, az első emeleten három nagy szoba, a másodikon két nagy szoba és van egy padlástér is, ami ki van építve. Hogy őszinte legyek, kicsit kutakodtam az interneten és megtudtam, hogy az ottani erdő vadállománya is elég kecsegtető – mondtam, mire mindenki felnevetett. – Itt vannak a képek, gyertek, nézzétek meg.
Leraktam az asztalra a laptopot és mindenki köré gyűlt és halk sutyorgásba kezdtek. Végül egyesével visszaszállingóztak a helyükre.
- Nos, mit szóltok? – kérdezte Carlisle. – Esme?
- Nekem nagyon tetszik, nagyon jó találat, már van egy- két ötletem.
- Rosalie?
- Egyszerűen fantasztikus.
- Emmett?
- Tetszik a nagy terület. Lesz, hol majd verekedni - felelte összedörzsölve a tenyerét.
„ - Reménytelen eset!” – gondoltam a fejemet csóválva.
- Alice?
- Meseszép és csodálatos.
- Jasper?
- Kitűnő választás, tetszik.
- Edward?
- Igazság szerint kényelmesnek és tágasnak tűnik, főleg hogy gyarapodunk és ahova Bella megy, oda én is megyek – felelte mosolyogva.
- Igen ez tényleg egy nagyon fontos szempont. Rendben, akkor ezt megbeszéltük, most pedig megyek és elintézek egy telefont – mondta Carlisle kezében a telefonnal, majd kisétált a teraszra, míg én beleültem Edward ölébe és egy csókot nyomtam a szájára boldogságomban. Öt perccel később jött vissza Carlisle.
- Biztosan kijelenthetem, hogy jövő héten költözünk, szóval lehet csomagolni. Jövő hét szerdán utazunk.
Mindenki éljenzett.
- A többit majd később megbeszéljük.
Örömömben Edward nyakába ugrottam és szenvedélyesen megcsókoltam. Majd mindannyian leültünk és a gondolatainkban elmerülve tervezgettünk. Én egy idő után kimentem a konyhába és szedtem magamnak a húslevesből és a csirkepörköltből. Utána még találtam csokis kekszet az egyik szekrényben, ami körülbelül 5 percig tartott. Jól lakottan mentem fel a szobába. Belépve a helységbe, Edwardot az ágy szélén ülve találtam. Odasétáltam hozzá és leültem mellé. Megfogtam a kezét és összemosolyogtunk.
- Holnap reggel Carlisle vért vesz tőlem – mondtam összeborzongva.
- Ott leszek melletted.
Meglepődve néztem rá.
- Nagyon örülnék neki, de nem szeretném, ha valami probléma lenne.
- Bella, szerelmem, nem lesz semmi gond. Már egyáltalán nem hívogat a véred illata, mert az irántad érzett szerelmem sokkal erősebb, mint a bennem lakozó szörnyeteg.
Először hitetlenül néztem rá, majd boldogan ugrottam a nyakába. Szerelmem felnevetett, majd eldőltünk az ágyon. Csendben ültünk egy ideig.
- Szerinted kislány vagy kisfiú lesz? – kérdeztem, felálltam, a szekrényhez sétáltam, előszedtem a pizsamámat, elvonultam a fürdőbe és neki álltam fürdeni.
- Nem tudom – hallottam meg Edward hangját az felől.
Kicsit elgondolkoztam, majd elzártam a csapot, körém csavartam egy törülközőt és kiléptem.
- S milyet szeretnél? – kérdeztem a hajamat fésülve.
- Igazság szerint nekem mindegy. Mindkettőnek ugyan úgy örülnék.
- Én is így vagyok vele. Az a lényeg, hogy egészséges legyen, és ne legyen semmi baja – mondtam felöltözve.
- Így van – felelte Edward, majd felkapott, átvitt a szobába és finoman lerakott az ágyra.
Betakaróztam, majd szerelmemhez bújtam. Edward még egy puszit nyomott a homlokomra, majd az oldalamra fordultam és elaludtam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése