Már egy órája ültem Alice szobájában, a hajamban legalább tizenöt darab hajcsavaróval együtt. Egy divat magazint olvasgattam, míg a két barátnőm a hajával volt elfogalalva. Hogy mire ez a nagy készülődés? Ma este volt a végzősök bálja. Lányok és fiúk egyaránt készülődtünk az eseményre. Kora regel óta fent vagyok hogy időben elkészüljek és kiválasszam a megfelelő ruhát az estére. A választás nem volt egyszerű, mert a lányok gardróbjába egy csomó estélyi ruha volt. Hosszas keresés után találtam meg számomra a megfelelőt. Miután végeztünk a ruha választással, azután kezdődött el a készülődés. A bál este hétkor kezdődik majd és most három óra van. Halk kopogtatás hallatszódott, majd belépett az ajtón Esme kezében egy tálcával az ebédemmel. Megebédeltem, majd a maradék kis időt beszélgetéssel töltöttük el. Fél öt fele Alice és Rosalie kezelésbe vettek. Közös erővel csinálták meg a hajamat, majd festettek ki. Végül elővettem az esti ruhámat a szekrényből és elvonultam átöltözni. Felvettem a kék színű báli ruhát és a hozzá illő lapos sarkú cipőt. Mire kiléptem barátnőim már felöltözve vártak rám.
- Hűha lányok, gyönyörűen néztek ki - dicsért meg minket Esme.
Alice a kezébe nyomta a fényképezőt. Alice és Rosalie mellém álltak, felvették azt az ellenállhatatlan mosolyukat, én is elmosolyodtam és elvillant a gép. A karomra hajtottam a sálat, ami passzolt a ruhához. Elindultunk a lépcsőn lefelé. A fiúk lent a nappaliban piszkálták egymást és hangosan nevettek. Mikor megláttak minket, még a szájukat is nyitva felejtették, de hang egyikőjük száján sem jött ki. Edward eszmélt fel elsőnek és közelebb lépett hozzám.
- Gyönyörű szép vagy. Megengedi hölgyem, hogy elkísérjem a bálba? - nyújtotta felé a karját.
- Természetesen - feleltem fülig vörösödve.
Végül a két Cullen fiú is követte a példánkat és együtt indultunk el a parkoló felé.
- Egy pillanat és már itt sem vagyok - felelte Esme kezében megint a fényképezőgéppel.
Megálltunk, a többiek is felsorakoztak mellettünk. A Cullen fiúk a párjukat átölelték és így együtt hatan mosolyogtunk bele a lencsébe.
- Jól van készen van. Mehettek. Jó szórakozást - búcsúzott el tőlünk és Carlisle oldalára állt.
Páronként léptünk ki a házból. Esméék boldogan fordultak utánunk.
- Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én nagyon büszke vagyok rájuk - szólalt meg Esme.
- Elhiheted én is. Én vagyok a világ legszerencsésebb embere, hogy ilyen fantasztikus családom van - felelte és átölelte feleségét.
Elmosolyodtak.
A parkolóban már ott álltak a kocsik. Mi Edwarddal a Volvoval mentünk, míg Alicék a Mercedesszel és Rosaliék pedig a BMW-vel. A végzősök bálját a művelődési házban tartották, mert nagyobb helység nem volt Forks-ban. A művelődési ház álom szép volt. Díszek ezrei csillogtak a falakon. Az igazgató megnyitotta a bált és sok szerencsét kívánt az érettségizőknek. Felcsendült egy pörgős szám, mire a társaság felsikított és elkezdődött a mulatság. A tanárok félre húzodva beszélgettek és közben ügyeltek a rendre. Éjfél után lassú számokat kezdtek el játszani. A párok egymást ölelve táncoltak. Mi Cullenek egész este a táncparketten voltunk és táncoltunk. Mikor vége lett a számnak, egy köhintéstre lettünk figyelmesek. Odakaptuk a fejünket.
- Szabad? - kérdezte Emmett mosolyogva.
- Persze - azzal Edward a kezemet fivére tenyerébe helyezte.
Én is elmosolyodtam és lassú táncba kezdtünk Emmettel. Edward Alice-szel, Rosalie pedig Jasper-rel táncolt.
- Tudod Bella, hiányozni fognak az ügyetlenkedésied - szólalt meg "bátyám" széles vigyorral az arcán.
- Hát sajnálom, de ez van - nevettem fel én is.
- Sebaj, majd találunk ki valami mást - húzta ravasz mosolyra a száját.
- Ajaj, kezdek előre félni.
Erre mindketten nagyot kacagtunk. A többiek is kuncogtak.
- De tudod Bella, nagyon örülök, hgy már te is a családhoz tartozol - mondta mikor vége lett a számnak.
- Hidd el Emmett, én is.
Jasper következett. Vele is jó nagyokat nevettünk és beszélgettünk. Már nem volt távolság tartó és ennek nagyon örültem. A mulatság hajnalig tartott. Fáradtan ültem be a kocsiba. A fejemet az üvegnek támasztottam és pillanatokon belül elnyomott az álom. A három kocsi egymás után parkolt le a garázsban. Edward óvatosan kiemelt a kocsiból. Rose becsukta a kocsit, majd elindultak a házba. Esme elmosolyodott, mikor meglátott Edward kezében, mély álomba merülve. Szerelmem felvitt a szobába, finoman lerakott az ágyra és óvatosan átöltöztetett. Végül betakart és egy puszit nyomott a homlokomra. Kisurrant az ajtón és csatlakozott lent a többiekhez.
Másnap éles fény sütött a szemembe. Odakaptam a kezemet. Lassan felültem és körbe néztem. Nagyot ásítottam. Végig néztem magamon. Edward egyik ingje és az én egyik rövid nadrágom volt rajtam. Mocorgást hallottam a fürdőből. Kitártam az ajtót és megpillantottam Edwardot egy szál törülközőben. Felpillantott rám. Elmosolyodott és vele együtt a szeme is ragyogott.
- Jó reggelt - köszöntem halkan.
- Szia.
Odasétáltam hozzá és megöleltem. Mellkasán még néhány vízcsepp éktelenkedett.
- Jól aludtál? - kérdezte a hátamon végig húzva az ujját.
Végig futott rajtam a hideg.
- Hmm..jól - mormogtam.
Edward finoman felemelte az államat és megcsókolt. Teljesen felpezsdült bennem a vér, de megállj parancsoltam magamanak.
- Szükségem lenne néhány emberi percre. Szóval, ha megkérhetnélek, magamra hagynál?
- Ahogy, óhajtja hölgyem - mondta és távozott.
Levettem az inget és a gatyát. Beléptem a zuhanyzóba és megnyitottam a csapot. Frissítően hatott rám a fürdő. Hirtelen két hideg kéz kezdte el masszírozni a hátamat. Innentől nem volt megállás. A vérem újból forrni kezdett és már semmi nem tudott megállítani. Megfordultam és megcsókoltam szerelmemet. Felejthetetlen pillanatokat töltöttünk el a forró víz alatt. Kaján vigyorral az arcunkon léptünk ki az ajtón. A ruhák közt kezdtem el keresgélni, mikor Edward megpuszilta a hátamat.
- Lemegyek, készítek neked valami reggelit - súgta a fülembe.
- Rendben.
Szerelmem pillanatok alatt felöltözött és kiment a szobából. Bekapcsoltam valami pörgős zenét, hogy végre teljesen felébredjek. Elővettem egy szabadidő alsót és egy fehér pólót. A nap teljesen átmelegítette a szobát. Lefelé menet összekötöttem a hajamat és besétáltam a konyhába.
- Hol vannak a többiek?
- A saját szobájukban. Ilyen időben nem nagyon szoktuk kimozdulni, szóval elfoglaljuk magunkat a szobánkban - felelte és elém rakta a reggelimet.
- Értem - azzal neki álltam elfogyasztani.
A reggeli végeztével a naptárra pillantottam. Felsóhajtottam, ugyanis néhány napon belül elkezdődik az érettségi. Két erős kar ölelt át hátulról. Néhány hét és én is olyan leszek, mint Edward.
- Gyere menjünk fel - szólalt meg szerelmem.
Kézen fogott és felsétáltunk az emeletre. Kinyitottam a szekrényt, elővettem a tankönyveimet és a tételeket. Ledobtam magamat az ágyra és neki álltam a tanulásnak. Edward is csatlakozott hozzám és együtt újra átvettük az összes tételt. Ez a három nap szünet, csak tanulásból állt.
Hétfőn kora reggel felkeltem és hamar elkészültem. Hét órakor már tetőtől talpig ünneplőben várakoztam Edwardra a nappaliban. Két halk dudálást hallottam. Azonnal felpattantam a cuccaimmal együtt és kisiettem a rám várakozó kocsihoz. Beültem és már indultunk is. Végig néztem Edwardon.
- Isteien áll rajtad ez az ünneplő - mondtam, de állításom igaz is volt, ugyanis a fehér ing kiemelte karamell színű szemét, míg a fekete gatya kréta fehér bőrét.
- Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz.
- Köszi - pirultam el.
Ugyan az, az összeállítás volt, csak azzal a különbséggel, hogy én szoknyát viseltem magassarkúval.
Kezemben a kidolgozott tételek feküdtek egy táskával együtt. Gondolataimban csak matek egyenletek ezrei kavarogtak. Szerelmem lassított, végül megállt. Nagy sóhajjal szálltam ki a kocsiból. Megpróbáltam valamiféle mosolyt erőltetni az arcomra.
- Sziasztok - köszöntem halkan a többieknek.
- Szia - válaszolták egyszerre könnyedén.
"- Bezzeg nekik tök könnyű lesz az érettségi " - gondoltam a suli felé lépkedve.
A bejáratnál megnéztem a beosztást, hogy melyik osztályban fogok érettségizni. Naná, hogy nem kerültem egyik Cullennel se egy osztályba. Visszasétáltam Edwardhoz és vártam, hogy az óra elüsse a fél nyolcat és bemehessek érettségizni. Az utolsó percekben gyors csókot váltottunk szerelmemmel, a többiek pedig sok szerencsét kívántak. Az osztályban már öten ültek. Minden osztályban csak hat érettségiző lehetet. Helyet foglaltam a középső padsorban és idegesen járt a kezem. Nyolc órakor kiadták az első feladatlapokat. Negyvenöt perc állt a rendelkezésünkre. Azonnal neki álltam a feladatoknak. Meglepődve vettem észre, hogy a feladatok nem is olyan nehezek. Fellélegezve léptem ki a teremből tíz percre, míg a szünet tartott. Elmajszoltam azt az egy szelet csokit, amit reggel még beraktam. Becsöngetés után egyesével szólítottak minket, ugyanis megkezdődött a szóbeli érettségi is. Idegesen járkáltam fel-alá a többiek agyára menve ezzel. Majd másfél várakozás után szólítottak. Idegesen foglaltam helyet a három matek tanár előtt. Húztam egyet a sok tétel közül. Felsóhajtva nyugodtam meg, mikor megláttam az írást. Pitagorasz-tétel volt. Szép lassan elkezdtem beszélni erről a témakörröl. Negyed óra múlva mosollyal az arcomon léptem ki a teremből. Kifelé siettem az épületből. A parkolóban nem volt egy ismerős arc se. Az ezüst Volvónak dőltem és türelmesen várakoztam.
- Bella! - hallottam meg néhány perccel később Edward hangját.
Azonnal felkaptam a fejemet az ismerős hangra.
- Hogy ment?
- Nem fogod elhinni, de nagyon jól! Egyszerűen el sem hiszem, hogy ilyen könnyen ment - lelkendeztem.
- Látod, megy ez neked - ölelt át.
- A többiek?
- Nem sokára ők is jönnek. Általában nem szoktunk sietni a dologgal. Inkább megtetetjük, hogy fejtörést okoz a feladat.
Edwardnak igaza is lett, ugyanis néhány perccel később, egyesével lépkedtek ki a többiek az ajtón.
- Nah, hogy ment? - kérdezte Rose.
- Jól, köszi.
- Én láttam előre, de nem akartam lelőni a poént - kotyogott közbe Alice.
- Gyere Bella, menjünk. Ez a héten még lesz egy pár érettségi - szólalt meg Edward és beült a kocsiba.
Szerelmemnek igaza volt. Ezen a héten még történelem, irodalom, olasz érettségi volt a számomra. Pénteken hála nem volt, de a tanulásnak még nem ért vége. Egyes tantárgyaknak nem volt aznap írásbeli és szóbeli is egyből. Szóval a következő héten is folytatódott az érettségi.
Két héttel később, Alice nagy fürdőszobájában készülődtem gondosan. Ma este tartották az érettségi díjkiosztót. A lila-sárga tallár ott lógott egy válfán a szekrényen. A díjkiosztó ötkör kezdődött a suliban, ahol az összes szülő jelen volt. Edward és Alice között álltam a sok diákkal együtt, a színpad előtt várakozva, hogy szólítsanak. Az igazgató egyesével kezdte szólítani a diákokat.
- Isabella Swan - hangzott el a nevem.
Elindultam a színpad felé. Felérve, kezet ráztam az igazgatóval és átvettem a bizonyítványomat. Erre az egész teremben nagy taps vihar tört ki. Elpirultam, majd megköszöntem. Lesétáltam, majd apuhoz és Katy-hez léptem.
- Gratulálok. Nagyon büszke vagyok rád Bells - ölelt át szorosan Charlie.
- Köszi apu.
- Nagyon gratulálok - mondta Katy is és megölelt ő is.
Az ünnepség után hazamentem apuékhoz és átöltöztem. Felvettem egy bulizósabb ruhát, amit csak erre az alkalomra tartogattam. Feltettem egy kis sminket és nem sokkal később már úton voltam Charlie-val és Katy-vel a nagy Cullen ház felé, ugyanis Alice nagy bulit szervezett, ahova minden ismerőst meghívott. Mindenki ott volt, aki csak számított. Charlie leállította motort és kiszálltunk a kocsiból. Nem tudom miért, de ideges voltam, hogy láthatom Edwardot. Olyan volt mintha pillangók repdestek volna a gyomromban. Nem értettem ezt a reakciót, hisz már Edward felesége voltam, de talán azért volt a nagy izgalom, mert Edward még nem látta rajtam ezt az egy részes, kék színű ruhát. Csöngettünk, mire Emmett nyitott ajtót.
- Isten hozott újra Bella. Hűha, hogy te milyen jól nézel ki - szólalt meg. - Jó estét - köszönt a többieknek is. - Fáradjatok beljebb.
Teljesen elpirultam Emmett bókjától. A Cullen házban már javában tartott a bulizás. A többiek a táncparketten táncoltak, vagy a kajás asztálnál beszélgettek egymással. Mindenki ámulva nézett rám. Egy idő után kezdtem zavarba jönni.
- Bella? - szólított meg egy bársonyos hang.
A szívverésem is megállt egy pillanatra.
"- Most ugrik a majom a vízbe" - gondoltam magamban és lassan megfordultam.
Edward tátott szájjal nézett végig rajtam.
- Gyönyörű szép és egyben vaditó is vagy - szólalt meg, még mindig engem bámulva.
- Köszi, csak miattad vettem meg - kacsintottam rá.
Erre ő széles vigyorra húzta a száját, közelebb lépett és átölelte a derekamat.
- Majd este megbeszéljük ezt -suttogta és megcsókolt.
Utána szerelmem a tánparkettre vezetett és együtt kezdtünk el táncolni. A mulatság hajnali ötig tartott, mikor elment az utolsó vendég is. Fáradtan dobtam le magamat a kanapéra. Mire bármit is szólhattam vagy tehettem volna, mély álomba zuhantam.
2010. június 29., kedd
2010. június 18., péntek
11. fejezet: Váratlan vendégek
A hosszú ünnepek után azonnal bele vettem magamat a tanulásba, hisz az érettségi időpontja egyre jobban közeledett. Vagy nálunk tanultam Edwarddal vagy Aliceszel, vagy a Cullen házban. Egy csomó tétel volt és az időpont egyre jobban közeledett. Szemeim előtt csak az érettségi lebegett. Nem egyszer volt úgy, hogy Edward távozott a házból apám szeme láttára, aztán nem sokkal később pedig a szobámban folytattuk a tanulást. A suliban is egyre feszültebb lett a légkör a végzősök körében.
A hétvégéim mindig változóan teltek el. Hol tanultam, vásároltam, segítettem, beszélgettem vagy akár pihentem.
Péntek reggel hamar felébredtem a szobámban. Csiga lassúsággal fürödtem le, mostam fogat, majd fogyasztottam el a reggelimet. Elmosogattam, felvettem a táskámat és kiléptem a házból. Megpillantottam Alicet és Jaspert, ahogy az ezüst Volvónak támaszkodnak és beszélgetnek. Elmosolyodtam és elindultam feléjük.
- Jó reggelt - köszöntem.
- Neked is - válaszoltak egyszerre rám nézve, arcukon mosollyal.
- Indulhatunk? - kérdezte Alice.
- Persze - azzal beszálltunk a kocsiba.
Barátnőm még vezetés közben sem tudta, abba hagyni a csevegést. Mikor kiszálltunk a kocsiból a sulinál és csatlakozott hozzánk Rosie is, még akkor is járt a szája. Úgy látszik barátnőmnek egész hétvégén be nem áll majd a szája. Kezdtem kicsit félni a dologtól, a végén majd megőrjít. Mosolyogva hallgattam a fecsegését. Rose már a szemét forgatta testvére locsogásán, mire én magamba fojtottam a feltörő nevetésemet. Elindultunk az iskola felé. Mindenki arrébb húzódott, mikor közeledtünk. Már megszoktam ezt a jelenséget. Barátaim elfogadták már, hogy a Cullenekhez tartozok már. Angela ugyan úgy viselkedett velem, mint régen. Jessica sokat változott a szilveszteri buli óta. Féltékenységet és egy kis irigységet véltem felfedezni a szemeiben és a szavaiban, mert nekem jutott a legszebb és legjobb pasi a suliból.
Az iskola falai egy csomó helyen már ki volt plakátozva a végzősök bálja plakátjaival. A bál március utolsó napján lesz, aztán utána megkezdődik az érettségi.
Külön váltunk, mindenki ment a saját órájára. Nekem biológia volt az első. Leraktam a cuccaimat és unalmas tekintettel helyet foglaltam. A mellettem lévő üres helyre néztem és felsóhajtottam. Edward és Emmett ma nem jöttek suliba, mert elmentek együtt vadászni. De nem szomorodtam el, emiatt a délelőtt miatt, hisz az egész hétvégémet Edwarddal és a többiekkel fogom tölteni, s nemsokára pedig az örök időig az összes percet.
Felnéztem az órára, ami nagyon lassan haladt. A tollal játszottam, míg a tanár magyarázott. Aztán hirtelen csak azt vettem észre, hogy kicsöngettek. Összeszedtem a cuccaimat és elindultam a következő órám, ami matek volt.
Hirtelen az idő elkezdett rohanni, s mire észbe kaptam már az ebédlőben ültem Jasperékkel együtt és a hétvégéről beszélgettünk, hogy valami programot kéne találni. Végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy a szabadban töltjük az időt. Alice megjósolta, hogy száraz, ám felhős időnk lesz. Mindannyian elfogadtuk az ötletet. Megszólalt a csengő és mi elindultunk a mai utolsó óráinkra.
Miután kicsöngettek, elindultam a folyóson a kijárat felé. Sétálás közben csatlakozott hozzám Rosalie, Jasper és végül Alice.
- Bella jössz velem? - kérdezte Rose.
- Persze.
A parkolóban ketté váltunk. Beszálltam barátnőm kocsijába, mire ő indított és már úton is voltunk. Belenéztem a visszapillantó tükörbe és láttam, hogy Alicék mögöttünk jönnek. Kiértünk a lakott övezetről és hallottam, ahogy a Volvo motorja felpörög és Alice mellénk ér. Biccentett egyet Rosei felé, aki vette a célzást. Egyszerre váltottak sebességet és tapostak bele a gázba. A két kocsi fej, fej mellett haladt. Elmosolyodtam. Kezdtem megszeretni a száguldozást mostanság. Rosalie újból sebességet váltott, s lehagyta az ezüst autót. Hirtelen befordultunk a földes útra, majd nem sokkal később lefékeztünk. Hangosan felnevettünk és összecsaptuk a kezünket. Végül befutottak Alicék is. Kiszálltunk a kocsiból. Legjobb barátnőm sértődött képet vágott, majd kinyújtotta a nyelvét. Erre mindannyian elnevettük magunkat hangosan. Elindultunk a lépcsőn fölfelé. Megpillantottam a nyitót, bejárati ajtót és a bentről kiszűrődő zongora hangokat. A Cullenek lemaradtak, mire én kérdőn néztem rájuk.
- Most magadra hagyunk. Majd később találkozunk - felelte Alice és rám kacsintott.
Mire újból odanéztem, már nem volt egyikőjük sem. Megint felcsendült egy-egy akkord. Elmosolyodtam és beléptem a házba. Megpillantottam Edwardot, aki a zongoránál ült és egy új számot írt. Finom és halk léptekkel elindultam felé. Majd leültem mellé. Ő nem nézett rám, csak elmosolyodott. Ránéztem az ujjaira, amik szép lassan táncoltak a zongora billentyűin. Becsuktam a szememet és csendben figyeltem az új, ám nyugtató, kellemes dallamra. A zene egyre jobban lassult, majd a végén elcsendesült. A szobában még az utolsó akkordok visszahangzottak. Kinyitottam a szememet és szép lassan Edwardra emeltem.
- Ez.....gyönyörű szép - szólaltam meg csendesen.
- Köszönöm. Vadászat közben találtam ki az új dallamot, amit a te hiányod ihletet meg - felelte mosolyra húzva a száját.
- Eljátszod nekem újból? - kérdeztem.
- Persze - azzal újból elkezdte játszani a számot, de most az elejéről.
Szerelmem lehunyt szemekkel játszott a zongorán, átadva magát a zenének. Észrevettem, hogy közben a többiek is hangtalanul csatlakoznak hozzánk. Leültek a nappaliban és ők is elmerültek a zenében. A dal lassan a végéhez ért, de szerelmem belekezdett egy másik, ismertebb dalba, az altatómba. Az új családom a zongora köré gyűlt. Alice leült mellém a maradék kis helyre. Emmett és Rosalie a zongorának dőltek és kitekintettek az ablakon. Jasper kedvese mögé lépett és kezét a vállára helyezte. Carlisle és Esme a zongora orránál álltak egymást ölelve és közben gyermekeiket figyelték. Szemükből büszkeség és szeretet sugárzott. Ez volt az a dal, amit mindenki szeretet és talán ez volt is, ami még jobban összehozta a családot, mikor megismertem őket, majd csatlakoztam hozzájuk. Ez a délután egy csodás emlék maradt mindannyiunk elméjében.
Másnap, szombaton tíz körül nyílt ki a szemem. Megfordultam és szorosan szerelmemhez bújtam.
- Jó reggelt - köszönt vidáman.
- Neked is - mormogtam bele a pólójába.
- Van valami programod vagy terved a mai napra? - kérdezte.
- A lányokkal úgy egyeztünk meg, hogy ma a szabadban töltjük az időt. Nem szóltak a többiek? - húztam fel a szemöldökömet.
- Nem, de sebaj, meseszerű ötletnek tűnik - puszilta meg a homlokomat.
- Mindjárt jövök - csókoltam meg és kisurrantam a fürdőbe. Vettem egy frissít fürdőt, majd kimásztam egy szál törülközőben tiszta ruhákért a szobába. Ruha keresés közben Edward mögém lépett és finom csókokkal halmozta el a nyakamat. Megfordultam és szenvedélyesen megcsókoltam. Erre Ő felkapott az ölébe és a szekrényhez nyomott. Halk kopogtatás törte meg a csodálatos pillanatot gyorsan előkaptam néhány ruhát és visszarohantam a fürdőbe.
- Szabad! - szólt szerelmem, mikor már a fürdőszobában voltam.
- Bella fölébredt már? - hallottam meg Rose hangját a szobából.
- Persze - válaszoltam kilépve teljes öltözékben.
- Rendben. Mi már készen vagyunk. Mindent kipakoltunk már az udvarra.
- Akkor mire várunk még? - csaptam össze a kezemet.
Mindhárman elmosolyodtunk és elindultunk a lépcsőn lefelé. Kiértünk az udvarra. Az idő megfelelő volt. Nem volt hideg, de meleg se és az eső sem esett, de el volt borulva, mint mindig. Emmett és Jasper kihozták a CD lejátszót és felraktak valami pörgős számot, hogy beinduljon az élet. A fiúk neki álltak rögbi labdát dobálni egymásnak. Mi lányok frízbiztünk. Nagyon jó volt a hangulat. Eldobtam a frízbit Esmének, de hirtelen egy fehér folt jelent meg és elkapta mielőtt még célba érhetett volna. Végül megpillantottam Emmettet fülig érő mosollyal az arcán.
- Hé Emmett!! Útban vagy és amúgy is Esmének ment! - kiáltottam oda neki. - Add oda neki, vagy nekem!
- Ha kell, vegyétek el! - kiáltotta vissza.
Rosalie azonnal neki esett, de párja gyorsabb volt, így barátnőm üres kézzel huppant le a földre. Aztán Alice tűnt fel hirtelen, kikapta fivére kezéből a frízbit és eldobta Rosienak. De mire barátnőm elpasszolhatta volna, Edward kikapta a kezéből és elfutott. Szerelmem nem messze tőlem, háttal megállt. Kaptam az alkalmon, mögé settenkedtem. Hála az égnek, teljesen elmerült a többiek mozgásával és gondolatával, így elfeledkezett rólam. Hirtelen megcsókoltam a nyakát, amitől teljesen kővé dermedt , mire én meg kikaptam a kezéből a játékszert és tovább dobtam Alicenek, aki el is kapta. Szerelmem pajkosan felmorgott, megfordult és felkapott a vállára. Elkezdtem hangosan sikítani, de közben nevettem is.
- Nah milyen a kilátás hölgyem? - kérdezte Edward nevetve.
- Fantasztikusan- nevettem el magamat.
Barátnőm termett előttünk a semmiből a kezében a fényképezőgéppel, ami elvillant. Szerelmem az ölébe vett és elindult egy pokróc felé, ami a fűre volt terítve és roskadozott egy csomó ennivalótól, s italtól. Hirtelen hangosan morgott egyet a gyomrom.
- Egyél kedvesem, éhes vagy- szólt szelíden szerelmem és lerakott a pokrócra.
Homlokon csókolt és visszament a többiekhez játszani. Alice barátnőm leült mellém és csendben figyelte, ahogy boldogan fogyasztok el egy fürt szőlőt és még sok más egyéb finomságot. Kezébe vett ő is egy szem szőlőt és elkezdte az ujjai között görgetni. Aztán egyre több szemet fogott a kezébe és elkezdte dobálni a levegőbe. Végül már tíz szemet pörgetett körbe körbe. Tátott szájjal figyeltem a mutatványt. Hirtelen barátnőm megmerevedett és az összes szem a földre hullott. Azonnal mellette termettem és a vállát simogattam.
- Mit látsz Alice? - kérdeztem, hisz tudtam jól, hogy látomása van.
Éreztem egy erősebb fuvallatot, felnéztem és mindenki aggódó szemekkel figyelt minket.
- Jönnek.
- Kik? - kérdezte Jasper gyengéden.
- A Volturi.
Mindenki egymásra nézett.
- Miért? - tette fel a kérdést Carlisle.
Barátnőm rám emelte a tekintetét.
- Bella miatt.
Minden szempár rám szegeződött.
- Mikor érkeznek? - hallatszódott a következő kérdés.
- Néhány percen belül. Maximum tíz perc múlva.
Edward felhúzott, már indulni akart, de Carlisle szava megállította.
- Nincs elég idő fiam. Ha kell az életünk árán is megvédünk titeket. Várjuk meg, hogy mit akarnak. Lehet, hogy békés szándékkal jönnek.
Az idő gyorsan pergett. Hirtelen mindenki az erdő felé fordult. Megfogtam Edward kezét és felnéztem rá. Szemeiben félelem, erő, féltés, bátorság és a szerelem jelei látszódtak.
A félelem ott bujkált az összes porcikámban. Féltem, hogy elveszítem az új családomat és főleg Edwardot. S akkor megláttam a fák közül kilépő embereket, vagyis vámpírokat. Egyre közelebb értek, majd tisztes távolságban megálltak. Szemük vérvörös volt. Megijedtem és erősen megszorítottam szerelemem kezét.
- Jó újra látni Carlisle barátom - szólalt meg a középső vámpír.
- Téged is Aro. Minek köszönhetjük a látogatásotokat? - kérdezte Carlisle, hangjában tisztelet csengett.
- Az a hír jutott el hozzánk, hogy emberlány tudomására jutott a titkunk. S amint látom igazak is a hírek - emelte rám a tekintetét.
Megborzongtam.
- Igazak a hírek barátom.
- Hisz ismeritek a törvényt! - kiáltott fel morogva a második vámpír.
- Persze.
- Akkor meg? - ordított a harmadik is mérgesen.
- Nyugalom Caius és Marcus - csitította a vámpírokat Aro.
- Kérlek, Carlisle régi jó barátom, meséld el a történetet.
- Természetesen - felelte a családfő. - Edward fiam egy évvel ezelőtt megismerkedett Bellával, akibe szerelmes lett. Titkunkra hamar rájött, de nem árulta el senkinek. Szerelmük szorosabb lett, még én se láttam ennél erősebb kötödést egy másik ember iránt. Később a fiam feleségül vette.
Erre Caius és Marcus felmorogtak, mire Aro leintette őket.
- Folytasd - szólította fel Carlislet.
- Néhány hónappal ezelőtt volt az esküvő. Titkunkra azóta se derült fény. Szeretjük a lányt, ahogy ő is minket. Dióhéjban ennyi a történet.
- Ismeritek a törvényt. Ha egy ember a titkunkat megtudja, ő neki is vámpírrá kell változnia vagy megkel halnia. S ha ti akadályozni akarjátok ti is meghaltok. Rajtatok áll a döntés.
- Vámpír leszek - léptem ki a sorból.
Mindenki rám nézett.
- Egyébként is azzá szeretnék válni - találtam meg a hangomat.
- Rendben lányom. Akkor talán már most is....
- Nem!! Kiáltott közbe Edward. - Nem most. Még túl feltűnő lenne.
- Akkor mikor?
- Nem tudom. Még kell egy kis idő - válaszolta higgadtabban szerelmem.
- Jól van. Akkor majd visszajövünk később. Ezzel megadva a lehetőséget, hogy ti változtassátok át, ám ha, meglátogatunk titeket és Bella nem vámpír mindannyian meghaltok - hangzott el az ítélet.
- Elfogadjuk az ajánlatot - szólalt meg pótapám.
- Akkor mi megyünk is. Örültem, hogy találkoztunk Carlisle - azzal sarkon fordultak és eltűntek az erdő mélyében.
Edward szembe fordult velem.
- Jól vagy? - kérdezte az arcomat megsimogatva.
- Igen - rebegtem.
- Nyugalom. Nincs semmi baj - ölelt magához.
- Tudom. Edward, mikor? - tettem fel a kérdést.
Megmerevedett.
- Nem tudom. Ezt a többiekkel is meg kell beszélni. Este összehívunk egy kupaktanácsot.
- Rendben.
Még néhány percig álltunk egymást ölelve, míg el nem kezdett csöpörögni az eső. Berohantunk a házba. Mindenki a nappaliban ült.
- Edward beszélnünk kell - szólalt meg Carlisle. - Kérlek, foglaljatok helyet.
Leültünk és csendben hallgattunk.
- Mint ti is hallottátok, kaptunk egy kis időt s azt a lehetőséget, hogy mi tegyük meg és ne ők.
Edward szóra nyitott a száját, de apja a szavába vágott.
- Tudom Edward mennyire ellenzed, de nincs más lehetőség és mint hallottad Bella is elfogadja a feltételt.
- De van más lehetőség is. Felvesszük a harcot a Volturi ellen és küzdünk.
- Nem Edward, nem. Ezt felejtsd el. Nem lenne semmi értelme - szóltam bele. - Nem akarom, hogy valaki megsérüljön vagy akár meghaljon. Veled és a családoddal szeretnék lenni örökre.
- S mi lesz a te családoddal és a barátaiddal? - kérdezte keserűen.
- Meglesznek. Charlienak ott van Katy, anyunak pedig Phil. Ti vagytok a legjobb barátaim. Rajtatokon kívül nincs senki. Angelával se vagyunk nagyon közeli barátok.
- De..
- Nincs semmi de. Szeretlek és nem akarlak elveszíteni soha - feleltem és könnyek a szemembe.
- Én is szeretlek Bella. Rendben elfogadom a válaszodat, de kérlek engedd meg, hogy én tegyem meg - csókolta meg a tenyeremet.
- Természetesen. Én is úgy terveztem, hogy te tedd majd meg.
- Most már csak az a kérdés, hogy mikor? - tette fel a nagy kérdést Carlisle.
- Az érettségi után. Nem akarom az időt húzni vele.
- Rendben. Akkor ezt megbeszéltük.
A szobára mélységes csend telepedett. Senki nem tudott megszólalni. Mindenki az eseményeket elemezgette. A hasam korgása törte meg a csendet. Erre mindenki elmosolyodott.
- Gyere Bella, készítek valami finom ételt a számodra - mozdult meg Esme.
Megmozdultam én is és azzal visszatért az élet a szobába. Carlisle elvonult a dolgozószobájába, a többiek pedig társalogni kezdtek a történtekről. Mire visszatértem a nappaliba étkezés után, már vidámabb volt a hangulat. A többiek kártyáztak és közben hangosan vitatkoztak. Szerelmem mögé léptem és meglestem az ő kártyáit. Végig néztem a társaságon. Mindenki elfogadta a kialakult helyzetet, senkinek nem volt ellenvetése. Edward szemében láttam még a fájdalom néhány jeleit, de egy idő után azok is eltűntek. A játék folytatódott. Végül Alice és Edward maradtak játékban. Mikor már két órája végezni akartak Edward felsóhajtott.
- Döntetlen, kis húgom.
- De hát még egyikőtök sem nyert! - kiáltottam fel.
- Egy hamar nem is fogunk - nevette el magát barátnőm. - Edward látja a gondolataimat, én meg a jövőt, avagy a lépéseit.
- Értem már - mosolyodtam el én is.
Estre hamar elaludtam, nem beszélgettünk Edwarddal.
'- Már csak néhány nap és megváltozik az életem' - gondoltam és elnyomott az álom.
A hétvégéim mindig változóan teltek el. Hol tanultam, vásároltam, segítettem, beszélgettem vagy akár pihentem.
Péntek reggel hamar felébredtem a szobámban. Csiga lassúsággal fürödtem le, mostam fogat, majd fogyasztottam el a reggelimet. Elmosogattam, felvettem a táskámat és kiléptem a házból. Megpillantottam Alicet és Jaspert, ahogy az ezüst Volvónak támaszkodnak és beszélgetnek. Elmosolyodtam és elindultam feléjük.
- Jó reggelt - köszöntem.
- Neked is - válaszoltak egyszerre rám nézve, arcukon mosollyal.
- Indulhatunk? - kérdezte Alice.
- Persze - azzal beszálltunk a kocsiba.
Barátnőm még vezetés közben sem tudta, abba hagyni a csevegést. Mikor kiszálltunk a kocsiból a sulinál és csatlakozott hozzánk Rosie is, még akkor is járt a szája. Úgy látszik barátnőmnek egész hétvégén be nem áll majd a szája. Kezdtem kicsit félni a dologtól, a végén majd megőrjít. Mosolyogva hallgattam a fecsegését. Rose már a szemét forgatta testvére locsogásán, mire én magamba fojtottam a feltörő nevetésemet. Elindultunk az iskola felé. Mindenki arrébb húzódott, mikor közeledtünk. Már megszoktam ezt a jelenséget. Barátaim elfogadták már, hogy a Cullenekhez tartozok már. Angela ugyan úgy viselkedett velem, mint régen. Jessica sokat változott a szilveszteri buli óta. Féltékenységet és egy kis irigységet véltem felfedezni a szemeiben és a szavaiban, mert nekem jutott a legszebb és legjobb pasi a suliból.
Az iskola falai egy csomó helyen már ki volt plakátozva a végzősök bálja plakátjaival. A bál március utolsó napján lesz, aztán utána megkezdődik az érettségi.
Külön váltunk, mindenki ment a saját órájára. Nekem biológia volt az első. Leraktam a cuccaimat és unalmas tekintettel helyet foglaltam. A mellettem lévő üres helyre néztem és felsóhajtottam. Edward és Emmett ma nem jöttek suliba, mert elmentek együtt vadászni. De nem szomorodtam el, emiatt a délelőtt miatt, hisz az egész hétvégémet Edwarddal és a többiekkel fogom tölteni, s nemsokára pedig az örök időig az összes percet.
Felnéztem az órára, ami nagyon lassan haladt. A tollal játszottam, míg a tanár magyarázott. Aztán hirtelen csak azt vettem észre, hogy kicsöngettek. Összeszedtem a cuccaimat és elindultam a következő órám, ami matek volt.
Hirtelen az idő elkezdett rohanni, s mire észbe kaptam már az ebédlőben ültem Jasperékkel együtt és a hétvégéről beszélgettünk, hogy valami programot kéne találni. Végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy a szabadban töltjük az időt. Alice megjósolta, hogy száraz, ám felhős időnk lesz. Mindannyian elfogadtuk az ötletet. Megszólalt a csengő és mi elindultunk a mai utolsó óráinkra.
Miután kicsöngettek, elindultam a folyóson a kijárat felé. Sétálás közben csatlakozott hozzám Rosalie, Jasper és végül Alice.
- Bella jössz velem? - kérdezte Rose.
- Persze.
A parkolóban ketté váltunk. Beszálltam barátnőm kocsijába, mire ő indított és már úton is voltunk. Belenéztem a visszapillantó tükörbe és láttam, hogy Alicék mögöttünk jönnek. Kiértünk a lakott övezetről és hallottam, ahogy a Volvo motorja felpörög és Alice mellénk ér. Biccentett egyet Rosei felé, aki vette a célzást. Egyszerre váltottak sebességet és tapostak bele a gázba. A két kocsi fej, fej mellett haladt. Elmosolyodtam. Kezdtem megszeretni a száguldozást mostanság. Rosalie újból sebességet váltott, s lehagyta az ezüst autót. Hirtelen befordultunk a földes útra, majd nem sokkal később lefékeztünk. Hangosan felnevettünk és összecsaptuk a kezünket. Végül befutottak Alicék is. Kiszálltunk a kocsiból. Legjobb barátnőm sértődött képet vágott, majd kinyújtotta a nyelvét. Erre mindannyian elnevettük magunkat hangosan. Elindultunk a lépcsőn fölfelé. Megpillantottam a nyitót, bejárati ajtót és a bentről kiszűrődő zongora hangokat. A Cullenek lemaradtak, mire én kérdőn néztem rájuk.
- Most magadra hagyunk. Majd később találkozunk - felelte Alice és rám kacsintott.
Mire újból odanéztem, már nem volt egyikőjük sem. Megint felcsendült egy-egy akkord. Elmosolyodtam és beléptem a házba. Megpillantottam Edwardot, aki a zongoránál ült és egy új számot írt. Finom és halk léptekkel elindultam felé. Majd leültem mellé. Ő nem nézett rám, csak elmosolyodott. Ránéztem az ujjaira, amik szép lassan táncoltak a zongora billentyűin. Becsuktam a szememet és csendben figyeltem az új, ám nyugtató, kellemes dallamra. A zene egyre jobban lassult, majd a végén elcsendesült. A szobában még az utolsó akkordok visszahangzottak. Kinyitottam a szememet és szép lassan Edwardra emeltem.
- Ez.....gyönyörű szép - szólaltam meg csendesen.
- Köszönöm. Vadászat közben találtam ki az új dallamot, amit a te hiányod ihletet meg - felelte mosolyra húzva a száját.
- Eljátszod nekem újból? - kérdeztem.
- Persze - azzal újból elkezdte játszani a számot, de most az elejéről.
Szerelmem lehunyt szemekkel játszott a zongorán, átadva magát a zenének. Észrevettem, hogy közben a többiek is hangtalanul csatlakoznak hozzánk. Leültek a nappaliban és ők is elmerültek a zenében. A dal lassan a végéhez ért, de szerelmem belekezdett egy másik, ismertebb dalba, az altatómba. Az új családom a zongora köré gyűlt. Alice leült mellém a maradék kis helyre. Emmett és Rosalie a zongorának dőltek és kitekintettek az ablakon. Jasper kedvese mögé lépett és kezét a vállára helyezte. Carlisle és Esme a zongora orránál álltak egymást ölelve és közben gyermekeiket figyelték. Szemükből büszkeség és szeretet sugárzott. Ez volt az a dal, amit mindenki szeretet és talán ez volt is, ami még jobban összehozta a családot, mikor megismertem őket, majd csatlakoztam hozzájuk. Ez a délután egy csodás emlék maradt mindannyiunk elméjében.
Másnap, szombaton tíz körül nyílt ki a szemem. Megfordultam és szorosan szerelmemhez bújtam.
- Jó reggelt - köszönt vidáman.
- Neked is - mormogtam bele a pólójába.
- Van valami programod vagy terved a mai napra? - kérdezte.
- A lányokkal úgy egyeztünk meg, hogy ma a szabadban töltjük az időt. Nem szóltak a többiek? - húztam fel a szemöldökömet.
- Nem, de sebaj, meseszerű ötletnek tűnik - puszilta meg a homlokomat.
- Mindjárt jövök - csókoltam meg és kisurrantam a fürdőbe. Vettem egy frissít fürdőt, majd kimásztam egy szál törülközőben tiszta ruhákért a szobába. Ruha keresés közben Edward mögém lépett és finom csókokkal halmozta el a nyakamat. Megfordultam és szenvedélyesen megcsókoltam. Erre Ő felkapott az ölébe és a szekrényhez nyomott. Halk kopogtatás törte meg a csodálatos pillanatot gyorsan előkaptam néhány ruhát és visszarohantam a fürdőbe.
- Szabad! - szólt szerelmem, mikor már a fürdőszobában voltam.
- Bella fölébredt már? - hallottam meg Rose hangját a szobából.
- Persze - válaszoltam kilépve teljes öltözékben.
- Rendben. Mi már készen vagyunk. Mindent kipakoltunk már az udvarra.
- Akkor mire várunk még? - csaptam össze a kezemet.
Mindhárman elmosolyodtunk és elindultunk a lépcsőn lefelé. Kiértünk az udvarra. Az idő megfelelő volt. Nem volt hideg, de meleg se és az eső sem esett, de el volt borulva, mint mindig. Emmett és Jasper kihozták a CD lejátszót és felraktak valami pörgős számot, hogy beinduljon az élet. A fiúk neki álltak rögbi labdát dobálni egymásnak. Mi lányok frízbiztünk. Nagyon jó volt a hangulat. Eldobtam a frízbit Esmének, de hirtelen egy fehér folt jelent meg és elkapta mielőtt még célba érhetett volna. Végül megpillantottam Emmettet fülig érő mosollyal az arcán.
- Hé Emmett!! Útban vagy és amúgy is Esmének ment! - kiáltottam oda neki. - Add oda neki, vagy nekem!
- Ha kell, vegyétek el! - kiáltotta vissza.
Rosalie azonnal neki esett, de párja gyorsabb volt, így barátnőm üres kézzel huppant le a földre. Aztán Alice tűnt fel hirtelen, kikapta fivére kezéből a frízbit és eldobta Rosienak. De mire barátnőm elpasszolhatta volna, Edward kikapta a kezéből és elfutott. Szerelmem nem messze tőlem, háttal megállt. Kaptam az alkalmon, mögé settenkedtem. Hála az égnek, teljesen elmerült a többiek mozgásával és gondolatával, így elfeledkezett rólam. Hirtelen megcsókoltam a nyakát, amitől teljesen kővé dermedt , mire én meg kikaptam a kezéből a játékszert és tovább dobtam Alicenek, aki el is kapta. Szerelmem pajkosan felmorgott, megfordult és felkapott a vállára. Elkezdtem hangosan sikítani, de közben nevettem is.
- Nah milyen a kilátás hölgyem? - kérdezte Edward nevetve.
- Fantasztikusan- nevettem el magamat.
Barátnőm termett előttünk a semmiből a kezében a fényképezőgéppel, ami elvillant. Szerelmem az ölébe vett és elindult egy pokróc felé, ami a fűre volt terítve és roskadozott egy csomó ennivalótól, s italtól. Hirtelen hangosan morgott egyet a gyomrom.
- Egyél kedvesem, éhes vagy- szólt szelíden szerelmem és lerakott a pokrócra.
Homlokon csókolt és visszament a többiekhez játszani. Alice barátnőm leült mellém és csendben figyelte, ahogy boldogan fogyasztok el egy fürt szőlőt és még sok más egyéb finomságot. Kezébe vett ő is egy szem szőlőt és elkezdte az ujjai között görgetni. Aztán egyre több szemet fogott a kezébe és elkezdte dobálni a levegőbe. Végül már tíz szemet pörgetett körbe körbe. Tátott szájjal figyeltem a mutatványt. Hirtelen barátnőm megmerevedett és az összes szem a földre hullott. Azonnal mellette termettem és a vállát simogattam.
- Mit látsz Alice? - kérdeztem, hisz tudtam jól, hogy látomása van.
Éreztem egy erősebb fuvallatot, felnéztem és mindenki aggódó szemekkel figyelt minket.
- Jönnek.
- Kik? - kérdezte Jasper gyengéden.
- A Volturi.
Mindenki egymásra nézett.
- Miért? - tette fel a kérdést Carlisle.
Barátnőm rám emelte a tekintetét.
- Bella miatt.
Minden szempár rám szegeződött.
- Mikor érkeznek? - hallatszódott a következő kérdés.
- Néhány percen belül. Maximum tíz perc múlva.
Edward felhúzott, már indulni akart, de Carlisle szava megállította.
- Nincs elég idő fiam. Ha kell az életünk árán is megvédünk titeket. Várjuk meg, hogy mit akarnak. Lehet, hogy békés szándékkal jönnek.
Az idő gyorsan pergett. Hirtelen mindenki az erdő felé fordult. Megfogtam Edward kezét és felnéztem rá. Szemeiben félelem, erő, féltés, bátorság és a szerelem jelei látszódtak.
A félelem ott bujkált az összes porcikámban. Féltem, hogy elveszítem az új családomat és főleg Edwardot. S akkor megláttam a fák közül kilépő embereket, vagyis vámpírokat. Egyre közelebb értek, majd tisztes távolságban megálltak. Szemük vérvörös volt. Megijedtem és erősen megszorítottam szerelemem kezét.
- Jó újra látni Carlisle barátom - szólalt meg a középső vámpír.
- Téged is Aro. Minek köszönhetjük a látogatásotokat? - kérdezte Carlisle, hangjában tisztelet csengett.
- Az a hír jutott el hozzánk, hogy emberlány tudomására jutott a titkunk. S amint látom igazak is a hírek - emelte rám a tekintetét.
Megborzongtam.
- Igazak a hírek barátom.
- Hisz ismeritek a törvényt! - kiáltott fel morogva a második vámpír.
- Persze.
- Akkor meg? - ordított a harmadik is mérgesen.
- Nyugalom Caius és Marcus - csitította a vámpírokat Aro.
- Kérlek, Carlisle régi jó barátom, meséld el a történetet.
- Természetesen - felelte a családfő. - Edward fiam egy évvel ezelőtt megismerkedett Bellával, akibe szerelmes lett. Titkunkra hamar rájött, de nem árulta el senkinek. Szerelmük szorosabb lett, még én se láttam ennél erősebb kötödést egy másik ember iránt. Később a fiam feleségül vette.
Erre Caius és Marcus felmorogtak, mire Aro leintette őket.
- Folytasd - szólította fel Carlislet.
- Néhány hónappal ezelőtt volt az esküvő. Titkunkra azóta se derült fény. Szeretjük a lányt, ahogy ő is minket. Dióhéjban ennyi a történet.
- Ismeritek a törvényt. Ha egy ember a titkunkat megtudja, ő neki is vámpírrá kell változnia vagy megkel halnia. S ha ti akadályozni akarjátok ti is meghaltok. Rajtatok áll a döntés.
- Vámpír leszek - léptem ki a sorból.
Mindenki rám nézett.
- Egyébként is azzá szeretnék válni - találtam meg a hangomat.
- Rendben lányom. Akkor talán már most is....
- Nem!! Kiáltott közbe Edward. - Nem most. Még túl feltűnő lenne.
- Akkor mikor?
- Nem tudom. Még kell egy kis idő - válaszolta higgadtabban szerelmem.
- Jól van. Akkor majd visszajövünk később. Ezzel megadva a lehetőséget, hogy ti változtassátok át, ám ha, meglátogatunk titeket és Bella nem vámpír mindannyian meghaltok - hangzott el az ítélet.
- Elfogadjuk az ajánlatot - szólalt meg pótapám.
- Akkor mi megyünk is. Örültem, hogy találkoztunk Carlisle - azzal sarkon fordultak és eltűntek az erdő mélyében.
Edward szembe fordult velem.
- Jól vagy? - kérdezte az arcomat megsimogatva.
- Igen - rebegtem.
- Nyugalom. Nincs semmi baj - ölelt magához.
- Tudom. Edward, mikor? - tettem fel a kérdést.
Megmerevedett.
- Nem tudom. Ezt a többiekkel is meg kell beszélni. Este összehívunk egy kupaktanácsot.
- Rendben.
Még néhány percig álltunk egymást ölelve, míg el nem kezdett csöpörögni az eső. Berohantunk a házba. Mindenki a nappaliban ült.
- Edward beszélnünk kell - szólalt meg Carlisle. - Kérlek, foglaljatok helyet.
Leültünk és csendben hallgattunk.
- Mint ti is hallottátok, kaptunk egy kis időt s azt a lehetőséget, hogy mi tegyük meg és ne ők.
Edward szóra nyitott a száját, de apja a szavába vágott.
- Tudom Edward mennyire ellenzed, de nincs más lehetőség és mint hallottad Bella is elfogadja a feltételt.
- De van más lehetőség is. Felvesszük a harcot a Volturi ellen és küzdünk.
- Nem Edward, nem. Ezt felejtsd el. Nem lenne semmi értelme - szóltam bele. - Nem akarom, hogy valaki megsérüljön vagy akár meghaljon. Veled és a családoddal szeretnék lenni örökre.
- S mi lesz a te családoddal és a barátaiddal? - kérdezte keserűen.
- Meglesznek. Charlienak ott van Katy, anyunak pedig Phil. Ti vagytok a legjobb barátaim. Rajtatokon kívül nincs senki. Angelával se vagyunk nagyon közeli barátok.
- De..
- Nincs semmi de. Szeretlek és nem akarlak elveszíteni soha - feleltem és könnyek a szemembe.
- Én is szeretlek Bella. Rendben elfogadom a válaszodat, de kérlek engedd meg, hogy én tegyem meg - csókolta meg a tenyeremet.
- Természetesen. Én is úgy terveztem, hogy te tedd majd meg.
- Most már csak az a kérdés, hogy mikor? - tette fel a nagy kérdést Carlisle.
- Az érettségi után. Nem akarom az időt húzni vele.
- Rendben. Akkor ezt megbeszéltük.
A szobára mélységes csend telepedett. Senki nem tudott megszólalni. Mindenki az eseményeket elemezgette. A hasam korgása törte meg a csendet. Erre mindenki elmosolyodott.
- Gyere Bella, készítek valami finom ételt a számodra - mozdult meg Esme.
Megmozdultam én is és azzal visszatért az élet a szobába. Carlisle elvonult a dolgozószobájába, a többiek pedig társalogni kezdtek a történtekről. Mire visszatértem a nappaliba étkezés után, már vidámabb volt a hangulat. A többiek kártyáztak és közben hangosan vitatkoztak. Szerelmem mögé léptem és meglestem az ő kártyáit. Végig néztem a társaságon. Mindenki elfogadta a kialakult helyzetet, senkinek nem volt ellenvetése. Edward szemében láttam még a fájdalom néhány jeleit, de egy idő után azok is eltűntek. A játék folytatódott. Végül Alice és Edward maradtak játékban. Mikor már két órája végezni akartak Edward felsóhajtott.
- Döntetlen, kis húgom.
- De hát még egyikőtök sem nyert! - kiáltottam fel.
- Egy hamar nem is fogunk - nevette el magát barátnőm. - Edward látja a gondolataimat, én meg a jövőt, avagy a lépéseit.
- Értem már - mosolyodtam el én is.
Estre hamar elaludtam, nem beszélgettünk Edwarddal.
'- Már csak néhány nap és megváltozik az életem' - gondoltam és elnyomott az álom.
2010. június 9., szerda
10.fejezet: Békés ünnepek
A hazaérkezés után volt egy teljes napom arra, hogy megvegyem a maradék ajándékokat a többiek számára. Charlienak, Reneének, Philnek és Esmének már megvásároltam. Már csak a többi Cullen volt hátra. Így hát még szenteste előtt egy nappal korán felkeltem és Esmével elmentünk vásárolni a környező városokba. A boltokat hála még nem fosztották ki. Megálltunk a Mercédesszel az egyik bolt előtt. Az időjárás nem volt valami kecsegtető. Erős, hideg szél fújt és sötét felhők kószáltak az égen. Szó szerint sóvárogtam a napsütés után. Az előrejelzést hallva egy ideig nem is fog sütni, helyette havazást ígértek az ünnepekre. A kirakatban megláttam egy kis tárgyat. Szóltam Esmének, akinek is tetszett az ajándék. Besétáltunk a meleg üzletbe és körbe néztünk. Gyönyörű szép tárgyakat árult az eladó. Majd egy óráig tartózkodtunk bent, megvitatva, hogy kinek mi lenne a legszebb meglepetés karácsonyra. Amint fizettünk, távoztunk és bepakoltunk a kocsiba. Gyalog indultunk tovább az utcán, újabb boltok után keresgélve. Egy könyves bolt előtt álltunk meg. Esme egy könyvre mutatott. Ránéztem, és azonnal tudtam, hogy ez lesz a megfelelő ajándék Carlisle számára. Bementünk a boltba. Körül néztünk. Közös megegyezés után két könyvvel a kezünkben távoztunk. Már csak két ajándék maradt hátra. Emmetté és Edwardé. Visszaültünk a kocsiba és elindultunk az utcán a megfelelő bolt után kutatva.
- Esme! Állj meg itt légy szíves! - mondtam.
Pótanyám lehúzódott az út szélére. Kipattantam a kocsiból és megálltam egy kirakat előtt. Szemügyre vettem a tárgyat, majd besiettem az üzletbe. Negyed óra múlva fülig érő mosollyal távoztam. Visszaszálltam a Mercédeszbe.
- Sikerült? - kérdezte Esme.
- Igen. Szerintem indulhatunk haza, persze, ha te is megvettél mindenkinek mindent.
- Oh, már egy hónapja. Előre gondoskodtam mindenről - mondta és indított.
Az autóban kellemes idő volt. Tíz perc utazás után szálltunk ki a járműből. Kivettem a szatyrokat a kocsiból és elindultunk Esmével a Cullen ház felé. Beléptünk, ahol Rosalie és Emmett készülődtek elhagyni a házat.
- Sziasztok! Sikerült megvennetek mindent? - köszönt Rosalie kedvesen.
- Igen. Már csak egy van hátra - kacsintottam rám.
- Remek. Mi most elmegyünk. Majd jövünk.
- Rendben. Köszi Rose - mosolyogtam rá.
- Mit köszönsz? - tűnt fel Emmett is.
- Semmit. Induljunk! - szólt barátnőm.
Pillanatokon belül eltűntek a szemünk elől. Felsétáltam Edward szobájába és leraktam a szatyrokat. Levettem a pulcsimat. Jól befűtöttek, míg nem voltam itthon. Kinyitottam a szekrényt és elkezdtem bepakolni a csomagolatlan ajándékokat. Becsuktam a szekrényt és megfordultam. Megláttam Edwardot az ajtónak támaszkodva. Arcán mosoly bujkált. Rámosolyogtam. Mire megmozdultam volna ő már ott volt előttem és átölelt.
- Hiányoztál.
- Csak néhány órára mentem el - nevettem fel harsányan.
- Tudom, de nekem egy örökké valóságnak tűnt.
- De látod, itt vagyok újra.
- Igen, érzem - suttogta a fülembe és finoman megpuszilta a nyakamat.
- Hmm...türelem..még hátra van Emmett ajándéka - feleltem piszkos mosollyal.
- Nem várhat? - búgta újból szerelmem, kezei már a gerincemen játszadozott.
- Sajna nem. Holnap karácsony - válaszoltam és kibújtam az öleléséből. - Talán majd valamikor máskor. De most menjünk, mielőtt még hazajönnének Rosék - azzal elindultam az ajtó felé.
Edward kézen fogott és együtt indultunk el Alicék közös szobája felé. Kopogtattunk.
- Szabad! - kiáltott ki Jasper.
- Sziasztok! - köszöntem belépve. - Nah csinálhatjuk?
- Persze.
Szerelmemmel helyet foglaltunk barátaink mellett és neki álltunk a munkának. Hosszas munkálkodás, zene hallhatás és vitatkozás után elkészültünk. Pont jókor, mert Emmették abban a pillanatban estek be, mikor CD-re írtuk a számokat. Barátnőmmel összecsaptuk a kezünket a levegőben.
- Hé, gyerekek mi ez a nagy öröm? Lemaradtam valamiről? - lépett be a szobába Emmett, nyomában Rosalieval.
A CD-t a hátam mögé dugtam, majd óvatosan Edward kezébe csúsztattam. Persze a fivére ebből nem vett észre semmit.
-Dehogy! Ezt miből veszed? Majd pont a legnagyobb mókamestert fogjuk kihagyni a poénból? - kérdeztem fülig érő mosollyal.
- Látod ez igaz! - nevetett fel harsányan.
- Mi most megyünk. Még egy csomó ajándékot kell becsomagolni - szóltam és már kint is voltam a szobából, szerelmemmel az oldalamon.
Besétáltam a szobába és kinyitottam a szekrényt. Elővettem az összes ajándékot és csomogolópapírt is. Edward bekapcsolt egy lassú, dallamos zenét és csatlakozott hozzám. Szemügyre vette az összes vásárolt ajándékot, majd segített becsomagolni. Másfél óra múlva mosolyogva pakoltam vissza az ajándékokat. Kora este jöttünk el a Cullen házból szerelmemmel. Elbúcsúztunk, bár tudtam, hogy nemsokára újból látom. Bementem és meglepődve láttam, hogy Charlie nem TV-zik. Felmentem az emeletre. Benéztem apám szobájába és megláttam, ahogy Katyvel békésen alszanak. Elmosolyodtam és halkan a szobámba mentem. Mint, ahogy sejtettem Edward már ott várt rám egy képet nézegetve rólunk. Mosolyra húztam a számat és a nyakába ugrottam. Halkan felnevetett és megcsókolt. Néhány pillanaton belül az ágyon kötöttünk ki és egy fantasztikus estét töltöttünk el. Másnap korán felkeltem és lefürödtem. Szépen kiöltöztem. Lent már Charlie és Katy a fát díszítették nevetgélve. Csatlakoztam hozzájuk. A háttérben kellemes karácsonyi zene ment hallatszódott. A konyhából sültpulyka illata érződött. Dél körül jött értem Edward, arcán a kedvenc mosolyával. Gyors búcsút vettem Katyéktől és siettem is a kocsihoz. Szerelmem a kelleténél gyorsabban hajtott, mint általában. Arcáról izgatottságot és vidámságot olvastam le. A Cullen házhoz érve nem láttam semmi furcsát. Bent már más fogadott. Mindenki sürgölődött, forgolódott. A nappaliban egy nagy fa állt díszítetlenül. A helységben dobozok hevertek bennük a díszekkel. Alice lépett mellém és az egyik doboz felé húzott. Neki álltunk közösen díszíteni. Emmett néha-néha ellőtt egy-egy poént, amit hangos nevetés követett. A fa magas volt, a díszek pedig alig fogytak. Másfél óra múlva feltettem az utolsó díszt, a csillagot a fa tetejére és kész lettünk. Mindannyian eltűntünk a szobából, majd néhány percen belül, egyesével sétáltunk le a lépcsőn a kezünkben az ajándékokkal. Lepakoltuk őket a fa alá, de az ajándékozás egy nappal később lesz. Ma Charlieval és Katyvel bontogatok, holnap pedig az új családom körében. Ezért nem is maradtam sokáig. Edward hazafuvarozott. Otthon Charliék boldogan vártak. Mindketten megöleltek és boldog karácsonyt kívántak. Odaadtuk egymásnak az ajándékokat. Charlie nagyon örült a baseball jegyeknek. Kiválóan választottam a számára. Katy lélegzete is elállt, mikor meglátta a karkötőt.
- Úristen Bella! Ez gyönyörű szép. Köszönöm - szólalt meg és átölelt.
Én Charlietól könyvet, Katytől pedig egy fülbevalót kaptam. Ajándékozás után leültünk vacsorázni. Katy istenire főzte a pulykát. Finom és gusztusos volt, az illata pedig mennyei. Sokáig ültünk az asztalnál beszélgetve. Nagy ásítások közepette vonultam el fürdeni, majd aludni. Hosszú volt a mai nap. Karácsony első napján mosollyal az arcomon ébredtem. Azonnal a fürdőbe rohantam tisztálkodni. Visszaérve a szobámba, csípő farmernadrágot és kék színű garbót vettem fel. Lerohantam. Lent Katy pirítóst készítet.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Neked is. Éhes vagy? Készítsek neked is?
- Igen, köszönöm.
Leültem és csendben várakoztam. A reggelit elfogyasztva, egy puszit nyomtam az arcára és már kint is voltam a szabadban. A lélegzetem is elállt. Körülöttem minden fehér volt. Az éjszaka folyamán majdnem félméteres hó esett. A táj gyönyörű szép volt. Visszaszaladtam a házba kesztyűért és sálért. Mire újból kiléptem a szabadba, már ott várt az ezüst Volvo. A házhoz vezető kis járda már le volt takarítva. Óvatosan elindultam a kocsihoz. Sikeresen oda is értem és beültem.
- Szia - köszöntem vidáman.
- Szia Bella - mosolygott rám.
A motor felpörgött és már úton is voltunk. Pillanatok alatt náluk voltunk. Kiszálltam és elindultam a lépcső felé. Ropogott a friss hó a talpam alatt. Hirtelen valami hátba talált. Megfordultam és megláttam Emmettet és Edwardot, amint újabb hógolyót gyúrnak.
- Héé, ez így nem ér! - nevettem fel sikítva.
- Nem ám, fiúk - csatlakozott mellém Alice, kezében egy hógolyóval. Arcára gúnyos mosoly ült ki.
Aztán a háta mögül kilépett még Rosalie és Esme. A fiúk szája egy pillanatra legörbült, majd újból a fülükig ért. Ugyanis Jasper és Carlisle is csatlakozott az ellenfélhez. Lehajoltam és én is gyúrtam magamnak egy golyót. Mindenki a megfelelő pillanatra várt. Végül Alice dobta el az első golyót, ami Edwardot találta el. Ezzel kitört a harc. Csak úgy repdestek a fehér gömbök. Mindenkire jutott bőven. A fiúk csak úgy záporozták a támadásokat. Alig tudtam kikerülni néhányat, így is a fele eltalált. Hirtelen abba maradt a fiúk felől a hógolyó zápor. Mi, lányok mindannyian a fiúk felé néztünk, akik eltűntek egy hóbarikád mögött. Kérdőn néztünk egymásra. Váratlanul ugrottak ki a Cullen fiúk a menedékhelyükről, ki-ki a saját párjára vetette magát. Ott feküdtünk csajszik a puha hóban, a fiúk pedig lefogtak minket gúnyos mosollyal az arcukon.
- Úgy látom fiúk, hogy ezt a csatát most mi nyertük - hangzott el az ítélet Carlisletól.
A fiúk nagyot pacsiztak a levegőben harsány nevetés kíséretében. Leszálltak rólunk. Edward a kezét nyújtotta felém, ami szíves örömest elfogadtam. Alice és Rosalie is kihasználta a feléjük nyújtott karokat. A két testvér egyszerre cselekedett. Először Jaspert fürdették meg a hóban, aztán Emmett következet. Végül a két Cullen lány rátámadt Edwardra, akit váratlanul ért a támadás, így ő is a puha hóban kötött ki arccal. A lányok leverték a kezükről a havat, átöleltek és a ház felé kezdtek húzni.
- Gyere Bella. Hagyjuk őket még kint fürdőzni. Számodra pedig keresek száraz ruhát, mert mint látom ez átázott - nézett végig rajtam Alice.
- Rendben - vacogtam.
Közben a fiúk is feltápászkodtak és követtek minket, nagyokat nevetve.
Átöltöztem és megszárítottam a hajamat. Lesétáltam a nappaliba, ahonnan már csak én hiányoztam. Mindenki ünnepélyesen kiöltözött. A háttérben a Last Christmas című szám ment halkan. Edward mellé léptem és megfogtam a kezét. Carlisle és Esme a kandalló előtt álltak mindannyiunkat nézve. Szemük boldogságot és szeretet sugárzott, arcukon hervaszthatatlan mosoly ült.
- Kedves gyermekeim szeretnék mindannyiótoknak boldog, békés karácsonyt kívánni - felelte és egyesével megölelte lányait és kezet rázott fiaival.
- Carlisle, kezdhetem elsőnek én az ajándékozást? - léptem előre.
- Persze.
- Köszönöm.
A fához sétáltam és egyesével a kezembe vettem a kisebb-nagyobb ajándékokat. Először Carlislenak adtam oda, majd Esmének és így tovább a többieknek. Utoljára maradt Edward. Mélyen a szemébe néztem, átadtam az ajándékot és egy csókkal pecsételtem meg. Végül helyet foglaltam a kanapén és csendben figyeltem, ahogy az új családom boldogan és nevetve bontogatja a saját ajándékát. Először Esme bontotta ki. A lélegzete is elállt.
- Ez gyönyörű szép. Oh, Bella köszönöm - felelte és szorosan átölelt.
Pótanyám egy festményt kapott, amin mi, mint saját gyerekei állunk. Elől álltam én Edwarddal, mellettem Alice és Jasper, szerelmem oldalán pedig Rosalie és Emmett állt. Tudtam jól, hogy ez lesz számára a megfelelő ajándék. Alice visított fel hirtelen. Ő egy porcelán angyalt kapott, ami nagyon hasonlított rá. Aztán Rosalie szája maradt tátva, mikor meglátta a faborítású zenélő ékszerdobozt
Köszönöm - suttogta meghatódva.
Emmetre néztem, aki először furcsán nézett a CD-re. Rám nézett én pedig segítség képpen a CD lejátszó felé sandítottam. Vette a célzást, mire azonnal a szerkezet előtt termet és berakta a CD-t. Felcsendült az egyik szám, amit együtt állítottunk össze. Felragyogott a szeme.
- Köszi Bella! - szólalt meg.
- Használd egészséggel - válaszoltam neki nevetve.
Visszafordultam a többiekhez. Már csak a hárman voltak hátra. Jasper egy könyvet kapott ami háborús időkről szólt. Carlisle is egy könyvet tartott a kezében, ami pedig az új gyógymódokról szólt.
- Na és te Edward, mit kaptál Bellától? - kérdezte Rose.
Mielőtt válaszolhatott volna, a szavába vágtam.
- Felrakhatom? - kérdeztem.
Felnézett rám és szeméből csak úgy sugárzott a meghatódottság.
- Igen.
Odasétáltam hozzá, kivettem a dobozt a kezéből és kinyitottam. Mindenki körbe vett minket és feszült figyelemmel figyeltek. Kiemeltem a dobozból egy nyakláncot, amin egy bárány medál lógott. Mindenki ámulva nézte a kis tárgyat. Felhelyeztem Edward nyakába a nyakláncot. Szerelmem felállt a helyéről és szembe fordult velem.
- Köszönöm - suttogta és átölelt.
- Kérek egy mosolyt - szólalt meg Alice.
Mindketten boldogan néztünk bele a fényképezőgépbe. Elkattant a gép, s mi elmosolyodtunk.
- Most pedig egy közös képet szeretnék, ahol együtt állunk a fa előtt - szólalt meg újból barátnőm.
Mindannyian odaálltunk a fa elé, egymást ölelve. Alice beállította a gépet, majd odarohant hozzánk.
- Mosolyogj! - kiáltott.
Elmosolyodtam és villant egyet a gép. Nevetve folytattuk az ajándékozást és bontogatást. Este Edward segítségével sikerült felvinnem a sok ajándékomat. Volt köztük desszert, ékszerek, könyvek, ruhák és sok más dolog. Vettem egy forró fürdőt és csatlakoztam Edwardhoz az ágyban. Reneének egy nyakláncot, Philnek pedig egy üveg jó minőségi bort vettem ajándékba. Nekik már a nászút előtt feladtam, hogy időbe odaérjen.
Hamar eljött az évnek az utolsó napja. Alice egy szilveszteri bulit rendezett, ahová meghívta Charliet, Katyt, a suliból pedig Angelát, Bent, Jessicát és Miket. Iskolatársaim tátott szájjal léptek be a Cullen házba. Láttam Jessen, hogy mindent végig mér. Ujjongva jött oda hozzám és ölelt meg. A zene hangos volt, de mellette így is lehetett beszélgetni. A felnőttek elvonultak egy csendesebb sarokba beszélgetni. Mi fiatalok a táncparketten táncoltunk és énekeltünk. Sokan kiszúrták a jegygyűrűt az ujjamon. Lecsodálkoztak, majd sok boldogságot kívántak. A zene egyik pillanatról a másikra elcsendesült.
- Figyelem emberek, már csak egy perc van hátra! - kiáltott Alice.
Mindenki a kezébe fogott egy pohár pezsgőt.
- Tíz...kilenc...nyolc - kezdte a számolást barátnőm, majd mindenki hangosan csatlakozott hozzá.
- Öt...négy...három...kettő....egy....boldog új évet! - kiáltott mindenki egyszerre boldogan.
Poharak koccantak egyszerre.
- Boldog új évet Bella! - mondta Edward mikor felé fordultam.
Megcsókolt s közben szorosan magához húzott. Megittuk a pezsgőt. A mulatság hajnalig tartott.
Fáradtan, de egyben boldogan másztam fel az emeletre.
Egy új év kezdődött és nemsokára egy új élet fog kezdődni a számomra is.
Ezzel a gondolattal csuktam le a szememet és szenderültem mély álomba.
- Esme! Állj meg itt légy szíves! - mondtam.
Pótanyám lehúzódott az út szélére. Kipattantam a kocsiból és megálltam egy kirakat előtt. Szemügyre vettem a tárgyat, majd besiettem az üzletbe. Negyed óra múlva fülig érő mosollyal távoztam. Visszaszálltam a Mercédeszbe.
- Sikerült? - kérdezte Esme.
- Igen. Szerintem indulhatunk haza, persze, ha te is megvettél mindenkinek mindent.
- Oh, már egy hónapja. Előre gondoskodtam mindenről - mondta és indított.
Az autóban kellemes idő volt. Tíz perc utazás után szálltunk ki a járműből. Kivettem a szatyrokat a kocsiból és elindultunk Esmével a Cullen ház felé. Beléptünk, ahol Rosalie és Emmett készülődtek elhagyni a házat.
- Sziasztok! Sikerült megvennetek mindent? - köszönt Rosalie kedvesen.
- Igen. Már csak egy van hátra - kacsintottam rám.
- Remek. Mi most elmegyünk. Majd jövünk.
- Rendben. Köszi Rose - mosolyogtam rá.
- Mit köszönsz? - tűnt fel Emmett is.
- Semmit. Induljunk! - szólt barátnőm.
Pillanatokon belül eltűntek a szemünk elől. Felsétáltam Edward szobájába és leraktam a szatyrokat. Levettem a pulcsimat. Jól befűtöttek, míg nem voltam itthon. Kinyitottam a szekrényt és elkezdtem bepakolni a csomagolatlan ajándékokat. Becsuktam a szekrényt és megfordultam. Megláttam Edwardot az ajtónak támaszkodva. Arcán mosoly bujkált. Rámosolyogtam. Mire megmozdultam volna ő már ott volt előttem és átölelt.
- Hiányoztál.
- Csak néhány órára mentem el - nevettem fel harsányan.
- Tudom, de nekem egy örökké valóságnak tűnt.
- De látod, itt vagyok újra.
- Igen, érzem - suttogta a fülembe és finoman megpuszilta a nyakamat.
- Hmm...türelem..még hátra van Emmett ajándéka - feleltem piszkos mosollyal.
- Nem várhat? - búgta újból szerelmem, kezei már a gerincemen játszadozott.
- Sajna nem. Holnap karácsony - válaszoltam és kibújtam az öleléséből. - Talán majd valamikor máskor. De most menjünk, mielőtt még hazajönnének Rosék - azzal elindultam az ajtó felé.
Edward kézen fogott és együtt indultunk el Alicék közös szobája felé. Kopogtattunk.
- Szabad! - kiáltott ki Jasper.
- Sziasztok! - köszöntem belépve. - Nah csinálhatjuk?
- Persze.
Szerelmemmel helyet foglaltunk barátaink mellett és neki álltunk a munkának. Hosszas munkálkodás, zene hallhatás és vitatkozás után elkészültünk. Pont jókor, mert Emmették abban a pillanatban estek be, mikor CD-re írtuk a számokat. Barátnőmmel összecsaptuk a kezünket a levegőben.
- Hé, gyerekek mi ez a nagy öröm? Lemaradtam valamiről? - lépett be a szobába Emmett, nyomában Rosalieval.
A CD-t a hátam mögé dugtam, majd óvatosan Edward kezébe csúsztattam. Persze a fivére ebből nem vett észre semmit.
-Dehogy! Ezt miből veszed? Majd pont a legnagyobb mókamestert fogjuk kihagyni a poénból? - kérdeztem fülig érő mosollyal.
- Látod ez igaz! - nevetett fel harsányan.
- Mi most megyünk. Még egy csomó ajándékot kell becsomagolni - szóltam és már kint is voltam a szobából, szerelmemmel az oldalamon.
Besétáltam a szobába és kinyitottam a szekrényt. Elővettem az összes ajándékot és csomogolópapírt is. Edward bekapcsolt egy lassú, dallamos zenét és csatlakozott hozzám. Szemügyre vette az összes vásárolt ajándékot, majd segített becsomagolni. Másfél óra múlva mosolyogva pakoltam vissza az ajándékokat. Kora este jöttünk el a Cullen házból szerelmemmel. Elbúcsúztunk, bár tudtam, hogy nemsokára újból látom. Bementem és meglepődve láttam, hogy Charlie nem TV-zik. Felmentem az emeletre. Benéztem apám szobájába és megláttam, ahogy Katyvel békésen alszanak. Elmosolyodtam és halkan a szobámba mentem. Mint, ahogy sejtettem Edward már ott várt rám egy képet nézegetve rólunk. Mosolyra húztam a számat és a nyakába ugrottam. Halkan felnevetett és megcsókolt. Néhány pillanaton belül az ágyon kötöttünk ki és egy fantasztikus estét töltöttünk el. Másnap korán felkeltem és lefürödtem. Szépen kiöltöztem. Lent már Charlie és Katy a fát díszítették nevetgélve. Csatlakoztam hozzájuk. A háttérben kellemes karácsonyi zene ment hallatszódott. A konyhából sültpulyka illata érződött. Dél körül jött értem Edward, arcán a kedvenc mosolyával. Gyors búcsút vettem Katyéktől és siettem is a kocsihoz. Szerelmem a kelleténél gyorsabban hajtott, mint általában. Arcáról izgatottságot és vidámságot olvastam le. A Cullen házhoz érve nem láttam semmi furcsát. Bent már más fogadott. Mindenki sürgölődött, forgolódott. A nappaliban egy nagy fa állt díszítetlenül. A helységben dobozok hevertek bennük a díszekkel. Alice lépett mellém és az egyik doboz felé húzott. Neki álltunk közösen díszíteni. Emmett néha-néha ellőtt egy-egy poént, amit hangos nevetés követett. A fa magas volt, a díszek pedig alig fogytak. Másfél óra múlva feltettem az utolsó díszt, a csillagot a fa tetejére és kész lettünk. Mindannyian eltűntünk a szobából, majd néhány percen belül, egyesével sétáltunk le a lépcsőn a kezünkben az ajándékokkal. Lepakoltuk őket a fa alá, de az ajándékozás egy nappal később lesz. Ma Charlieval és Katyvel bontogatok, holnap pedig az új családom körében. Ezért nem is maradtam sokáig. Edward hazafuvarozott. Otthon Charliék boldogan vártak. Mindketten megöleltek és boldog karácsonyt kívántak. Odaadtuk egymásnak az ajándékokat. Charlie nagyon örült a baseball jegyeknek. Kiválóan választottam a számára. Katy lélegzete is elállt, mikor meglátta a karkötőt.
- Úristen Bella! Ez gyönyörű szép. Köszönöm - szólalt meg és átölelt.
Én Charlietól könyvet, Katytől pedig egy fülbevalót kaptam. Ajándékozás után leültünk vacsorázni. Katy istenire főzte a pulykát. Finom és gusztusos volt, az illata pedig mennyei. Sokáig ültünk az asztalnál beszélgetve. Nagy ásítások közepette vonultam el fürdeni, majd aludni. Hosszú volt a mai nap. Karácsony első napján mosollyal az arcomon ébredtem. Azonnal a fürdőbe rohantam tisztálkodni. Visszaérve a szobámba, csípő farmernadrágot és kék színű garbót vettem fel. Lerohantam. Lent Katy pirítóst készítet.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Neked is. Éhes vagy? Készítsek neked is?
- Igen, köszönöm.
Leültem és csendben várakoztam. A reggelit elfogyasztva, egy puszit nyomtam az arcára és már kint is voltam a szabadban. A lélegzetem is elállt. Körülöttem minden fehér volt. Az éjszaka folyamán majdnem félméteres hó esett. A táj gyönyörű szép volt. Visszaszaladtam a házba kesztyűért és sálért. Mire újból kiléptem a szabadba, már ott várt az ezüst Volvo. A házhoz vezető kis járda már le volt takarítva. Óvatosan elindultam a kocsihoz. Sikeresen oda is értem és beültem.
- Szia - köszöntem vidáman.
- Szia Bella - mosolygott rám.
A motor felpörgött és már úton is voltunk. Pillanatok alatt náluk voltunk. Kiszálltam és elindultam a lépcső felé. Ropogott a friss hó a talpam alatt. Hirtelen valami hátba talált. Megfordultam és megláttam Emmettet és Edwardot, amint újabb hógolyót gyúrnak.
- Héé, ez így nem ér! - nevettem fel sikítva.
- Nem ám, fiúk - csatlakozott mellém Alice, kezében egy hógolyóval. Arcára gúnyos mosoly ült ki.
Aztán a háta mögül kilépett még Rosalie és Esme. A fiúk szája egy pillanatra legörbült, majd újból a fülükig ért. Ugyanis Jasper és Carlisle is csatlakozott az ellenfélhez. Lehajoltam és én is gyúrtam magamnak egy golyót. Mindenki a megfelelő pillanatra várt. Végül Alice dobta el az első golyót, ami Edwardot találta el. Ezzel kitört a harc. Csak úgy repdestek a fehér gömbök. Mindenkire jutott bőven. A fiúk csak úgy záporozták a támadásokat. Alig tudtam kikerülni néhányat, így is a fele eltalált. Hirtelen abba maradt a fiúk felől a hógolyó zápor. Mi, lányok mindannyian a fiúk felé néztünk, akik eltűntek egy hóbarikád mögött. Kérdőn néztünk egymásra. Váratlanul ugrottak ki a Cullen fiúk a menedékhelyükről, ki-ki a saját párjára vetette magát. Ott feküdtünk csajszik a puha hóban, a fiúk pedig lefogtak minket gúnyos mosollyal az arcukon.
- Úgy látom fiúk, hogy ezt a csatát most mi nyertük - hangzott el az ítélet Carlisletól.
A fiúk nagyot pacsiztak a levegőben harsány nevetés kíséretében. Leszálltak rólunk. Edward a kezét nyújtotta felém, ami szíves örömest elfogadtam. Alice és Rosalie is kihasználta a feléjük nyújtott karokat. A két testvér egyszerre cselekedett. Először Jaspert fürdették meg a hóban, aztán Emmett következet. Végül a két Cullen lány rátámadt Edwardra, akit váratlanul ért a támadás, így ő is a puha hóban kötött ki arccal. A lányok leverték a kezükről a havat, átöleltek és a ház felé kezdtek húzni.
- Gyere Bella. Hagyjuk őket még kint fürdőzni. Számodra pedig keresek száraz ruhát, mert mint látom ez átázott - nézett végig rajtam Alice.
- Rendben - vacogtam.
Közben a fiúk is feltápászkodtak és követtek minket, nagyokat nevetve.
Átöltöztem és megszárítottam a hajamat. Lesétáltam a nappaliba, ahonnan már csak én hiányoztam. Mindenki ünnepélyesen kiöltözött. A háttérben a Last Christmas című szám ment halkan. Edward mellé léptem és megfogtam a kezét. Carlisle és Esme a kandalló előtt álltak mindannyiunkat nézve. Szemük boldogságot és szeretet sugárzott, arcukon hervaszthatatlan mosoly ült.
- Kedves gyermekeim szeretnék mindannyiótoknak boldog, békés karácsonyt kívánni - felelte és egyesével megölelte lányait és kezet rázott fiaival.
- Carlisle, kezdhetem elsőnek én az ajándékozást? - léptem előre.
- Persze.
- Köszönöm.
A fához sétáltam és egyesével a kezembe vettem a kisebb-nagyobb ajándékokat. Először Carlislenak adtam oda, majd Esmének és így tovább a többieknek. Utoljára maradt Edward. Mélyen a szemébe néztem, átadtam az ajándékot és egy csókkal pecsételtem meg. Végül helyet foglaltam a kanapén és csendben figyeltem, ahogy az új családom boldogan és nevetve bontogatja a saját ajándékát. Először Esme bontotta ki. A lélegzete is elállt.
- Ez gyönyörű szép. Oh, Bella köszönöm - felelte és szorosan átölelt.
Pótanyám egy festményt kapott, amin mi, mint saját gyerekei állunk. Elől álltam én Edwarddal, mellettem Alice és Jasper, szerelmem oldalán pedig Rosalie és Emmett állt. Tudtam jól, hogy ez lesz számára a megfelelő ajándék. Alice visított fel hirtelen. Ő egy porcelán angyalt kapott, ami nagyon hasonlított rá. Aztán Rosalie szája maradt tátva, mikor meglátta a faborítású zenélő ékszerdobozt
Köszönöm - suttogta meghatódva.
Emmetre néztem, aki először furcsán nézett a CD-re. Rám nézett én pedig segítség képpen a CD lejátszó felé sandítottam. Vette a célzást, mire azonnal a szerkezet előtt termet és berakta a CD-t. Felcsendült az egyik szám, amit együtt állítottunk össze. Felragyogott a szeme.
- Köszi Bella! - szólalt meg.
- Használd egészséggel - válaszoltam neki nevetve.
Visszafordultam a többiekhez. Már csak a hárman voltak hátra. Jasper egy könyvet kapott ami háborús időkről szólt. Carlisle is egy könyvet tartott a kezében, ami pedig az új gyógymódokról szólt.
- Na és te Edward, mit kaptál Bellától? - kérdezte Rose.
Mielőtt válaszolhatott volna, a szavába vágtam.
- Felrakhatom? - kérdeztem.
Felnézett rám és szeméből csak úgy sugárzott a meghatódottság.
- Igen.
Odasétáltam hozzá, kivettem a dobozt a kezéből és kinyitottam. Mindenki körbe vett minket és feszült figyelemmel figyeltek. Kiemeltem a dobozból egy nyakláncot, amin egy bárány medál lógott. Mindenki ámulva nézte a kis tárgyat. Felhelyeztem Edward nyakába a nyakláncot. Szerelmem felállt a helyéről és szembe fordult velem.
- Köszönöm - suttogta és átölelt.
- Kérek egy mosolyt - szólalt meg Alice.
Mindketten boldogan néztünk bele a fényképezőgépbe. Elkattant a gép, s mi elmosolyodtunk.
- Most pedig egy közös képet szeretnék, ahol együtt állunk a fa előtt - szólalt meg újból barátnőm.
Mindannyian odaálltunk a fa elé, egymást ölelve. Alice beállította a gépet, majd odarohant hozzánk.
- Mosolyogj! - kiáltott.
Elmosolyodtam és villant egyet a gép. Nevetve folytattuk az ajándékozást és bontogatást. Este Edward segítségével sikerült felvinnem a sok ajándékomat. Volt köztük desszert, ékszerek, könyvek, ruhák és sok más dolog. Vettem egy forró fürdőt és csatlakoztam Edwardhoz az ágyban. Reneének egy nyakláncot, Philnek pedig egy üveg jó minőségi bort vettem ajándékba. Nekik már a nászút előtt feladtam, hogy időbe odaérjen.
Hamar eljött az évnek az utolsó napja. Alice egy szilveszteri bulit rendezett, ahová meghívta Charliet, Katyt, a suliból pedig Angelát, Bent, Jessicát és Miket. Iskolatársaim tátott szájjal léptek be a Cullen házba. Láttam Jessen, hogy mindent végig mér. Ujjongva jött oda hozzám és ölelt meg. A zene hangos volt, de mellette így is lehetett beszélgetni. A felnőttek elvonultak egy csendesebb sarokba beszélgetni. Mi fiatalok a táncparketten táncoltunk és énekeltünk. Sokan kiszúrták a jegygyűrűt az ujjamon. Lecsodálkoztak, majd sok boldogságot kívántak. A zene egyik pillanatról a másikra elcsendesült.
- Figyelem emberek, már csak egy perc van hátra! - kiáltott Alice.
Mindenki a kezébe fogott egy pohár pezsgőt.
- Tíz...kilenc...nyolc - kezdte a számolást barátnőm, majd mindenki hangosan csatlakozott hozzá.
- Öt...négy...három...kettő....egy....boldog új évet! - kiáltott mindenki egyszerre boldogan.
Poharak koccantak egyszerre.
- Boldog új évet Bella! - mondta Edward mikor felé fordultam.
Megcsókolt s közben szorosan magához húzott. Megittuk a pezsgőt. A mulatság hajnalig tartott.
Fáradtan, de egyben boldogan másztam fel az emeletre.
Egy új év kezdődött és nemsokára egy új élet fog kezdődni a számomra is.
Ezzel a gondolattal csuktam le a szememet és szenderültem mély álomba.
2010. június 1., kedd
9.fejezet: A nászút
Másnap, december tizenhatodikán kóválygó fejjel ébredtem. Tegnap egy kicsit több pezsgőt ittam a kelleténél. Felültem. Megláttam a sok ajándékot, amit tegnap kaptunk. Sustorgásra lettem figyelmes az ajtó felől.
- ... holnap indulni kéne... hogy időben visszaérjünk - kaptam el egy szöveg foszlányt Edwardtól.
Már megint mire készülnek? Még jobban elkezdtem hegyezni a fülemet.
- Ezt vele is meg kell beszélned, és persze Charlie-val is - szólt Alice.
- Rendben.
Kattant a zár, én elkaptam a fejemet az ajtóról és kinéztem az ablakon.
- Látom felébredtél - mondta szerelmem és bebújt mellém. - Mit szólnál, ha elutaznánk egy időre.[J6] Csak mi ketten - búgta a fülembe.
- Jól hangzik. Hívhatnánk akár nászútnak is, nem? - ragyogott fel a szemem.
- Ahogy akarod. Szóval?
- Nekem tetszik. De várj, mikor indulnánk és jönnénk vissza? Ne felejtsd el, hogy napokon belül itt a karácsony.
- Tudom kicsim. Nem felejtettem el. Ezért arra gondoltam, hogy holnap indulnánk és egy hét múlva jönnénk vissza hajnalban, hogy legyen időnk másra is.
- Ez fantasztikus. S mit szól ehhez Charlie?
- Nem tudom. Még el kell, hogy kérjelek.
- S mi tart vissza? - kérdeztem viccesen.
- Te - suttogta és elkezdte csókolgatni a nyakamat.
Mélyen beszívta az illatomat. Apró csókokkal halmozott el a nyakamtól a számig. Szembe fordultam vele és szájon csókoltam. Kezemet a hajába túrtam. Be akartam nyúlni a pólója alá, de mire megtehettem volna, már a padlón guggolt, szaporán véve a levegőt. Szemei feketék voltak. A szám elé kaptam a kezem és elfordítottam a tekintetem róla. Éreztem, hogy Edward beül mögém, és finoman magához húz.
- Ne haragudj - suttogtam.
- Semmi baj. De most megyek és elkérlek.
- Felöltözök és mehetünk is.
- Á-á. Nem, nem. Te maradsz. Szeretném, ha meglepetés lenne a számodra a hely, ahová megyünk. Szóval, te szépen itt maradsz a birtokon a többiekkel együtt. Rendben?
- Persze.
- Addig is légy jó kislány - mondta és homlokon csókolt.
Pillanatok alatt eltűnt a szemem elől, majd meghallottam a felpörgő motor hangját. Felöltöztem, megigazítottam az ágyat és lesétáltam reggelizni.
- Jó reggelt - köszöntem a többieknek, akik a nappaliban ültek.
- Neked is - köszönt vissza mindenki.
Bementem a konyhába, ahová már oda volt készítve friss narancslé és pirítós. Elfogyasztottam majd csatlakoztam a társasághoz a nappaliban. Leültem, a lábamat magam mellé tettem, mert kicsit sajgott a sok tánctól. Nem sokáig ültem lent, mert nem nagyon tudtam hozzá szólni a témához. Felmentem, beraktam az Edwardtól kapott CD-t, amin az ő szerzeményei voltak. Leültem a földre és elkezdtem kicsomagolni az ajándékokat. Renée-től és Phil-től fotóalbumot és egy fényképkeretet; Charlie-tól és Katy-től egy vastag természeti könyvet; Alicetól és Jaspertől egy fényképezőgépet; Emmettől és Rosalietól egy videokamerát; Esmétől és Carlislétől egy több ezer dolláros lakberendezési utalványt és Tanyáéktól pedig egy nagy tájképet kaptunk. Mindegyik méreg drága volt. Felálltam, a nyitót ablakhoz sétáltam és leültem. Lógattam a lábamat és a madarak csicsergését hallgattam. Halottam, ahogy egy autó lefékez, majd ajtócsapkodást. Ránéztem a gyűrűre. Gyönyörű szép volt. Megcsillant, a felhők közül kibújó napfényben.
Sustorgást és mocorgást hallottam magam mögül.
- Üdv, újra itt! - szóltam hangosan hátra se fordulva.
- Készen állsz egy hetes kikapcsolódásra?
- Igen - feleltem és Edwardnak dőltem.
- Akkor jó. Mindent pakoljál be, de főleg nyáriasabb ruhákat.
- Mert? - kérdeztem.
- Nem síelni viszlek. Épp az ellenkezője.
- De Edward...
- Css. Ne kérdezz semmit. Majd megtudod és kérlek, bízz bennem. Alice majd segít a pakolásban. Holnap dél körül indul a gépünk Seattleből - mondta és óvatosan felhúzott.
Az arcomat simogatta. Szeméből boldogság és szerelem sugárzott. Éreztem, ahogy lassan kezd eluralkodni rajtam az izgalom és a kíváncsiság.
- Elhoztam egy-két ruhádat.
- Kösz.
- Bella, kész az ebéd! - szólt fel Esme.
- Menj, ebédelj! Majd később még beszélünk - mondta és megcsókolt.
Elindultam lefelé a konyhába. Ebéd után, jól lakottan álltam neki a pakolásnak. Alice is csatlakozott hozzám egy idő után és együtt tevékenykedtünk.
- Alice hova megyünk?
- Sajnálom Bella, de nem mondhatom el. Edward megölne.
Feladtam. Senki nem fogja elmondani, hogy hova is megyünk. Sajnos várnom kell holnapig.
- Ne félj. Nagyon szép helyre mentek. Nekem tetszett.
- Te már jártál ott?
- Persze.
Beszélgetés közben végeztünk és egy nagy bőrönd állt ott a szobában.
Este hosszas fürdőzés után, aludtam el barátnőm ölébe hajtva a fejemet, mert Edward elment vadászni.
Másnap fél kilenckor ébresztett fel Esme.
- Jó reggelt - köszönt.
- Neked is.
- Siess, mert Edward úgy tervezi, hogy fél óra múlva indulni akar a repülőtérre. Készítettem szendvicseket az útra, bár gondolom lesz a gépen is.
- Köszönök szépen mindent.
- Nincs mit - puszilt arcon.
Elmosolyodtam és összeszedtem magamat az utazásra. Lent az ajtóban Edward várt rám. Elköszöntünk mindenkitől és ők pedig kellemes kikapcsolódást kívántak.
Szerelmem gyors hajtási tempójával fél órán belül kint voltunk a repülőtéren. Megvettük a jegyeket és még körül néztünk a boltokban. Negyed tizenegykor szólították a gépünket. Elindultunk a kapu felé. Nem sokkal később már a repülőn a repülőn ültünk a felszállásra várva. Tíz perccel később megmozdult a jármű és elindultunk.
- Szicíliába megyünk? - kérdeztem.
- Nem egészen. Majd meglátod. Légy türelemmel.
Több órás utazás után, este érkeztünk meg a szigetre. Egy pasi várt mát ránk.
- Mr. és Mrs. Cullen?
- Igen.
- Kérem, kövessenek.
Kérdőn néztem szerelmemre, aki bátorítólag rám mosolygott és követtük együtt a férfit. Kivezetett a nagy repülőgép hangár mellé, ahol már ott várakozott egy másik repülő.
- A gépük. Jó utazást kívánok.
- Köszönjük - mondta Edward.
Felszállt majd engem is felsegített.
- Ezzel megyünk tovább? S ki fog vezetni?
- Én. Ülj le - felelte csibészes mosollyal az arcán.
Hitetlenkedve néztem rá. Leültem és becsatolta a biztonsági övemet. Leült ő is, beindította a motort és a szerkezet megmozdult. Beütötte a koordinátákat és már a levegőben is voltunk. A hold fényében megcsillant a tenger vize. Fél óra utazás után éreztem, hogy ereszkedünk lefelé. Lent láttam kivilágított leszálló pályát. Szerelmem óvatosan letette, majd megállt. Kiszálltunk. Sötétség vett körül.
- Maradj itt. Mindjárt jövök - azzal szempillantás alatt eltűnt.
A part széléhez sétáltam. Levettem a cipőmet, a zoknimat és besétáltam a vízbe. Az estéhez képest langyos volt. Az égen csillagok ragyogtak. Hirtelen két hideg kar át fogta a derekamat. Edward felkapott a karjaiba. Az éj kiemelte elbűvölő szeme színét.
- Gyere. Menjünk be - azzal elindult a kivilágított ház felé.
Gyönyörű szép nagy villa volt. Szerelmem átvitt a küszöbön és letett az előszobában. Mindenhol modern felszerelések helyezkedtek el. Ízlésesen volt berendezve minden.
- Mrs. Cullen, üdvözlöm Linosa szigetén. Érezze magát otthon. Kellemes pihenést kívánok.
- Jaj, Edward ez gyönyörű szép.
- Gondoltam, hogy tetszeni fog, és itt nem fog senki sem zavarni. Több ezer kilométerre vagyunk Szicília partjaitól. Csak mi ketten vagyunk - húzott magához. - Szeretlek.
- Én is - válaszoltam boldogan és megcsókoltam.
- Gyere, készítek neked valami ennivalót.
Elképedtem mikor megláttam a hűtőt, ami csak úgy roskadozott a sok kajától.
Vacsorán éreztem, hogy kezdek álmosodni. Most jött ki rajtam a több órás utazás fáradalmai. Szerelmem felvezetett a felső szintre. Beléptünk egy hatalmas szobába, ahol egy nagy franciaágy állt, néhány kényelmes bútordarabbal és elektronikus dolgokkal volt felszerelve. Innen nyílt egy nagy fürdőszoba, egy zuhanyzóval és egy sarokkáddal. Egyszerűen elképesztő volt ez a sziget. Álmosan lefürödtem és bebújtam az ágyba. Magamra húztam a selyem lepedőt és már aludtam is. Teljesen kifárasztott az utazás. Másnap tíz körül keltem fel. Egy cetli várt rám:
"- Jó reggelt! Vegyél fel fürdőruhát, és lent találkozunk."
Kimásztam az ágyból és a bőröndömhöz sétáltam. Kinyitottam és elkezdtem előkotorászni a vajszínű fürdőruhámat, amit még Phoneixben vettem másfél évvel ezelőtt. Felvettem, mellé felkaptam egy törülközőt és a napszemüvegemet. Kiléptem a szabadba. A hőmérséklet 30-35 C fok körül járt. Meleg, langyos szellő fújt, magával hozva a tenger sós illatát. A homok meleg volt a talpam alatt. Megláttam egy törülközőt lent a part végében, bár a gazdáját sehol nem találtam. Leterítettem a sajátomat a másik mellé és elindultam a víz felé. Meglepetésemre a víz már langyos volt. Hirtelen hátulról valaki lefröcskölt, mire megfordultam és egy újabb adag vizet kaptam az arcomba. Edward a hasát fogta a nevetéstől. Bőre csak úgy ragyogott a napfényben. Bezzeg ő száraz volt. Futva elindultam felé a vízben és közben elkezdtem locsolni a vizet rá. Hideg zuhanyként érte a támadásom. Pajkos mosolyra húzta a száját és ő is támadásba lendült. Harsányan nevettünk, miközben már csurom vizesek voltunk. A hajam a testemhez tapadt. Végül megadtam magamat és leültem a vízben, és szerelmemre pillantotta, aki velem szemben foglalt helyet. Szeme vidámságot, bohóckodást és játékosságot tükrözött, mintha egy gyerek ülne velem szemben. Hirtelen támadt ötlettől vezérelve elkezdtem beljebb úszni. Már kiskoromban megtanítottak úszni. Lebuktam a víz alá és egy ideig így úsztam. Végül feljöttem a felszínre és kisétáltam a partra.
- Csodálatosan nézel ki - felelte Edward elkattintva a fényképezőgépet.
Kiöltöttem rá a nyelvemet, mire újból elkattant a gép. Nagyot nevetett, mikor meglátta a képet. Hirtelen kikaptam a kezéből, és róla kezdtem el képeket készíteni. Erre ő mindenféle pózba helyezkedett el. A kedvencem az volt, mikor pont felém nyújtotta a kezét. Letettem a szerkezetet és a karjaiba vetettem magamat, mire ő a levegőben körbe forgatott. Harsányan nevettünk. Hideg bőre lehűsítette az én forró testemet. Leültünk a törülközőre. Éreztem, hogy Edward napozó krémet ken a hátamra, hogy le ne égjek. Ellazított a masszázs, de egyben elkezdett forrni a vérem tőle. Lefejtettem kezeit rólam, szembe fordultam vele és közelebb másztam hozzá. Megcsókoltam és lassan eldőltünk a homokban. Éreztem, szerelmem egyre jobban kíván. Hirtelen felkapott, de el nem engedte volna a számat se. Szempillantás alatt a nagy hálószobában voltunk. Edward finoman lefektetett az ágyra. Egy pillanatra elváltunk és a szemembe nézett. Bólintottam. Elmosolyodott, de a szemében egy kis félelmet véltem volna felfedezni. Újból egymás száját kóstolgattuk. Megszabadultunk attól a kevés ruhától is és megtörtént azt, amire már oly régóta vártunk mindketten...
Másnap boldogan nyitottam ki a szememet. Egyedül voltam a szobában. A hajam, mint a szénaboglya úgy állt. Magam köré csavartam a selyem takarót és elindultam lefelé. Edwardot a konyhában találtam meg. Reggelit készítette a számomra.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Neked is - nézett fel rám, de megakadt rajtam a tekintete.
- Mi finomat készítesz? - léptem hozzá közelebb és egy csókot nyomtam a nyakára.
Szerelmem letette a kést, majd felkapott engem és felültetett a pultra. Pajkosan felmorgott, szeméből az irántam érzett szerelem és vágy jelei látszódtak. Lehúzta rólam a selymet és újra egymásnak estünk. Egyszerűen nem bírtunk magunkkal.
Késő délután ébredtem fel korgó hassal, lent a nappaliban. Edward ölébe hajtva a fejemet aludtam. Rám mosolygott, mikor a szemébe néztem. Vacsorára finom salátát készített öntettel. Este kint ülve a homokban beszélgettünk.
- Nagyon boldog vagyok melletted. Örülök, hogy megismertelek azon a napon.
- Én is hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott minket - mondtam és még jobban hozzá bújtam.
- Bella holnap el kell mennem egy kis időre. Sietek vissza, amint tudok. Itt nem eshet semmi bajod. Majd elfoglalod valamivel magadat. Rendben?
- Persze. Jó vadászatott kívánok előre is.
Elmosolyodott és egy puszit nyomott az arcomra. Késő este aludtam el.
Szerdán, másnap reggel nagyot nyújtózkodva ébredtem fel. Elkezdett rezegni a telefon az asztalon. Odasétáltam és felvettem.
- Haló?
- Szia Bella!
- Alice!
- Nah, hogy telik a nyaralás?
- Fantasztikusan.
- Mesélj csak! Milyen volt a tegnapi nap?
- Alice... - elvörösödtem. Biztos mindent látott. - Semmi különös. Elvoltunk.
- Azt valahogy sejtettem - kuncogott fel.
- Szia Bella! - köszöntek a többiek is.
- Sziasztok!
- Hogy érzed magadat? - kérdezte Esme.
- Nagyon jól. Elképesztő és csodálatos ez a hely.
- Akkor jól döntöttünk - nevetett fel barátnőm. - Nem is zavarunk tovább. Hamarosan találkozunk. Szia!
- Sziasztok! - köszöntem el a Cullen családtól.
Telefonálás után vettem egy forró zuhanyt és felvettem egy nyári ruhát. Lent tojásrántottát készítettem magamnak és leültem TV-t nézni. Mindegyik csatornán olaszul beszéltek nem értettem semmit. Inkább kikapcsoltam. Elmosogattam és rendet tettem a magam után. Akkor hallottam meg a hangot. Elindultam az ajtó felé. Kiléptem és viharos szél csapot az arcomba. Az égen sötét felhők gyülekeztek. Nem messze tőlem villámlott egyet. A hideg futott át rajtam. Megborzongtam. Befutottam a házba. Elindultam reszketve a házban. Becsuktam egyesével az ablakokat és elhúztam a függönyöket is. Kint szakadt már az eső. A vihar egyre jobban erősödött, mint a bennem eluralkodó félelem.
Kiskoromban egyszer anyám otthon egyedül hagyott. Pont akkor támadt vihar. Nagyon megijedtem, sokkot kaptam. Azóta félek, ha vihar van és persze, ha egyedül vagyok.
Hirtelen hangokra lettem figyelmes. Hörgő és csapkodó hangok voltak. Bementem a nappaliba. A dörgés és a furcsa zajok egyre hangosabbak voltak. Valami megérintette a vállamat. Felsikítottam és megfordultam, aminek az lett a következménye, hogy elestem a saját lábamban.
- Bella. Én vagyok csak - mondta Edward és felsegített.
Magához ölelt. Vizes és sáros volt.
- Nyugalom. Nincs semmi baj. Itt vagyok. Mi történt?
- A vihar- rebegtem.
Az egész testem remegett. Féltem. Szerelmem elkezdte dúdolni az altató dalomat és közben az arcomat simogatta.
- Nincs semmi baj. Nemsokára vége van.
Kezdtem megnyugodni a biztonságot nyújtó karjaiban. Edward telefonja elkezdett rezegni. Felvette.
- Igen? - szólt bele.
Csendben hallgattam, bár nem tudtam, hogy ki van a vonal túlsó végén, de sejtettem.
- Minden rendben van Alice.
Sustorgás.
- Igen, még időben értem ide. Mondd meg a többieknek, hogy nincs semmi baj. Jól van.
Újabb sustorgás.
- Rendben - válaszolta és kinyomta.
Kint a vihar elcsendesedett. Már csak villámlott. Halkan szuszogtam. A szívem még mindig vadul kalapált.
- Gyere, jobb lesz, ha lepihensz. De előtte mindketten átöltözünk.
Felcipelt az emeletre. Átöltöztünk és bebújtam az ágyba. Szerelmem is csatlakozott. Befeküdt mellém, átölelt és szorosan magához húzott. A kezét fogtam és ő, pedig a kézfejemet simogatta. Hamar elnyomott az álom.
Hála a nyaralás utolsó napjai verőfényes napsütésben teltek el. A hazaindulás napján fájó szívvel búcsúztam el ettől a fantasztikus helytől. Megfogadtam magamban, hogy egyszer még visszatérek ide. Több órás utazás után értünk vissza Forksba. Kicsit hiányoltam a napsütést, de nem aggódtam, mert nekem már volt egy saját napom az életemben. Edward.
- ... holnap indulni kéne... hogy időben visszaérjünk - kaptam el egy szöveg foszlányt Edwardtól.
Már megint mire készülnek? Még jobban elkezdtem hegyezni a fülemet.
- Ezt vele is meg kell beszélned, és persze Charlie-val is - szólt Alice.
- Rendben.
Kattant a zár, én elkaptam a fejemet az ajtóról és kinéztem az ablakon.
- Látom felébredtél - mondta szerelmem és bebújt mellém. - Mit szólnál, ha elutaznánk egy időre.[J6] Csak mi ketten - búgta a fülembe.
- Jól hangzik. Hívhatnánk akár nászútnak is, nem? - ragyogott fel a szemem.
- Ahogy akarod. Szóval?
- Nekem tetszik. De várj, mikor indulnánk és jönnénk vissza? Ne felejtsd el, hogy napokon belül itt a karácsony.
- Tudom kicsim. Nem felejtettem el. Ezért arra gondoltam, hogy holnap indulnánk és egy hét múlva jönnénk vissza hajnalban, hogy legyen időnk másra is.
- Ez fantasztikus. S mit szól ehhez Charlie?
- Nem tudom. Még el kell, hogy kérjelek.
- S mi tart vissza? - kérdeztem viccesen.
- Te - suttogta és elkezdte csókolgatni a nyakamat.
Mélyen beszívta az illatomat. Apró csókokkal halmozott el a nyakamtól a számig. Szembe fordultam vele és szájon csókoltam. Kezemet a hajába túrtam. Be akartam nyúlni a pólója alá, de mire megtehettem volna, már a padlón guggolt, szaporán véve a levegőt. Szemei feketék voltak. A szám elé kaptam a kezem és elfordítottam a tekintetem róla. Éreztem, hogy Edward beül mögém, és finoman magához húz.
- Ne haragudj - suttogtam.
- Semmi baj. De most megyek és elkérlek.
- Felöltözök és mehetünk is.
- Á-á. Nem, nem. Te maradsz. Szeretném, ha meglepetés lenne a számodra a hely, ahová megyünk. Szóval, te szépen itt maradsz a birtokon a többiekkel együtt. Rendben?
- Persze.
- Addig is légy jó kislány - mondta és homlokon csókolt.
Pillanatok alatt eltűnt a szemem elől, majd meghallottam a felpörgő motor hangját. Felöltöztem, megigazítottam az ágyat és lesétáltam reggelizni.
- Jó reggelt - köszöntem a többieknek, akik a nappaliban ültek.
- Neked is - köszönt vissza mindenki.
Bementem a konyhába, ahová már oda volt készítve friss narancslé és pirítós. Elfogyasztottam majd csatlakoztam a társasághoz a nappaliban. Leültem, a lábamat magam mellé tettem, mert kicsit sajgott a sok tánctól. Nem sokáig ültem lent, mert nem nagyon tudtam hozzá szólni a témához. Felmentem, beraktam az Edwardtól kapott CD-t, amin az ő szerzeményei voltak. Leültem a földre és elkezdtem kicsomagolni az ajándékokat. Renée-től és Phil-től fotóalbumot és egy fényképkeretet; Charlie-tól és Katy-től egy vastag természeti könyvet; Alicetól és Jaspertől egy fényképezőgépet; Emmettől és Rosalietól egy videokamerát; Esmétől és Carlislétől egy több ezer dolláros lakberendezési utalványt és Tanyáéktól pedig egy nagy tájképet kaptunk. Mindegyik méreg drága volt. Felálltam, a nyitót ablakhoz sétáltam és leültem. Lógattam a lábamat és a madarak csicsergését hallgattam. Halottam, ahogy egy autó lefékez, majd ajtócsapkodást. Ránéztem a gyűrűre. Gyönyörű szép volt. Megcsillant, a felhők közül kibújó napfényben.
Sustorgást és mocorgást hallottam magam mögül.
- Üdv, újra itt! - szóltam hangosan hátra se fordulva.
- Készen állsz egy hetes kikapcsolódásra?
- Igen - feleltem és Edwardnak dőltem.
- Akkor jó. Mindent pakoljál be, de főleg nyáriasabb ruhákat.
- Mert? - kérdeztem.
- Nem síelni viszlek. Épp az ellenkezője.
- De Edward...
- Css. Ne kérdezz semmit. Majd megtudod és kérlek, bízz bennem. Alice majd segít a pakolásban. Holnap dél körül indul a gépünk Seattleből - mondta és óvatosan felhúzott.
Az arcomat simogatta. Szeméből boldogság és szerelem sugárzott. Éreztem, ahogy lassan kezd eluralkodni rajtam az izgalom és a kíváncsiság.
- Elhoztam egy-két ruhádat.
- Kösz.
- Bella, kész az ebéd! - szólt fel Esme.
- Menj, ebédelj! Majd később még beszélünk - mondta és megcsókolt.
Elindultam lefelé a konyhába. Ebéd után, jól lakottan álltam neki a pakolásnak. Alice is csatlakozott hozzám egy idő után és együtt tevékenykedtünk.
- Alice hova megyünk?
- Sajnálom Bella, de nem mondhatom el. Edward megölne.
Feladtam. Senki nem fogja elmondani, hogy hova is megyünk. Sajnos várnom kell holnapig.
- Ne félj. Nagyon szép helyre mentek. Nekem tetszett.
- Te már jártál ott?
- Persze.
Beszélgetés közben végeztünk és egy nagy bőrönd állt ott a szobában.
Este hosszas fürdőzés után, aludtam el barátnőm ölébe hajtva a fejemet, mert Edward elment vadászni.
Másnap fél kilenckor ébresztett fel Esme.
- Jó reggelt - köszönt.
- Neked is.
- Siess, mert Edward úgy tervezi, hogy fél óra múlva indulni akar a repülőtérre. Készítettem szendvicseket az útra, bár gondolom lesz a gépen is.
- Köszönök szépen mindent.
- Nincs mit - puszilt arcon.
Elmosolyodtam és összeszedtem magamat az utazásra. Lent az ajtóban Edward várt rám. Elköszöntünk mindenkitől és ők pedig kellemes kikapcsolódást kívántak.
Szerelmem gyors hajtási tempójával fél órán belül kint voltunk a repülőtéren. Megvettük a jegyeket és még körül néztünk a boltokban. Negyed tizenegykor szólították a gépünket. Elindultunk a kapu felé. Nem sokkal később már a repülőn a repülőn ültünk a felszállásra várva. Tíz perccel később megmozdult a jármű és elindultunk.
- Szicíliába megyünk? - kérdeztem.
- Nem egészen. Majd meglátod. Légy türelemmel.
Több órás utazás után, este érkeztünk meg a szigetre. Egy pasi várt mát ránk.
- Mr. és Mrs. Cullen?
- Igen.
- Kérem, kövessenek.
Kérdőn néztem szerelmemre, aki bátorítólag rám mosolygott és követtük együtt a férfit. Kivezetett a nagy repülőgép hangár mellé, ahol már ott várakozott egy másik repülő.
- A gépük. Jó utazást kívánok.
- Köszönjük - mondta Edward.
Felszállt majd engem is felsegített.
- Ezzel megyünk tovább? S ki fog vezetni?
- Én. Ülj le - felelte csibészes mosollyal az arcán.
Hitetlenkedve néztem rá. Leültem és becsatolta a biztonsági övemet. Leült ő is, beindította a motort és a szerkezet megmozdult. Beütötte a koordinátákat és már a levegőben is voltunk. A hold fényében megcsillant a tenger vize. Fél óra utazás után éreztem, hogy ereszkedünk lefelé. Lent láttam kivilágított leszálló pályát. Szerelmem óvatosan letette, majd megállt. Kiszálltunk. Sötétség vett körül.
- Maradj itt. Mindjárt jövök - azzal szempillantás alatt eltűnt.
A part széléhez sétáltam. Levettem a cipőmet, a zoknimat és besétáltam a vízbe. Az estéhez képest langyos volt. Az égen csillagok ragyogtak. Hirtelen két hideg kar át fogta a derekamat. Edward felkapott a karjaiba. Az éj kiemelte elbűvölő szeme színét.
- Gyere. Menjünk be - azzal elindult a kivilágított ház felé.
Gyönyörű szép nagy villa volt. Szerelmem átvitt a küszöbön és letett az előszobában. Mindenhol modern felszerelések helyezkedtek el. Ízlésesen volt berendezve minden.
- Mrs. Cullen, üdvözlöm Linosa szigetén. Érezze magát otthon. Kellemes pihenést kívánok.
- Jaj, Edward ez gyönyörű szép.
- Gondoltam, hogy tetszeni fog, és itt nem fog senki sem zavarni. Több ezer kilométerre vagyunk Szicília partjaitól. Csak mi ketten vagyunk - húzott magához. - Szeretlek.
- Én is - válaszoltam boldogan és megcsókoltam.
- Gyere, készítek neked valami ennivalót.
Elképedtem mikor megláttam a hűtőt, ami csak úgy roskadozott a sok kajától.
Vacsorán éreztem, hogy kezdek álmosodni. Most jött ki rajtam a több órás utazás fáradalmai. Szerelmem felvezetett a felső szintre. Beléptünk egy hatalmas szobába, ahol egy nagy franciaágy állt, néhány kényelmes bútordarabbal és elektronikus dolgokkal volt felszerelve. Innen nyílt egy nagy fürdőszoba, egy zuhanyzóval és egy sarokkáddal. Egyszerűen elképesztő volt ez a sziget. Álmosan lefürödtem és bebújtam az ágyba. Magamra húztam a selyem lepedőt és már aludtam is. Teljesen kifárasztott az utazás. Másnap tíz körül keltem fel. Egy cetli várt rám:
"- Jó reggelt! Vegyél fel fürdőruhát, és lent találkozunk."
Kimásztam az ágyból és a bőröndömhöz sétáltam. Kinyitottam és elkezdtem előkotorászni a vajszínű fürdőruhámat, amit még Phoneixben vettem másfél évvel ezelőtt. Felvettem, mellé felkaptam egy törülközőt és a napszemüvegemet. Kiléptem a szabadba. A hőmérséklet 30-35 C fok körül járt. Meleg, langyos szellő fújt, magával hozva a tenger sós illatát. A homok meleg volt a talpam alatt. Megláttam egy törülközőt lent a part végében, bár a gazdáját sehol nem találtam. Leterítettem a sajátomat a másik mellé és elindultam a víz felé. Meglepetésemre a víz már langyos volt. Hirtelen hátulról valaki lefröcskölt, mire megfordultam és egy újabb adag vizet kaptam az arcomba. Edward a hasát fogta a nevetéstől. Bőre csak úgy ragyogott a napfényben. Bezzeg ő száraz volt. Futva elindultam felé a vízben és közben elkezdtem locsolni a vizet rá. Hideg zuhanyként érte a támadásom. Pajkos mosolyra húzta a száját és ő is támadásba lendült. Harsányan nevettünk, miközben már csurom vizesek voltunk. A hajam a testemhez tapadt. Végül megadtam magamat és leültem a vízben, és szerelmemre pillantotta, aki velem szemben foglalt helyet. Szeme vidámságot, bohóckodást és játékosságot tükrözött, mintha egy gyerek ülne velem szemben. Hirtelen támadt ötlettől vezérelve elkezdtem beljebb úszni. Már kiskoromban megtanítottak úszni. Lebuktam a víz alá és egy ideig így úsztam. Végül feljöttem a felszínre és kisétáltam a partra.
- Csodálatosan nézel ki - felelte Edward elkattintva a fényképezőgépet.
Kiöltöttem rá a nyelvemet, mire újból elkattant a gép. Nagyot nevetett, mikor meglátta a képet. Hirtelen kikaptam a kezéből, és róla kezdtem el képeket készíteni. Erre ő mindenféle pózba helyezkedett el. A kedvencem az volt, mikor pont felém nyújtotta a kezét. Letettem a szerkezetet és a karjaiba vetettem magamat, mire ő a levegőben körbe forgatott. Harsányan nevettünk. Hideg bőre lehűsítette az én forró testemet. Leültünk a törülközőre. Éreztem, hogy Edward napozó krémet ken a hátamra, hogy le ne égjek. Ellazított a masszázs, de egyben elkezdett forrni a vérem tőle. Lefejtettem kezeit rólam, szembe fordultam vele és közelebb másztam hozzá. Megcsókoltam és lassan eldőltünk a homokban. Éreztem, szerelmem egyre jobban kíván. Hirtelen felkapott, de el nem engedte volna a számat se. Szempillantás alatt a nagy hálószobában voltunk. Edward finoman lefektetett az ágyra. Egy pillanatra elváltunk és a szemembe nézett. Bólintottam. Elmosolyodott, de a szemében egy kis félelmet véltem volna felfedezni. Újból egymás száját kóstolgattuk. Megszabadultunk attól a kevés ruhától is és megtörtént azt, amire már oly régóta vártunk mindketten...
Másnap boldogan nyitottam ki a szememet. Egyedül voltam a szobában. A hajam, mint a szénaboglya úgy állt. Magam köré csavartam a selyem takarót és elindultam lefelé. Edwardot a konyhában találtam meg. Reggelit készítette a számomra.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Neked is - nézett fel rám, de megakadt rajtam a tekintete.
- Mi finomat készítesz? - léptem hozzá közelebb és egy csókot nyomtam a nyakára.
Szerelmem letette a kést, majd felkapott engem és felültetett a pultra. Pajkosan felmorgott, szeméből az irántam érzett szerelem és vágy jelei látszódtak. Lehúzta rólam a selymet és újra egymásnak estünk. Egyszerűen nem bírtunk magunkkal.
Késő délután ébredtem fel korgó hassal, lent a nappaliban. Edward ölébe hajtva a fejemet aludtam. Rám mosolygott, mikor a szemébe néztem. Vacsorára finom salátát készített öntettel. Este kint ülve a homokban beszélgettünk.
- Nagyon boldog vagyok melletted. Örülök, hogy megismertelek azon a napon.
- Én is hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott minket - mondtam és még jobban hozzá bújtam.
- Bella holnap el kell mennem egy kis időre. Sietek vissza, amint tudok. Itt nem eshet semmi bajod. Majd elfoglalod valamivel magadat. Rendben?
- Persze. Jó vadászatott kívánok előre is.
Elmosolyodott és egy puszit nyomott az arcomra. Késő este aludtam el.
Szerdán, másnap reggel nagyot nyújtózkodva ébredtem fel. Elkezdett rezegni a telefon az asztalon. Odasétáltam és felvettem.
- Haló?
- Szia Bella!
- Alice!
- Nah, hogy telik a nyaralás?
- Fantasztikusan.
- Mesélj csak! Milyen volt a tegnapi nap?
- Alice... - elvörösödtem. Biztos mindent látott. - Semmi különös. Elvoltunk.
- Azt valahogy sejtettem - kuncogott fel.
- Szia Bella! - köszöntek a többiek is.
- Sziasztok!
- Hogy érzed magadat? - kérdezte Esme.
- Nagyon jól. Elképesztő és csodálatos ez a hely.
- Akkor jól döntöttünk - nevetett fel barátnőm. - Nem is zavarunk tovább. Hamarosan találkozunk. Szia!
- Sziasztok! - köszöntem el a Cullen családtól.
Telefonálás után vettem egy forró zuhanyt és felvettem egy nyári ruhát. Lent tojásrántottát készítettem magamnak és leültem TV-t nézni. Mindegyik csatornán olaszul beszéltek nem értettem semmit. Inkább kikapcsoltam. Elmosogattam és rendet tettem a magam után. Akkor hallottam meg a hangot. Elindultam az ajtó felé. Kiléptem és viharos szél csapot az arcomba. Az égen sötét felhők gyülekeztek. Nem messze tőlem villámlott egyet. A hideg futott át rajtam. Megborzongtam. Befutottam a házba. Elindultam reszketve a házban. Becsuktam egyesével az ablakokat és elhúztam a függönyöket is. Kint szakadt már az eső. A vihar egyre jobban erősödött, mint a bennem eluralkodó félelem.
Kiskoromban egyszer anyám otthon egyedül hagyott. Pont akkor támadt vihar. Nagyon megijedtem, sokkot kaptam. Azóta félek, ha vihar van és persze, ha egyedül vagyok.
Hirtelen hangokra lettem figyelmes. Hörgő és csapkodó hangok voltak. Bementem a nappaliba. A dörgés és a furcsa zajok egyre hangosabbak voltak. Valami megérintette a vállamat. Felsikítottam és megfordultam, aminek az lett a következménye, hogy elestem a saját lábamban.
- Bella. Én vagyok csak - mondta Edward és felsegített.
Magához ölelt. Vizes és sáros volt.
- Nyugalom. Nincs semmi baj. Itt vagyok. Mi történt?
- A vihar- rebegtem.
Az egész testem remegett. Féltem. Szerelmem elkezdte dúdolni az altató dalomat és közben az arcomat simogatta.
- Nincs semmi baj. Nemsokára vége van.
Kezdtem megnyugodni a biztonságot nyújtó karjaiban. Edward telefonja elkezdett rezegni. Felvette.
- Igen? - szólt bele.
Csendben hallgattam, bár nem tudtam, hogy ki van a vonal túlsó végén, de sejtettem.
- Minden rendben van Alice.
Sustorgás.
- Igen, még időben értem ide. Mondd meg a többieknek, hogy nincs semmi baj. Jól van.
Újabb sustorgás.
- Rendben - válaszolta és kinyomta.
Kint a vihar elcsendesedett. Már csak villámlott. Halkan szuszogtam. A szívem még mindig vadul kalapált.
- Gyere, jobb lesz, ha lepihensz. De előtte mindketten átöltözünk.
Felcipelt az emeletre. Átöltöztünk és bebújtam az ágyba. Szerelmem is csatlakozott. Befeküdt mellém, átölelt és szorosan magához húzott. A kezét fogtam és ő, pedig a kézfejemet simogatta. Hamar elnyomott az álom.
Hála a nyaralás utolsó napjai verőfényes napsütésben teltek el. A hazaindulás napján fájó szívvel búcsúztam el ettől a fantasztikus helytől. Megfogadtam magamban, hogy egyszer még visszatérek ide. Több órás utazás után értünk vissza Forksba. Kicsit hiányoltam a napsütést, de nem aggódtam, mert nekem már volt egy saját napom az életemben. Edward.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
