10.fejezet: Békés ünnepek

A hazaérkezés után volt egy teljes napom arra, hogy megvegyem a maradék ajándékokat a többiek számára. Charlienak, Reneének, Philnek és Esmének már megvásároltam. Már csak a többi Cullen volt hátra. Így hát még szenteste előtt egy nappal korán felkeltem és Esmével elmentünk vásárolni a környező városokba. A boltokat hála még nem fosztották ki. Megálltunk a Mercédesszel az egyik bolt előtt. Az időjárás nem volt valami kecsegtető. Erős, hideg szél fújt és sötét felhők kószáltak az égen. Szó szerint sóvárogtam a napsütés után. Az előrejelzést hallva egy ideig nem is fog sütni, helyette havazást ígértek az ünnepekre. A kirakatban megláttam egy kis tárgyat. Szóltam Esmének, akinek is tetszett az ajándék. Besétáltunk a meleg üzletbe és körbe néztünk. Gyönyörű szép tárgyakat árult az eladó. Majd egy óráig tartózkodtunk bent, megvitatva, hogy kinek mi lenne a legszebb meglepetés karácsonyra. Amint fizettünk, távoztunk és bepakoltunk a kocsiba. Gyalog indultunk tovább az utcán, újabb boltok után keresgélve. Egy könyves bolt előtt álltunk meg. Esme egy könyvre mutatott. Ránéztem, és azonnal tudtam, hogy ez lesz a megfelelő ajándék Carlisle számára. Bementünk a boltba. Körül néztünk. Közös megegyezés után két könyvvel a kezünkben távoztunk. Már csak két ajándék maradt hátra. Emmetté és Edwardé. Visszaültünk a kocsiba és elindultunk az utcán a megfelelő bolt után kutatva.
- Esme! Állj meg itt légy szíves! - mondtam.
Pótanyám lehúzódott az út szélére. Kipattantam a kocsiból és megálltam egy kirakat előtt. Szemügyre vettem a tárgyat, majd besiettem az üzletbe. Negyed óra múlva fülig érő mosollyal távoztam. Visszaszálltam a Mercédeszbe.
- Sikerült? - kérdezte Esme.
- Igen. Szerintem indulhatunk haza, persze, ha te is megvettél mindenkinek mindent.
- Oh, már egy hónapja. Előre gondoskodtam mindenről - mondta és indított.
Az autóban kellemes idő volt. Tíz perc utazás után szálltunk ki a járműből. Kivettem a szatyrokat a kocsiból és elindultunk Esmével a Cullen ház felé. Beléptünk, ahol Rosalie és Emmett készülődtek elhagyni a házat.
- Sziasztok! Sikerült megvennetek mindent? - köszönt Rosalie kedvesen.
- Igen. Már csak egy van hátra - kacsintottam rám.
- Remek. Mi most elmegyünk. Majd jövünk.
- Rendben. Köszi Rose - mosolyogtam rá.
- Mit köszönsz? - tűnt fel Emmett is.
- Semmit. Induljunk! - szólt barátnőm.
Pillanatokon belül eltűntek a szemünk elől. Felsétáltam Edward szobájába és leraktam a szatyrokat. Levettem a pulcsimat. Jól befűtöttek, míg nem voltam itthon. Kinyitottam a szekrényt és elkezdtem bepakolni a csomagolatlan ajándékokat. Becsuktam a szekrényt és megfordultam. Megláttam Edwardot az ajtónak támaszkodva. Arcán mosoly bujkált. Rámosolyogtam. Mire megmozdultam volna ő már ott volt előttem és átölelt.
- Hiányoztál.
- Csak néhány órára mentem el - nevettem fel harsányan.
- Tudom, de nekem egy örökké valóságnak tűnt.
- De látod, itt vagyok újra.
- Igen, érzem - suttogta a fülembe és finoman megpuszilta a nyakamat.
- Hmm...türelem..még hátra van Emmett ajándéka - feleltem piszkos mosollyal.
- Nem várhat? - búgta újból szerelmem, kezei már a gerincemen játszadozott.
- Sajna nem. Holnap karácsony - válaszoltam és kibújtam az öleléséből. - Talán majd valamikor máskor. De most menjünk, mielőtt még hazajönnének Rosék - azzal elindultam az ajtó felé.
Edward kézen fogott és együtt indultunk el Alicék közös szobája felé. Kopogtattunk.
- Szabad! - kiáltott ki Jasper.
- Sziasztok! - köszöntem belépve. - Nah csinálhatjuk?
- Persze.
Szerelmemmel helyet foglaltunk barátaink mellett és neki álltunk a munkának. Hosszas munkálkodás, zene hallhatás és vitatkozás után elkészültünk. Pont jókor, mert Emmették abban a pillanatban estek be, mikor CD-re írtuk a számokat. Barátnőmmel összecsaptuk a kezünket a levegőben.
- Hé, gyerekek mi ez a nagy öröm? Lemaradtam valamiről? - lépett be a szobába Emmett, nyomában Rosalieval.
A CD-t a hátam mögé dugtam, majd óvatosan Edward kezébe csúsztattam. Persze a fivére ebből nem vett észre semmit.
-Dehogy! Ezt miből veszed? Majd pont a legnagyobb mókamestert fogjuk kihagyni a poénból? - kérdeztem fülig érő mosollyal.
- Látod ez igaz! - nevetett fel harsányan.
- Mi most megyünk. Még egy csomó ajándékot kell becsomagolni - szóltam és már kint is voltam a szobából, szerelmemmel az oldalamon.
Besétáltam a szobába és kinyitottam a szekrényt. Elővettem az összes ajándékot és csomogolópapírt is. Edward bekapcsolt egy lassú, dallamos zenét és csatlakozott hozzám. Szemügyre vette az összes vásárolt ajándékot, majd segített becsomagolni. Másfél óra múlva mosolyogva pakoltam vissza az ajándékokat. Kora este jöttünk el a Cullen házból szerelmemmel. Elbúcsúztunk, bár tudtam, hogy nemsokára újból látom. Bementem és meglepődve láttam, hogy Charlie nem TV-zik. Felmentem az emeletre. Benéztem apám szobájába és megláttam, ahogy Katyvel békésen alszanak. Elmosolyodtam és halkan a szobámba mentem. Mint, ahogy sejtettem Edward már ott várt rám egy képet nézegetve rólunk. Mosolyra húztam a számat és a nyakába ugrottam. Halkan felnevetett és megcsókolt. Néhány pillanaton belül az ágyon kötöttünk ki és egy fantasztikus estét töltöttünk el. Másnap korán felkeltem és lefürödtem. Szépen kiöltöztem. Lent már Charlie és Katy a fát díszítették nevetgélve. Csatlakoztam hozzájuk. A háttérben kellemes karácsonyi zene ment hallatszódott. A konyhából sültpulyka illata érződött. Dél körül jött értem Edward, arcán a kedvenc mosolyával. Gyors búcsút vettem Katyéktől és siettem is a kocsihoz. Szerelmem a kelleténél gyorsabban hajtott, mint általában. Arcáról izgatottságot és vidámságot olvastam le. A Cullen házhoz érve nem láttam semmi furcsát. Bent már más fogadott. Mindenki sürgölődött, forgolódott. A nappaliban egy nagy fa állt díszítetlenül. A helységben dobozok hevertek bennük a díszekkel. Alice lépett mellém és az egyik doboz felé húzott. Neki álltunk közösen díszíteni. Emmett néha-néha ellőtt egy-egy poént, amit hangos nevetés követett. A fa magas volt, a díszek pedig alig fogytak. Másfél óra múlva feltettem az utolsó díszt, a csillagot a fa tetejére és kész lettünk. Mindannyian eltűntünk a szobából, majd néhány percen belül, egyesével sétáltunk le a lépcsőn a kezünkben az ajándékokkal. Lepakoltuk őket a fa alá, de az ajándékozás egy nappal később lesz. Ma Charlieval és Katyvel bontogatok, holnap pedig az új családom körében. Ezért nem is maradtam sokáig. Edward hazafuvarozott. Otthon Charliék boldogan vártak. Mindketten megöleltek és boldog karácsonyt kívántak. Odaadtuk egymásnak az ajándékokat. Charlie nagyon örült a baseball jegyeknek. Kiválóan választottam a számára. Katy lélegzete is elállt, mikor meglátta a karkötőt.
- Úristen Bella! Ez gyönyörű szép. Köszönöm - szólalt meg és átölelt.
Én Charlietól könyvet, Katytől pedig egy fülbevalót kaptam. Ajándékozás után leültünk vacsorázni. Katy istenire főzte a pulykát. Finom és gusztusos volt, az illata pedig mennyei. Sokáig ültünk az asztalnál beszélgetve. Nagy ásítások közepette vonultam el fürdeni, majd aludni. Hosszú volt a mai nap. Karácsony első napján mosollyal az arcomon ébredtem. Azonnal a fürdőbe rohantam tisztálkodni. Visszaérve a szobámba, csípő farmernadrágot és kék színű garbót vettem fel. Lerohantam. Lent Katy pirítóst készítet.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Neked is. Éhes vagy? Készítsek neked is?
- Igen, köszönöm.
Leültem és csendben várakoztam. A reggelit elfogyasztva, egy puszit nyomtam az arcára és már kint is voltam a szabadban. A lélegzetem is elállt. Körülöttem minden fehér volt. Az éjszaka folyamán majdnem félméteres hó esett. A táj gyönyörű szép volt. Visszaszaladtam a házba kesztyűért és sálért. Mire újból kiléptem a szabadba, már ott várt az ezüst Volvo. A házhoz vezető kis járda már le volt takarítva. Óvatosan elindultam a kocsihoz. Sikeresen oda is értem és beültem.
- Szia - köszöntem vidáman.
- Szia Bella - mosolygott rám.
A motor felpörgött és már úton is voltunk. Pillanatok alatt náluk voltunk. Kiszálltam és elindultam a lépcső felé. Ropogott a friss hó a talpam alatt. Hirtelen valami hátba talált. Megfordultam és megláttam Emmettet és Edwardot, amint újabb hógolyót gyúrnak.
- Héé, ez így nem ér! - nevettem fel sikítva.
- Nem ám, fiúk - csatlakozott mellém Alice, kezében egy hógolyóval. Arcára gúnyos mosoly ült ki.
Aztán a háta mögül kilépett még Rosalie és Esme. A fiúk szája egy pillanatra legörbült, majd újból a fülükig ért. Ugyanis Jasper és Carlisle is csatlakozott az ellenfélhez. Lehajoltam és én is gyúrtam magamnak egy golyót. Mindenki a megfelelő pillanatra várt. Végül Alice dobta el az első golyót, ami Edwardot találta el. Ezzel kitört a harc. Csak úgy repdestek a fehér gömbök. Mindenkire jutott bőven. A fiúk csak úgy záporozták a támadásokat. Alig tudtam kikerülni néhányat, így is a fele eltalált. Hirtelen abba maradt a fiúk felől a hógolyó zápor. Mi, lányok mindannyian a fiúk felé néztünk, akik eltűntek egy hóbarikád mögött. Kérdőn néztünk egymásra. Váratlanul ugrottak ki a Cullen fiúk a menedékhelyükről, ki-ki a saját párjára vetette magát. Ott feküdtünk csajszik a puha hóban, a fiúk pedig lefogtak minket gúnyos mosollyal az arcukon.
- Úgy látom fiúk, hogy ezt a csatát most mi nyertük - hangzott el az ítélet Carlisletól.
A fiúk nagyot pacsiztak a levegőben harsány nevetés kíséretében. Leszálltak rólunk. Edward a kezét nyújtotta felém, ami szíves örömest elfogadtam. Alice és Rosalie is kihasználta a feléjük nyújtott karokat. A két testvér egyszerre cselekedett. Először Jaspert fürdették meg a hóban, aztán Emmett következet. Végül a két Cullen lány rátámadt Edwardra, akit váratlanul ért a támadás, így ő is a puha hóban kötött ki arccal. A lányok leverték a kezükről a havat, átöleltek és a ház felé kezdtek húzni.
- Gyere Bella. Hagyjuk őket még kint fürdőzni. Számodra pedig keresek száraz ruhát, mert mint látom ez átázott - nézett végig rajtam Alice.
- Rendben - vacogtam.
Közben a fiúk is feltápászkodtak és követtek minket, nagyokat nevetve.
Átöltöztem és megszárítottam a hajamat. Lesétáltam a nappaliba, ahonnan már csak én hiányoztam. Mindenki ünnepélyesen kiöltözött. A háttérben a Last Christmas című szám ment halkan. Edward mellé léptem és megfogtam a kezét. Carlisle és Esme a kandalló előtt álltak mindannyiunkat nézve. Szemük boldogságot és szeretet sugárzott, arcukon hervaszthatatlan mosoly ült.
- Kedves gyermekeim szeretnék mindannyiótoknak boldog, békés karácsonyt kívánni - felelte és egyesével megölelte lányait és kezet rázott fiaival.
- Carlisle, kezdhetem elsőnek én az ajándékozást? - léptem előre.
- Persze.
- Köszönöm.
A fához sétáltam és egyesével a kezembe vettem a kisebb-nagyobb ajándékokat. Először Carlislenak adtam oda, majd Esmének és így tovább a többieknek. Utoljára maradt Edward. Mélyen a szemébe néztem, átadtam az ajándékot és egy csókkal pecsételtem meg. Végül helyet foglaltam a kanapén és csendben figyeltem, ahogy az új családom boldogan és nevetve bontogatja a saját ajándékát. Először Esme bontotta ki. A lélegzete is elállt.
- Ez gyönyörű szép. Oh, Bella köszönöm - felelte és szorosan átölelt.
Pótanyám egy festményt kapott, amin mi, mint saját gyerekei állunk. Elől álltam én Edwarddal, mellettem Alice és Jasper, szerelmem oldalán pedig Rosalie és Emmett állt. Tudtam jól, hogy ez lesz számára a megfelelő ajándék. Alice visított fel hirtelen. Ő egy porcelán angyalt kapott, ami nagyon hasonlított rá. Aztán Rosalie szája maradt tátva, mikor meglátta a faborítású zenélő ékszerdobozt
Köszönöm - suttogta meghatódva.
Emmetre néztem, aki először furcsán nézett a CD-re. Rám nézett én pedig segítség képpen a CD lejátszó felé sandítottam. Vette a célzást, mire azonnal a szerkezet előtt termet és berakta a CD-t. Felcsendült az egyik szám, amit együtt állítottunk össze. Felragyogott a szeme.
- Köszi Bella! - szólalt meg.
- Használd egészséggel - válaszoltam neki nevetve.
Visszafordultam a többiekhez. Már csak a hárman voltak hátra. Jasper egy könyvet kapott ami háborús időkről szólt. Carlisle is egy könyvet tartott a kezében, ami pedig az új gyógymódokról szólt.
- Na és te Edward, mit kaptál Bellától? - kérdezte Rose.
Mielőtt válaszolhatott volna, a szavába vágtam.
- Felrakhatom? - kérdeztem.
Felnézett rám és szeméből csak úgy sugárzott a meghatódottság.
- Igen.
Odasétáltam hozzá, kivettem a dobozt a kezéből és kinyitottam. Mindenki körbe vett minket és feszült figyelemmel figyeltek. Kiemeltem a dobozból egy nyakláncot, amin egy bárány medál lógott. Mindenki ámulva nézte a kis tárgyat. Felhelyeztem Edward nyakába a nyakláncot. Szerelmem felállt a helyéről és szembe fordult velem.
- Köszönöm - suttogta és átölelt.
- Kérek egy mosolyt - szólalt meg Alice.
Mindketten boldogan néztünk bele a fényképezőgépbe. Elkattant a gép, s mi elmosolyodtunk.
- Most pedig egy közös képet szeretnék, ahol együtt állunk a fa előtt - szólalt meg újból barátnőm.
Mindannyian odaálltunk a fa elé, egymást ölelve. Alice beállította a gépet, majd odarohant hozzánk.
- Mosolyogj! - kiáltott.
Elmosolyodtam és villant egyet a gép. Nevetve folytattuk az ajándékozást és bontogatást. Este Edward segítségével sikerült felvinnem a sok ajándékomat. Volt köztük desszert, ékszerek, könyvek, ruhák és sok más dolog. Vettem egy forró fürdőt és csatlakoztam Edwardhoz az ágyban. Reneének egy nyakláncot, Philnek pedig egy üveg jó minőségi bort vettem ajándékba. Nekik már a nászút előtt feladtam, hogy időbe odaérjen.
Hamar eljött az évnek az utolsó napja. Alice egy szilveszteri bulit rendezett, ahová meghívta Charliet, Katyt, a suliból pedig Angelát, Bent, Jessicát és Miket. Iskolatársaim tátott szájjal léptek be a Cullen házba. Láttam Jessen, hogy mindent végig mér. Ujjongva jött oda hozzám és ölelt meg. A zene hangos volt, de mellette így is lehetett beszélgetni. A felnőttek elvonultak egy csendesebb sarokba beszélgetni. Mi fiatalok a táncparketten táncoltunk és énekeltünk. Sokan kiszúrták a jegygyűrűt az ujjamon. Lecsodálkoztak, majd sok boldogságot kívántak. A zene egyik pillanatról a másikra elcsendesült.
- Figyelem emberek, már csak egy perc van hátra! - kiáltott Alice.
Mindenki a kezébe fogott egy pohár pezsgőt.
- Tíz...kilenc...nyolc - kezdte a számolást barátnőm, majd mindenki hangosan csatlakozott hozzá.
- Öt...négy...három...kettő....egy....boldog új évet! - kiáltott mindenki egyszerre boldogan.
Poharak koccantak egyszerre.
- Boldog új évet Bella! - mondta Edward mikor felé fordultam.
Megcsókolt s közben szorosan magához húzott. Megittuk a pezsgőt. A mulatság hajnalig tartott.
Fáradtan, de egyben boldogan másztam fel az emeletre.
Egy új év kezdődött és nemsokára egy új élet fog kezdődni a számomra is.
Ezzel a gondolattal csuktam le a szememet és szenderültem mély álomba.