13.fejezet: A kis ajándék

Másnap reggel fájó hassal ébredtem. Felültem az ágyban. Hirtelen a semmiből támadt hányingerem. Éreztem, hogy baj lesz, így a fürdőbe rohantam. Még épp időben értem a vécéhez, ugyanis rosszul lettem. Percekig guggoltam a vécékagyló fölött. Majd miután jobban lettem, talpra álltam és kiöblítettem a számat. Visszaindultam a szobába, de hirtelen forogni kezdett velem a szoba. Összecsuklottam és elsötétült minden előttem.
Mikor újból kinyitottam a szememet, egy könyvekkel teli nagyszobában és egy nagy franciaágyon feküdtem. Lassan felültem, mire Carlisle helyet foglalt mellettem egy széken.
- Carlisle, mi történt? - kérdeztem a fejemet dörzsölve.
- Nem tudom Bella. Ezt szeretném én is kideríteni. Nem baj, ha felteszek néhány kérdést?
- Nem.
- Rendben. Szóval, mi történt Edward szobájában?
- Nem tudom. Felkeltem és egyik percről a másikra lettem rosszul. Aztán gondolom elájultam.
- Igen. Nem fáj semmid?
- A fejem egy kicsit.
- Biztos beütötted. Nagyon fáj?
- Nem.
- Jól van. A következő kérdésem elég intim lesz, de haragudj, de muszáj megkérdeznem.
- Csak nyugodtan.
- Rendben. Szóval, mikor voltatok együtt utoljára Edwarddal?
Éreztem, hogy az arcom lángolni kezd.
- Az érettségi kezdete előtt - mondtam.
- Annak három hete - morfondírozott el Carlisle. - Nem vettél észre magadon néhány furcsaságot? Bármit?
- Nem tudom - feleltem és mély gondolkodásba estem. - Úgy vettem észre, mintha mostanság többet ennék.
- Az nem lehet - nyögte Carlisle és csodálkozva nézett rám.
- Mi a baj? - néztem rá ijedten.
- Kérlek, ne sikítozz majd. Bella szeretnék gratulálni.
- Tessék?
Aztán minden egyszerre villant át az agyamon. A sok evés, a reggeli rosszul lét. A naptárra néztem. Elkezdtem számolni és rájöttem, hogy majd egy hetet késik a menstruációm.
- Csak nem? - ragyogott fel a szemem.
- De igen - bólogatott Carlisle.
Boldogan ugrottam pótapám nyakába.
- El se hiszem - feleltem és már a könnyem is kicsordult.
Én se. Köszönöm Bella. Nagyon boldoggá tettél ezzel a kis ajándékkal. Gondolom, szeretnéd közölni a többiekkel is a jó hírt. Így is nagyon aggódnak miattad, főleg Edward.
- Rendben, csak figyelj arra, hogy mit gondolsz, ugyanis Edward bele lát a fejedbe és gondolom szeretnéd, ha én közölném velük a jó hírt.
- Igaz is. Köszönöm, hogy figyelmeztettél. Gyere, induljunk. Mindannyian a nappaliban várakoznak.
Lesétáltunk a nappaliba, ahol Edward azonnal felugrott a helyéről és hozzám sietett.
- Jól vagy? - kérdezte megsimogatva az arcomat.
- Persze, de kérlek, ülj vissza. Valamit mondanom kell.
- Minden rendben?
- Igen - válaszoltam.
Próbáltam nem elárulni magamat, hogy mennyire izgatott vagyok.
Szerelmem helyet foglalt, míg én a kandalló elé sétáltam, hogy mindegyikőjük szemébe tudjak nézni.
- Mi a baj Bella? Izgatott vagy, de egyben félsz is. Nekünk bármit elmondhatsz, tudod jól - szólalt meg Jasper.
- Igen, tudom. Köszönöm Jasper.
Mély levegőt vettem és Carlisle néztem, aki bólintott.
- Nem is tudom, hogy hol kezdjem.
- Az elején - felelte Emmett, akin is meglátszódott, hogy izgul.
- Szeretném bejelenteni, hogy családunk bővül.
Mindenki megdermedt és síri csend telepedett a helységre. Mindenki értetlenül nézett rám, mire végre Alice szemében láttam valami felismerést. Két másodperc múlva mellettem termett és szorosan átölelt.
- Úristen! El sem hiszem, hogy nagynéni leszek - kiáltott fel boldogan.
Ölelés közben végig néztem a többieken, akik kezdték érteni a dolgot.
- Nagymama leszek - suttogta Esme.
Edwardra néztem, aki a fejét a kezébe hajtotta. Valamit mondogatott, de nem értettem, aztán felkiáltott.
- APA LESZEK - kiáltotta boldogan, odalépett mellém és megölelt.
- Igen, apa leszel - mondtam.
- Köszönöm Bella. Köszönöm. Szeretlek - felelte és megcsókolt.
- Én is szeretlek - válaszoltam a csók után.
- Nagybácsi leszek - ugrott fel Emmett is, majd felkapott és a levegőben megpörgetett.
Mindenki egyszerre kapott utánam, nehogy valami bajom essen. Végül Emmett talpra állított, és magához ölelt. Aztán elengedett és gratulált Edwardnak.
Rosalie lépett elém. Eszembe jutott, hogy Rose is szeretett volna kisbabát, de nem lehetett neki.
- Rosalie nagyon sajnálom. Ha gondolod elköltözök, hogy neked könnyebb legyen.
- Köszönöm - felelte és átölelt.
Végül a szemembe nézett komolyan.
- Nekem el ne merj menni! Pont most, mikor boldoggá tettél azzal, hogy nagynéni lehetek!
Boldogan ugrottam a nyakába.
- Örülök, hogy boldoggá tehettelek.
Rose még rám mosolygott, és arrébb sétált. Jasper lépett elém.
- Gratulálok! - mondta és megölelt.
- Köszönöm.
Utána Esme jött. Arcáról felhőtlen boldogságot olvastam le.
- El sem hiszem, hogy nagymama leszek. Nagyon köszönöm, és gratulálok.
- Én örülök neki a legjobban, hogy a világ legjobb családja veszi majd körbe.
- S mi lesz Charlieval és Reneével? - kérdezte Alice.
- Meglesznek nélkülem is. Nem szeretném nekik elmondani, mert akkor anyáék mindig meglátogatnának, és hamar kiderülne a titkotok, s azt nem akarom.
- S akkor most mi lesz? - tette fel a fontos kérdést Rosalie.
Mindannyian Carlislere tekintettünk, aki a gondolataiba merült. Mindenki azon gondolkozott, hogy mi lenne a legjobb megoldás mindannyiunk számára.
- Nem maradt más megoldásunk, mint az, hogy el kell költöznünk - törte meg végül a csendet a családfő. - Most már csak azt kell eldöntened Bella, hogy elfogadod ezt, vagy sem?
- Persze, hogy el. Mindannyian fontosak vagytok a számomra. De, ami most mindennél fontosabb, hogy ennek a kis csöppségnek legyen egy megfelelő hely és család, ahol fel tud nőni.
- Rendben. Most már csak az a kérdés, hogy mit mondunk a szüleidnek?
- Csak annyit, hogy elköltözünk és kész. A sulit meg majd valahogy megoldjuk.
- Jól van. Akkor ezt megbeszéltük. Mondjuk egy hét múlvára tűzöm ki a költözés időpontját, addig is keresünk egy új házat, összeszedjük magunkat és elutazunk - zárta le a kupaktanácsot Carlisle és felindult az emeltre.
Én helyet foglaltam a kanapén és a többiek körém leültek. Egymás után tették fel a kérdéseket, néha meg sem várva a válaszomat, már a következőt tették fel.
Mindannyian boldogok voltak és alig várták, hogy a csöppség megszülessen. Edward is helyet foglalt mellettem, megfogta a kezemet.
- S, hogy fogják hívni? - kérdezte Alice.
- Még nem tudom. Még azt sem tudom, hogy fiú-e vagy lány.
- Az a baj, hogy én sem látom még - súgta meg barátnőm.
- Az a jó, mert akkor mindannyiunk számára meglepetés lenne. De ha netán megtudod, ne áruld el! Még gondolni se gondolj rá! - mondtam viccesen megfenyítve.
- Oké, oké vettem az adást!
Mindannyian felnevettünk. Éreztem, hogy kezdek éhes lenni. Felálltam és a konyha felé vettem az irányt. Kinyitottam a hűtőt, ami a tegnapi ételtől roskadozott még. Az egyik tálcán kicsi háromszög alakú szendvicsek voltak. Kivettem és leültem. Negyed óra múlva a tálca üresen nézett vissza rám a pultról. Újból kinyitottam a hűtőszekrényt, és elővettem a narancslevet. Elővettem egy nagy poharat is, és tele töltöttem. Neki álltam mosogatni, de Esme viharzott be és elzárta a csapot.
- Bella nem kell mosogatnod. Inkább gyere vissza és pihenjél.
Nem akartam vitatkozni vele, így megfogtam a narancsleves poharamat, és visszamentem a nappaliba. A lányok ültek már csak ott. Helyet foglaltam egy üres kanapén, feltettem a lábaimat magam mellé, és szürcsölgettem az italomat.
A tévé halkan ment, valami zene csatornát néztek a lányok.
Az italomra meredtem, és elmerültem a gondolataimban.
"- El sem hiszem, hogy terhes vagyok. Nem várt kis meglepetés ez. Edward nagyon boldog, bár először féltem, hogy nem fogja elfogadni a tényt."
Csendben ültünk egy ideig, majd felálltam és felmentem a szobába. Elővettem egy könyvet és elkezdtem olvasni. Talán olvastam két oldalt, mikor letettem a könyvet, a szekrényhez léptem és levettem az egyik polcról a bonbonos dobozt. Karácsony óta nem nyúltam hozzá. Ideje volt megbontani. Visszatelepedtem az ágyra, a kezembe vettem a könyvet és elmerültem benne.
Kint már sötétedett, mikor elfogyott a bonbon.
Elkeseredve néztem az üres dobozra. Sóhajtottam egyet, felálltam, elindultam lefele a kezemben a könyvvel. Miután beértem a konyhába, elővettem a nutellát, kenyeret és három szelet kenyeret azonnal meg is kentem.
Tányérral és könyvvel a kezemben visszasétáltam a szobába, felkapcsoltam egy kis lámpát és tovább olvastam. A nutellás tenyér pik-pakra elfogyott.
A lányok felváltva néha-néha bekukkantottak.
Későre járt, mire elmentem fürdeni. Fürdés közben megsimogattam a hasamat és elmosolyodtam. Fürdés után megigazítottam az ágyat és bebújtam.
Az oldalamra fordultam és kinéztem az ablakon.
Edwardék még nem jöttek vissza a vadászatból. Márpedig olyan jó lett volna, ha hozzá tudtam volna most bújni és elaludni. Sóhajtottam egyet, lecsuktam a szememet és elaludtam.