2.fejezet: Egy kis pihenés

A történtek után eltelt egy hónap. Ez idő alatt Victoria sem tűnt fel Forks közelében. Edward is mindig mellettem volt, ritkán hagyott magamra, főleg akkor, ha vadászni ment. Ha pedig elment, mindig volt valaki mellettem és figyelt rám.
Szombat este volt. Charlie lent a szobában pakolt. Ugyanis egy hétre elutazik egy másik megyébe, mert furcsa gyilkosságok történtek azon a környéken. Gondolom Victoria állhatott a történtek mögött. Lent álltam a lépcső alján. Apám felvette a kabátot.
- Én most megyek Bella. Vigyázz magadra.
- Rendben.
- Gondolom Edwárdéknál töltöd ezt az egy hetet.
- Igen.
- De nincs semmi lógás! – mondta nevetve.
- Nem lesz. Te is vigyázz magadra. – válaszoltam és megpusziltam búcsúzásként.
Charlie kilépett az ajtón, beült a kocsiba és elhajtott. Felszaladtam a szobámba és összedobtam az összes tankönyvemet. Kopogást hallottam lentről.
- Gyere be! – kiáltottam le.
Mire megfordultam, már Edward ott volt és az ajtófélfának támaszkodott.
- Szia! – köszöntem és megcsókoltam.
- Edwardot elvarázsolta a csókom. Visszacsókolt és közben hozzám simult.
- Készen állsz? – kérdezte, mikor ajkaink elváltak.
- Még összeszedem a ruháimat és a tisztálkodó szereimet
- Nem kell. Holnap Alice el akar vinni, vásárolni.
- Hmm? – néztem rá.
- Szeretné, ha lenne ott is ruhád, ha ott alszol, meg szeretne veled eltölteni egy napot. Gyere, menjünk! – fogta meg a kezemet.
Kiléptünk és becsuktam magam után az ajtót. Tíz perc utazás után mosolyogva szálltam ki a kocsiból. Beléptem a házba, ahol síri csend fogadott. Kérdőn néztem szerelememre.
- Nincs itthon senki. Carlisle dolgozik; Esme, Alice és Jaasper vásárolni vannak; Rosalie és Emmett pedig nem tudom, hol vannak. – felelte mosolyogva.
Felsétáltunk a szobába. Ugyanúgy állt minden, ahogy utoljára láttam. Kinéztem az ablakon az erdőre. A táj még mindig elbűvölt ennyi idő után is. Fékcsikorgást hallottam. A szemem felragyogott. Leszaladtam a lépcsőn. Épp Alicék léptek be az ajtón kezükben szatyrokkal. Elvettem tőlük egy-egy szatyrot és bevittem a konyhába. Amint lepakoltam barátnőm ugrott a nyakamba.
- Holnap egy fantasztikus napot fogunk eltölteni! – mondta.
- Sejtem. – válaszoltam és erre mindenki felnevetett.
Gyorsan kipakoltunk mindent. Szerelmem csendben figyelt minket. Nemsokára Rosaliék is megjöttek.
- Szia Bella! – köszönt Emmett. – Hoztunk filmeket. Ha gondoljátok, csaphatunk egy mozis estét.
- Jól hangzik. – válaszoltam, de ahogy körbe néztem senkinek nem volt ellenvetése.
Hajnali háromig tévéztünk. Nagy ásítások közepet köszöntem el és indultam fel a lépcsőn. Edward hirtelen felkapott és a felvitt a szobába. Holt fáradtan fürödtem le- az ágyhoz bukdácsoltam és szó szerint beestem az ágyba. Még elköszöntem Edwardtól és aludtam is. Másnap Alice keltegetett.
- Jó reggelt! – köszönt a barátnőm. – Hasadra süt a nap. A boltok már várnak ránk! Gyerünk, ki az ágyból! – s azzal lehúzta rólam a takarót. Kimásztam az ágyból és eltöltöttem néhány emberi percet a fürdőben. Mikor kiléptem az ágyra oda volt készítve egy ruha. Felvettem és furcsán méregettem. Egy részes ruha meg harisnya??? Én nem szoktam ilyen ruhákat viselni. Magamhoz mértem. Ahogy jobban megnéztem magamat a tükörben, rájöttem, hogy nem is áll olyan rosszul rajtam. Hamar felöltöztem, bár a harisnyával kicsit meggyűlt a bajom. A hajamat kifésültem és egy leheletnyi parfümöt permeteztem magamra. Barátnőm a szobában várt rám. Mikor kiléptem a lélegzete is elállt.
- Istenem! Fantasztikusan nézel ki! Gyere, induljunk. Hosszú nap áll még előttünk.
- A többiek mit csinálnak ma? –kérdeztem.
- Vadászni mennek. – felelte és közbe lefelé sétáltunk a lépcsőn.
Lent Esme és Rosalie beszélgettek. Amint leértem, nekik is elakadt a szavuk.
- Jól nézel ki. A végén még féltékeny leszek. – mondta Rose.
Jó nagyot nevettünk ezen. Szememmel Edwardot kerestem, de nem volt sehol. Felvettem a kabátot, amit Alice adott, ami egyben ment a ruhához is. Az udvaron Carlisle, Jasper és Emmet várakozott Edwardra, mert már csak ő hiányzott a csapatból. Óvatosan lépkedtem lefelé a lépcsőn. Épségben leértem és a fiúkra néztem, akik leesett állal figyeltek, főleg Jasper és Emmett. Elpirultam.
- Gyere, induljunk. – bökött meg barátnőm, visszafojtva a nevetését.
Kinyitottam a Mercedes ajtaját.
- Bella! – szólt egy hang, mire a szívem még jobban elkezdett dobogni. Megfordultam. Edward elkerekedett szemekkel firtatott végig.
- Hűha! Istenien nézel ki. – mondta, még mindig engem fixírozva.
- Köszönöm. – s még jobban elvörösödtem. – Mikor jöttek vissza?
- Este felé. – válaszolta és magához vont.
Barátnőm dudált egyet. Elnevettem magamat. Megcsókoltam Edwardot és beültem a kocsiba. Leengedtem az ablakot.
- Érezzétek magatokat jól! És Alice, kérlek vigyázz rá!
- Nem lesz semmi gond. – válaszolta és elindultunk Port Angelesbe.
Boltról boltra jártunk. Sok ruhát próbáltunk fel és közben nagyot beszélgettünk. Dél fele betértünk egy étterembe, ahonnan egy óra múlva jól lakottan távoztunk. Mozdulni alig tudtam, annyit ettem. Este fele értünk haza. A kocsi tele volt egy csomó szatyorral, ami mind csak ruhával volt tele. Beértünk a házba és azonnal ledobtam magamat a kanapéra. Fáradtan sóhajtottam.
- Milyen volt a napotok lányok? – kérdezte Esme csatlakozva.
- Fárasztó. – nyögtem mosolyogva.
- Ha láttad volna Esme, hogy ma hányan nézték meg Bellát! – mondta kacagva Alice.
- Nem csodálom. Gyönyörűen nézel ki ebben a ruhában. – helyeselte.
- Reggel Edwardnak is leesett az álla. Látnod kellett volna. – felelte barátnőm és eljátszotta a testvérét.
Nagyot kacagtunk a színjátékon.
- Gyere Bella. Készen van a vacsora.
- Megyek. – válaszoltam és a konyha felé vettem az irányt.
Esme megint kitett magáért. A lasagne, amit csinált nagyon finom volt. Felcipeltük az összes szatyrot a szobába és neki álltunk bepakolni a szekrénybe. Elől hagytam egy régebbi hosszú pólót és egy rövid nacit pizsamaként. Kinéztem a sötét erdőre. Kint zuhogót az eső. Hiányzott Edward. Reggel óta nem láttam és a szívem fájt, hogy még nem láthatom egy ideig. Úgy döntöttem, hogy hamar lefürdök, és még átnézem egy kicsit a tanulni valókat. Felszabadultan bújtam be a nagy franciaágyba. Átnéztem a matekot és az egyéb tartárgyakat. Csendben ültem egy ideig, majd bekapcsoltam a CD lejátszót, ahol a kedvenc számomat kezdték el játszani. Nagyot ugrottam örömömben. Először csak dúdoltam majd énekeltem. Meglepődtem mikro Alice is csatlakozott és már együtt, hangosan énekeltünk és ugráltunk, mint a kisgyerekek. Öröm volt látni, hogy milyen felszabadult és vidám. A szám végére ért és mi egyszerre ugrottunk fel az ágyra és álltunk be, mint egy híres lány csapat. Majd együtt csaptuk össze a kezünket a levegőben és nevettünk fel. Szaporán vettem a levegőt és az ajtóra pillantottam. Mindenki ott volt és rajtunk nevettek. Emmett a kezében egy videokamerát tartott.
- Fantasztikusak voltatok lányok. – mondta a fiú és a hasát fogta a nevetéstől.
Ezen mindannyian nagyot nevettek. Most éreztem úgy, hogy nem érdekel, hogy mindent felvettek. Csak mosolyogni tudtam rajta. Bezzeg máskor! Utáltam, ha fényképeztek vagy videóztak.
Végül mindenki elszállingózott és csak Edward maradt velem. Ő is mosolyogott. Boldog volt, hogy boldognak lát. Odaszaladtam és megöleltem. Akkor tudatosult bennem, hogy szerelmem sárosan jött haza. Amikor elváltunk végig néztem magamon. Csupa sár lettem. Edward nagyot nevetett rajtam, de végül én is csatlakoztam hozzá. A könnyeimet törölgettem miközben elővettem egy új tiszta pizsamát.
- Hmmm. Már nagyon hiányoztál. – suttogta a fülembe Edward.
- Nekem is. – válaszoltam, ahogy megfordultam.
Szerelemem megcsókolt. A karjaimat a nyaka köré fontam. Egyre hevesebben csókolóztunk és levegő után kapkodtunk Edward nagyot sóhajtott. Az ajkába haraptam.
Hirtelen a szoba másik felébe termett, szaporán véve a levegőt.
- Ne haragudj. – nyögtem halkan és összeroskadtam a földön.
- Megőrjítesz az illatodtól. – mondta nevetve, közelebb jött és felsegített. – Szeretlek.
- Én is. – nyugodtam meg és öleltem át újból.
- De most, mars fürdeni! – szólt komolyabb hangon. – Holnap suli!
Úgy tettem, ahogy mondta és tíz perccel később már tisztán feküdtünk mindketten az ágyban. Összebújtunk és halkan beszélgettünk a mai napról. Későre járt mire elaludtam.