8. fejezet. A nagy esemény

December eleje volt. Az időjárás az évszakhoz képest enyhe volt.
Megérkeztek a felvételi lapok is. Még nem döntöttem el, hogy hova megyek. Ezt a dolgot még megkell beszélnem Edwarddal és a többiekkel.
A tanulással nem volt problémám, minden vizsgát sikeresen leraktam.
Szabadidőmben készültem az érettségire és az esküvőmre. Persze másra is jutott időm, például az új családomra. Esmének és többieknek, ahol tudtam segítettem.
Egyik nap hazaérve a suliból a házunk előtt, apám kocsija mellett ismeretlen autó állt. Kiszálltam a járműből és bementem a házba.
- Megjöttem! - kiáltottam, lepakolva a cuccaimat.
- Itt vagyunk a konyhában. - szólt ki apám. - Bella gyere egy kicsit.
- Igen? - léptem be a helységbe.
- Bella, szeretném bemutatni Katyt. Katy ő itt a lányom, Bella. Katy egy nagyon közeli barátom.
- Örvendek. - szólalt meg a nő.
- Én is.- mondtam. Majd kicsattantam a boldogságtól és az örömtől.
- Charlie már sokat mesélt rólad. Szeretnék gratulálni az eljegyzéshez.
- Köszönöm. Apa beszélhetnénk?
- Persze.
Átmentünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.
- Mindent tudni akarok. Hol ismerted meg? Mikor?
- Nyugi Bella. Már régóta ismerem, de még csak most jött el az idő, hogy bemutassam és talán, az, hogy összeköltözzek vele. Az egyik kisebb étteremből ismertem meg egy évvel ezelőtt.
- Hűha. Nem semmi. Ez fantasztikus.
- Nem baj, ha ide költözik?
- Mért lenne? Ne felejtsd el, hogy én lassan férjhez megyek és tovább tanulok, ami azt jelenti, hogy el kell költöznöm. Örülök, hogy nem leszel egyedül. Tudod mit?
- Igen?
- Gyere, mindjárt megtudod.- mondtam és vissza sétáltam a konyhába. - Katy!
- Igen?
- Szeretnélek meghívni az esküvőmre. Örömmel látlak téged is.
- Persze, örömmel.
- Köszönöm. - kacsintottam a nőre.
Ő is vette az adást és visszakacsintott. Valahogy éreztem, hogy ő lesz apám barátnője. Mikor megláttam már akkor sejtettem. Mellette találta meg a boldogságot és a szerelmet újból.
- Én most megyek. Majd később találkozunk. - köszöntem el és felfelé vettem az irányt.
A szobám az valami kész katasztrófa volt. Esküvői újságok szanaszét szórva a földön. Az asztalomon érettségi tételek és tancuccok hevertek. A ruháim a szekrényben rendezetlenül álltak. Mióta kiderült az esküvő időpontja, azóta felgyülemlettek a programjaim és dolgaim. Alice mindig körülöttem sürgölődött , ha náluk voltam. Levette a méreteimet és elkezdte varrni a ruhámat. Megtiltotta, hogy valaki más készítse el vagy akár megvegyük a szalonból. Arról ne is beszéljünk, hogy barátnőmmel végig jártuk a házat és a kertet, hogy megszervezzük, mi hogyan álljon és nézzen ki. Az időpont pedig egyre közeledett. A vendégeket már egy hónappal ezelőtt meghívtuk. Én Renéet, Philt, Charliet és Katyt hívtam meg. Edward pedig, ha jól tudom, akkor az alaszkai barátait.
Ledobtam a cuccaimat és leültem az ágyra. Hirtelen két kezet éreztem a vállaimon.
- Fáradtnak látszol. - suttogta egy bársonyos hang és elkezdte masszírozni a vállamat.
- Nem csodálkozok. Kicsit túl sok dolgom akadt mostanság. - válaszoltam és ellazultam a kényeztetés által.
- Pihenned kéne.
- Később. Még rendet kel tennem és tanulnom is kéne. - suttogtam.
A masszírozás abba maradt, helyette két hideg kar ölelt át.
- Hagyd, majd én megcsinálom. - válaszolt újból a hang.
- Nem, nem. - feleltem már félálomból.
- Bella kérlek. Menj el fürdeni és aludni. A többit bízd rám.
- S mi lesz Charlieval és Katyvel?
- Megfogják érteni. Az én kedvemért, kérlek.- mondta Edward és megcsókolt.
- Rendben. - szólaltam meg kómásan.
Szerelmem lábra állított és finoman az ajtó felé lökött. Csiga lassúsággal lefürödtem és visszacsoszogtam a szobámba. Kitapogattam a kilincset, lenyomtam és bementem. Bent Edwardba botlottam. Finoman elkapott és magához ölelt.
- Jól vagy?
- Ühüm. - válaszoltam és elaludtam.
Testem elernyedt. Szerelmem felkapott és leült velem az ágyra. Betakart és egy puszit nyomott a homlokomra.
Reggel kialudtan és élénken ébredtem. Körbe néztem és eltátottam a számat. Az asztalon sorban álltak a könyvek, az újságok egy helyre rakva a földön, a szekrényemben a ruhák szépen hajtogatva álltak. Egy szó, mint száz, rend volt a szobámban. Egy cetli várt az asztalomon:
"- Nemsokára találkozunk"
Elmosolyodtam és elvonultam a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magamat. Később, lassú léptekkel indultam el a lépcsőn lefelé. Lent befordultam a konyhába és megálltam.
- Jó reggelt! - köszöntem mosolyogva.
- Neked is! - köszönt vissza három kedves hang.
Még most is alig hiszem el, hogy az a görög isten, aki itt ül a konyhában az asztalnál, néhány napon belül a férjem lesz és, hogy tényleg engem szeret. Edward felállt és elindult felém. Hozzám érve egyik karjával átfonta a derekamat és magához húzott. Szenvedélyesen megcsókolt. Apámék elmosolyodtak.
- Jól aludtál? - kérdezte a csók után a szemembe nézve.
Még most is elbűvölt ez a csodálatos szempár.
- Fantasztikusan. - mosolyogtam rá. - Látom megismerkedtél Katyvel. Őt is meghívtam az esküvőre.
- Igen, tudom. Mehetünk?
- Persze. Majd este találkozunk. - köszöntem el Charliéktól.
Beültem az ezüst Volvóba és elindultunk a suli felé.
- Katy nagyon kedves. Örülök, hogy megismerkedett Charlieval.
- Mindketten boldogok. Izgatottan várják az esküvőt. - felelte csibészes mosollyal az arcán.
- Charlie nagyon izgul, és már most szét veti a boldogság. Mi lesz majd akkor?
- Majd meglátjuk.
A sulinál kiszálltam a kocsiból, Edward kézen fogott és elindultunk együtt a közös óránkra. Sikerült az órarendünket úgy változtatni, hogy már nem csak biológián, hanem irodalmon és angolon is egy osztályba kerültünk. Első óra irodalom volt. Leültünk, majd elkezdődött az óra. Halkan beszélgettünk egymással. A tanárnő nem figyelt ránk, folyamatosan magyarázott. Hirtelen Edward elhallgatott és arrébb húzódott. Felnéztem, de a tanár még mindig beszélt. Aztán abba hagyta és rám nézett.
- Miss Swan, kérem olvassa fel az idézetet a könyvéből.
Bólintottam, felálltam és kezembe vettem a könyvemet. Éreztem, ahogy minden szempár rám szegeződik. Szerelmem minden egyes mozdulatomat figyelte, szemében vidámság csillogott.
"- Nagy szeretet fél, apró kételyen: S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem. William Shakespeare" - olvastam fel az idézetet.
Akkor tudatosult benne, hogy ez rám és Edwardra nagyon is igaz. Leültem és egy gyors pillantást vettem rá. Ő bátorítólag megfogta a kezemet a pad alatt és rám mosolygott.
Az idő rohant, s mire észbe kaptam már péntek volt. Az esküvő előtti nap. Ma hála csak három órám volt. Suli után hazahajtottam és ledobtam a sulis cuccaimat. A holnapi napra a fontos dolgok már oda voltak készítve a nappaliba. Felkaptam őket és már rohantam is ki a házból. A Mercedes már ott várt rám. Bepattantam és indultunk is. Ma mentünk el Aliceszel megvenni az utolsó dolgokat. Port Angelesben betértünk egy esküvői szalonba. Ott megvettük a cipőt a ruhához. Kicsit féltem, hogy milyen lesz a ruha, mert még idáig nem láttam, mert barátnőm kikötötte, hogy majd csak holnap láthatom. Visszaérve Forksba, nagy készülődés folyt már a Cullen házban. Mindenki rendezgetett, pakolgatott. Mire valamivel másabb lett a ház, fáradtan ültem kint a teraszon. Érzékeltem, ahogy Edward csatlakozik hozzám.
- Nincs kedved sétálni? - kérdezte a kezemet simogatva.
- De igen. - válaszoltam mosolyogva.
Felálltam és elindultunk az erdő felé. Már sötétedett, az erdő csöndes volt.
- Jól vagy?
- Persze. Csak...- elhallgattam.
- Csak? - húzta föl a szemöldökét és szembe fordult velem.
- Csak izgulok és ideges is vagyok.
Szerelmem halkan felnevetett és megölelt.
- Hidd el, még én is izgulok. De nem lesz semmi gond. Az a lényeg, - mondta és felemelte az államat gyengéden-, hogy boldog légy és holnap legyen életed legszebb napod. - mondta és megcsókolt.
Hozzásimultam és karjaimat a nyaka köré fontam. Szenvedélyesen csókolóztunk. Néhány perccel később vége szakadt a csóknak és egymást ölelve álltunk.
- Ugye tudod, hogy a holnapot nem úszod meg táncolás nélkül? - kérdezte nevetve Edward.
- Tudom. - mosolyogtam sunyin.
- Csaknem? Mikor?
- Hát, mikor Alieceszel és a lányokkal maradtam, megtanítottak táncolni.
- S ezt előttem titokban tudták tartani? Csak gratulálni tudok hozzá! - kacagott fel harsányan. Már én is vele nevettem.
- Gyere, menjünk haza. Hosszú lesz a holnapi nap mindkettőnk számára. - mondta és kézen fogott.
Visszaérve a házba, Alice azonnal ágyba parancsolt. Megfogadtam a jó tanácsát, így már tízkor mélyen aludtam.
Másnap, amint kinyílt a szemem, kipattantam az ágyból. De nem jutottam sokáig, ugyanis hasra vágódtam. Esme rohant be sietősen.
- Bella jól vagy? - kérdezte felsegítve.
- Persze. - mondtam, miközben a szám a fülemig ért.
- Siess, Alice már vár rád! - válaszolta. Arca boldogságot tükrözött.
Átrobogtam a barátnőm szobájához, már kopogtam volna, mikor kikiáltott:
- Gyere be!
Bementem. Alice azonnal megfogta a kezemet és a fürdőbe húzott. Megmosta a hajamat, majd megszárította. Utána neki állt valamilyen frizurát készíteni. Barátnőm kontyba kötötte a hajamat, kis csatokkal díszítve. Átültetett a smink asztalhoz és neki állt kisminkelni. Mikor végzet, elállt előlem és belenéztem a tükörbe. A lélegzetem is elállt. Gyönyörű szép voltam.
- A ruhád a másik szobában van. Menj és öltözz fel. Lassan idő van.
Átmentem és becsuktam az ajtót. S akkor megláttam. A ruha csodálatosan volt. Belebújtam. Eligazgattam és megfordultam. Azt hittem, hogy elájulok. Gyönyörű szép voltam. Pánt nélküli ruha volt. A dereka pontosan simult a testemhez. A szoknyarész abroncsos volt.
- Bella készen vagy? Lassan mennünk kell.- kopogott be Rosalie.
Az ajtóhoz léptem, kinyitottam és kisétáltam. Alice leesett állal figyelt. Rosalie is rám nézett. A lélegzete is elállt.
- Gyönyörű szép vagy. - mondták egyszerre a lányok.
A két Cullen lány megigazította a ruhát és feltették a fátyolt. Kiléptünk a szobából és szép lassan elindultunk a lépcsőn. Ahogy leértünk megpillantottam, hogy az egész ház fel van díszítve. Végül megláttam a fehér függönyt, ami eltakarta a kertet a szemem elől.
- Készen állsz? -kérdezte Alice mosolyogva.
- Igen. Mehetünk.
S azzal felhangzott az esküvői dallam. Elindultak a lányok, a függönyt elhajtva. Lassú léptekkel én is útnak indultam. Mindenki ott volt. Anyám arcán könnyek folytak végig. És Ő ott állt középen rám mosolyogva. Istenien nézett ki a szmokingban. Mellette állt Carlisle, Emmett és Jasper. A másik oldalon Esme állt egyedül a lányait várva. Odaértem, és szembe fordultunk szerelmemmel a paphoz. A ceremónia elkezdődött.
- Edward Cullen szeretnéd az itt megjelent Isabella Marie Swant feleségedül? - szólt a pap.
- Igen, akarom.
- S te, Isabella Marie Swan szeretnéd az itt megjelent Edward Cullent férjedül?
- Igen, akarom.
- Akkor ezennel házastársnak nyilvánítalak titeket. Csókold meg a mennyasszonyt.
Edward átölelte a derekamat és megcsókolt. Tapsvihar tört ki körülöttük. Elváltunk, szerelemem kézen fogott és a többiek felé fordultunk. Mindenki egyesével gratulált és sok boldogságot kívántak. Edward a felállított sátor felé vezetet és leültünk vacsorázni. Nagy volt a nyüzsgés mindenki mindenkivel beszélgetett. Carlisle bemutatta az alaszkai ismerőseit, akik nagyon kedvesek voltak. A háttérben halk zene ment. Szerelmem felállt kezét felém nyújtva. Elérkezett az én időm. Szembe fordultam vele és lassú táncba kezdtünk. Mindenki csodálattal figyelt minket. Végül mindenki csatlakozott hozzánk. Mi táncoltunk középen a többiek pedig minket táncoltak körbe. Koszorús lányaim fantasztikusan festettek a világos kék színű ruháikban. Arcukon a boldogság és az öröm jelei látszódtak Később, megbontottuk a tortát, amiből mindenki édesen falatozott. A zene kicsit gyorsabb lett és mi lányok együtt mentünk táncolni. Énekeltünk és nagyokat nevetgéltünk. A társaságban lévő összes férfi megtáncoltatott. Emmett-tel nagyot kacagtunk, míg táncoltunk. A társaság hajnalig mulatozott. Utoljára az alaszkai barátok mentek el. Az udvaron ültem, a fűben és a jegygyűrűt nézegettem az ujjamon. Éreztem, hogy Edward leül mögém és védő karjaiba zárt. Rámosolyogtam. Ez volt életem leggyönyörűbb napja. Végül csak mi Cullenek maradtunk a birtokon. A többiek is csatlakoztak hozzánk
- Nos, hogyan szólíthatjuk? Mrs. Cullen? Bella Cullen? Mrs. Edward Cullen? - kérdezte heccelődve Emmett.
- Maradjunk szimplán a Bellánál egy ideig, utána majd meglátjuk.- nevettem fel vidáman.
Szerelmem állandóan csókokkal halmozott el és ölelgetett. Vidám és boldog volt. Ennek nagyon örültem. Végre ő is megtalálta a boldogságot, amit majdnem 100 éven átkeresett. Hajnali négy fele mentem el aludni. Nagyon boldog voltam.