4.fejezet: Itt a vég...........vagy mégsem?

Pénteken sajgó fejfájással ébredtem fel. Megdörzsöltem a szememet és az órára pillantottam. Tíz óra elmúlt. Rég a suliban lett volna a helyem, de nem izgatott fel. Kicsoszogtam a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe, ahonnan a tükörképem nézett vissza fáradtan, szeme alatt lila karikák éktelenkedtek. A szemeim vörösek voltak. Nagy ásítások közepette másztam vissza a szobába. Halk kopogtatást hallottam. Felnéztem. Esme állt az ajtóban. Valamiféle mosolyt próbáltam az arcomra varázsolni.
- Jobban vagy már? - kérdezte leülve mellém.
- Nem nagyon. Fáj a fejem, és fáradt vagyok.
Nagyot kordul a gyomrom. Mindketten elmosolyodtunk.
- Öltözz fel, addig én készítek reggelit a számodra.
- Köszönöm. - feleltem.
Felvettem egy szabadidő felsőt és gatyát, a hajamat pedig lófarokba kötöttem. Esme tojást, bacont sütött és pirítóst készített nekem. Étkezés után forró teát szürcsölgettem.
- Tényleg, hova tűnt mindenki? - bukott ki a kérdés belőlem.
- Carlisle dolgozik, a többiek pedig suliban vannak.
- Hát persze. - esett le a tantusz.
- Edward reggel nem akart suliba menni, kis híján összeveszett az apjával, de végül belátta, hogy muszáj elmenni.
- Aha. - mondtam két korty között.
- Carlisle azt üzeni, hogy pihenj sokat és ne idegeskedj.
- Rendben. Nem lesz nehéz betartani.
A délelőtt maradék részében kiültem a teraszra és élveztem a néhány órás napsütést. Ebéd után a nappaliban pihentem le, aminek az lett a következménye, hogy elaludtam. Délután egy fele értek haza Edwardék. Rajtam mosolyogtak mindannyian. Emmett elrohant és egy tollpihével jött vissza. Lehajolt hozzám és meg akart csikízni.
- Emmett. - sziszegtek rá a többiek.
Még nagyobb mosolyra húzta a száját, de eltávolodott tőlem. Edward felvett a karjaiba és felvitt a szobába, maga után becsukva az ajtót. Lerakott az ágyra és betakart. Békésen aludtam tovább.
Egy órával később ébredtem fel. Kicsit pihentebb voltam, mint korábban. Kiszúrta Edwardot, aki melegítő ruhákat pakolt egy táskába. Felültem, és furcsán néztem rá.
- Megyünk valahová? - kérdeztem hirtelen.
Szerelemem rám nézett, az ágyhoz sétált és leült mellém.
- Igen, szóval csipked magad, mert negyed óra múlva indulunk.
- Hova is megyünk tulajdonképpen?
- Az még titok a számodra. Siess, hogy még alkonyat előtt odaérjünk. - felelte és egy puszit nyomott a homlokomra.
Gyorsan felöltöztem és negyed óra múlva útra készen álltam. Alice, Jasper, Edward és én a dzsippel mentünk, a többiek pedig egy másik nagyobb kocsival. Edward vezetett, én mellette ültem az anyósülésen.
- Most már megtudhatom, hogy hova is megyünk? - tettem fel újból a kérdést.
- Még nem. Elégedj meg azzal, hogy közösen úgy döntöttünk, hogy elviszünk téged kikapcsolódni. - válaszolta Alice és egy kendőt kötött a szememre.
- Jajj, ne már! Muszáj? - piszkáltam a kendőt.
- Bella, kérlek, bízz bennünk. - szólalt meg Edward kedvesen. - Nemsokára odaérünk.
Nyugton maradtam és türelmesen vártam. Hirtelen megálltunk. Nyílt az ajtó mellettem és szerelmem kiemelt a kocsiból. Lábra állított és elkezdte kioldozni a kendőt. Mikor levette csodás látvány tárult elém. A hegyekben voltunk, előttünk egy völgy húzódott. Megfordultam és megpillantottam egy faházat. A szám is tátva maradt, olyan gyönyörű volt a táj.
- Hogy tetszik Bella? - kérdezte Esme.
- Egyszerűen el sem hiszem, hogy ilyen létezik. Fantasztikus.
- Akkor úgy látom, jól döntöttünk. - csatlakozott Carlisle is.
Összemosolyogtunk és bementünk a házba. Hangulatos és otthonias volt. Minden, amire szükségünk lett volna ott volt. Mindenki elfoglalta a szobáját. Edward a legfelső szobába vezetett be. A szoba egyszerű, bár nagyon hangulatos volt. Kiléptem az erkélyre és egy csodaszép látvány tárult a szemem elé. A völgy mögött kisebb fajta hegyek voltak, amik mögött lassan lebukott a nap. Szerelemem hátulról átölelt és együtt néztük végig a naplementét. Boldogan bújtam hozzá. Este még kiültünk a ház elé és tüzet gyújtottunk Beszélgettünk, mint egy nagy család. Nagyokat nevettünk egy-egy viccen vagy akár egy régi sztorin. Lefekvés előtt. Gyorsan lefürödtem, majd a kényelmes ágyba ugrottam és perceken belül elnyomott az álom Edward karjaiban.
Másnap a vártnál előbb, már nyolckor fent voltam. Edward nem volt mellettem, de valahogy sejtettem, hogy valahol itt van a közelben. Kiléptem az erkélyre. Kint még hűvös volt a levegő. Nem vettem észre, hogy az egyik fa mögül valaki figyel és néhány percen belül, eltűnik. Felöltöztem és lementem, ahol friss reggeli várt már. Reggeli után megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt sétálni az erdőbe. Csendben sétáltunk és a madarak csisergését hallgattuk. Minden békés volt és nyugodt volt. Távol voltunk az összes külső zajoktól. Elég mélyen bent jártunk az erdőben, mikor Alice megállt. Jasper is megtorpant és simogatta a lány kezét.
- Mit láttál?
- Nem tudom, minden olyan zavaros. Mintha fák lennének.
Mi is megálltunk és visszafordultunk a pároshoz.
- Igen, fák. Mi is ott vagyunk. Valaki kilép a fák mögül. Ez nem lehet.
- Mi az? Mi történt? - kérdezte Edward kicsit idegesen, de hamar rájött. Ismerős illat csapta meg az orrát. Azonnal felkapott és a többiekhez futott. Lerakott a többiek pedig körém álltak.
- Mi történt? Mi a baj? - kérdeztem már én is aggódva.
Senki nem válaszolt. Edward torkából halk morgás tört fel. Arra nézem, amerre szerelemem és láttam, ahogy lassan vámpírok sétálnak ki az erőből, élükön egy nővel.
- Nem, az nem lehet. - rebegtem és remegés futott végig rajtam.
Victoria több tucatnyi vámpírral állt tőlünk tíz méterrel. Gúnyos mosolyra húzta a száját. Intett, mire a többi vámpír támadásba lendült. Hirtelen az összes Cullen eltűnt mellőlem és vámpírok fogtak le. Körbe néztem és megláttam, hogy hármasával-négyesével fognak le egy Cullent. Próbáltam kiszabadulni, de nem sikerült. Térdre ereszkedtem és úgy néztem körbe a "családomra". Mindenki szemében kétségbeesést és félelmet láttam. Edward őrjöngött fogva tartói szorításában. Miközben egyre erősödött a morgása.
- Örülök, hogy újból találkozunk Bella. - szólított meg Victoria. - Látom, nem változtál sokat az utolsó találkozásunk óta. Akkor megúsztad, de most, hogy mindannyian a markomban vagytok, nem fogod megúszni. - nézett végig a társaságon és szeme megakadt a dühöngő Edwardon.
Közelebb lépett hozzá és jobban szemügyre vette.
- Most végig nézheted az első sorból, ahogy a kis barátnőd meghal.
Szerelmem szeme szikrákat szárt. A nő visszasétált hozzám, gúnyos mosoly ült ki az arcára. Felemelt és arcon vágott, aminek következtében repültem egy métert, majd a földön landoltam. Hallottam, ahogy a Cullenék felmorognak körülöttünk. Felnyögtem a fájdalomtól. Minden porcikám fájt. Éreztem, hogy a karomból folyik a vér.
"- Jajj, ne!"- gondoltam magamban és a hátamra fordultam.
Victoria arca megváltozott. Szeme éhséget tükrözött. Megfogta a nyakamat. Fuldokoltam, levegő után kapkodva. Érezte, ahogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon és több követi az elsőt. Elfordította a fejemet, így Edward szemébe tudtam nézni. A nő kivillantotta a fogsorát. Felkészült a csapásra.
- Nee! Bella! - ordította szerelmem teljesen kikelve magából. Szemében félelem, kétségbeesés és a harag látszódott. Rámosolyogtam, hogy ez a kép maradjon meg az emlékeiben, ha én már nem élek.
- Ég veled, angyalom. - búcsúzott el a nő és a fogai egyre jobban közeledtek a nyakamhoz.
- Bella! - ordították egyszerre a Cullenék.
Egy utolsó pillantást vetettem rájuk a könnyeim mögül és lehunytam a szememet. Már csak a néhány centiméter és vége mindennek.
- Állj! - kiáltotta egy mély férfihang.