Másnap, december tizenhatodikán kóválygó fejjel ébredtem. Tegnap egy kicsit több pezsgőt ittam a kelleténél. Felültem. Megláttam a sok ajándékot, amit tegnap kaptunk. Sustorgásra lettem figyelmes az ajtó felől.
- ... holnap indulni kéne... hogy időben visszaérjünk - kaptam el egy szöveg foszlányt Edwardtól.
Már megint mire készülnek? Még jobban elkezdtem hegyezni a fülemet.
- Ezt vele is meg kell beszélned, és persze Charlie-val is - szólt Alice.
- Rendben.
Kattant a zár, én elkaptam a fejemet az ajtóról és kinéztem az ablakon.
- Látom felébredtél - mondta szerelmem és bebújt mellém. - Mit szólnál, ha elutaznánk egy időre.[J6] Csak mi ketten - búgta a fülembe.
- Jól hangzik. Hívhatnánk akár nászútnak is, nem? - ragyogott fel a szemem.
- Ahogy akarod. Szóval?
- Nekem tetszik. De várj, mikor indulnánk és jönnénk vissza? Ne felejtsd el, hogy napokon belül itt a karácsony.
- Tudom kicsim. Nem felejtettem el. Ezért arra gondoltam, hogy holnap indulnánk és egy hét múlva jönnénk vissza hajnalban, hogy legyen időnk másra is.
- Ez fantasztikus. S mit szól ehhez Charlie?
- Nem tudom. Még el kell, hogy kérjelek.
- S mi tart vissza? - kérdeztem viccesen.
- Te - suttogta és elkezdte csókolgatni a nyakamat.
Mélyen beszívta az illatomat. Apró csókokkal halmozott el a nyakamtól a számig. Szembe fordultam vele és szájon csókoltam. Kezemet a hajába túrtam. Be akartam nyúlni a pólója alá, de mire megtehettem volna, már a padlón guggolt, szaporán véve a levegőt. Szemei feketék voltak. A szám elé kaptam a kezem és elfordítottam a tekintetem róla. Éreztem, hogy Edward beül mögém, és finoman magához húz.
- Ne haragudj - suttogtam.
- Semmi baj. De most megyek és elkérlek.
- Felöltözök és mehetünk is.
- Á-á. Nem, nem. Te maradsz. Szeretném, ha meglepetés lenne a számodra a hely, ahová megyünk. Szóval, te szépen itt maradsz a birtokon a többiekkel együtt. Rendben?
- Persze.
- Addig is légy jó kislány - mondta és homlokon csókolt.
Pillanatok alatt eltűnt a szemem elől, majd meghallottam a felpörgő motor hangját. Felöltöztem, megigazítottam az ágyat és lesétáltam reggelizni.
- Jó reggelt - köszöntem a többieknek, akik a nappaliban ültek.
- Neked is - köszönt vissza mindenki.
Bementem a konyhába, ahová már oda volt készítve friss narancslé és pirítós. Elfogyasztottam majd csatlakoztam a társasághoz a nappaliban. Leültem, a lábamat magam mellé tettem, mert kicsit sajgott a sok tánctól. Nem sokáig ültem lent, mert nem nagyon tudtam hozzá szólni a témához. Felmentem, beraktam az Edwardtól kapott CD-t, amin az ő szerzeményei voltak. Leültem a földre és elkezdtem kicsomagolni az ajándékokat. Renée-től és Phil-től fotóalbumot és egy fényképkeretet; Charlie-tól és Katy-től egy vastag természeti könyvet; Alicetól és Jaspertől egy fényképezőgépet; Emmettől és Rosalietól egy videokamerát; Esmétől és Carlislétől egy több ezer dolláros lakberendezési utalványt és Tanyáéktól pedig egy nagy tájképet kaptunk. Mindegyik méreg drága volt. Felálltam, a nyitót ablakhoz sétáltam és leültem. Lógattam a lábamat és a madarak csicsergését hallgattam. Halottam, ahogy egy autó lefékez, majd ajtócsapkodást. Ránéztem a gyűrűre. Gyönyörű szép volt. Megcsillant, a felhők közül kibújó napfényben.
Sustorgást és mocorgást hallottam magam mögül.
- Üdv, újra itt! - szóltam hangosan hátra se fordulva.
- Készen állsz egy hetes kikapcsolódásra?
- Igen - feleltem és Edwardnak dőltem.
- Akkor jó. Mindent pakoljál be, de főleg nyáriasabb ruhákat.
- Mert? - kérdeztem.
- Nem síelni viszlek. Épp az ellenkezője.
- De Edward...
- Css. Ne kérdezz semmit. Majd megtudod és kérlek, bízz bennem. Alice majd segít a pakolásban. Holnap dél körül indul a gépünk Seattleből - mondta és óvatosan felhúzott.
Az arcomat simogatta. Szeméből boldogság és szerelem sugárzott. Éreztem, ahogy lassan kezd eluralkodni rajtam az izgalom és a kíváncsiság.
- Elhoztam egy-két ruhádat.
- Kösz.
- Bella, kész az ebéd! - szólt fel Esme.
- Menj, ebédelj! Majd később még beszélünk - mondta és megcsókolt.
Elindultam lefelé a konyhába. Ebéd után, jól lakottan álltam neki a pakolásnak. Alice is csatlakozott hozzám egy idő után és együtt tevékenykedtünk.
- Alice hova megyünk?
- Sajnálom Bella, de nem mondhatom el. Edward megölne.
Feladtam. Senki nem fogja elmondani, hogy hova is megyünk. Sajnos várnom kell holnapig.
- Ne félj. Nagyon szép helyre mentek. Nekem tetszett.
- Te már jártál ott?
- Persze.
Beszélgetés közben végeztünk és egy nagy bőrönd állt ott a szobában.
Este hosszas fürdőzés után, aludtam el barátnőm ölébe hajtva a fejemet, mert Edward elment vadászni.
Másnap fél kilenckor ébresztett fel Esme.
- Jó reggelt - köszönt.
- Neked is.
- Siess, mert Edward úgy tervezi, hogy fél óra múlva indulni akar a repülőtérre. Készítettem szendvicseket az útra, bár gondolom lesz a gépen is.
- Köszönök szépen mindent.
- Nincs mit - puszilt arcon.
Elmosolyodtam és összeszedtem magamat az utazásra. Lent az ajtóban Edward várt rám. Elköszöntünk mindenkitől és ők pedig kellemes kikapcsolódást kívántak.
Szerelmem gyors hajtási tempójával fél órán belül kint voltunk a repülőtéren. Megvettük a jegyeket és még körül néztünk a boltokban. Negyed tizenegykor szólították a gépünket. Elindultunk a kapu felé. Nem sokkal később már a repülőn a repülőn ültünk a felszállásra várva. Tíz perccel később megmozdult a jármű és elindultunk.
- Szicíliába megyünk? - kérdeztem.
- Nem egészen. Majd meglátod. Légy türelemmel.
Több órás utazás után, este érkeztünk meg a szigetre. Egy pasi várt mát ránk.
- Mr. és Mrs. Cullen?
- Igen.
- Kérem, kövessenek.
Kérdőn néztem szerelmemre, aki bátorítólag rám mosolygott és követtük együtt a férfit. Kivezetett a nagy repülőgép hangár mellé, ahol már ott várakozott egy másik repülő.
- A gépük. Jó utazást kívánok.
- Köszönjük - mondta Edward.
Felszállt majd engem is felsegített.
- Ezzel megyünk tovább? S ki fog vezetni?
- Én. Ülj le - felelte csibészes mosollyal az arcán.
Hitetlenkedve néztem rá. Leültem és becsatolta a biztonsági övemet. Leült ő is, beindította a motort és a szerkezet megmozdult. Beütötte a koordinátákat és már a levegőben is voltunk. A hold fényében megcsillant a tenger vize. Fél óra utazás után éreztem, hogy ereszkedünk lefelé. Lent láttam kivilágított leszálló pályát. Szerelmem óvatosan letette, majd megállt. Kiszálltunk. Sötétség vett körül.
- Maradj itt. Mindjárt jövök - azzal szempillantás alatt eltűnt.
A part széléhez sétáltam. Levettem a cipőmet, a zoknimat és besétáltam a vízbe. Az estéhez képest langyos volt. Az égen csillagok ragyogtak. Hirtelen két hideg kar át fogta a derekamat. Edward felkapott a karjaiba. Az éj kiemelte elbűvölő szeme színét.
- Gyere. Menjünk be - azzal elindult a kivilágított ház felé.
Gyönyörű szép nagy villa volt. Szerelmem átvitt a küszöbön és letett az előszobában. Mindenhol modern felszerelések helyezkedtek el. Ízlésesen volt berendezve minden.
- Mrs. Cullen, üdvözlöm Linosa szigetén. Érezze magát otthon. Kellemes pihenést kívánok.
- Jaj, Edward ez gyönyörű szép.
- Gondoltam, hogy tetszeni fog, és itt nem fog senki sem zavarni. Több ezer kilométerre vagyunk Szicília partjaitól. Csak mi ketten vagyunk - húzott magához. - Szeretlek.
- Én is - válaszoltam boldogan és megcsókoltam.
- Gyere, készítek neked valami ennivalót.
Elképedtem mikor megláttam a hűtőt, ami csak úgy roskadozott a sok kajától.
Vacsorán éreztem, hogy kezdek álmosodni. Most jött ki rajtam a több órás utazás fáradalmai. Szerelmem felvezetett a felső szintre. Beléptünk egy hatalmas szobába, ahol egy nagy franciaágy állt, néhány kényelmes bútordarabbal és elektronikus dolgokkal volt felszerelve. Innen nyílt egy nagy fürdőszoba, egy zuhanyzóval és egy sarokkáddal. Egyszerűen elképesztő volt ez a sziget. Álmosan lefürödtem és bebújtam az ágyba. Magamra húztam a selyem lepedőt és már aludtam is. Teljesen kifárasztott az utazás. Másnap tíz körül keltem fel. Egy cetli várt rám:
"- Jó reggelt! Vegyél fel fürdőruhát, és lent találkozunk."
Kimásztam az ágyból és a bőröndömhöz sétáltam. Kinyitottam és elkezdtem előkotorászni a vajszínű fürdőruhámat, amit még Phoneixben vettem másfél évvel ezelőtt. Felvettem, mellé felkaptam egy törülközőt és a napszemüvegemet. Kiléptem a szabadba. A hőmérséklet 30-35 C fok körül járt. Meleg, langyos szellő fújt, magával hozva a tenger sós illatát. A homok meleg volt a talpam alatt. Megláttam egy törülközőt lent a part végében, bár a gazdáját sehol nem találtam. Leterítettem a sajátomat a másik mellé és elindultam a víz felé. Meglepetésemre a víz már langyos volt. Hirtelen hátulról valaki lefröcskölt, mire megfordultam és egy újabb adag vizet kaptam az arcomba. Edward a hasát fogta a nevetéstől. Bőre csak úgy ragyogott a napfényben. Bezzeg ő száraz volt. Futva elindultam felé a vízben és közben elkezdtem locsolni a vizet rá. Hideg zuhanyként érte a támadásom. Pajkos mosolyra húzta a száját és ő is támadásba lendült. Harsányan nevettünk, miközben már csurom vizesek voltunk. A hajam a testemhez tapadt. Végül megadtam magamat és leültem a vízben, és szerelmemre pillantotta, aki velem szemben foglalt helyet. Szeme vidámságot, bohóckodást és játékosságot tükrözött, mintha egy gyerek ülne velem szemben. Hirtelen támadt ötlettől vezérelve elkezdtem beljebb úszni. Már kiskoromban megtanítottak úszni. Lebuktam a víz alá és egy ideig így úsztam. Végül feljöttem a felszínre és kisétáltam a partra.
- Csodálatosan nézel ki - felelte Edward elkattintva a fényképezőgépet.
Kiöltöttem rá a nyelvemet, mire újból elkattant a gép. Nagyot nevetett, mikor meglátta a képet. Hirtelen kikaptam a kezéből, és róla kezdtem el képeket készíteni. Erre ő mindenféle pózba helyezkedett el. A kedvencem az volt, mikor pont felém nyújtotta a kezét. Letettem a szerkezetet és a karjaiba vetettem magamat, mire ő a levegőben körbe forgatott. Harsányan nevettünk. Hideg bőre lehűsítette az én forró testemet. Leültünk a törülközőre. Éreztem, hogy Edward napozó krémet ken a hátamra, hogy le ne égjek. Ellazított a masszázs, de egyben elkezdett forrni a vérem tőle. Lefejtettem kezeit rólam, szembe fordultam vele és közelebb másztam hozzá. Megcsókoltam és lassan eldőltünk a homokban. Éreztem, szerelmem egyre jobban kíván. Hirtelen felkapott, de el nem engedte volna a számat se. Szempillantás alatt a nagy hálószobában voltunk. Edward finoman lefektetett az ágyra. Egy pillanatra elváltunk és a szemembe nézett. Bólintottam. Elmosolyodott, de a szemében egy kis félelmet véltem volna felfedezni. Újból egymás száját kóstolgattuk. Megszabadultunk attól a kevés ruhától is és megtörtént azt, amire már oly régóta vártunk mindketten...
Másnap boldogan nyitottam ki a szememet. Egyedül voltam a szobában. A hajam, mint a szénaboglya úgy állt. Magam köré csavartam a selyem takarót és elindultam lefelé. Edwardot a konyhában találtam meg. Reggelit készítette a számomra.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Neked is - nézett fel rám, de megakadt rajtam a tekintete.
- Mi finomat készítesz? - léptem hozzá közelebb és egy csókot nyomtam a nyakára.
Szerelmem letette a kést, majd felkapott engem és felültetett a pultra. Pajkosan felmorgott, szeméből az irántam érzett szerelem és vágy jelei látszódtak. Lehúzta rólam a selymet és újra egymásnak estünk. Egyszerűen nem bírtunk magunkkal.
Késő délután ébredtem fel korgó hassal, lent a nappaliban. Edward ölébe hajtva a fejemet aludtam. Rám mosolygott, mikor a szemébe néztem. Vacsorára finom salátát készített öntettel. Este kint ülve a homokban beszélgettünk.
- Nagyon boldog vagyok melletted. Örülök, hogy megismertelek azon a napon.
- Én is hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott minket - mondtam és még jobban hozzá bújtam.
- Bella holnap el kell mennem egy kis időre. Sietek vissza, amint tudok. Itt nem eshet semmi bajod. Majd elfoglalod valamivel magadat. Rendben?
- Persze. Jó vadászatott kívánok előre is.
Elmosolyodott és egy puszit nyomott az arcomra. Késő este aludtam el.
Szerdán, másnap reggel nagyot nyújtózkodva ébredtem fel. Elkezdett rezegni a telefon az asztalon. Odasétáltam és felvettem.
- Haló?
- Szia Bella!
- Alice!
- Nah, hogy telik a nyaralás?
- Fantasztikusan.
- Mesélj csak! Milyen volt a tegnapi nap?
- Alice... - elvörösödtem. Biztos mindent látott. - Semmi különös. Elvoltunk.
- Azt valahogy sejtettem - kuncogott fel.
- Szia Bella! - köszöntek a többiek is.
- Sziasztok!
- Hogy érzed magadat? - kérdezte Esme.
- Nagyon jól. Elképesztő és csodálatos ez a hely.
- Akkor jól döntöttünk - nevetett fel barátnőm. - Nem is zavarunk tovább. Hamarosan találkozunk. Szia!
- Sziasztok! - köszöntem el a Cullen családtól.
Telefonálás után vettem egy forró zuhanyt és felvettem egy nyári ruhát. Lent tojásrántottát készítettem magamnak és leültem TV-t nézni. Mindegyik csatornán olaszul beszéltek nem értettem semmit. Inkább kikapcsoltam. Elmosogattam és rendet tettem a magam után. Akkor hallottam meg a hangot. Elindultam az ajtó felé. Kiléptem és viharos szél csapot az arcomba. Az égen sötét felhők gyülekeztek. Nem messze tőlem villámlott egyet. A hideg futott át rajtam. Megborzongtam. Befutottam a házba. Elindultam reszketve a házban. Becsuktam egyesével az ablakokat és elhúztam a függönyöket is. Kint szakadt már az eső. A vihar egyre jobban erősödött, mint a bennem eluralkodó félelem.
Kiskoromban egyszer anyám otthon egyedül hagyott. Pont akkor támadt vihar. Nagyon megijedtem, sokkot kaptam. Azóta félek, ha vihar van és persze, ha egyedül vagyok.
Hirtelen hangokra lettem figyelmes. Hörgő és csapkodó hangok voltak. Bementem a nappaliba. A dörgés és a furcsa zajok egyre hangosabbak voltak. Valami megérintette a vállamat. Felsikítottam és megfordultam, aminek az lett a következménye, hogy elestem a saját lábamban.
- Bella. Én vagyok csak - mondta Edward és felsegített.
Magához ölelt. Vizes és sáros volt.
- Nyugalom. Nincs semmi baj. Itt vagyok. Mi történt?
- A vihar- rebegtem.
Az egész testem remegett. Féltem. Szerelmem elkezdte dúdolni az altató dalomat és közben az arcomat simogatta.
- Nincs semmi baj. Nemsokára vége van.
Kezdtem megnyugodni a biztonságot nyújtó karjaiban. Edward telefonja elkezdett rezegni. Felvette.
- Igen? - szólt bele.
Csendben hallgattam, bár nem tudtam, hogy ki van a vonal túlsó végén, de sejtettem.
- Minden rendben van Alice.
Sustorgás.
- Igen, még időben értem ide. Mondd meg a többieknek, hogy nincs semmi baj. Jól van.
Újabb sustorgás.
- Rendben - válaszolta és kinyomta.
Kint a vihar elcsendesedett. Már csak villámlott. Halkan szuszogtam. A szívem még mindig vadul kalapált.
- Gyere, jobb lesz, ha lepihensz. De előtte mindketten átöltözünk.
Felcipelt az emeletre. Átöltöztünk és bebújtam az ágyba. Szerelmem is csatlakozott. Befeküdt mellém, átölelt és szorosan magához húzott. A kezét fogtam és ő, pedig a kézfejemet simogatta. Hamar elnyomott az álom.
Hála a nyaralás utolsó napjai verőfényes napsütésben teltek el. A hazaindulás napján fájó szívvel búcsúztam el ettől a fantasztikus helytől. Megfogadtam magamban, hogy egyszer még visszatérek ide. Több órás utazás után értünk vissza Forksba. Kicsit hiányoltam a napsütést, de nem aggódtam, mert nekem már volt egy saját napom az életemben. Edward.
2010. június 1., kedd
2010. május 25., kedd
8. fejezet. A nagy esemény
December eleje volt. Az időjárás az évszakhoz képest enyhe volt.
Megérkeztek a felvételi lapok is. Még nem döntöttem el, hogy hova megyek. Ezt a dolgot még megkell beszélnem Edwarddal és a többiekkel.
A tanulással nem volt problémám, minden vizsgát sikeresen leraktam.
Szabadidőmben készültem az érettségire és az esküvőmre. Persze másra is jutott időm, például az új családomra. Esmének és többieknek, ahol tudtam segítettem.
Egyik nap hazaérve a suliból a házunk előtt, apám kocsija mellett ismeretlen autó állt. Kiszálltam a járműből és bementem a házba.
- Megjöttem! - kiáltottam, lepakolva a cuccaimat.
- Itt vagyunk a konyhában. - szólt ki apám. - Bella gyere egy kicsit.
- Igen? - léptem be a helységbe.
- Bella, szeretném bemutatni Katyt. Katy ő itt a lányom, Bella. Katy egy nagyon közeli barátom.
- Örvendek. - szólalt meg a nő.
- Én is.- mondtam. Majd kicsattantam a boldogságtól és az örömtől.
- Charlie már sokat mesélt rólad. Szeretnék gratulálni az eljegyzéshez.
- Köszönöm. Apa beszélhetnénk?
- Persze.
Átmentünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.
- Mindent tudni akarok. Hol ismerted meg? Mikor?
- Nyugi Bella. Már régóta ismerem, de még csak most jött el az idő, hogy bemutassam és talán, az, hogy összeköltözzek vele. Az egyik kisebb étteremből ismertem meg egy évvel ezelőtt.
- Hűha. Nem semmi. Ez fantasztikus.
- Nem baj, ha ide költözik?
- Mért lenne? Ne felejtsd el, hogy én lassan férjhez megyek és tovább tanulok, ami azt jelenti, hogy el kell költöznöm. Örülök, hogy nem leszel egyedül. Tudod mit?
- Igen?
- Gyere, mindjárt megtudod.- mondtam és vissza sétáltam a konyhába. - Katy!
- Igen?
- Szeretnélek meghívni az esküvőmre. Örömmel látlak téged is.
- Persze, örömmel.
- Köszönöm. - kacsintottam a nőre.
Ő is vette az adást és visszakacsintott. Valahogy éreztem, hogy ő lesz apám barátnője. Mikor megláttam már akkor sejtettem. Mellette találta meg a boldogságot és a szerelmet újból.
- Én most megyek. Majd később találkozunk. - köszöntem el és felfelé vettem az irányt.
A szobám az valami kész katasztrófa volt. Esküvői újságok szanaszét szórva a földön. Az asztalomon érettségi tételek és tancuccok hevertek. A ruháim a szekrényben rendezetlenül álltak. Mióta kiderült az esküvő időpontja, azóta felgyülemlettek a programjaim és dolgaim. Alice mindig körülöttem sürgölődött , ha náluk voltam. Levette a méreteimet és elkezdte varrni a ruhámat. Megtiltotta, hogy valaki más készítse el vagy akár megvegyük a szalonból. Arról ne is beszéljünk, hogy barátnőmmel végig jártuk a házat és a kertet, hogy megszervezzük, mi hogyan álljon és nézzen ki. Az időpont pedig egyre közeledett. A vendégeket már egy hónappal ezelőtt meghívtuk. Én Renéet, Philt, Charliet és Katyt hívtam meg. Edward pedig, ha jól tudom, akkor az alaszkai barátait.
Ledobtam a cuccaimat és leültem az ágyra. Hirtelen két kezet éreztem a vállaimon.
- Fáradtnak látszol. - suttogta egy bársonyos hang és elkezdte masszírozni a vállamat.
- Nem csodálkozok. Kicsit túl sok dolgom akadt mostanság. - válaszoltam és ellazultam a kényeztetés által.
- Pihenned kéne.
- Később. Még rendet kel tennem és tanulnom is kéne. - suttogtam.
A masszírozás abba maradt, helyette két hideg kar ölelt át.
- Hagyd, majd én megcsinálom. - válaszolt újból a hang.
- Nem, nem. - feleltem már félálomból.
- Bella kérlek. Menj el fürdeni és aludni. A többit bízd rám.
- S mi lesz Charlieval és Katyvel?
- Megfogják érteni. Az én kedvemért, kérlek.- mondta Edward és megcsókolt.
- Rendben. - szólaltam meg kómásan.
Szerelmem lábra állított és finoman az ajtó felé lökött. Csiga lassúsággal lefürödtem és visszacsoszogtam a szobámba. Kitapogattam a kilincset, lenyomtam és bementem. Bent Edwardba botlottam. Finoman elkapott és magához ölelt.
- Jól vagy?
- Ühüm. - válaszoltam és elaludtam.
Testem elernyedt. Szerelmem felkapott és leült velem az ágyra. Betakart és egy puszit nyomott a homlokomra.
Reggel kialudtan és élénken ébredtem. Körbe néztem és eltátottam a számat. Az asztalon sorban álltak a könyvek, az újságok egy helyre rakva a földön, a szekrényemben a ruhák szépen hajtogatva álltak. Egy szó, mint száz, rend volt a szobámban. Egy cetli várt az asztalomon:
"- Nemsokára találkozunk"
Elmosolyodtam és elvonultam a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magamat. Később, lassú léptekkel indultam el a lépcsőn lefelé. Lent befordultam a konyhába és megálltam.
- Jó reggelt! - köszöntem mosolyogva.
- Neked is! - köszönt vissza három kedves hang.
Még most is alig hiszem el, hogy az a görög isten, aki itt ül a konyhában az asztalnál, néhány napon belül a férjem lesz és, hogy tényleg engem szeret. Edward felállt és elindult felém. Hozzám érve egyik karjával átfonta a derekamat és magához húzott. Szenvedélyesen megcsókolt. Apámék elmosolyodtak.
- Jól aludtál? - kérdezte a csók után a szemembe nézve.
Még most is elbűvölt ez a csodálatos szempár.
- Fantasztikusan. - mosolyogtam rá. - Látom megismerkedtél Katyvel. Őt is meghívtam az esküvőre.
- Igen, tudom. Mehetünk?
- Persze. Majd este találkozunk. - köszöntem el Charliéktól.
Beültem az ezüst Volvóba és elindultunk a suli felé.
- Katy nagyon kedves. Örülök, hogy megismerkedett Charlieval.
- Mindketten boldogok. Izgatottan várják az esküvőt. - felelte csibészes mosollyal az arcán.
- Charlie nagyon izgul, és már most szét veti a boldogság. Mi lesz majd akkor?
- Majd meglátjuk.
A sulinál kiszálltam a kocsiból, Edward kézen fogott és elindultunk együtt a közös óránkra. Sikerült az órarendünket úgy változtatni, hogy már nem csak biológián, hanem irodalmon és angolon is egy osztályba kerültünk. Első óra irodalom volt. Leültünk, majd elkezdődött az óra. Halkan beszélgettünk egymással. A tanárnő nem figyelt ránk, folyamatosan magyarázott. Hirtelen Edward elhallgatott és arrébb húzódott. Felnéztem, de a tanár még mindig beszélt. Aztán abba hagyta és rám nézett.
- Miss Swan, kérem olvassa fel az idézetet a könyvéből.
Bólintottam, felálltam és kezembe vettem a könyvemet. Éreztem, ahogy minden szempár rám szegeződik. Szerelmem minden egyes mozdulatomat figyelte, szemében vidámság csillogott.
"- Nagy szeretet fél, apró kételyen: S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem. William Shakespeare" - olvastam fel az idézetet.
Akkor tudatosult benne, hogy ez rám és Edwardra nagyon is igaz. Leültem és egy gyors pillantást vettem rá. Ő bátorítólag megfogta a kezemet a pad alatt és rám mosolygott.
Az idő rohant, s mire észbe kaptam már péntek volt. Az esküvő előtti nap. Ma hála csak három órám volt. Suli után hazahajtottam és ledobtam a sulis cuccaimat. A holnapi napra a fontos dolgok már oda voltak készítve a nappaliba. Felkaptam őket és már rohantam is ki a házból. A Mercedes már ott várt rám. Bepattantam és indultunk is. Ma mentünk el Aliceszel megvenni az utolsó dolgokat. Port Angelesben betértünk egy esküvői szalonba. Ott megvettük a cipőt a ruhához. Kicsit féltem, hogy milyen lesz a ruha, mert még idáig nem láttam, mert barátnőm kikötötte, hogy majd csak holnap láthatom. Visszaérve Forksba, nagy készülődés folyt már a Cullen házban. Mindenki rendezgetett, pakolgatott. Mire valamivel másabb lett a ház, fáradtan ültem kint a teraszon. Érzékeltem, ahogy Edward csatlakozik hozzám.
- Nincs kedved sétálni? - kérdezte a kezemet simogatva.
- De igen. - válaszoltam mosolyogva.
Felálltam és elindultunk az erdő felé. Már sötétedett, az erdő csöndes volt.
- Jól vagy?
- Persze. Csak...- elhallgattam.
- Csak? - húzta föl a szemöldökét és szembe fordult velem.
- Csak izgulok és ideges is vagyok.
Szerelmem halkan felnevetett és megölelt.
- Hidd el, még én is izgulok. De nem lesz semmi gond. Az a lényeg, - mondta és felemelte az államat gyengéden-, hogy boldog légy és holnap legyen életed legszebb napod. - mondta és megcsókolt.
Hozzásimultam és karjaimat a nyaka köré fontam. Szenvedélyesen csókolóztunk. Néhány perccel később vége szakadt a csóknak és egymást ölelve álltunk.
- Ugye tudod, hogy a holnapot nem úszod meg táncolás nélkül? - kérdezte nevetve Edward.
- Tudom. - mosolyogtam sunyin.
- Csaknem? Mikor?
- Hát, mikor Alieceszel és a lányokkal maradtam, megtanítottak táncolni.
- S ezt előttem titokban tudták tartani? Csak gratulálni tudok hozzá! - kacagott fel harsányan. Már én is vele nevettem.
- Gyere, menjünk haza. Hosszú lesz a holnapi nap mindkettőnk számára. - mondta és kézen fogott.
Visszaérve a házba, Alice azonnal ágyba parancsolt. Megfogadtam a jó tanácsát, így már tízkor mélyen aludtam.
Másnap, amint kinyílt a szemem, kipattantam az ágyból. De nem jutottam sokáig, ugyanis hasra vágódtam. Esme rohant be sietősen.
- Bella jól vagy? - kérdezte felsegítve.
- Persze. - mondtam, miközben a szám a fülemig ért.
- Siess, Alice már vár rád! - válaszolta. Arca boldogságot tükrözött.
Átrobogtam a barátnőm szobájához, már kopogtam volna, mikor kikiáltott:
- Gyere be!
Bementem. Alice azonnal megfogta a kezemet és a fürdőbe húzott. Megmosta a hajamat, majd megszárította. Utána neki állt valamilyen frizurát készíteni. Barátnőm kontyba kötötte a hajamat, kis csatokkal díszítve. Átültetett a smink asztalhoz és neki állt kisminkelni. Mikor végzet, elállt előlem és belenéztem a tükörbe. A lélegzetem is elállt. Gyönyörű szép voltam.
- A ruhád a másik szobában van. Menj és öltözz fel. Lassan idő van.
Átmentem és becsuktam az ajtót. S akkor megláttam. A ruha csodálatosan volt. Belebújtam. Eligazgattam és megfordultam. Azt hittem, hogy elájulok. Gyönyörű szép voltam. Pánt nélküli ruha volt. A dereka pontosan simult a testemhez. A szoknyarész abroncsos volt.
- Bella készen vagy? Lassan mennünk kell.- kopogott be Rosalie.
Az ajtóhoz léptem, kinyitottam és kisétáltam. Alice leesett állal figyelt. Rosalie is rám nézett. A lélegzete is elállt.
- Gyönyörű szép vagy. - mondták egyszerre a lányok.
A két Cullen lány megigazította a ruhát és feltették a fátyolt. Kiléptünk a szobából és szép lassan elindultunk a lépcsőn. Ahogy leértünk megpillantottam, hogy az egész ház fel van díszítve. Végül megláttam a fehér függönyt, ami eltakarta a kertet a szemem elől.
- Készen állsz? -kérdezte Alice mosolyogva.
- Igen. Mehetünk.
S azzal felhangzott az esküvői dallam. Elindultak a lányok, a függönyt elhajtva. Lassú léptekkel én is útnak indultam. Mindenki ott volt. Anyám arcán könnyek folytak végig. És Ő ott állt középen rám mosolyogva. Istenien nézett ki a szmokingban. Mellette állt Carlisle, Emmett és Jasper. A másik oldalon Esme állt egyedül a lányait várva. Odaértem, és szembe fordultunk szerelmemmel a paphoz. A ceremónia elkezdődött.
- Edward Cullen szeretnéd az itt megjelent Isabella Marie Swant feleségedül? - szólt a pap.
- Igen, akarom.
- S te, Isabella Marie Swan szeretnéd az itt megjelent Edward Cullent férjedül?
- Igen, akarom.
- Akkor ezennel házastársnak nyilvánítalak titeket. Csókold meg a mennyasszonyt.
Edward átölelte a derekamat és megcsókolt. Tapsvihar tört ki körülöttük. Elváltunk, szerelemem kézen fogott és a többiek felé fordultunk. Mindenki egyesével gratulált és sok boldogságot kívántak. Edward a felállított sátor felé vezetet és leültünk vacsorázni. Nagy volt a nyüzsgés mindenki mindenkivel beszélgetett. Carlisle bemutatta az alaszkai ismerőseit, akik nagyon kedvesek voltak. A háttérben halk zene ment. Szerelmem felállt kezét felém nyújtva. Elérkezett az én időm. Szembe fordultam vele és lassú táncba kezdtünk. Mindenki csodálattal figyelt minket. Végül mindenki csatlakozott hozzánk. Mi táncoltunk középen a többiek pedig minket táncoltak körbe. Koszorús lányaim fantasztikusan festettek a világos kék színű ruháikban. Arcukon a boldogság és az öröm jelei látszódtak Később, megbontottuk a tortát, amiből mindenki édesen falatozott. A zene kicsit gyorsabb lett és mi lányok együtt mentünk táncolni. Énekeltünk és nagyokat nevetgéltünk. A társaságban lévő összes férfi megtáncoltatott. Emmett-tel nagyot kacagtunk, míg táncoltunk. A társaság hajnalig mulatozott. Utoljára az alaszkai barátok mentek el. Az udvaron ültem, a fűben és a jegygyűrűt nézegettem az ujjamon. Éreztem, hogy Edward leül mögém és védő karjaiba zárt. Rámosolyogtam. Ez volt életem leggyönyörűbb napja. Végül csak mi Cullenek maradtunk a birtokon. A többiek is csatlakoztak hozzánk
- Nos, hogyan szólíthatjuk? Mrs. Cullen? Bella Cullen? Mrs. Edward Cullen? - kérdezte heccelődve Emmett.
- Maradjunk szimplán a Bellánál egy ideig, utána majd meglátjuk.- nevettem fel vidáman.
Szerelmem állandóan csókokkal halmozott el és ölelgetett. Vidám és boldog volt. Ennek nagyon örültem. Végre ő is megtalálta a boldogságot, amit majdnem 100 éven átkeresett. Hajnali négy fele mentem el aludni. Nagyon boldog voltam.
Megérkeztek a felvételi lapok is. Még nem döntöttem el, hogy hova megyek. Ezt a dolgot még megkell beszélnem Edwarddal és a többiekkel.
A tanulással nem volt problémám, minden vizsgát sikeresen leraktam.
Szabadidőmben készültem az érettségire és az esküvőmre. Persze másra is jutott időm, például az új családomra. Esmének és többieknek, ahol tudtam segítettem.
Egyik nap hazaérve a suliból a házunk előtt, apám kocsija mellett ismeretlen autó állt. Kiszálltam a járműből és bementem a házba.
- Megjöttem! - kiáltottam, lepakolva a cuccaimat.
- Itt vagyunk a konyhában. - szólt ki apám. - Bella gyere egy kicsit.
- Igen? - léptem be a helységbe.
- Bella, szeretném bemutatni Katyt. Katy ő itt a lányom, Bella. Katy egy nagyon közeli barátom.
- Örvendek. - szólalt meg a nő.
- Én is.- mondtam. Majd kicsattantam a boldogságtól és az örömtől.
- Charlie már sokat mesélt rólad. Szeretnék gratulálni az eljegyzéshez.
- Köszönöm. Apa beszélhetnénk?
- Persze.
Átmentünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.
- Mindent tudni akarok. Hol ismerted meg? Mikor?
- Nyugi Bella. Már régóta ismerem, de még csak most jött el az idő, hogy bemutassam és talán, az, hogy összeköltözzek vele. Az egyik kisebb étteremből ismertem meg egy évvel ezelőtt.
- Hűha. Nem semmi. Ez fantasztikus.
- Nem baj, ha ide költözik?
- Mért lenne? Ne felejtsd el, hogy én lassan férjhez megyek és tovább tanulok, ami azt jelenti, hogy el kell költöznöm. Örülök, hogy nem leszel egyedül. Tudod mit?
- Igen?
- Gyere, mindjárt megtudod.- mondtam és vissza sétáltam a konyhába. - Katy!
- Igen?
- Szeretnélek meghívni az esküvőmre. Örömmel látlak téged is.
- Persze, örömmel.
- Köszönöm. - kacsintottam a nőre.
Ő is vette az adást és visszakacsintott. Valahogy éreztem, hogy ő lesz apám barátnője. Mikor megláttam már akkor sejtettem. Mellette találta meg a boldogságot és a szerelmet újból.
- Én most megyek. Majd később találkozunk. - köszöntem el és felfelé vettem az irányt.
A szobám az valami kész katasztrófa volt. Esküvői újságok szanaszét szórva a földön. Az asztalomon érettségi tételek és tancuccok hevertek. A ruháim a szekrényben rendezetlenül álltak. Mióta kiderült az esküvő időpontja, azóta felgyülemlettek a programjaim és dolgaim. Alice mindig körülöttem sürgölődött , ha náluk voltam. Levette a méreteimet és elkezdte varrni a ruhámat. Megtiltotta, hogy valaki más készítse el vagy akár megvegyük a szalonból. Arról ne is beszéljünk, hogy barátnőmmel végig jártuk a házat és a kertet, hogy megszervezzük, mi hogyan álljon és nézzen ki. Az időpont pedig egyre közeledett. A vendégeket már egy hónappal ezelőtt meghívtuk. Én Renéet, Philt, Charliet és Katyt hívtam meg. Edward pedig, ha jól tudom, akkor az alaszkai barátait.
Ledobtam a cuccaimat és leültem az ágyra. Hirtelen két kezet éreztem a vállaimon.
- Fáradtnak látszol. - suttogta egy bársonyos hang és elkezdte masszírozni a vállamat.
- Nem csodálkozok. Kicsit túl sok dolgom akadt mostanság. - válaszoltam és ellazultam a kényeztetés által.
- Pihenned kéne.
- Később. Még rendet kel tennem és tanulnom is kéne. - suttogtam.
A masszírozás abba maradt, helyette két hideg kar ölelt át.
- Hagyd, majd én megcsinálom. - válaszolt újból a hang.
- Nem, nem. - feleltem már félálomból.
- Bella kérlek. Menj el fürdeni és aludni. A többit bízd rám.
- S mi lesz Charlieval és Katyvel?
- Megfogják érteni. Az én kedvemért, kérlek.- mondta Edward és megcsókolt.
- Rendben. - szólaltam meg kómásan.
Szerelmem lábra állított és finoman az ajtó felé lökött. Csiga lassúsággal lefürödtem és visszacsoszogtam a szobámba. Kitapogattam a kilincset, lenyomtam és bementem. Bent Edwardba botlottam. Finoman elkapott és magához ölelt.
- Jól vagy?
- Ühüm. - válaszoltam és elaludtam.
Testem elernyedt. Szerelmem felkapott és leült velem az ágyra. Betakart és egy puszit nyomott a homlokomra.
Reggel kialudtan és élénken ébredtem. Körbe néztem és eltátottam a számat. Az asztalon sorban álltak a könyvek, az újságok egy helyre rakva a földön, a szekrényemben a ruhák szépen hajtogatva álltak. Egy szó, mint száz, rend volt a szobámban. Egy cetli várt az asztalomon:
"- Nemsokára találkozunk"
Elmosolyodtam és elvonultam a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magamat. Később, lassú léptekkel indultam el a lépcsőn lefelé. Lent befordultam a konyhába és megálltam.
- Jó reggelt! - köszöntem mosolyogva.
- Neked is! - köszönt vissza három kedves hang.
Még most is alig hiszem el, hogy az a görög isten, aki itt ül a konyhában az asztalnál, néhány napon belül a férjem lesz és, hogy tényleg engem szeret. Edward felállt és elindult felém. Hozzám érve egyik karjával átfonta a derekamat és magához húzott. Szenvedélyesen megcsókolt. Apámék elmosolyodtak.
- Jól aludtál? - kérdezte a csók után a szemembe nézve.
Még most is elbűvölt ez a csodálatos szempár.
- Fantasztikusan. - mosolyogtam rá. - Látom megismerkedtél Katyvel. Őt is meghívtam az esküvőre.
- Igen, tudom. Mehetünk?
- Persze. Majd este találkozunk. - köszöntem el Charliéktól.
Beültem az ezüst Volvóba és elindultunk a suli felé.
- Katy nagyon kedves. Örülök, hogy megismerkedett Charlieval.
- Mindketten boldogok. Izgatottan várják az esküvőt. - felelte csibészes mosollyal az arcán.
- Charlie nagyon izgul, és már most szét veti a boldogság. Mi lesz majd akkor?
- Majd meglátjuk.
A sulinál kiszálltam a kocsiból, Edward kézen fogott és elindultunk együtt a közös óránkra. Sikerült az órarendünket úgy változtatni, hogy már nem csak biológián, hanem irodalmon és angolon is egy osztályba kerültünk. Első óra irodalom volt. Leültünk, majd elkezdődött az óra. Halkan beszélgettünk egymással. A tanárnő nem figyelt ránk, folyamatosan magyarázott. Hirtelen Edward elhallgatott és arrébb húzódott. Felnéztem, de a tanár még mindig beszélt. Aztán abba hagyta és rám nézett.
- Miss Swan, kérem olvassa fel az idézetet a könyvéből.
Bólintottam, felálltam és kezembe vettem a könyvemet. Éreztem, ahogy minden szempár rám szegeződik. Szerelmem minden egyes mozdulatomat figyelte, szemében vidámság csillogott.
"- Nagy szeretet fél, apró kételyen: S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem. William Shakespeare" - olvastam fel az idézetet.
Akkor tudatosult benne, hogy ez rám és Edwardra nagyon is igaz. Leültem és egy gyors pillantást vettem rá. Ő bátorítólag megfogta a kezemet a pad alatt és rám mosolygott.
Az idő rohant, s mire észbe kaptam már péntek volt. Az esküvő előtti nap. Ma hála csak három órám volt. Suli után hazahajtottam és ledobtam a sulis cuccaimat. A holnapi napra a fontos dolgok már oda voltak készítve a nappaliba. Felkaptam őket és már rohantam is ki a házból. A Mercedes már ott várt rám. Bepattantam és indultunk is. Ma mentünk el Aliceszel megvenni az utolsó dolgokat. Port Angelesben betértünk egy esküvői szalonba. Ott megvettük a cipőt a ruhához. Kicsit féltem, hogy milyen lesz a ruha, mert még idáig nem láttam, mert barátnőm kikötötte, hogy majd csak holnap láthatom. Visszaérve Forksba, nagy készülődés folyt már a Cullen házban. Mindenki rendezgetett, pakolgatott. Mire valamivel másabb lett a ház, fáradtan ültem kint a teraszon. Érzékeltem, ahogy Edward csatlakozik hozzám.
- Nincs kedved sétálni? - kérdezte a kezemet simogatva.
- De igen. - válaszoltam mosolyogva.
Felálltam és elindultunk az erdő felé. Már sötétedett, az erdő csöndes volt.
- Jól vagy?
- Persze. Csak...- elhallgattam.
- Csak? - húzta föl a szemöldökét és szembe fordult velem.
- Csak izgulok és ideges is vagyok.
Szerelmem halkan felnevetett és megölelt.
- Hidd el, még én is izgulok. De nem lesz semmi gond. Az a lényeg, - mondta és felemelte az államat gyengéden-, hogy boldog légy és holnap legyen életed legszebb napod. - mondta és megcsókolt.
Hozzásimultam és karjaimat a nyaka köré fontam. Szenvedélyesen csókolóztunk. Néhány perccel később vége szakadt a csóknak és egymást ölelve álltunk.
- Ugye tudod, hogy a holnapot nem úszod meg táncolás nélkül? - kérdezte nevetve Edward.
- Tudom. - mosolyogtam sunyin.
- Csaknem? Mikor?
- Hát, mikor Alieceszel és a lányokkal maradtam, megtanítottak táncolni.
- S ezt előttem titokban tudták tartani? Csak gratulálni tudok hozzá! - kacagott fel harsányan. Már én is vele nevettem.
- Gyere, menjünk haza. Hosszú lesz a holnapi nap mindkettőnk számára. - mondta és kézen fogott.
Visszaérve a házba, Alice azonnal ágyba parancsolt. Megfogadtam a jó tanácsát, így már tízkor mélyen aludtam.
Másnap, amint kinyílt a szemem, kipattantam az ágyból. De nem jutottam sokáig, ugyanis hasra vágódtam. Esme rohant be sietősen.
- Bella jól vagy? - kérdezte felsegítve.
- Persze. - mondtam, miközben a szám a fülemig ért.
- Siess, Alice már vár rád! - válaszolta. Arca boldogságot tükrözött.
Átrobogtam a barátnőm szobájához, már kopogtam volna, mikor kikiáltott:
- Gyere be!
Bementem. Alice azonnal megfogta a kezemet és a fürdőbe húzott. Megmosta a hajamat, majd megszárította. Utána neki állt valamilyen frizurát készíteni. Barátnőm kontyba kötötte a hajamat, kis csatokkal díszítve. Átültetett a smink asztalhoz és neki állt kisminkelni. Mikor végzet, elállt előlem és belenéztem a tükörbe. A lélegzetem is elállt. Gyönyörű szép voltam.
- A ruhád a másik szobában van. Menj és öltözz fel. Lassan idő van.
Átmentem és becsuktam az ajtót. S akkor megláttam. A ruha csodálatosan volt. Belebújtam. Eligazgattam és megfordultam. Azt hittem, hogy elájulok. Gyönyörű szép voltam. Pánt nélküli ruha volt. A dereka pontosan simult a testemhez. A szoknyarész abroncsos volt.
- Bella készen vagy? Lassan mennünk kell.- kopogott be Rosalie.
Az ajtóhoz léptem, kinyitottam és kisétáltam. Alice leesett állal figyelt. Rosalie is rám nézett. A lélegzete is elállt.
- Gyönyörű szép vagy. - mondták egyszerre a lányok.
A két Cullen lány megigazította a ruhát és feltették a fátyolt. Kiléptünk a szobából és szép lassan elindultunk a lépcsőn. Ahogy leértünk megpillantottam, hogy az egész ház fel van díszítve. Végül megláttam a fehér függönyt, ami eltakarta a kertet a szemem elől.
- Készen állsz? -kérdezte Alice mosolyogva.
- Igen. Mehetünk.
S azzal felhangzott az esküvői dallam. Elindultak a lányok, a függönyt elhajtva. Lassú léptekkel én is útnak indultam. Mindenki ott volt. Anyám arcán könnyek folytak végig. És Ő ott állt középen rám mosolyogva. Istenien nézett ki a szmokingban. Mellette állt Carlisle, Emmett és Jasper. A másik oldalon Esme állt egyedül a lányait várva. Odaértem, és szembe fordultunk szerelmemmel a paphoz. A ceremónia elkezdődött.
- Edward Cullen szeretnéd az itt megjelent Isabella Marie Swant feleségedül? - szólt a pap.
- Igen, akarom.
- S te, Isabella Marie Swan szeretnéd az itt megjelent Edward Cullent férjedül?
- Igen, akarom.
- Akkor ezennel házastársnak nyilvánítalak titeket. Csókold meg a mennyasszonyt.
Edward átölelte a derekamat és megcsókolt. Tapsvihar tört ki körülöttük. Elváltunk, szerelemem kézen fogott és a többiek felé fordultunk. Mindenki egyesével gratulált és sok boldogságot kívántak. Edward a felállított sátor felé vezetet és leültünk vacsorázni. Nagy volt a nyüzsgés mindenki mindenkivel beszélgetett. Carlisle bemutatta az alaszkai ismerőseit, akik nagyon kedvesek voltak. A háttérben halk zene ment. Szerelmem felállt kezét felém nyújtva. Elérkezett az én időm. Szembe fordultam vele és lassú táncba kezdtünk. Mindenki csodálattal figyelt minket. Végül mindenki csatlakozott hozzánk. Mi táncoltunk középen a többiek pedig minket táncoltak körbe. Koszorús lányaim fantasztikusan festettek a világos kék színű ruháikban. Arcukon a boldogság és az öröm jelei látszódtak Később, megbontottuk a tortát, amiből mindenki édesen falatozott. A zene kicsit gyorsabb lett és mi lányok együtt mentünk táncolni. Énekeltünk és nagyokat nevetgéltünk. A társaságban lévő összes férfi megtáncoltatott. Emmett-tel nagyot kacagtunk, míg táncoltunk. A társaság hajnalig mulatozott. Utoljára az alaszkai barátok mentek el. Az udvaron ültem, a fűben és a jegygyűrűt nézegettem az ujjamon. Éreztem, hogy Edward leül mögém és védő karjaiba zárt. Rámosolyogtam. Ez volt életem leggyönyörűbb napja. Végül csak mi Cullenek maradtunk a birtokon. A többiek is csatlakoztak hozzánk
- Nos, hogyan szólíthatjuk? Mrs. Cullen? Bella Cullen? Mrs. Edward Cullen? - kérdezte heccelődve Emmett.
- Maradjunk szimplán a Bellánál egy ideig, utána majd meglátjuk.- nevettem fel vidáman.
Szerelmem állandóan csókokkal halmozott el és ölelgetett. Vidám és boldog volt. Ennek nagyon örültem. Végre ő is megtalálta a boldogságot, amit majdnem 100 éven átkeresett. Hajnali négy fele mentem el aludni. Nagyon boldog voltam.
7.fejezet: A szerveszkedés
Az eljegyzés óta eltelt egy hónap. Az iskola elkezdődött. A tananyag nem bizonyult nehéznek, de egy-két anyag fejtörést okozott. Edwarddal úgy döntöttünk, hogy a gyűrűt nyakláncon hordjuk, hogy ne legyen nagyon feltűnő. Senki nem tudta, hogy mi történt augusztusban csak a családom és a Cullenék. Egyre többször aludtam Edwardéknál. Charlie nem tajtékzott, elfogadta. Csak annyit kért, hogy ha ott alszok, akkor hagyjak valamilyen üzenetet.
Szeptember 12-ke, csütörtök volt. Holnap töltöm be a 18. életévemet. Egy évvel leszek idősebb, mint Edward. Kicsit zavart a dolog, de tudtam, hogy lassan olyan leszek, mint ő.
Reggel erős fény sütött a szemembe. A szemem elé kaptam a kezemet, és óvatosan felültem. Kint sütött a nap. Elszomorodtam. Unalmas lesz a mai napom. Lassan összeszedtem magamat és elindultam a suliba a furgonommal. Bent a suliban minden rendben volt. Jessica boldogan ecsetelte, hogy milyen jó volt a hétvégéje Mikekal. Csak mosolyogtam rá. Az ebédszünetben a régi asztalomhoz ültem le.
- Bella holnap van a szülinapod, ugye? – kérdezte Angela.
- Igen. – suttogtam.
- Az tök jó. Akkor holnap buli van. – szólt Mike.
- Nem, nem.
- Ne már. Akkor legalább egy baráti találkát. Mit szólsz? - szólt bele Jess is.
- Rendben. De semmi nagy durranás!
Suli után hazamentem és hátul kiültem napozni. Élveztem ezt a kevés napsütést is. Este kis TV-zés után felvonultam a szobámba. Szomorúan rogytam le az ágyra. Edward tegnap este óta nem volt itt és már kezdett hiányozni. Ma este se jön, mert vadászni mennek és, ahogy hallottam holnap is sütni fog a nap, szóval nem fogom látni még holnap se. Fürödtem és hamar eltettem magamat másnapra.
Reggel ragyogó napsütésre ébredtem. Lent a konyhában egy csokor virág és egy csoki desszert várt rám. Bent a suliban is csokikat és kisebb fajta csecse-becséket kaptam. Suli után hazamentem és átöltöztem. Úgy beszéltük meg, hogy Jessica és Angela jönnek értem. Öt fele vettek fel a csajok és egy kisebb fajta presszóba mentünk. Egyszerre köszöntöttek fel újból hangosan a többiek. Piát rendeltek, de én mellőztem az alkoholt. Inkább maradtam a narancslénél és az ásványvíznél. Karaokiztunk egyet, majd utána halkabban beszélgettünk. Nyolc fele elkezdtek szállingózni a többiek. Kint elköszöntünk egymástól és utoljára még boldog szülinapot kívántak. Halk dudálást hallottam. Megfordultam és megláttam az út szélén lehúzódva várakozó Volvót.
- Látom ma valaki más fog hazavinni. Menj, siess! Ne várakoztasd meg. Majd hétfőn találkozunk. – mondta mosolyogva barátnőm.
- Rendben. Köszi ezt az a délutánt. Sziasztok. – köszöntem el és sietős léptekkel a kocsi felé indultam.
Odaértem, még visszaintegettem a lányoknak és beültem.
- Szia.
- Szia Bella. – köszönt dallamos hangon. Odahajolt és egy csókot nyomott a számra. – Mehetünk?
- Persze.
Elindultunk. Néhány másodperc utazás után észre vettem, hogy nem hazafelé megyünk, hanem másfele.
- Charlie tudja? – kérdeztem.
- Persze. – válaszolta Edward kedvesen. – Milyen volt ez a két nap?
- Unalmas, mert nem voltál mellettem. A mai pedig egy kicsit zsúfolt. – mondtam, mikor már a sötét házhoz vezető úton jártunk.
A kocsi hirtelen megállt a sötétségben. Gyorsan kiszállt szerelmem és kinyitotta az én oldalamon az ajtót, majd kisegített.
- Hol vannak a többiek?
- Nem tudom. – válaszolta és átölelte a derekamat.
Elindultunk a ház felé. Kis híján orra buktam, ha Edward nem kap el. Felértünk a lépcső tetejére és kinyitotta az ajtót előttem. Óvatosan beléptem. Hirtelen felgyulladt a lámpa a szobában és a Cullen család ott állt. Könnyek gyűltek a szemembe.
- Bella szeretnék boldog születésnapot kívánni, és persze a többiek is. – mondta Edward és a családja mellé lépett.
Alice lépett elé és utána sorjában a többiek is. Boldog szülinapot kívántak majd átadták az ajándékaikat. Esmétől és Carlislétől egy könyvet, Rosalietől és Emmettől egy farmer nadrágot és parfümöt, Alicetól és Jaspertól egy ezüst karkötőt kaptam. Edward maradt utoljára. Tőle egy csokor vörös rózsát és egy CD-t kaptam.
- Köszönöm. – suttogtam elérzékenyülve.
Megbontottam a tortát, bár csak én ettem belőle. A hangulat nagyon jó volt. Ennél szebb és jobb szülinapom nem is lehetett volna. Később elvonultunk szerelmemmel a szobánkba. Fürdés után hozzá bújtam. Boldogan ölelt át, majd lassan elnyomott az álom.
Másnap nagyot nyújtózkodva keltem fel. Lentről finom tojásrántotta illata szállt fel. Felöltöztem és lementem. Esme újból kitett magáért.
- Szia Bella. Látom, felébredtél. Hosszú nap áll előttünk.- csicseregte Alice.
- Miért is?
- Majd mindjárt megtudod. – mondta és a lépcső fel felé kezdett el húzni a reggeli befejezte után.
- Jó szórakozást lányok! – kiáltott még utánunk Esme.
Barátnőm behúzott a Jasperrel közös szobájukba és leültetett az ágyra. Eltűnt az egyik ajtó mögött, majd a kezében egy tucatnyi újsággal tért vissza. Ledobta az ágyra és ő is helyet foglalt.
- Szóval, itt az ideje, hogy megtervezzük és szervezzük a nagy eseményt.
- Alice, de még az időpontot se tudjuk. – válaszoltam, de már egy esküvői újságot nézegettem.
- De igen. Négy hónap múlva, december 15-én.
- Hát az tényleg rövid idő. – válaszoltam és már hason fekve több újságot lapozgattam.
Halk kopogtatást halottunk, majd belépett Rosalie.
- Csatlakozhatok? – kérdezte.
- Persze. Gyere! – mondtam.
Leült és így hárman böngésztük az újságokat. Halk társalgásba kezdtünk. Megegyeztünk, hogy fehér színű lesz minden, mint a hó. Virágnak a kálát választottuk.
- A többit pedig bízd ránk! – csapta össze a noteszát Alice és Rosaliera nézett.
- Bizony. Neked már csak a ruhádat kell kiválasztanod. – bólintott a másik Cullen lány is. Az idő pergett, de én még mindig nem találtam semmit. Dél környékén Esme is csatlakozott hozzánk, kezében egy tálcával, az ebédemmel. Végül ő is leült, tippeket és tanácsokat adott.
Odakint már sötétedett már, mikor felkiáltottam.
- Meg van!
Az összes lány mellém gyűlt és feszült figyelemmel figyeltek. Két újságot vettem a kezembe, az egyikből a ruha felsőt, a másikból a ruha az alsó részt vágtam ki és illesztettem őket egymáshoz. Alice szeme felragyogott és azonnal elkezdte lerajzolni, és közben hozzá biggyesztette a maradék ruhadarabot is. Pillanatokon belül kész lett. Fantasztikusan nézett ki.
- Innentől kezdve már az én dolgom a ruha. Neked Bella pedig annyi a feladatod, hogy pihenj és felkészülj az eseményre. – mondta Alice. – A többit bízd ránk. – kacsintott.
- Lenne még két kérdésem.
- Igen? – kérdezték.
- Rosalie szeretném, ha te lennél az egyik koszorús lányom. Szeretnél?
- Igen. Köszönöm. – ragyogott fel a lány szeme.
- Alice szeretném, ha te lennél a másik koszorús lányom. Mit szólsz hozzá?
- IGEN! – ugrott a nyakamba boldogan. – Akkor nekünk is kell valamilyen ruhát készítenem. De megoldom.
Összemosolyogtunk, majd mindenki az elvonult a saját rezidenciájára.
Szeptember 12-ke, csütörtök volt. Holnap töltöm be a 18. életévemet. Egy évvel leszek idősebb, mint Edward. Kicsit zavart a dolog, de tudtam, hogy lassan olyan leszek, mint ő.
Reggel erős fény sütött a szemembe. A szemem elé kaptam a kezemet, és óvatosan felültem. Kint sütött a nap. Elszomorodtam. Unalmas lesz a mai napom. Lassan összeszedtem magamat és elindultam a suliba a furgonommal. Bent a suliban minden rendben volt. Jessica boldogan ecsetelte, hogy milyen jó volt a hétvégéje Mikekal. Csak mosolyogtam rá. Az ebédszünetben a régi asztalomhoz ültem le.
- Bella holnap van a szülinapod, ugye? – kérdezte Angela.
- Igen. – suttogtam.
- Az tök jó. Akkor holnap buli van. – szólt Mike.
- Nem, nem.
- Ne már. Akkor legalább egy baráti találkát. Mit szólsz? - szólt bele Jess is.
- Rendben. De semmi nagy durranás!
Suli után hazamentem és hátul kiültem napozni. Élveztem ezt a kevés napsütést is. Este kis TV-zés után felvonultam a szobámba. Szomorúan rogytam le az ágyra. Edward tegnap este óta nem volt itt és már kezdett hiányozni. Ma este se jön, mert vadászni mennek és, ahogy hallottam holnap is sütni fog a nap, szóval nem fogom látni még holnap se. Fürödtem és hamar eltettem magamat másnapra.
Reggel ragyogó napsütésre ébredtem. Lent a konyhában egy csokor virág és egy csoki desszert várt rám. Bent a suliban is csokikat és kisebb fajta csecse-becséket kaptam. Suli után hazamentem és átöltöztem. Úgy beszéltük meg, hogy Jessica és Angela jönnek értem. Öt fele vettek fel a csajok és egy kisebb fajta presszóba mentünk. Egyszerre köszöntöttek fel újból hangosan a többiek. Piát rendeltek, de én mellőztem az alkoholt. Inkább maradtam a narancslénél és az ásványvíznél. Karaokiztunk egyet, majd utána halkabban beszélgettünk. Nyolc fele elkezdtek szállingózni a többiek. Kint elköszöntünk egymástól és utoljára még boldog szülinapot kívántak. Halk dudálást hallottam. Megfordultam és megláttam az út szélén lehúzódva várakozó Volvót.
- Látom ma valaki más fog hazavinni. Menj, siess! Ne várakoztasd meg. Majd hétfőn találkozunk. – mondta mosolyogva barátnőm.
- Rendben. Köszi ezt az a délutánt. Sziasztok. – köszöntem el és sietős léptekkel a kocsi felé indultam.
Odaértem, még visszaintegettem a lányoknak és beültem.
- Szia.
- Szia Bella. – köszönt dallamos hangon. Odahajolt és egy csókot nyomott a számra. – Mehetünk?
- Persze.
Elindultunk. Néhány másodperc utazás után észre vettem, hogy nem hazafelé megyünk, hanem másfele.
- Charlie tudja? – kérdeztem.
- Persze. – válaszolta Edward kedvesen. – Milyen volt ez a két nap?
- Unalmas, mert nem voltál mellettem. A mai pedig egy kicsit zsúfolt. – mondtam, mikor már a sötét házhoz vezető úton jártunk.
A kocsi hirtelen megállt a sötétségben. Gyorsan kiszállt szerelmem és kinyitotta az én oldalamon az ajtót, majd kisegített.
- Hol vannak a többiek?
- Nem tudom. – válaszolta és átölelte a derekamat.
Elindultunk a ház felé. Kis híján orra buktam, ha Edward nem kap el. Felértünk a lépcső tetejére és kinyitotta az ajtót előttem. Óvatosan beléptem. Hirtelen felgyulladt a lámpa a szobában és a Cullen család ott állt. Könnyek gyűltek a szemembe.
- Bella szeretnék boldog születésnapot kívánni, és persze a többiek is. – mondta Edward és a családja mellé lépett.
Alice lépett elé és utána sorjában a többiek is. Boldog szülinapot kívántak majd átadták az ajándékaikat. Esmétől és Carlislétől egy könyvet, Rosalietől és Emmettől egy farmer nadrágot és parfümöt, Alicetól és Jaspertól egy ezüst karkötőt kaptam. Edward maradt utoljára. Tőle egy csokor vörös rózsát és egy CD-t kaptam.
- Köszönöm. – suttogtam elérzékenyülve.
Megbontottam a tortát, bár csak én ettem belőle. A hangulat nagyon jó volt. Ennél szebb és jobb szülinapom nem is lehetett volna. Később elvonultunk szerelmemmel a szobánkba. Fürdés után hozzá bújtam. Boldogan ölelt át, majd lassan elnyomott az álom.
Másnap nagyot nyújtózkodva keltem fel. Lentről finom tojásrántotta illata szállt fel. Felöltöztem és lementem. Esme újból kitett magáért.
- Szia Bella. Látom, felébredtél. Hosszú nap áll előttünk.- csicseregte Alice.
- Miért is?
- Majd mindjárt megtudod. – mondta és a lépcső fel felé kezdett el húzni a reggeli befejezte után.
- Jó szórakozást lányok! – kiáltott még utánunk Esme.
Barátnőm behúzott a Jasperrel közös szobájukba és leültetett az ágyra. Eltűnt az egyik ajtó mögött, majd a kezében egy tucatnyi újsággal tért vissza. Ledobta az ágyra és ő is helyet foglalt.
- Szóval, itt az ideje, hogy megtervezzük és szervezzük a nagy eseményt.
- Alice, de még az időpontot se tudjuk. – válaszoltam, de már egy esküvői újságot nézegettem.
- De igen. Négy hónap múlva, december 15-én.
- Hát az tényleg rövid idő. – válaszoltam és már hason fekve több újságot lapozgattam.
Halk kopogtatást halottunk, majd belépett Rosalie.
- Csatlakozhatok? – kérdezte.
- Persze. Gyere! – mondtam.
Leült és így hárman böngésztük az újságokat. Halk társalgásba kezdtünk. Megegyeztünk, hogy fehér színű lesz minden, mint a hó. Virágnak a kálát választottuk.
- A többit pedig bízd ránk! – csapta össze a noteszát Alice és Rosaliera nézett.
- Bizony. Neked már csak a ruhádat kell kiválasztanod. – bólintott a másik Cullen lány is. Az idő pergett, de én még mindig nem találtam semmit. Dél környékén Esme is csatlakozott hozzánk, kezében egy tálcával, az ebédemmel. Végül ő is leült, tippeket és tanácsokat adott.
Odakint már sötétedett már, mikor felkiáltottam.
- Meg van!
Az összes lány mellém gyűlt és feszült figyelemmel figyeltek. Két újságot vettem a kezembe, az egyikből a ruha felsőt, a másikból a ruha az alsó részt vágtam ki és illesztettem őket egymáshoz. Alice szeme felragyogott és azonnal elkezdte lerajzolni, és közben hozzá biggyesztette a maradék ruhadarabot is. Pillanatokon belül kész lett. Fantasztikusan nézett ki.
- Innentől kezdve már az én dolgom a ruha. Neked Bella pedig annyi a feladatod, hogy pihenj és felkészülj az eseményre. – mondta Alice. – A többit bízd ránk. – kacsintott.
- Lenne még két kérdésem.
- Igen? – kérdezték.
- Rosalie szeretném, ha te lennél az egyik koszorús lányom. Szeretnél?
- Igen. Köszönöm. – ragyogott fel a lány szeme.
- Alice szeretném, ha te lennél a másik koszorús lányom. Mit szólsz hozzá?
- IGEN! – ugrott a nyakamba boldogan. – Akkor nekünk is kell valamilyen ruhát készítenem. De megoldom.
Összemosolyogtunk, majd mindenki az elvonult a saját rezidenciájára.
2010. május 21., péntek
6.fejezet: A nagy pillanat
Victoria találkozása óta eltelt egy félév. Minden rendben volt, semmiféle probléma nem merült fel. Edward is nyugodtabb volt és egyre több időt töltött Charlieval. Volt olyan, hogy egész délután beszélgettek vagy TV-ztek. Persze az éjszakák az enyémek voltak.
Augusztus vége felé jártunk, lassan kezdődött a suli. Az utolsó év következett. Féltem tőle, hogy mi lesz, miután leérettségizek, hisz Edward is most végez. S ha ez megtörtént, akkor tovább állnak egy másik városba. Még bele gondolni is rossz volt. Mi lesz majd velem? Ezek a gondolatok jártak az eszemben egy szombati napon, miközben mosogattam. Kint melegebb volt a szokásosnál, de a nap nem sütött.
Hirtelen csörögni kezdett a telefon. Megtöröltem a kezemet és felvettem.
- Haló?
- Szia Bella. Alice vagyok.
- Szia Alice.
- Csak azért hívlak, mert Rosalie pillanatokon belül nálatok lesz és szeretne elvinni, kikapcsolódni mára.
A szavam is elállt.
- Ez most komoly? – nyögtem.
- Halálosan. Szóval siess. Jó szórakozást.! – köszönt el.
- Rendben. Köszi. – azzal letettem a telefont. – Apa! Rosalie el szeretne vinni, szórakozni. Elmehetek?
- Persze. Menj csak nyugodtan. – közölte kicsit vidámabban, mint általában, ha elmentem valahová valamelyik Cullennel.
- Köszi. – válaszoltam és fölszaladtam a szobámba. Gyorsan valami ruhát kerestem magamnak. Mire kész lettem, akkor dudált Rose. Lerohantam a lépcsőn, elköszöntem apámtól és kiléptem a házból. Nagy levegőt vettem és kifújtam. Rosalie a piros nyitott BMW-el jött elém. Beültem mellé.
- Szia Rose. – köszöntem.
- Szia. Indulhatunk? – kérdezte mosolyogva és barátságosan.
- Persze. – feleltem s nekem is jobb kedvem lett.
A Cullen lány indította és Port Angeles felé vette az irányt. Ahogy, megérkeztünk rögtön betértünk egy méreg drága ruhaboltba. Az állam is leesett. Mivel Rosalienek nem tetszett semmi, így egy másik boltba mentünk. Egész nap így jártunk és közben vásároltunk. Tizenegy felé nagyot morgott a hasam. Rose nagyot nevetett rajta, majd én is csatlakoztam hozzá. Betértünk egy gyors étterembe és tele ettem magamat. Egy fél óra múlva egy újabb boltban kötöttünk ki. Rosalie kiszúrt egy egyrészes pánt nélküli világos szürke színű ruhát. Levette és a kezembe nyomta. Kérdőn néztem rá.
- Gyerünk! Menj és próbáld fel. – mondta és a próbafülke felé lökdösött. Úgy tettem, ahogy újdonsült barátnőm kérte. Felvettem és bele néztem a tükörbe. Mintha rám öntötték volna. Hallottam, hogy Rose beszél valakivel telefonon, majd leteszi.
- Nah, hogy áll rajtad?
Kiléptem.
- Istenem…. – ő is csak ennyit tudott kinyögni.
- Nagyon rosszul áll?
- Nem, pont az ellenkezője. Gyönyörű vagy ebben a ruhában. Meg kell venned!
- Jajj, Rose és hova tudnám felvenni?
- Az majd még elválik.
Rámosolyogtam és indultam volna, hogy visszaöltözzek a rendes ruháimba.
- Kérlek, gyere haza ebbe a ruhába! – kérlelt.
- Redben.
Még felvettem alá egy harisnyát és egy hozzá illő cipőt. Fizettünk és visszaindultunk Forksba. Egyből a Cullen házhoz mentünk. Beléptünk és Alice termett előttünk.
- Jó, hogy itt vagytok. Bella fantasztikusan nézel ki. Már csak rátok várunk.
- Hmm? – néztem kérdőn barátnőmre.
- Mindjárt megtudod. Köszi Rose a mai napot.
A dolog kezdett egyre jobban furcsának tűnni. Mi történt? Miben settenkednek a többiek?
- Gyere Bella. Menjünk. – fogta meg a kezemet Alice és a hátsó ajtó felé húzott.
Kiléptünk és megláttam. Mindenki ott volt. Renée, Phil, Charlie, Esme, Carlisle, Emmett, Jasper és Edward. Nagyot néztem, hogy anyám itt van az új férjével együtt. Odaszaladtam Renéehez és a nyakába ugrottam.
- Anyu! Hát te meg mit keresel itt?
- Bella! De jó újból látni téged és milyen jól áll ez a ruha rajtad. Hogy mit keresünk mi itt??? Azt, mindjárt megtudod. – mondta és közelebb húzott magához. – Nem is mondtad, hogy milyen helyes ez az Edward. – suttogta a fülembe.
Elmosolyodtam.
- Tudom. – feleltem és közbe elpirultam, mert biztos voltam abban, hogy Edward is hallja.
Philt is megöleltem és váltottunk egy-két szót. Mindenkiről csak a boldogság sütött. Mi történt itt mindenkivel? Edwardhoz sétáltam, mire mindenki felénk fordult.
- Mi történik itt? Mért van itt mindenki? – kérdeztem suttogva tőle.
- Mindjárt megtudod. – felelte azzal a csibészes mosollyal.
Ránéztem Alicere, aki rám kacsintott és mosolygott. Visszafordultam és szerelmem fél térdre ereszkedett. A lélegzetem is elállt.
- Isabella Mary Swan! - szólt Edward a szemembe nézve. – Hozzám jössz feleségül?
Körbe néztem. Anyám szemében könnyek gyülekeztek és erősen kapaszkodott Philbe. Charlie is a sírás határán állt. Ránéztem az összes Cullenre, de főleg a lányokra. Ők is csak bólogattak. Visszafordultam Edwardhoz. Könnyek gyűltek a szemembe.
- Igen. – válaszoltam boldogan.
Szerelmem megkönnyebbült, felhúzta a gyűrűt az ujjamra, felállt és megcsókolt. Erre mindenki tapsban tört ki. Elnevettem magamat és Edwardhoz bújtam. Nem tartott sokáig az ölelés, mert már Alice türelmetlenül várakozott. Edward arrébb lépett és a barátnőm a nyakamba ugrott. Majd kicsattant a boldogságtól. Aztán jöttek a többiek is gratulálni. Emmett gyorsan bekapcsolta a CD lejátszót. Lassú szám hallattszódot. Szerelmem odalépett hozzám.
- Szabad? –kérdezte.
- Persze.
Azzal lassú táncba kezdtünk. Hozzábújtam.
- Szeretlek. – suttogta a fülembe.
- Én is. – válaszoltam és megcsókoltam.
A nap további részében mulatozás, evés, ivás volt. Emmett kiválóan állította össze a CD-t. Hol lassú, hol gyors számok mentek a háttérben.
Késő estig maradt a társaság. Renée és Phil egy motelben szálltak meg a környéken. Charlie is hazafelé igyekezett. Mindenki elbúcsúzott és elmentek. Segítettem a lányoknak elpakolni és elmosogatni. Folyamatosan beszélgettük és nevetgéltünk. A hangulat lassacskán már a tetőfokra hágott. Nagyon boldog voltam. Ez volt életem legszebb napja. Lassan elcsendesedett a ház. Felmásztam Edward szobájába. Ő ott várt rám, kezeit felém nyújtva. Odarohantam és az ölébe vetettem magamat. Szorosan magához vont. Most már nem féltem a jövőtől, hisz már Edwardhoz tartoztam. Mostantól mindent együtt kell átvészelnünk.
Szerelmem hirtelen felkapott a hátára és kiugrott az ablakon. Néhány percen belül a háztetőn voltunk. Edward ölében ültem, mikor észrevettem, hogy csillagos éjszakánk van. Rámosolyogtam és csendben figyeltünk. Egy hullócsillag tűnt fel az égen.
- Gyorsan, kívánj valamit! – szóltam.
Lehunytam a szemem és kívántam.
- Na, megvolt?- kérdezte lágyan.
- Persze.
Még jó sokáig kint ültünk. Éreztem, ahogy a fáradtság lassan ránehezedik a szememre. Nagyot ásítottam.
- Ideje lefeküdni. Holnap is lesz még nap. – óvatosan felvett a karjaiba és lemásztunk a tetőről, be a szobába.
Még annyi energiám volt, hogy átöltözzek és visszamásszak a szobába. Bebújtam, Edward magához húzott és egy jó éjt-csókot lehelt az ajkamra, aztán mély álomba zuhantam.
Augusztus vége felé jártunk, lassan kezdődött a suli. Az utolsó év következett. Féltem tőle, hogy mi lesz, miután leérettségizek, hisz Edward is most végez. S ha ez megtörtént, akkor tovább állnak egy másik városba. Még bele gondolni is rossz volt. Mi lesz majd velem? Ezek a gondolatok jártak az eszemben egy szombati napon, miközben mosogattam. Kint melegebb volt a szokásosnál, de a nap nem sütött.
Hirtelen csörögni kezdett a telefon. Megtöröltem a kezemet és felvettem.
- Haló?
- Szia Bella. Alice vagyok.
- Szia Alice.
- Csak azért hívlak, mert Rosalie pillanatokon belül nálatok lesz és szeretne elvinni, kikapcsolódni mára.
A szavam is elállt.
- Ez most komoly? – nyögtem.
- Halálosan. Szóval siess. Jó szórakozást.! – köszönt el.
- Rendben. Köszi. – azzal letettem a telefont. – Apa! Rosalie el szeretne vinni, szórakozni. Elmehetek?
- Persze. Menj csak nyugodtan. – közölte kicsit vidámabban, mint általában, ha elmentem valahová valamelyik Cullennel.
- Köszi. – válaszoltam és fölszaladtam a szobámba. Gyorsan valami ruhát kerestem magamnak. Mire kész lettem, akkor dudált Rose. Lerohantam a lépcsőn, elköszöntem apámtól és kiléptem a házból. Nagy levegőt vettem és kifújtam. Rosalie a piros nyitott BMW-el jött elém. Beültem mellé.
- Szia Rose. – köszöntem.
- Szia. Indulhatunk? – kérdezte mosolyogva és barátságosan.
- Persze. – feleltem s nekem is jobb kedvem lett.
A Cullen lány indította és Port Angeles felé vette az irányt. Ahogy, megérkeztünk rögtön betértünk egy méreg drága ruhaboltba. Az állam is leesett. Mivel Rosalienek nem tetszett semmi, így egy másik boltba mentünk. Egész nap így jártunk és közben vásároltunk. Tizenegy felé nagyot morgott a hasam. Rose nagyot nevetett rajta, majd én is csatlakoztam hozzá. Betértünk egy gyors étterembe és tele ettem magamat. Egy fél óra múlva egy újabb boltban kötöttünk ki. Rosalie kiszúrt egy egyrészes pánt nélküli világos szürke színű ruhát. Levette és a kezembe nyomta. Kérdőn néztem rá.
- Gyerünk! Menj és próbáld fel. – mondta és a próbafülke felé lökdösött. Úgy tettem, ahogy újdonsült barátnőm kérte. Felvettem és bele néztem a tükörbe. Mintha rám öntötték volna. Hallottam, hogy Rose beszél valakivel telefonon, majd leteszi.
- Nah, hogy áll rajtad?
Kiléptem.
- Istenem…. – ő is csak ennyit tudott kinyögni.
- Nagyon rosszul áll?
- Nem, pont az ellenkezője. Gyönyörű vagy ebben a ruhában. Meg kell venned!
- Jajj, Rose és hova tudnám felvenni?
- Az majd még elválik.
Rámosolyogtam és indultam volna, hogy visszaöltözzek a rendes ruháimba.
- Kérlek, gyere haza ebbe a ruhába! – kérlelt.
- Redben.
Még felvettem alá egy harisnyát és egy hozzá illő cipőt. Fizettünk és visszaindultunk Forksba. Egyből a Cullen házhoz mentünk. Beléptünk és Alice termett előttünk.
- Jó, hogy itt vagytok. Bella fantasztikusan nézel ki. Már csak rátok várunk.
- Hmm? – néztem kérdőn barátnőmre.
- Mindjárt megtudod. Köszi Rose a mai napot.
A dolog kezdett egyre jobban furcsának tűnni. Mi történt? Miben settenkednek a többiek?
- Gyere Bella. Menjünk. – fogta meg a kezemet Alice és a hátsó ajtó felé húzott.
Kiléptünk és megláttam. Mindenki ott volt. Renée, Phil, Charlie, Esme, Carlisle, Emmett, Jasper és Edward. Nagyot néztem, hogy anyám itt van az új férjével együtt. Odaszaladtam Renéehez és a nyakába ugrottam.
- Anyu! Hát te meg mit keresel itt?
- Bella! De jó újból látni téged és milyen jól áll ez a ruha rajtad. Hogy mit keresünk mi itt??? Azt, mindjárt megtudod. – mondta és közelebb húzott magához. – Nem is mondtad, hogy milyen helyes ez az Edward. – suttogta a fülembe.
Elmosolyodtam.
- Tudom. – feleltem és közbe elpirultam, mert biztos voltam abban, hogy Edward is hallja.
Philt is megöleltem és váltottunk egy-két szót. Mindenkiről csak a boldogság sütött. Mi történt itt mindenkivel? Edwardhoz sétáltam, mire mindenki felénk fordult.
- Mi történik itt? Mért van itt mindenki? – kérdeztem suttogva tőle.
- Mindjárt megtudod. – felelte azzal a csibészes mosollyal.
Ránéztem Alicere, aki rám kacsintott és mosolygott. Visszafordultam és szerelmem fél térdre ereszkedett. A lélegzetem is elállt.
- Isabella Mary Swan! - szólt Edward a szemembe nézve. – Hozzám jössz feleségül?
Körbe néztem. Anyám szemében könnyek gyülekeztek és erősen kapaszkodott Philbe. Charlie is a sírás határán állt. Ránéztem az összes Cullenre, de főleg a lányokra. Ők is csak bólogattak. Visszafordultam Edwardhoz. Könnyek gyűltek a szemembe.
- Igen. – válaszoltam boldogan.
Szerelmem megkönnyebbült, felhúzta a gyűrűt az ujjamra, felállt és megcsókolt. Erre mindenki tapsban tört ki. Elnevettem magamat és Edwardhoz bújtam. Nem tartott sokáig az ölelés, mert már Alice türelmetlenül várakozott. Edward arrébb lépett és a barátnőm a nyakamba ugrott. Majd kicsattant a boldogságtól. Aztán jöttek a többiek is gratulálni. Emmett gyorsan bekapcsolta a CD lejátszót. Lassú szám hallattszódot. Szerelmem odalépett hozzám.
- Szabad? –kérdezte.
- Persze.
Azzal lassú táncba kezdtünk. Hozzábújtam.
- Szeretlek. – suttogta a fülembe.
- Én is. – válaszoltam és megcsókoltam.
A nap további részében mulatozás, evés, ivás volt. Emmett kiválóan állította össze a CD-t. Hol lassú, hol gyors számok mentek a háttérben.
Késő estig maradt a társaság. Renée és Phil egy motelben szálltak meg a környéken. Charlie is hazafelé igyekezett. Mindenki elbúcsúzott és elmentek. Segítettem a lányoknak elpakolni és elmosogatni. Folyamatosan beszélgettük és nevetgéltünk. A hangulat lassacskán már a tetőfokra hágott. Nagyon boldog voltam. Ez volt életem legszebb napja. Lassan elcsendesedett a ház. Felmásztam Edward szobájába. Ő ott várt rám, kezeit felém nyújtva. Odarohantam és az ölébe vetettem magamat. Szorosan magához vont. Most már nem féltem a jövőtől, hisz már Edwardhoz tartoztam. Mostantól mindent együtt kell átvészelnünk.
Szerelmem hirtelen felkapott a hátára és kiugrott az ablakon. Néhány percen belül a háztetőn voltunk. Edward ölében ültem, mikor észrevettem, hogy csillagos éjszakánk van. Rámosolyogtam és csendben figyeltünk. Egy hullócsillag tűnt fel az égen.
- Gyorsan, kívánj valamit! – szóltam.
Lehunytam a szemem és kívántam.
- Na, megvolt?- kérdezte lágyan.
- Persze.
Még jó sokáig kint ültünk. Éreztem, ahogy a fáradtság lassan ránehezedik a szememre. Nagyot ásítottam.
- Ideje lefeküdni. Holnap is lesz még nap. – óvatosan felvett a karjaiba és lemásztunk a tetőről, be a szobába.
Még annyi energiám volt, hogy átöltözzek és visszamásszak a szobába. Bebújtam, Edward magához húzott és egy jó éjt-csókot lehelt az ajkamra, aztán mély álomba zuhantam.
5.fejezet: Kiderül az igazság
Kipattantak a szemeim. Kiszúrtam egy sötét bőrű vámpírt. Elsőre nem ismertem fel, de rájöttem, hogy ki az. Laurent. Az utolsó vámpír Jamesék csapatából. Meglepődtem, hogy ő itt van. S ami, még jobban meglepett az az volt, hogy az írisze nem piros, hanem arany színű volt.
- Luarent? Hát te mit keresel itt? – hökkent meg Victoria is.
- Azért jöttem, hogy észhez térítselek, elmondjam neked az igazságot és, hogy megmentsem ezt a lányt.
- Micsoda? Te megőrültél?
- Nem. Gondolj csak vissza az eseményekre. A mezőn találkoztunk velük először. Akkor érezte meg James a lány illatát. Azután elkezdte üldözni, majd becsapta. Elcsalogatta a barátaitól a balett-stúdióba, ahol a lánynak esett. Eltörte a lábát és több sebet ejtett rajta. A lány segítségére sietett a barátja, aki csak védeni akarta a szerelmét. De James még jobban élvezte a dolgot, ezért megharapta Bellát. A fiú feldühödött, ekkor végzet Jamesszel. Védelemből ölte meg.
- Nem. Az nem lehet.
- De igen. Nem sokkal később ellátogattam Dr. Cullenhez, aki elmesélte, hogy mi történt. Akkor döntöttem úgy, hogy soha többé nem ölök embert. Értsd meg Victoria, ez a lány nem tehet semmiről. Csak Jamest okolhatod a történtekért. – mondta Laurent, aki már ott állt és egyik kezét a nő vállán pihentette.
- Nem tudom elhinni.
- Ereszd el a lányt.
- Miért tette? Miért?
- Nem tudom.
Victoria elengedett én pedig óvatosan felültem. Laurent a kezét nyújtotta felém. Elfogadtam a segítséget és talpra segített.
- Köszönöm. – suttogtam halkan.
- S mi legyen velük? – kérdezte egy vámpír Cullenékre bökve.
Victoria teljesen elmerült a gondolataiban, csak legyintett egyet. Elengedték Edwárdékat, akik mellettem termettek. Edward szorosan átölelt és puszit nyomott a homlokomra. Megkönnyebbültem és boldogan bújtam szerelmemhez. Elmondani se lehet, hogy mennyire örültem a közelségének, a hideg bőrének és a finom illatának. Féltem, hogy soha többé nem érinthetem meg őt. Felnéztem a szemébe.
- Jól vagy? – kérdezte kedvesen.
- Igen. – válaszoltam mosolyogva és körbe néztem.
Alice vidámabb volt és mindannyian boldogan mosolyogtak rám. Laurent lépett hozzánk.
- Carlisle, sajnálom, hogy ily körülmények között találkozunk újból. Köszönöm a sok segítséget. – mondta a férfinek, majd felém fordult. – Bella, örülök, hogy nincs semmi bajod. Bevallom, amint megéreztem, hogy itt vagytok a közelben, siettem mielőtt még baj történt volna. Neked köszönhetem, hogy most az vagyok, aki. Rájöttem, hogy az emberek nem táplálékok, hanem érző, kedves, barátságos lények a számomra. Köszönöm.
- Ne nekem köszönd. Carlisle segített abban, amit kitűztél magad elé célnak. Én köszönöm, hogy a segítségemre siettél.
Összemosolyogtunk.
- Ami meg Victoriát illeti - szólt újra a férfi – bocsássatok meg neki. Teljesen félreértette a történteket. Nagyon megviselte James halála. Nagyon szerette.
Furcsa érzés uralkodott el rajtam. Én is meglepődtem. Bánat, sajnálat éreztem. Óvatosan kicsúsztam Edward öleléséből és lassan elindultam Victoria felé. Mindenki meglepődött a reakciómon. Elé álltam és bele néztem a vörös szempárba. Fájdalmat és bánatot láttam benne. Haragnak semmi nyomát nem láttam. A kezemet nyújtottam felé.
- Sajnálom Victoria, ami történt. – nem tudtam mást mondani. Olyan hülyén éreztem magamat, hogy normálisabbat nem tudtam kinyögni.
- Bella, …nem tudom mi történt velem. Engem csak düh és a vérengzés irányított. Én sajnálom, hogy bántottalak. Megértem, ha nem bocsátasz meg nekem.
- Rosszul tudod. Megbocsátok. Elhiszem, hogy min mentél keresztül.
A nő mosolyra húzta a száját és kezet fogott velem.
- Köszönöm. – válaszolta. – Indulok, Laurent velem jössz?
- Persze. – válaszolta a férfi. – Viszlát.
Azzal eltűntek a szemünk elől. Szerelmem átkarolt és visszasétáltunk a faházhoz. Lefürödtem és tiszta ruhába bújtam. Meglepődtem, hogy a szobában nincs senki.
- Bella, gyere le a földszintre. – szólt fel Edward.
Lesétáltam a lépcsőn és láttam, hogy mindannyian ott vannak. Carlisle állt középen, jobb oldalán Edward, Alice és Jasper állt, míg a bal oldalán pedig Esme, Rosalie és Emmett.
- Valami baj van? – kérdeztem, felhúzva a szemöldökömet.
- Nincs. Épp az ellenkezője. Kedves Bella. Mióta beléptél a házba és Edward életébe, sokkal vidámabb lett a hangulat, mindenki kedvesebb és figyelmesebb lett a másikkal. Barátságos, kedves, segítőkész és mindig vidám vagy. Nagyon köszönjük szépen ezt a sok jót, amit ebbe a családba hoztál. Közös megbeszélés után, szeretném átnyújtani az egész család nevében.- felelte Carlisle és kinyitott egy ezüst dobozt, amiben egy ezüst nyaklánc volt, és azon pedig a Cullen címer volt. Körbenéztem. Mindenki mosolyogott. Carlisle kivette az ékszert és felrakta a nyakamba.
- Üdvözlünk a családban. – szólt újból.
Esme lépett oda először és megölelt. Utána Alice ugrott a nyakamba kicsattanó örömmel. Rosalie lépett elém. Semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. Végül elmosolyodott és ő is megölelt. A fiúk csak gratuláltak. Edward maradt utolsónak. Mellém lépett, átölelte a derekamat és megcsókolt. Majd szétváltunk és rá mosolyogtam. Boldog és vidám volt. Vasárnap délelőtt hagytuk el ezt a csodálatos helyet. Először a Cullen házhoz mentünk vissza. Most már második otthonként tekintettem rá. Délután búcsút vettem a többiektől és Edward társaságában hazamentem. Apám már otthon volt.
- Látlak még az este folyamán? – kérdeztem szerelmem felé fordulva.
- Biztosan. – nevetett fel és búcsú csókot lehelt az ajkamra.
Kiszálltam a kocsiból és bementem a házba. Boldogan ugrottam apám nyakába. Nagyon jól esett neki a reakcióm. Elmeséltem neki mindent. Persze a „véres” részeket kihagytam. Mosolyogtam. Életemben nem voltam ilyen boldog és vidám. Láttam Charlie arcán, hogy elfogadja a Cullenéket és örült neki, hogy én boldog vagyok Edward és családja mellett.
Késő este, Edward már ott várt a szobámban, ahogy ígérte. Nevetve vetettem magamat a karjaiba. Boldog voltam, hogy minden jóra fordult és nem esett senkinek baja.
- Luarent? Hát te mit keresel itt? – hökkent meg Victoria is.
- Azért jöttem, hogy észhez térítselek, elmondjam neked az igazságot és, hogy megmentsem ezt a lányt.
- Micsoda? Te megőrültél?
- Nem. Gondolj csak vissza az eseményekre. A mezőn találkoztunk velük először. Akkor érezte meg James a lány illatát. Azután elkezdte üldözni, majd becsapta. Elcsalogatta a barátaitól a balett-stúdióba, ahol a lánynak esett. Eltörte a lábát és több sebet ejtett rajta. A lány segítségére sietett a barátja, aki csak védeni akarta a szerelmét. De James még jobban élvezte a dolgot, ezért megharapta Bellát. A fiú feldühödött, ekkor végzet Jamesszel. Védelemből ölte meg.
- Nem. Az nem lehet.
- De igen. Nem sokkal később ellátogattam Dr. Cullenhez, aki elmesélte, hogy mi történt. Akkor döntöttem úgy, hogy soha többé nem ölök embert. Értsd meg Victoria, ez a lány nem tehet semmiről. Csak Jamest okolhatod a történtekért. – mondta Laurent, aki már ott állt és egyik kezét a nő vállán pihentette.
- Nem tudom elhinni.
- Ereszd el a lányt.
- Miért tette? Miért?
- Nem tudom.
Victoria elengedett én pedig óvatosan felültem. Laurent a kezét nyújtotta felém. Elfogadtam a segítséget és talpra segített.
- Köszönöm. – suttogtam halkan.
- S mi legyen velük? – kérdezte egy vámpír Cullenékre bökve.
Victoria teljesen elmerült a gondolataiban, csak legyintett egyet. Elengedték Edwárdékat, akik mellettem termettek. Edward szorosan átölelt és puszit nyomott a homlokomra. Megkönnyebbültem és boldogan bújtam szerelmemhez. Elmondani se lehet, hogy mennyire örültem a közelségének, a hideg bőrének és a finom illatának. Féltem, hogy soha többé nem érinthetem meg őt. Felnéztem a szemébe.
- Jól vagy? – kérdezte kedvesen.
- Igen. – válaszoltam mosolyogva és körbe néztem.
Alice vidámabb volt és mindannyian boldogan mosolyogtak rám. Laurent lépett hozzánk.
- Carlisle, sajnálom, hogy ily körülmények között találkozunk újból. Köszönöm a sok segítséget. – mondta a férfinek, majd felém fordult. – Bella, örülök, hogy nincs semmi bajod. Bevallom, amint megéreztem, hogy itt vagytok a közelben, siettem mielőtt még baj történt volna. Neked köszönhetem, hogy most az vagyok, aki. Rájöttem, hogy az emberek nem táplálékok, hanem érző, kedves, barátságos lények a számomra. Köszönöm.
- Ne nekem köszönd. Carlisle segített abban, amit kitűztél magad elé célnak. Én köszönöm, hogy a segítségemre siettél.
Összemosolyogtunk.
- Ami meg Victoriát illeti - szólt újra a férfi – bocsássatok meg neki. Teljesen félreértette a történteket. Nagyon megviselte James halála. Nagyon szerette.
Furcsa érzés uralkodott el rajtam. Én is meglepődtem. Bánat, sajnálat éreztem. Óvatosan kicsúsztam Edward öleléséből és lassan elindultam Victoria felé. Mindenki meglepődött a reakciómon. Elé álltam és bele néztem a vörös szempárba. Fájdalmat és bánatot láttam benne. Haragnak semmi nyomát nem láttam. A kezemet nyújtottam felé.
- Sajnálom Victoria, ami történt. – nem tudtam mást mondani. Olyan hülyén éreztem magamat, hogy normálisabbat nem tudtam kinyögni.
- Bella, …nem tudom mi történt velem. Engem csak düh és a vérengzés irányított. Én sajnálom, hogy bántottalak. Megértem, ha nem bocsátasz meg nekem.
- Rosszul tudod. Megbocsátok. Elhiszem, hogy min mentél keresztül.
A nő mosolyra húzta a száját és kezet fogott velem.
- Köszönöm. – válaszolta. – Indulok, Laurent velem jössz?
- Persze. – válaszolta a férfi. – Viszlát.
Azzal eltűntek a szemünk elől. Szerelmem átkarolt és visszasétáltunk a faházhoz. Lefürödtem és tiszta ruhába bújtam. Meglepődtem, hogy a szobában nincs senki.
- Bella, gyere le a földszintre. – szólt fel Edward.
Lesétáltam a lépcsőn és láttam, hogy mindannyian ott vannak. Carlisle állt középen, jobb oldalán Edward, Alice és Jasper állt, míg a bal oldalán pedig Esme, Rosalie és Emmett.
- Valami baj van? – kérdeztem, felhúzva a szemöldökömet.
- Nincs. Épp az ellenkezője. Kedves Bella. Mióta beléptél a házba és Edward életébe, sokkal vidámabb lett a hangulat, mindenki kedvesebb és figyelmesebb lett a másikkal. Barátságos, kedves, segítőkész és mindig vidám vagy. Nagyon köszönjük szépen ezt a sok jót, amit ebbe a családba hoztál. Közös megbeszélés után, szeretném átnyújtani az egész család nevében.- felelte Carlisle és kinyitott egy ezüst dobozt, amiben egy ezüst nyaklánc volt, és azon pedig a Cullen címer volt. Körbenéztem. Mindenki mosolyogott. Carlisle kivette az ékszert és felrakta a nyakamba.
- Üdvözlünk a családban. – szólt újból.
Esme lépett oda először és megölelt. Utána Alice ugrott a nyakamba kicsattanó örömmel. Rosalie lépett elém. Semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. Végül elmosolyodott és ő is megölelt. A fiúk csak gratuláltak. Edward maradt utolsónak. Mellém lépett, átölelte a derekamat és megcsókolt. Majd szétváltunk és rá mosolyogtam. Boldog és vidám volt. Vasárnap délelőtt hagytuk el ezt a csodálatos helyet. Először a Cullen házhoz mentünk vissza. Most már második otthonként tekintettem rá. Délután búcsút vettem a többiektől és Edward társaságában hazamentem. Apám már otthon volt.
- Látlak még az este folyamán? – kérdeztem szerelmem felé fordulva.
- Biztosan. – nevetett fel és búcsú csókot lehelt az ajkamra.
Kiszálltam a kocsiból és bementem a házba. Boldogan ugrottam apám nyakába. Nagyon jól esett neki a reakcióm. Elmeséltem neki mindent. Persze a „véres” részeket kihagytam. Mosolyogtam. Életemben nem voltam ilyen boldog és vidám. Láttam Charlie arcán, hogy elfogadja a Cullenéket és örült neki, hogy én boldog vagyok Edward és családja mellett.
Késő este, Edward már ott várt a szobámban, ahogy ígérte. Nevetve vetettem magamat a karjaiba. Boldog voltam, hogy minden jóra fordult és nem esett senkinek baja.
2010. május 18., kedd
4.fejezet: Itt a vég...........vagy mégsem?
Pénteken sajgó fejfájással ébredtem fel. Megdörzsöltem a szememet és az órára pillantottam. Tíz óra elmúlt. Rég a suliban lett volna a helyem, de nem izgatott fel. Kicsoszogtam a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe, ahonnan a tükörképem nézett vissza fáradtan, szeme alatt lila karikák éktelenkedtek. A szemeim vörösek voltak. Nagy ásítások közepette másztam vissza a szobába. Halk kopogtatást hallottam. Felnéztem. Esme állt az ajtóban. Valamiféle mosolyt próbáltam az arcomra varázsolni.
- Jobban vagy már? - kérdezte leülve mellém.
- Nem nagyon. Fáj a fejem, és fáradt vagyok.
Nagyot kordul a gyomrom. Mindketten elmosolyodtunk.
- Öltözz fel, addig én készítek reggelit a számodra.
- Köszönöm. - feleltem.
Felvettem egy szabadidő felsőt és gatyát, a hajamat pedig lófarokba kötöttem. Esme tojást, bacont sütött és pirítóst készített nekem. Étkezés után forró teát szürcsölgettem.
- Tényleg, hova tűnt mindenki? - bukott ki a kérdés belőlem.
- Carlisle dolgozik, a többiek pedig suliban vannak.
- Hát persze. - esett le a tantusz.
- Edward reggel nem akart suliba menni, kis híján összeveszett az apjával, de végül belátta, hogy muszáj elmenni.
- Aha. - mondtam két korty között.
- Carlisle azt üzeni, hogy pihenj sokat és ne idegeskedj.
- Rendben. Nem lesz nehéz betartani.
A délelőtt maradék részében kiültem a teraszra és élveztem a néhány órás napsütést. Ebéd után a nappaliban pihentem le, aminek az lett a következménye, hogy elaludtam. Délután egy fele értek haza Edwardék. Rajtam mosolyogtak mindannyian. Emmett elrohant és egy tollpihével jött vissza. Lehajolt hozzám és meg akart csikízni.
- Emmett. - sziszegtek rá a többiek.
Még nagyobb mosolyra húzta a száját, de eltávolodott tőlem. Edward felvett a karjaiba és felvitt a szobába, maga után becsukva az ajtót. Lerakott az ágyra és betakart. Békésen aludtam tovább.
Egy órával később ébredtem fel. Kicsit pihentebb voltam, mint korábban. Kiszúrta Edwardot, aki melegítő ruhákat pakolt egy táskába. Felültem, és furcsán néztem rá.
- Megyünk valahová? - kérdeztem hirtelen.
Szerelemem rám nézett, az ágyhoz sétált és leült mellém.
- Igen, szóval csipked magad, mert negyed óra múlva indulunk.
- Hova is megyünk tulajdonképpen?
- Az még titok a számodra. Siess, hogy még alkonyat előtt odaérjünk. - felelte és egy puszit nyomott a homlokomra.
Gyorsan felöltöztem és negyed óra múlva útra készen álltam. Alice, Jasper, Edward és én a dzsippel mentünk, a többiek pedig egy másik nagyobb kocsival. Edward vezetett, én mellette ültem az anyósülésen.
- Most már megtudhatom, hogy hova is megyünk? - tettem fel újból a kérdést.
- Még nem. Elégedj meg azzal, hogy közösen úgy döntöttünk, hogy elviszünk téged kikapcsolódni. - válaszolta Alice és egy kendőt kötött a szememre.
- Jajj, ne már! Muszáj? - piszkáltam a kendőt.
- Bella, kérlek, bízz bennünk. - szólalt meg Edward kedvesen. - Nemsokára odaérünk.
Nyugton maradtam és türelmesen vártam. Hirtelen megálltunk. Nyílt az ajtó mellettem és szerelmem kiemelt a kocsiból. Lábra állított és elkezdte kioldozni a kendőt. Mikor levette csodás látvány tárult elém. A hegyekben voltunk, előttünk egy völgy húzódott. Megfordultam és megpillantottam egy faházat. A szám is tátva maradt, olyan gyönyörű volt a táj.
- Hogy tetszik Bella? - kérdezte Esme.
- Egyszerűen el sem hiszem, hogy ilyen létezik. Fantasztikus.
- Akkor úgy látom, jól döntöttünk. - csatlakozott Carlisle is.
Összemosolyogtunk és bementünk a házba. Hangulatos és otthonias volt. Minden, amire szükségünk lett volna ott volt. Mindenki elfoglalta a szobáját. Edward a legfelső szobába vezetett be. A szoba egyszerű, bár nagyon hangulatos volt. Kiléptem az erkélyre és egy csodaszép látvány tárult a szemem elé. A völgy mögött kisebb fajta hegyek voltak, amik mögött lassan lebukott a nap. Szerelemem hátulról átölelt és együtt néztük végig a naplementét. Boldogan bújtam hozzá. Este még kiültünk a ház elé és tüzet gyújtottunk Beszélgettünk, mint egy nagy család. Nagyokat nevettünk egy-egy viccen vagy akár egy régi sztorin. Lefekvés előtt. Gyorsan lefürödtem, majd a kényelmes ágyba ugrottam és perceken belül elnyomott az álom Edward karjaiban.
Másnap a vártnál előbb, már nyolckor fent voltam. Edward nem volt mellettem, de valahogy sejtettem, hogy valahol itt van a közelben. Kiléptem az erkélyre. Kint még hűvös volt a levegő. Nem vettem észre, hogy az egyik fa mögül valaki figyel és néhány percen belül, eltűnik. Felöltöztem és lementem, ahol friss reggeli várt már. Reggeli után megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt sétálni az erdőbe. Csendben sétáltunk és a madarak csisergését hallgattuk. Minden békés volt és nyugodt volt. Távol voltunk az összes külső zajoktól. Elég mélyen bent jártunk az erdőben, mikor Alice megállt. Jasper is megtorpant és simogatta a lány kezét.
- Mit láttál?
- Nem tudom, minden olyan zavaros. Mintha fák lennének.
Mi is megálltunk és visszafordultunk a pároshoz.
- Igen, fák. Mi is ott vagyunk. Valaki kilép a fák mögül. Ez nem lehet.
- Mi az? Mi történt? - kérdezte Edward kicsit idegesen, de hamar rájött. Ismerős illat csapta meg az orrát. Azonnal felkapott és a többiekhez futott. Lerakott a többiek pedig körém álltak.
- Mi történt? Mi a baj? - kérdeztem már én is aggódva.
Senki nem válaszolt. Edward torkából halk morgás tört fel. Arra nézem, amerre szerelemem és láttam, ahogy lassan vámpírok sétálnak ki az erőből, élükön egy nővel.
- Nem, az nem lehet. - rebegtem és remegés futott végig rajtam.
Victoria több tucatnyi vámpírral állt tőlünk tíz méterrel. Gúnyos mosolyra húzta a száját. Intett, mire a többi vámpír támadásba lendült. Hirtelen az összes Cullen eltűnt mellőlem és vámpírok fogtak le. Körbe néztem és megláttam, hogy hármasával-négyesével fognak le egy Cullent. Próbáltam kiszabadulni, de nem sikerült. Térdre ereszkedtem és úgy néztem körbe a "családomra". Mindenki szemében kétségbeesést és félelmet láttam. Edward őrjöngött fogva tartói szorításában. Miközben egyre erősödött a morgása.
- Örülök, hogy újból találkozunk Bella. - szólított meg Victoria. - Látom, nem változtál sokat az utolsó találkozásunk óta. Akkor megúsztad, de most, hogy mindannyian a markomban vagytok, nem fogod megúszni. - nézett végig a társaságon és szeme megakadt a dühöngő Edwardon.
Közelebb lépett hozzá és jobban szemügyre vette.
- Most végig nézheted az első sorból, ahogy a kis barátnőd meghal.
Szerelmem szeme szikrákat szárt. A nő visszasétált hozzám, gúnyos mosoly ült ki az arcára. Felemelt és arcon vágott, aminek következtében repültem egy métert, majd a földön landoltam. Hallottam, ahogy a Cullenék felmorognak körülöttünk. Felnyögtem a fájdalomtól. Minden porcikám fájt. Éreztem, hogy a karomból folyik a vér.
"- Jajj, ne!"- gondoltam magamban és a hátamra fordultam.
Victoria arca megváltozott. Szeme éhséget tükrözött. Megfogta a nyakamat. Fuldokoltam, levegő után kapkodva. Érezte, ahogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon és több követi az elsőt. Elfordította a fejemet, így Edward szemébe tudtam nézni. A nő kivillantotta a fogsorát. Felkészült a csapásra.
- Nee! Bella! - ordította szerelmem teljesen kikelve magából. Szemében félelem, kétségbeesés és a harag látszódott. Rámosolyogtam, hogy ez a kép maradjon meg az emlékeiben, ha én már nem élek.
- Ég veled, angyalom. - búcsúzott el a nő és a fogai egyre jobban közeledtek a nyakamhoz.
- Bella! - ordították egyszerre a Cullenék.
Egy utolsó pillantást vetettem rájuk a könnyeim mögül és lehunytam a szememet. Már csak a néhány centiméter és vége mindennek.
- Állj! - kiáltotta egy mély férfihang.
- Jobban vagy már? - kérdezte leülve mellém.
- Nem nagyon. Fáj a fejem, és fáradt vagyok.
Nagyot kordul a gyomrom. Mindketten elmosolyodtunk.
- Öltözz fel, addig én készítek reggelit a számodra.
- Köszönöm. - feleltem.
Felvettem egy szabadidő felsőt és gatyát, a hajamat pedig lófarokba kötöttem. Esme tojást, bacont sütött és pirítóst készített nekem. Étkezés után forró teát szürcsölgettem.
- Tényleg, hova tűnt mindenki? - bukott ki a kérdés belőlem.
- Carlisle dolgozik, a többiek pedig suliban vannak.
- Hát persze. - esett le a tantusz.
- Edward reggel nem akart suliba menni, kis híján összeveszett az apjával, de végül belátta, hogy muszáj elmenni.
- Aha. - mondtam két korty között.
- Carlisle azt üzeni, hogy pihenj sokat és ne idegeskedj.
- Rendben. Nem lesz nehéz betartani.
A délelőtt maradék részében kiültem a teraszra és élveztem a néhány órás napsütést. Ebéd után a nappaliban pihentem le, aminek az lett a következménye, hogy elaludtam. Délután egy fele értek haza Edwardék. Rajtam mosolyogtak mindannyian. Emmett elrohant és egy tollpihével jött vissza. Lehajolt hozzám és meg akart csikízni.
- Emmett. - sziszegtek rá a többiek.
Még nagyobb mosolyra húzta a száját, de eltávolodott tőlem. Edward felvett a karjaiba és felvitt a szobába, maga után becsukva az ajtót. Lerakott az ágyra és betakart. Békésen aludtam tovább.
Egy órával később ébredtem fel. Kicsit pihentebb voltam, mint korábban. Kiszúrta Edwardot, aki melegítő ruhákat pakolt egy táskába. Felültem, és furcsán néztem rá.
- Megyünk valahová? - kérdeztem hirtelen.
Szerelemem rám nézett, az ágyhoz sétált és leült mellém.
- Igen, szóval csipked magad, mert negyed óra múlva indulunk.
- Hova is megyünk tulajdonképpen?
- Az még titok a számodra. Siess, hogy még alkonyat előtt odaérjünk. - felelte és egy puszit nyomott a homlokomra.
Gyorsan felöltöztem és negyed óra múlva útra készen álltam. Alice, Jasper, Edward és én a dzsippel mentünk, a többiek pedig egy másik nagyobb kocsival. Edward vezetett, én mellette ültem az anyósülésen.
- Most már megtudhatom, hogy hova is megyünk? - tettem fel újból a kérdést.
- Még nem. Elégedj meg azzal, hogy közösen úgy döntöttünk, hogy elviszünk téged kikapcsolódni. - válaszolta Alice és egy kendőt kötött a szememre.
- Jajj, ne már! Muszáj? - piszkáltam a kendőt.
- Bella, kérlek, bízz bennünk. - szólalt meg Edward kedvesen. - Nemsokára odaérünk.
Nyugton maradtam és türelmesen vártam. Hirtelen megálltunk. Nyílt az ajtó mellettem és szerelmem kiemelt a kocsiból. Lábra állított és elkezdte kioldozni a kendőt. Mikor levette csodás látvány tárult elém. A hegyekben voltunk, előttünk egy völgy húzódott. Megfordultam és megpillantottam egy faházat. A szám is tátva maradt, olyan gyönyörű volt a táj.
- Hogy tetszik Bella? - kérdezte Esme.
- Egyszerűen el sem hiszem, hogy ilyen létezik. Fantasztikus.
- Akkor úgy látom, jól döntöttünk. - csatlakozott Carlisle is.
Összemosolyogtunk és bementünk a házba. Hangulatos és otthonias volt. Minden, amire szükségünk lett volna ott volt. Mindenki elfoglalta a szobáját. Edward a legfelső szobába vezetett be. A szoba egyszerű, bár nagyon hangulatos volt. Kiléptem az erkélyre és egy csodaszép látvány tárult a szemem elé. A völgy mögött kisebb fajta hegyek voltak, amik mögött lassan lebukott a nap. Szerelemem hátulról átölelt és együtt néztük végig a naplementét. Boldogan bújtam hozzá. Este még kiültünk a ház elé és tüzet gyújtottunk Beszélgettünk, mint egy nagy család. Nagyokat nevettünk egy-egy viccen vagy akár egy régi sztorin. Lefekvés előtt. Gyorsan lefürödtem, majd a kényelmes ágyba ugrottam és perceken belül elnyomott az álom Edward karjaiban.
Másnap a vártnál előbb, már nyolckor fent voltam. Edward nem volt mellettem, de valahogy sejtettem, hogy valahol itt van a közelben. Kiléptem az erkélyre. Kint még hűvös volt a levegő. Nem vettem észre, hogy az egyik fa mögül valaki figyel és néhány percen belül, eltűnik. Felöltöztem és lementem, ahol friss reggeli várt már. Reggeli után megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt sétálni az erdőbe. Csendben sétáltunk és a madarak csisergését hallgattuk. Minden békés volt és nyugodt volt. Távol voltunk az összes külső zajoktól. Elég mélyen bent jártunk az erdőben, mikor Alice megállt. Jasper is megtorpant és simogatta a lány kezét.
- Mit láttál?
- Nem tudom, minden olyan zavaros. Mintha fák lennének.
Mi is megálltunk és visszafordultunk a pároshoz.
- Igen, fák. Mi is ott vagyunk. Valaki kilép a fák mögül. Ez nem lehet.
- Mi az? Mi történt? - kérdezte Edward kicsit idegesen, de hamar rájött. Ismerős illat csapta meg az orrát. Azonnal felkapott és a többiekhez futott. Lerakott a többiek pedig körém álltak.
- Mi történt? Mi a baj? - kérdeztem már én is aggódva.
Senki nem válaszolt. Edward torkából halk morgás tört fel. Arra nézem, amerre szerelemem és láttam, ahogy lassan vámpírok sétálnak ki az erőből, élükön egy nővel.
- Nem, az nem lehet. - rebegtem és remegés futott végig rajtam.
Victoria több tucatnyi vámpírral állt tőlünk tíz méterrel. Gúnyos mosolyra húzta a száját. Intett, mire a többi vámpír támadásba lendült. Hirtelen az összes Cullen eltűnt mellőlem és vámpírok fogtak le. Körbe néztem és megláttam, hogy hármasával-négyesével fognak le egy Cullent. Próbáltam kiszabadulni, de nem sikerült. Térdre ereszkedtem és úgy néztem körbe a "családomra". Mindenki szemében kétségbeesést és félelmet láttam. Edward őrjöngött fogva tartói szorításában. Miközben egyre erősödött a morgása.
- Örülök, hogy újból találkozunk Bella. - szólított meg Victoria. - Látom, nem változtál sokat az utolsó találkozásunk óta. Akkor megúsztad, de most, hogy mindannyian a markomban vagytok, nem fogod megúszni. - nézett végig a társaságon és szeme megakadt a dühöngő Edwardon.
Közelebb lépett hozzá és jobban szemügyre vette.
- Most végig nézheted az első sorból, ahogy a kis barátnőd meghal.
Szerelmem szeme szikrákat szárt. A nő visszasétált hozzám, gúnyos mosoly ült ki az arcára. Felemelt és arcon vágott, aminek következtében repültem egy métert, majd a földön landoltam. Hallottam, ahogy a Cullenék felmorognak körülöttünk. Felnyögtem a fájdalomtól. Minden porcikám fájt. Éreztem, hogy a karomból folyik a vér.
"- Jajj, ne!"- gondoltam magamban és a hátamra fordultam.
Victoria arca megváltozott. Szeme éhséget tükrözött. Megfogta a nyakamat. Fuldokoltam, levegő után kapkodva. Érezte, ahogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon és több követi az elsőt. Elfordította a fejemet, így Edward szemébe tudtam nézni. A nő kivillantotta a fogsorát. Felkészült a csapásra.
- Nee! Bella! - ordította szerelmem teljesen kikelve magából. Szemében félelem, kétségbeesés és a harag látszódott. Rámosolyogtam, hogy ez a kép maradjon meg az emlékeiben, ha én már nem élek.
- Ég veled, angyalom. - búcsúzott el a nő és a fogai egyre jobban közeledtek a nyakamhoz.
- Bella! - ordították egyszerre a Cullenék.
Egy utolsó pillantást vetettem rájuk a könnyeim mögül és lehunytam a szememet. Már csak a néhány centiméter és vége mindennek.
- Állj! - kiáltotta egy mély férfihang.
3.fejezet: Újabb problémák....
Hétfő reggel Edward cirógatva keltegetett. Nagyot nyújtóztam. A szekrényhez léptem és az új ruháim közt kutakodtam. Úgy döntötten, hogy ugyan úgy fogok felöltözni, mint ahogy tegnap, csak most egy világosabb színű ruhát vettem elő. Elismerően néztem végig magamon.
- Bella! Indulnunk kell! Gyere! - szólt fel Edward.
- Megyek! - azzal felkaptam az új táskámat, és szaladtam is lefele.
Elköszöntem Esmétől, és siettem a kocsihoz. Edward elakadt lélegzettel nézte végig, ahogy a kocsihoz sétálok.
- Nagyon jól nézel ki! - mondta felocsúdva.
- Kösz. Mehetünk? - azzal beültem a kocsiba.
A többiek másik kocsival mentek.
A sulihoz érve, már Jessica várt rám a parkolóban. Elköszöntem Edwardtól, és hozzá sétáltam.
- Szia Jess!
- Bella, fantasztikusan nézel ki! – képedt el.
- Köszi. Most vettem.
- Aha. Na és milyen volt a hétvégéd?
- Klassz. Edwárdéknál töltöttem az egészet, és még egy hetet fogok náluk tölteni.
- Komolyan? Látom nagyon belezúgtál.
Erre én csak elpirultam és bólogattam. Becsöngettek. Mindenkinek tetszett az új külsőm. Alig vártam a biológia órát és az ebédszünetet, hogy újra lássam a Cullenéket, főleg Edwardot. Már hivatalosan is az ő asztaluknál ültem ebédnél.
Mikor vége lett az összes órámnak, a parkoló felé vettem az irányt, ahol Jacovbbal futottam össze.
- Szia Bella! Csinos vagy ebben a ruhában.
- Kösz Jacob. Hogy-hogy te itt?
- Kerestelek otthon, de nem találtam senkit, ezért hát, eljöttem ide.
- Charlie elutazott egy hétre egy másik megyébe, én pedig átköltöztem ideiglenesen Edwárdékhoz.
A fiú arca elkomorodott.
- Te meg a Cullen fiú?
- Igen, és amúgy meg Edwárdnak hívják. Szia Jacob. - köszöntem el dühösen és a Volvo felé indultam.
De a fiú elkapta a kezemet, és visszarántott.
- Nem a te társaságod! Veszélyesek. Nem tudod, hogy mik ők.
- Eressz el.- sziszegtem.
- A saját érdekedben, szakíts a Cullen fiúval!
- Jacob erssz el! Én szeretem Edwardot és tudom, hogy ő mi.
- Bella! - szólt egy hang.
Jacob eleresztett és hátrébb lépett. Cullenék léptek mögém.
- Minden rendben? - kérdezte Rosalie.
- Persze. Menjünk. megfordultam és szembe találtam magamat Edwarddal.
Szeme fekete volt a dühtől. Ránézett a karomra. Ahol Jacob megfogott piros volt a kezem. Gyorsan lehúztam a ruha ujját.
- Gyere menjünk. Nincs semmi baj. - mondtam és megfogtam a kezét és a kocsi felé húztam.
Edward még egy ideig mérgesen nézett ez indián fiúra, majd megfordult, átölelt és így sétáltunk a kocsi felé. Csöndben utaztunk hazáig. Edward azonnal magamra hagyott, amint beléptünk a házba. Én Esmével beszélgettem egy ideig, majd felsétáltam a szobába. Edward az ágyon ült és a padlót fixírozta. A kezét minden másodpercben ökölbe szorította. Becsuktam az ajtót, leültem elé a földre és megfogtam a kezét.
- Mi a baj? - kérdeztem halkan.
- Az a fiú. Már az agyamra megy. Állandóan rád gondol. Ma meg, ahogy megszorította a kezedet, megtudtam volna ölni.
- Nincs semmi baj. Oké? Ne foglalkozz vele! - mondtam neki és meg simogattam az arcát.
Rám nézett és láttam, hogy a szeme megint felveszi azt az ragyogó arany színt. Felemelt a földről, az ölébe ültetett és átölelt.
- Szeretlek. - suttogta a fülembe.
- Én is. - nevettem fel, hisz csikizett a lehelete.
Teltek-múltak a napok. Charlie telefonált, kérdezte, hogy vagyok, és hogyan érzem magamat. Negyed órát beszélgettünk.
Csütörtök este Esmével a konyhában pudingot csináltunk, közben főzési tanácsokat osztottunk meg egymással. Mikor kész lett a finomság, megkóstoltam. Istenire sikeredett. Miután telenyomtam magamat, úgy döntöttünk, hogy beülünk a nappaliba társalogni. Mindig volt miről beszélgetni. Belépve a helységbe megtorpantam. Ugyanis számomra ismeretlen emberek vagyis vámpírok ültek. Carlisle felállt.
- Esme, emlékszel Oliverre és a családjára?
- Persze. -felelte és köszönt mindenkinek.
Edward mellém lépett és a kanapé felé húzott óvatosan.
- Bella, szeretném bemutatni egy régi barátomat, Olivert. A felesége Sara: az idősebbik fiú, Mark: a fiatalabbik pedig Michael.
- Jó napot! - üdvözöltem őket illedelmesen.
- Ő nem...? - kérdezte Michael.
- De igen. A családunk legújabb tagja és egyben Edward barátnője. -felelte Carlisle le se tagadva, hogy ember volnék. Hangjában, mintha büszkeség csengett volna.
Közben leültem és szerelmem kezét szorongattam. Ő nyugtatólak rám nézett. Hálásan mosolyogtam vissza rá. Az idősebb srác Mark, elég sokszor emelte rám a tekintetét és akár több ideig is figyelt.
- Gyertek, körbe vezetünk titeket a birtokon. Sara téged a lányok a házban körbe vezetnek, mi pedig a fiúknak mutatjuk meg a birtok többi részét. Bella, te maradj csak nyugodtan.
- Rendben. - válaszoltam.
Edwarddal egy gyors csókot váltottunk és lassan elcsendesült a szoba. Visszasétáltam a konyhába, vizet öntöttem magamnak. Ivás közben kinéztem az ablakon és megláttam a fiúkat. Carlisle ment elől és körbe-körbe mutogatott. Kiszúrtam, hogy eggyel kevesebben vannak, mint ahogy elindultak. Az idősebbik fiú, Mark hiányzott. Mindegy. Nem foglalkoztam vele. Szedtem egy újabb adag pudingot magamnak, és azt kezdtem el majszolgatni. Megfordultam és megláttam az ajtóban álló Markot.
- Hello. - köszöntem.
Ő csak biccentett felém. Belenéztem azokba a sötét szempárba. Álltam a tekintetét. Éreztem, hogy kezd fájni a fejem. A fájdalom egyre jobban erősödött. A fejemhez kaptam és levertem a poharat, ami nagy csörömpöléssel összetört. Összeroskadtam a földön és nyöszörögtem. Felnéztem a srácra, akinek csúfos mosoly ült ki az arcára.
Carlislék is meghallották a csörömpölést.
- Hol van Mark? - kérdezte Emmett.
Mindenki körbenézett. Edward arcára ijedtség ült ki. Lassan a többiek is megérezték Bella vérének az illatát. Szempillantás alatt a konyhában termettek.
- Mark! Mit csinálsz? Azonnal hagyd abba! - dörrent rá az apja.
A fiú levette rólam a tekintetét és dühösen nézett Oliverre. Szerelmem hozzám futott, felsegített és felültetett a pultra.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva, és az arcomat simogatta.
A bal karom vérzett és szaporábban vettem a levegőt. A lányok is most toppantak be a konyhába. Alice rohant oda hozzám.
- Mi történt? - kérdezte feldúltan.
- Ne haragudj Carlisle. A fiam azzal a képességgel rendelkezik, hogy erős agyhullámokat tud küldeni mások felé, ezzel fejfájást, majd ájulást tud okozni. Mi ütött beléd, Mark?
Ellenségesen nézett az apjára, majd a jelenlévőkre.
- Pár napja találkoztam egy nővel, aki nagy jutalmat ajánlott, ha ezt a lányt, azzal rám mutatott- elviszem neki élve.
Edward keze ökölbe szorult.
- Hogy merészelted? - szólalt meg Sara.
- Nem mindegy? Victoria nagy jutalmat ajánlott, ezért a lányért. Nézzétek meg, ez csak egy ember. Nem ér semmit.
Edward felmorgott a hallottakon. Carlisle nagyot mondóan ránézett. Szerelmem visszahúzódott hozzám.
- Bocsáss meg Carlisle a történtekért. Mi most elmegyünk. Csak tisztelni tudlak titeket azért, hogy így viselkedtek az emberekkel. Bella, szeretnék a fiam nevében is bocsánatot kérni.
Pillanatok alatt távoztak a házból. Carlisle ellátta a sebemet, míg a lányok feltakarították a szilánkokat. Amint kész lettem, Edward óvatosan a karjába vett és felvitt a szobába. Maga mögött becsukta az ajtót és finoman letett az ágyra. Arcomon az ijedtség és a félelem jelei látszódtak. Csendben ültünk egy ideig szembe egymással. Hirtelen megöleltem szerelmemet és zokogásba törtem ki.
- Mikor lesz már ennek vége? - sírtam bele a pólójába.
- Csss! Bella, ne sírj! - még közelebb húzott magához. - Minden rendben lesz.
Sokáig ültünk így, a könnyek az arcomon folytak végig egymás után. Nem tudom meddig sírtam Edward vállán, mert egy idő után elnyomott az álom. Teljesen kimerültem a történtek után.
- Bella! Indulnunk kell! Gyere! - szólt fel Edward.
- Megyek! - azzal felkaptam az új táskámat, és szaladtam is lefele.
Elköszöntem Esmétől, és siettem a kocsihoz. Edward elakadt lélegzettel nézte végig, ahogy a kocsihoz sétálok.
- Nagyon jól nézel ki! - mondta felocsúdva.
- Kösz. Mehetünk? - azzal beültem a kocsiba.
A többiek másik kocsival mentek.
A sulihoz érve, már Jessica várt rám a parkolóban. Elköszöntem Edwardtól, és hozzá sétáltam.
- Szia Jess!
- Bella, fantasztikusan nézel ki! – képedt el.
- Köszi. Most vettem.
- Aha. Na és milyen volt a hétvégéd?
- Klassz. Edwárdéknál töltöttem az egészet, és még egy hetet fogok náluk tölteni.
- Komolyan? Látom nagyon belezúgtál.
Erre én csak elpirultam és bólogattam. Becsöngettek. Mindenkinek tetszett az új külsőm. Alig vártam a biológia órát és az ebédszünetet, hogy újra lássam a Cullenéket, főleg Edwardot. Már hivatalosan is az ő asztaluknál ültem ebédnél.
Mikor vége lett az összes órámnak, a parkoló felé vettem az irányt, ahol Jacovbbal futottam össze.
- Szia Bella! Csinos vagy ebben a ruhában.
- Kösz Jacob. Hogy-hogy te itt?
- Kerestelek otthon, de nem találtam senkit, ezért hát, eljöttem ide.
- Charlie elutazott egy hétre egy másik megyébe, én pedig átköltöztem ideiglenesen Edwárdékhoz.
A fiú arca elkomorodott.
- Te meg a Cullen fiú?
- Igen, és amúgy meg Edwárdnak hívják. Szia Jacob. - köszöntem el dühösen és a Volvo felé indultam.
De a fiú elkapta a kezemet, és visszarántott.
- Nem a te társaságod! Veszélyesek. Nem tudod, hogy mik ők.
- Eressz el.- sziszegtem.
- A saját érdekedben, szakíts a Cullen fiúval!
- Jacob erssz el! Én szeretem Edwardot és tudom, hogy ő mi.
- Bella! - szólt egy hang.
Jacob eleresztett és hátrébb lépett. Cullenék léptek mögém.
- Minden rendben? - kérdezte Rosalie.
- Persze. Menjünk. megfordultam és szembe találtam magamat Edwarddal.
Szeme fekete volt a dühtől. Ránézett a karomra. Ahol Jacob megfogott piros volt a kezem. Gyorsan lehúztam a ruha ujját.
- Gyere menjünk. Nincs semmi baj. - mondtam és megfogtam a kezét és a kocsi felé húztam.
Edward még egy ideig mérgesen nézett ez indián fiúra, majd megfordult, átölelt és így sétáltunk a kocsi felé. Csöndben utaztunk hazáig. Edward azonnal magamra hagyott, amint beléptünk a házba. Én Esmével beszélgettem egy ideig, majd felsétáltam a szobába. Edward az ágyon ült és a padlót fixírozta. A kezét minden másodpercben ökölbe szorította. Becsuktam az ajtót, leültem elé a földre és megfogtam a kezét.
- Mi a baj? - kérdeztem halkan.
- Az a fiú. Már az agyamra megy. Állandóan rád gondol. Ma meg, ahogy megszorította a kezedet, megtudtam volna ölni.
- Nincs semmi baj. Oké? Ne foglalkozz vele! - mondtam neki és meg simogattam az arcát.
Rám nézett és láttam, hogy a szeme megint felveszi azt az ragyogó arany színt. Felemelt a földről, az ölébe ültetett és átölelt.
- Szeretlek. - suttogta a fülembe.
- Én is. - nevettem fel, hisz csikizett a lehelete.
Teltek-múltak a napok. Charlie telefonált, kérdezte, hogy vagyok, és hogyan érzem magamat. Negyed órát beszélgettünk.
Csütörtök este Esmével a konyhában pudingot csináltunk, közben főzési tanácsokat osztottunk meg egymással. Mikor kész lett a finomság, megkóstoltam. Istenire sikeredett. Miután telenyomtam magamat, úgy döntöttünk, hogy beülünk a nappaliba társalogni. Mindig volt miről beszélgetni. Belépve a helységbe megtorpantam. Ugyanis számomra ismeretlen emberek vagyis vámpírok ültek. Carlisle felállt.
- Esme, emlékszel Oliverre és a családjára?
- Persze. -felelte és köszönt mindenkinek.
Edward mellém lépett és a kanapé felé húzott óvatosan.
- Bella, szeretném bemutatni egy régi barátomat, Olivert. A felesége Sara: az idősebbik fiú, Mark: a fiatalabbik pedig Michael.
- Jó napot! - üdvözöltem őket illedelmesen.
- Ő nem...? - kérdezte Michael.
- De igen. A családunk legújabb tagja és egyben Edward barátnője. -felelte Carlisle le se tagadva, hogy ember volnék. Hangjában, mintha büszkeség csengett volna.
Közben leültem és szerelmem kezét szorongattam. Ő nyugtatólak rám nézett. Hálásan mosolyogtam vissza rá. Az idősebb srác Mark, elég sokszor emelte rám a tekintetét és akár több ideig is figyelt.
- Gyertek, körbe vezetünk titeket a birtokon. Sara téged a lányok a házban körbe vezetnek, mi pedig a fiúknak mutatjuk meg a birtok többi részét. Bella, te maradj csak nyugodtan.
- Rendben. - válaszoltam.
Edwarddal egy gyors csókot váltottunk és lassan elcsendesült a szoba. Visszasétáltam a konyhába, vizet öntöttem magamnak. Ivás közben kinéztem az ablakon és megláttam a fiúkat. Carlisle ment elől és körbe-körbe mutogatott. Kiszúrtam, hogy eggyel kevesebben vannak, mint ahogy elindultak. Az idősebbik fiú, Mark hiányzott. Mindegy. Nem foglalkoztam vele. Szedtem egy újabb adag pudingot magamnak, és azt kezdtem el majszolgatni. Megfordultam és megláttam az ajtóban álló Markot.
- Hello. - köszöntem.
Ő csak biccentett felém. Belenéztem azokba a sötét szempárba. Álltam a tekintetét. Éreztem, hogy kezd fájni a fejem. A fájdalom egyre jobban erősödött. A fejemhez kaptam és levertem a poharat, ami nagy csörömpöléssel összetört. Összeroskadtam a földön és nyöszörögtem. Felnéztem a srácra, akinek csúfos mosoly ült ki az arcára.
Carlislék is meghallották a csörömpölést.
- Hol van Mark? - kérdezte Emmett.
Mindenki körbenézett. Edward arcára ijedtség ült ki. Lassan a többiek is megérezték Bella vérének az illatát. Szempillantás alatt a konyhában termettek.
- Mark! Mit csinálsz? Azonnal hagyd abba! - dörrent rá az apja.
A fiú levette rólam a tekintetét és dühösen nézett Oliverre. Szerelmem hozzám futott, felsegített és felültetett a pultra.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva, és az arcomat simogatta.
A bal karom vérzett és szaporábban vettem a levegőt. A lányok is most toppantak be a konyhába. Alice rohant oda hozzám.
- Mi történt? - kérdezte feldúltan.
- Ne haragudj Carlisle. A fiam azzal a képességgel rendelkezik, hogy erős agyhullámokat tud küldeni mások felé, ezzel fejfájást, majd ájulást tud okozni. Mi ütött beléd, Mark?
Ellenségesen nézett az apjára, majd a jelenlévőkre.
- Pár napja találkoztam egy nővel, aki nagy jutalmat ajánlott, ha ezt a lányt, azzal rám mutatott- elviszem neki élve.
Edward keze ökölbe szorult.
- Hogy merészelted? - szólalt meg Sara.
- Nem mindegy? Victoria nagy jutalmat ajánlott, ezért a lányért. Nézzétek meg, ez csak egy ember. Nem ér semmit.
Edward felmorgott a hallottakon. Carlisle nagyot mondóan ránézett. Szerelmem visszahúzódott hozzám.
- Bocsáss meg Carlisle a történtekért. Mi most elmegyünk. Csak tisztelni tudlak titeket azért, hogy így viselkedtek az emberekkel. Bella, szeretnék a fiam nevében is bocsánatot kérni.
Pillanatok alatt távoztak a házból. Carlisle ellátta a sebemet, míg a lányok feltakarították a szilánkokat. Amint kész lettem, Edward óvatosan a karjába vett és felvitt a szobába. Maga mögött becsukta az ajtót és finoman letett az ágyra. Arcomon az ijedtség és a félelem jelei látszódtak. Csendben ültünk egy ideig szembe egymással. Hirtelen megöleltem szerelmemet és zokogásba törtem ki.
- Mikor lesz már ennek vége? - sírtam bele a pólójába.
- Csss! Bella, ne sírj! - még közelebb húzott magához. - Minden rendben lesz.
Sokáig ültünk így, a könnyek az arcomon folytak végig egymás után. Nem tudom meddig sírtam Edward vállán, mert egy idő után elnyomott az álom. Teljesen kimerültem a történtek után.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
