A hazaérkezés után volt egy teljes napom arra, hogy megvegyem a maradék ajándékokat a többiek számára. Charlienak, Reneének, Philnek és Esmének már megvásároltam. Már csak a többi Cullen volt hátra. Így hát még szenteste előtt egy nappal korán felkeltem és Esmével elmentünk vásárolni a környező városokba. A boltokat hála még nem fosztották ki. Megálltunk a Mercédesszel az egyik bolt előtt. Az időjárás nem volt valami kecsegtető. Erős, hideg szél fújt és sötét felhők kószáltak az égen. Szó szerint sóvárogtam a napsütés után. Az előrejelzést hallva egy ideig nem is fog sütni, helyette havazást ígértek az ünnepekre. A kirakatban megláttam egy kis tárgyat. Szóltam Esmének, akinek is tetszett az ajándék. Besétáltunk a meleg üzletbe és körbe néztünk. Gyönyörű szép tárgyakat árult az eladó. Majd egy óráig tartózkodtunk bent, megvitatva, hogy kinek mi lenne a legszebb meglepetés karácsonyra. Amint fizettünk, távoztunk és bepakoltunk a kocsiba. Gyalog indultunk tovább az utcán, újabb boltok után keresgélve. Egy könyves bolt előtt álltunk meg. Esme egy könyvre mutatott. Ránéztem, és azonnal tudtam, hogy ez lesz a megfelelő ajándék Carlisle számára. Bementünk a boltba. Körül néztünk. Közös megegyezés után két könyvvel a kezünkben távoztunk. Már csak két ajándék maradt hátra. Emmetté és Edwardé. Visszaültünk a kocsiba és elindultunk az utcán a megfelelő bolt után kutatva.
- Esme! Állj meg itt légy szíves! - mondtam.
Pótanyám lehúzódott az út szélére. Kipattantam a kocsiból és megálltam egy kirakat előtt. Szemügyre vettem a tárgyat, majd besiettem az üzletbe. Negyed óra múlva fülig érő mosollyal távoztam. Visszaszálltam a Mercédeszbe.
- Sikerült? - kérdezte Esme.
- Igen. Szerintem indulhatunk haza, persze, ha te is megvettél mindenkinek mindent.
- Oh, már egy hónapja. Előre gondoskodtam mindenről - mondta és indított.
Az autóban kellemes idő volt. Tíz perc utazás után szálltunk ki a járműből. Kivettem a szatyrokat a kocsiból és elindultunk Esmével a Cullen ház felé. Beléptünk, ahol Rosalie és Emmett készülődtek elhagyni a házat.
- Sziasztok! Sikerült megvennetek mindent? - köszönt Rosalie kedvesen.
- Igen. Már csak egy van hátra - kacsintottam rám.
- Remek. Mi most elmegyünk. Majd jövünk.
- Rendben. Köszi Rose - mosolyogtam rá.
- Mit köszönsz? - tűnt fel Emmett is.
- Semmit. Induljunk! - szólt barátnőm.
Pillanatokon belül eltűntek a szemünk elől. Felsétáltam Edward szobájába és leraktam a szatyrokat. Levettem a pulcsimat. Jól befűtöttek, míg nem voltam itthon. Kinyitottam a szekrényt és elkezdtem bepakolni a csomagolatlan ajándékokat. Becsuktam a szekrényt és megfordultam. Megláttam Edwardot az ajtónak támaszkodva. Arcán mosoly bujkált. Rámosolyogtam. Mire megmozdultam volna ő már ott volt előttem és átölelt.
- Hiányoztál.
- Csak néhány órára mentem el - nevettem fel harsányan.
- Tudom, de nekem egy örökké valóságnak tűnt.
- De látod, itt vagyok újra.
- Igen, érzem - suttogta a fülembe és finoman megpuszilta a nyakamat.
- Hmm...türelem..még hátra van Emmett ajándéka - feleltem piszkos mosollyal.
- Nem várhat? - búgta újból szerelmem, kezei már a gerincemen játszadozott.
- Sajna nem. Holnap karácsony - válaszoltam és kibújtam az öleléséből. - Talán majd valamikor máskor. De most menjünk, mielőtt még hazajönnének Rosék - azzal elindultam az ajtó felé.
Edward kézen fogott és együtt indultunk el Alicék közös szobája felé. Kopogtattunk.
- Szabad! - kiáltott ki Jasper.
- Sziasztok! - köszöntem belépve. - Nah csinálhatjuk?
- Persze.
Szerelmemmel helyet foglaltunk barátaink mellett és neki álltunk a munkának. Hosszas munkálkodás, zene hallhatás és vitatkozás után elkészültünk. Pont jókor, mert Emmették abban a pillanatban estek be, mikor CD-re írtuk a számokat. Barátnőmmel összecsaptuk a kezünket a levegőben.
- Hé, gyerekek mi ez a nagy öröm? Lemaradtam valamiről? - lépett be a szobába Emmett, nyomában Rosalieval.
A CD-t a hátam mögé dugtam, majd óvatosan Edward kezébe csúsztattam. Persze a fivére ebből nem vett észre semmit.
-Dehogy! Ezt miből veszed? Majd pont a legnagyobb mókamestert fogjuk kihagyni a poénból? - kérdeztem fülig érő mosollyal.
- Látod ez igaz! - nevetett fel harsányan.
- Mi most megyünk. Még egy csomó ajándékot kell becsomagolni - szóltam és már kint is voltam a szobából, szerelmemmel az oldalamon.
Besétáltam a szobába és kinyitottam a szekrényt. Elővettem az összes ajándékot és csomogolópapírt is. Edward bekapcsolt egy lassú, dallamos zenét és csatlakozott hozzám. Szemügyre vette az összes vásárolt ajándékot, majd segített becsomagolni. Másfél óra múlva mosolyogva pakoltam vissza az ajándékokat. Kora este jöttünk el a Cullen házból szerelmemmel. Elbúcsúztunk, bár tudtam, hogy nemsokára újból látom. Bementem és meglepődve láttam, hogy Charlie nem TV-zik. Felmentem az emeletre. Benéztem apám szobájába és megláttam, ahogy Katyvel békésen alszanak. Elmosolyodtam és halkan a szobámba mentem. Mint, ahogy sejtettem Edward már ott várt rám egy képet nézegetve rólunk. Mosolyra húztam a számat és a nyakába ugrottam. Halkan felnevetett és megcsókolt. Néhány pillanaton belül az ágyon kötöttünk ki és egy fantasztikus estét töltöttünk el. Másnap korán felkeltem és lefürödtem. Szépen kiöltöztem. Lent már Charlie és Katy a fát díszítették nevetgélve. Csatlakoztam hozzájuk. A háttérben kellemes karácsonyi zene ment hallatszódott. A konyhából sültpulyka illata érződött. Dél körül jött értem Edward, arcán a kedvenc mosolyával. Gyors búcsút vettem Katyéktől és siettem is a kocsihoz. Szerelmem a kelleténél gyorsabban hajtott, mint általában. Arcáról izgatottságot és vidámságot olvastam le. A Cullen házhoz érve nem láttam semmi furcsát. Bent már más fogadott. Mindenki sürgölődött, forgolódott. A nappaliban egy nagy fa állt díszítetlenül. A helységben dobozok hevertek bennük a díszekkel. Alice lépett mellém és az egyik doboz felé húzott. Neki álltunk közösen díszíteni. Emmett néha-néha ellőtt egy-egy poént, amit hangos nevetés követett. A fa magas volt, a díszek pedig alig fogytak. Másfél óra múlva feltettem az utolsó díszt, a csillagot a fa tetejére és kész lettünk. Mindannyian eltűntünk a szobából, majd néhány percen belül, egyesével sétáltunk le a lépcsőn a kezünkben az ajándékokkal. Lepakoltuk őket a fa alá, de az ajándékozás egy nappal később lesz. Ma Charlieval és Katyvel bontogatok, holnap pedig az új családom körében. Ezért nem is maradtam sokáig. Edward hazafuvarozott. Otthon Charliék boldogan vártak. Mindketten megöleltek és boldog karácsonyt kívántak. Odaadtuk egymásnak az ajándékokat. Charlie nagyon örült a baseball jegyeknek. Kiválóan választottam a számára. Katy lélegzete is elállt, mikor meglátta a karkötőt.
- Úristen Bella! Ez gyönyörű szép. Köszönöm - szólalt meg és átölelt.
Én Charlietól könyvet, Katytől pedig egy fülbevalót kaptam. Ajándékozás után leültünk vacsorázni. Katy istenire főzte a pulykát. Finom és gusztusos volt, az illata pedig mennyei. Sokáig ültünk az asztalnál beszélgetve. Nagy ásítások közepette vonultam el fürdeni, majd aludni. Hosszú volt a mai nap. Karácsony első napján mosollyal az arcomon ébredtem. Azonnal a fürdőbe rohantam tisztálkodni. Visszaérve a szobámba, csípő farmernadrágot és kék színű garbót vettem fel. Lerohantam. Lent Katy pirítóst készítet.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Neked is. Éhes vagy? Készítsek neked is?
- Igen, köszönöm.
Leültem és csendben várakoztam. A reggelit elfogyasztva, egy puszit nyomtam az arcára és már kint is voltam a szabadban. A lélegzetem is elállt. Körülöttem minden fehér volt. Az éjszaka folyamán majdnem félméteres hó esett. A táj gyönyörű szép volt. Visszaszaladtam a házba kesztyűért és sálért. Mire újból kiléptem a szabadba, már ott várt az ezüst Volvo. A házhoz vezető kis járda már le volt takarítva. Óvatosan elindultam a kocsihoz. Sikeresen oda is értem és beültem.
- Szia - köszöntem vidáman.
- Szia Bella - mosolygott rám.
A motor felpörgött és már úton is voltunk. Pillanatok alatt náluk voltunk. Kiszálltam és elindultam a lépcső felé. Ropogott a friss hó a talpam alatt. Hirtelen valami hátba talált. Megfordultam és megláttam Emmettet és Edwardot, amint újabb hógolyót gyúrnak.
- Héé, ez így nem ér! - nevettem fel sikítva.
- Nem ám, fiúk - csatlakozott mellém Alice, kezében egy hógolyóval. Arcára gúnyos mosoly ült ki.
Aztán a háta mögül kilépett még Rosalie és Esme. A fiúk szája egy pillanatra legörbült, majd újból a fülükig ért. Ugyanis Jasper és Carlisle is csatlakozott az ellenfélhez. Lehajoltam és én is gyúrtam magamnak egy golyót. Mindenki a megfelelő pillanatra várt. Végül Alice dobta el az első golyót, ami Edwardot találta el. Ezzel kitört a harc. Csak úgy repdestek a fehér gömbök. Mindenkire jutott bőven. A fiúk csak úgy záporozták a támadásokat. Alig tudtam kikerülni néhányat, így is a fele eltalált. Hirtelen abba maradt a fiúk felől a hógolyó zápor. Mi, lányok mindannyian a fiúk felé néztünk, akik eltűntek egy hóbarikád mögött. Kérdőn néztünk egymásra. Váratlanul ugrottak ki a Cullen fiúk a menedékhelyükről, ki-ki a saját párjára vetette magát. Ott feküdtünk csajszik a puha hóban, a fiúk pedig lefogtak minket gúnyos mosollyal az arcukon.
- Úgy látom fiúk, hogy ezt a csatát most mi nyertük - hangzott el az ítélet Carlisletól.
A fiúk nagyot pacsiztak a levegőben harsány nevetés kíséretében. Leszálltak rólunk. Edward a kezét nyújtotta felém, ami szíves örömest elfogadtam. Alice és Rosalie is kihasználta a feléjük nyújtott karokat. A két testvér egyszerre cselekedett. Először Jaspert fürdették meg a hóban, aztán Emmett következet. Végül a két Cullen lány rátámadt Edwardra, akit váratlanul ért a támadás, így ő is a puha hóban kötött ki arccal. A lányok leverték a kezükről a havat, átöleltek és a ház felé kezdtek húzni.
- Gyere Bella. Hagyjuk őket még kint fürdőzni. Számodra pedig keresek száraz ruhát, mert mint látom ez átázott - nézett végig rajtam Alice.
- Rendben - vacogtam.
Közben a fiúk is feltápászkodtak és követtek minket, nagyokat nevetve.
Átöltöztem és megszárítottam a hajamat. Lesétáltam a nappaliba, ahonnan már csak én hiányoztam. Mindenki ünnepélyesen kiöltözött. A háttérben a Last Christmas című szám ment halkan. Edward mellé léptem és megfogtam a kezét. Carlisle és Esme a kandalló előtt álltak mindannyiunkat nézve. Szemük boldogságot és szeretet sugárzott, arcukon hervaszthatatlan mosoly ült.
- Kedves gyermekeim szeretnék mindannyiótoknak boldog, békés karácsonyt kívánni - felelte és egyesével megölelte lányait és kezet rázott fiaival.
- Carlisle, kezdhetem elsőnek én az ajándékozást? - léptem előre.
- Persze.
- Köszönöm.
A fához sétáltam és egyesével a kezembe vettem a kisebb-nagyobb ajándékokat. Először Carlislenak adtam oda, majd Esmének és így tovább a többieknek. Utoljára maradt Edward. Mélyen a szemébe néztem, átadtam az ajándékot és egy csókkal pecsételtem meg. Végül helyet foglaltam a kanapén és csendben figyeltem, ahogy az új családom boldogan és nevetve bontogatja a saját ajándékát. Először Esme bontotta ki. A lélegzete is elállt.
- Ez gyönyörű szép. Oh, Bella köszönöm - felelte és szorosan átölelt.
Pótanyám egy festményt kapott, amin mi, mint saját gyerekei állunk. Elől álltam én Edwarddal, mellettem Alice és Jasper, szerelmem oldalán pedig Rosalie és Emmett állt. Tudtam jól, hogy ez lesz számára a megfelelő ajándék. Alice visított fel hirtelen. Ő egy porcelán angyalt kapott, ami nagyon hasonlított rá. Aztán Rosalie szája maradt tátva, mikor meglátta a faborítású zenélő ékszerdobozt
Köszönöm - suttogta meghatódva.
Emmetre néztem, aki először furcsán nézett a CD-re. Rám nézett én pedig segítség képpen a CD lejátszó felé sandítottam. Vette a célzást, mire azonnal a szerkezet előtt termet és berakta a CD-t. Felcsendült az egyik szám, amit együtt állítottunk össze. Felragyogott a szeme.
- Köszi Bella! - szólalt meg.
- Használd egészséggel - válaszoltam neki nevetve.
Visszafordultam a többiekhez. Már csak a hárman voltak hátra. Jasper egy könyvet kapott ami háborús időkről szólt. Carlisle is egy könyvet tartott a kezében, ami pedig az új gyógymódokról szólt.
- Na és te Edward, mit kaptál Bellától? - kérdezte Rose.
Mielőtt válaszolhatott volna, a szavába vágtam.
- Felrakhatom? - kérdeztem.
Felnézett rám és szeméből csak úgy sugárzott a meghatódottság.
- Igen.
Odasétáltam hozzá, kivettem a dobozt a kezéből és kinyitottam. Mindenki körbe vett minket és feszült figyelemmel figyeltek. Kiemeltem a dobozból egy nyakláncot, amin egy bárány medál lógott. Mindenki ámulva nézte a kis tárgyat. Felhelyeztem Edward nyakába a nyakláncot. Szerelmem felállt a helyéről és szembe fordult velem.
- Köszönöm - suttogta és átölelt.
- Kérek egy mosolyt - szólalt meg Alice.
Mindketten boldogan néztünk bele a fényképezőgépbe. Elkattant a gép, s mi elmosolyodtunk.
- Most pedig egy közös képet szeretnék, ahol együtt állunk a fa előtt - szólalt meg újból barátnőm.
Mindannyian odaálltunk a fa elé, egymást ölelve. Alice beállította a gépet, majd odarohant hozzánk.
- Mosolyogj! - kiáltott.
Elmosolyodtam és villant egyet a gép. Nevetve folytattuk az ajándékozást és bontogatást. Este Edward segítségével sikerült felvinnem a sok ajándékomat. Volt köztük desszert, ékszerek, könyvek, ruhák és sok más dolog. Vettem egy forró fürdőt és csatlakoztam Edwardhoz az ágyban. Reneének egy nyakláncot, Philnek pedig egy üveg jó minőségi bort vettem ajándékba. Nekik már a nászút előtt feladtam, hogy időbe odaérjen.
Hamar eljött az évnek az utolsó napja. Alice egy szilveszteri bulit rendezett, ahová meghívta Charliet, Katyt, a suliból pedig Angelát, Bent, Jessicát és Miket. Iskolatársaim tátott szájjal léptek be a Cullen házba. Láttam Jessen, hogy mindent végig mér. Ujjongva jött oda hozzám és ölelt meg. A zene hangos volt, de mellette így is lehetett beszélgetni. A felnőttek elvonultak egy csendesebb sarokba beszélgetni. Mi fiatalok a táncparketten táncoltunk és énekeltünk. Sokan kiszúrták a jegygyűrűt az ujjamon. Lecsodálkoztak, majd sok boldogságot kívántak. A zene egyik pillanatról a másikra elcsendesült.
- Figyelem emberek, már csak egy perc van hátra! - kiáltott Alice.
Mindenki a kezébe fogott egy pohár pezsgőt.
- Tíz...kilenc...nyolc - kezdte a számolást barátnőm, majd mindenki hangosan csatlakozott hozzá.
- Öt...négy...három...kettő....egy....boldog új évet! - kiáltott mindenki egyszerre boldogan.
Poharak koccantak egyszerre.
- Boldog új évet Bella! - mondta Edward mikor felé fordultam.
Megcsókolt s közben szorosan magához húzott. Megittuk a pezsgőt. A mulatság hajnalig tartott.
Fáradtan, de egyben boldogan másztam fel az emeletre.
Egy új év kezdődött és nemsokára egy új élet fog kezdődni a számomra is.
Ezzel a gondolattal csuktam le a szememet és szenderültem mély álomba.
2010. június 9., szerda
2010. június 1., kedd
9.fejezet: A nászút
Másnap, december tizenhatodikán kóválygó fejjel ébredtem. Tegnap egy kicsit több pezsgőt ittam a kelleténél. Felültem. Megláttam a sok ajándékot, amit tegnap kaptunk. Sustorgásra lettem figyelmes az ajtó felől.
- ... holnap indulni kéne... hogy időben visszaérjünk - kaptam el egy szöveg foszlányt Edwardtól.
Már megint mire készülnek? Még jobban elkezdtem hegyezni a fülemet.
- Ezt vele is meg kell beszélned, és persze Charlie-val is - szólt Alice.
- Rendben.
Kattant a zár, én elkaptam a fejemet az ajtóról és kinéztem az ablakon.
- Látom felébredtél - mondta szerelmem és bebújt mellém. - Mit szólnál, ha elutaznánk egy időre.[J6] Csak mi ketten - búgta a fülembe.
- Jól hangzik. Hívhatnánk akár nászútnak is, nem? - ragyogott fel a szemem.
- Ahogy akarod. Szóval?
- Nekem tetszik. De várj, mikor indulnánk és jönnénk vissza? Ne felejtsd el, hogy napokon belül itt a karácsony.
- Tudom kicsim. Nem felejtettem el. Ezért arra gondoltam, hogy holnap indulnánk és egy hét múlva jönnénk vissza hajnalban, hogy legyen időnk másra is.
- Ez fantasztikus. S mit szól ehhez Charlie?
- Nem tudom. Még el kell, hogy kérjelek.
- S mi tart vissza? - kérdeztem viccesen.
- Te - suttogta és elkezdte csókolgatni a nyakamat.
Mélyen beszívta az illatomat. Apró csókokkal halmozott el a nyakamtól a számig. Szembe fordultam vele és szájon csókoltam. Kezemet a hajába túrtam. Be akartam nyúlni a pólója alá, de mire megtehettem volna, már a padlón guggolt, szaporán véve a levegőt. Szemei feketék voltak. A szám elé kaptam a kezem és elfordítottam a tekintetem róla. Éreztem, hogy Edward beül mögém, és finoman magához húz.
- Ne haragudj - suttogtam.
- Semmi baj. De most megyek és elkérlek.
- Felöltözök és mehetünk is.
- Á-á. Nem, nem. Te maradsz. Szeretném, ha meglepetés lenne a számodra a hely, ahová megyünk. Szóval, te szépen itt maradsz a birtokon a többiekkel együtt. Rendben?
- Persze.
- Addig is légy jó kislány - mondta és homlokon csókolt.
Pillanatok alatt eltűnt a szemem elől, majd meghallottam a felpörgő motor hangját. Felöltöztem, megigazítottam az ágyat és lesétáltam reggelizni.
- Jó reggelt - köszöntem a többieknek, akik a nappaliban ültek.
- Neked is - köszönt vissza mindenki.
Bementem a konyhába, ahová már oda volt készítve friss narancslé és pirítós. Elfogyasztottam majd csatlakoztam a társasághoz a nappaliban. Leültem, a lábamat magam mellé tettem, mert kicsit sajgott a sok tánctól. Nem sokáig ültem lent, mert nem nagyon tudtam hozzá szólni a témához. Felmentem, beraktam az Edwardtól kapott CD-t, amin az ő szerzeményei voltak. Leültem a földre és elkezdtem kicsomagolni az ajándékokat. Renée-től és Phil-től fotóalbumot és egy fényképkeretet; Charlie-tól és Katy-től egy vastag természeti könyvet; Alicetól és Jaspertől egy fényképezőgépet; Emmettől és Rosalietól egy videokamerát; Esmétől és Carlislétől egy több ezer dolláros lakberendezési utalványt és Tanyáéktól pedig egy nagy tájképet kaptunk. Mindegyik méreg drága volt. Felálltam, a nyitót ablakhoz sétáltam és leültem. Lógattam a lábamat és a madarak csicsergését hallgattam. Halottam, ahogy egy autó lefékez, majd ajtócsapkodást. Ránéztem a gyűrűre. Gyönyörű szép volt. Megcsillant, a felhők közül kibújó napfényben.
Sustorgást és mocorgást hallottam magam mögül.
- Üdv, újra itt! - szóltam hangosan hátra se fordulva.
- Készen állsz egy hetes kikapcsolódásra?
- Igen - feleltem és Edwardnak dőltem.
- Akkor jó. Mindent pakoljál be, de főleg nyáriasabb ruhákat.
- Mert? - kérdeztem.
- Nem síelni viszlek. Épp az ellenkezője.
- De Edward...
- Css. Ne kérdezz semmit. Majd megtudod és kérlek, bízz bennem. Alice majd segít a pakolásban. Holnap dél körül indul a gépünk Seattleből - mondta és óvatosan felhúzott.
Az arcomat simogatta. Szeméből boldogság és szerelem sugárzott. Éreztem, ahogy lassan kezd eluralkodni rajtam az izgalom és a kíváncsiság.
- Elhoztam egy-két ruhádat.
- Kösz.
- Bella, kész az ebéd! - szólt fel Esme.
- Menj, ebédelj! Majd később még beszélünk - mondta és megcsókolt.
Elindultam lefelé a konyhába. Ebéd után, jól lakottan álltam neki a pakolásnak. Alice is csatlakozott hozzám egy idő után és együtt tevékenykedtünk.
- Alice hova megyünk?
- Sajnálom Bella, de nem mondhatom el. Edward megölne.
Feladtam. Senki nem fogja elmondani, hogy hova is megyünk. Sajnos várnom kell holnapig.
- Ne félj. Nagyon szép helyre mentek. Nekem tetszett.
- Te már jártál ott?
- Persze.
Beszélgetés közben végeztünk és egy nagy bőrönd állt ott a szobában.
Este hosszas fürdőzés után, aludtam el barátnőm ölébe hajtva a fejemet, mert Edward elment vadászni.
Másnap fél kilenckor ébresztett fel Esme.
- Jó reggelt - köszönt.
- Neked is.
- Siess, mert Edward úgy tervezi, hogy fél óra múlva indulni akar a repülőtérre. Készítettem szendvicseket az útra, bár gondolom lesz a gépen is.
- Köszönök szépen mindent.
- Nincs mit - puszilt arcon.
Elmosolyodtam és összeszedtem magamat az utazásra. Lent az ajtóban Edward várt rám. Elköszöntünk mindenkitől és ők pedig kellemes kikapcsolódást kívántak.
Szerelmem gyors hajtási tempójával fél órán belül kint voltunk a repülőtéren. Megvettük a jegyeket és még körül néztünk a boltokban. Negyed tizenegykor szólították a gépünket. Elindultunk a kapu felé. Nem sokkal később már a repülőn a repülőn ültünk a felszállásra várva. Tíz perccel később megmozdult a jármű és elindultunk.
- Szicíliába megyünk? - kérdeztem.
- Nem egészen. Majd meglátod. Légy türelemmel.
Több órás utazás után, este érkeztünk meg a szigetre. Egy pasi várt mát ránk.
- Mr. és Mrs. Cullen?
- Igen.
- Kérem, kövessenek.
Kérdőn néztem szerelmemre, aki bátorítólag rám mosolygott és követtük együtt a férfit. Kivezetett a nagy repülőgép hangár mellé, ahol már ott várakozott egy másik repülő.
- A gépük. Jó utazást kívánok.
- Köszönjük - mondta Edward.
Felszállt majd engem is felsegített.
- Ezzel megyünk tovább? S ki fog vezetni?
- Én. Ülj le - felelte csibészes mosollyal az arcán.
Hitetlenkedve néztem rá. Leültem és becsatolta a biztonsági övemet. Leült ő is, beindította a motort és a szerkezet megmozdult. Beütötte a koordinátákat és már a levegőben is voltunk. A hold fényében megcsillant a tenger vize. Fél óra utazás után éreztem, hogy ereszkedünk lefelé. Lent láttam kivilágított leszálló pályát. Szerelmem óvatosan letette, majd megállt. Kiszálltunk. Sötétség vett körül.
- Maradj itt. Mindjárt jövök - azzal szempillantás alatt eltűnt.
A part széléhez sétáltam. Levettem a cipőmet, a zoknimat és besétáltam a vízbe. Az estéhez képest langyos volt. Az égen csillagok ragyogtak. Hirtelen két hideg kar át fogta a derekamat. Edward felkapott a karjaiba. Az éj kiemelte elbűvölő szeme színét.
- Gyere. Menjünk be - azzal elindult a kivilágított ház felé.
Gyönyörű szép nagy villa volt. Szerelmem átvitt a küszöbön és letett az előszobában. Mindenhol modern felszerelések helyezkedtek el. Ízlésesen volt berendezve minden.
- Mrs. Cullen, üdvözlöm Linosa szigetén. Érezze magát otthon. Kellemes pihenést kívánok.
- Jaj, Edward ez gyönyörű szép.
- Gondoltam, hogy tetszeni fog, és itt nem fog senki sem zavarni. Több ezer kilométerre vagyunk Szicília partjaitól. Csak mi ketten vagyunk - húzott magához. - Szeretlek.
- Én is - válaszoltam boldogan és megcsókoltam.
- Gyere, készítek neked valami ennivalót.
Elképedtem mikor megláttam a hűtőt, ami csak úgy roskadozott a sok kajától.
Vacsorán éreztem, hogy kezdek álmosodni. Most jött ki rajtam a több órás utazás fáradalmai. Szerelmem felvezetett a felső szintre. Beléptünk egy hatalmas szobába, ahol egy nagy franciaágy állt, néhány kényelmes bútordarabbal és elektronikus dolgokkal volt felszerelve. Innen nyílt egy nagy fürdőszoba, egy zuhanyzóval és egy sarokkáddal. Egyszerűen elképesztő volt ez a sziget. Álmosan lefürödtem és bebújtam az ágyba. Magamra húztam a selyem lepedőt és már aludtam is. Teljesen kifárasztott az utazás. Másnap tíz körül keltem fel. Egy cetli várt rám:
"- Jó reggelt! Vegyél fel fürdőruhát, és lent találkozunk."
Kimásztam az ágyból és a bőröndömhöz sétáltam. Kinyitottam és elkezdtem előkotorászni a vajszínű fürdőruhámat, amit még Phoneixben vettem másfél évvel ezelőtt. Felvettem, mellé felkaptam egy törülközőt és a napszemüvegemet. Kiléptem a szabadba. A hőmérséklet 30-35 C fok körül járt. Meleg, langyos szellő fújt, magával hozva a tenger sós illatát. A homok meleg volt a talpam alatt. Megláttam egy törülközőt lent a part végében, bár a gazdáját sehol nem találtam. Leterítettem a sajátomat a másik mellé és elindultam a víz felé. Meglepetésemre a víz már langyos volt. Hirtelen hátulról valaki lefröcskölt, mire megfordultam és egy újabb adag vizet kaptam az arcomba. Edward a hasát fogta a nevetéstől. Bőre csak úgy ragyogott a napfényben. Bezzeg ő száraz volt. Futva elindultam felé a vízben és közben elkezdtem locsolni a vizet rá. Hideg zuhanyként érte a támadásom. Pajkos mosolyra húzta a száját és ő is támadásba lendült. Harsányan nevettünk, miközben már csurom vizesek voltunk. A hajam a testemhez tapadt. Végül megadtam magamat és leültem a vízben, és szerelmemre pillantotta, aki velem szemben foglalt helyet. Szeme vidámságot, bohóckodást és játékosságot tükrözött, mintha egy gyerek ülne velem szemben. Hirtelen támadt ötlettől vezérelve elkezdtem beljebb úszni. Már kiskoromban megtanítottak úszni. Lebuktam a víz alá és egy ideig így úsztam. Végül feljöttem a felszínre és kisétáltam a partra.
- Csodálatosan nézel ki - felelte Edward elkattintva a fényképezőgépet.
Kiöltöttem rá a nyelvemet, mire újból elkattant a gép. Nagyot nevetett, mikor meglátta a képet. Hirtelen kikaptam a kezéből, és róla kezdtem el képeket készíteni. Erre ő mindenféle pózba helyezkedett el. A kedvencem az volt, mikor pont felém nyújtotta a kezét. Letettem a szerkezetet és a karjaiba vetettem magamat, mire ő a levegőben körbe forgatott. Harsányan nevettünk. Hideg bőre lehűsítette az én forró testemet. Leültünk a törülközőre. Éreztem, hogy Edward napozó krémet ken a hátamra, hogy le ne égjek. Ellazított a masszázs, de egyben elkezdett forrni a vérem tőle. Lefejtettem kezeit rólam, szembe fordultam vele és közelebb másztam hozzá. Megcsókoltam és lassan eldőltünk a homokban. Éreztem, szerelmem egyre jobban kíván. Hirtelen felkapott, de el nem engedte volna a számat se. Szempillantás alatt a nagy hálószobában voltunk. Edward finoman lefektetett az ágyra. Egy pillanatra elváltunk és a szemembe nézett. Bólintottam. Elmosolyodott, de a szemében egy kis félelmet véltem volna felfedezni. Újból egymás száját kóstolgattuk. Megszabadultunk attól a kevés ruhától is és megtörtént azt, amire már oly régóta vártunk mindketten...
Másnap boldogan nyitottam ki a szememet. Egyedül voltam a szobában. A hajam, mint a szénaboglya úgy állt. Magam köré csavartam a selyem takarót és elindultam lefelé. Edwardot a konyhában találtam meg. Reggelit készítette a számomra.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Neked is - nézett fel rám, de megakadt rajtam a tekintete.
- Mi finomat készítesz? - léptem hozzá közelebb és egy csókot nyomtam a nyakára.
Szerelmem letette a kést, majd felkapott engem és felültetett a pultra. Pajkosan felmorgott, szeméből az irántam érzett szerelem és vágy jelei látszódtak. Lehúzta rólam a selymet és újra egymásnak estünk. Egyszerűen nem bírtunk magunkkal.
Késő délután ébredtem fel korgó hassal, lent a nappaliban. Edward ölébe hajtva a fejemet aludtam. Rám mosolygott, mikor a szemébe néztem. Vacsorára finom salátát készített öntettel. Este kint ülve a homokban beszélgettünk.
- Nagyon boldog vagyok melletted. Örülök, hogy megismertelek azon a napon.
- Én is hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott minket - mondtam és még jobban hozzá bújtam.
- Bella holnap el kell mennem egy kis időre. Sietek vissza, amint tudok. Itt nem eshet semmi bajod. Majd elfoglalod valamivel magadat. Rendben?
- Persze. Jó vadászatott kívánok előre is.
Elmosolyodott és egy puszit nyomott az arcomra. Késő este aludtam el.
Szerdán, másnap reggel nagyot nyújtózkodva ébredtem fel. Elkezdett rezegni a telefon az asztalon. Odasétáltam és felvettem.
- Haló?
- Szia Bella!
- Alice!
- Nah, hogy telik a nyaralás?
- Fantasztikusan.
- Mesélj csak! Milyen volt a tegnapi nap?
- Alice... - elvörösödtem. Biztos mindent látott. - Semmi különös. Elvoltunk.
- Azt valahogy sejtettem - kuncogott fel.
- Szia Bella! - köszöntek a többiek is.
- Sziasztok!
- Hogy érzed magadat? - kérdezte Esme.
- Nagyon jól. Elképesztő és csodálatos ez a hely.
- Akkor jól döntöttünk - nevetett fel barátnőm. - Nem is zavarunk tovább. Hamarosan találkozunk. Szia!
- Sziasztok! - köszöntem el a Cullen családtól.
Telefonálás után vettem egy forró zuhanyt és felvettem egy nyári ruhát. Lent tojásrántottát készítettem magamnak és leültem TV-t nézni. Mindegyik csatornán olaszul beszéltek nem értettem semmit. Inkább kikapcsoltam. Elmosogattam és rendet tettem a magam után. Akkor hallottam meg a hangot. Elindultam az ajtó felé. Kiléptem és viharos szél csapot az arcomba. Az égen sötét felhők gyülekeztek. Nem messze tőlem villámlott egyet. A hideg futott át rajtam. Megborzongtam. Befutottam a házba. Elindultam reszketve a házban. Becsuktam egyesével az ablakokat és elhúztam a függönyöket is. Kint szakadt már az eső. A vihar egyre jobban erősödött, mint a bennem eluralkodó félelem.
Kiskoromban egyszer anyám otthon egyedül hagyott. Pont akkor támadt vihar. Nagyon megijedtem, sokkot kaptam. Azóta félek, ha vihar van és persze, ha egyedül vagyok.
Hirtelen hangokra lettem figyelmes. Hörgő és csapkodó hangok voltak. Bementem a nappaliba. A dörgés és a furcsa zajok egyre hangosabbak voltak. Valami megérintette a vállamat. Felsikítottam és megfordultam, aminek az lett a következménye, hogy elestem a saját lábamban.
- Bella. Én vagyok csak - mondta Edward és felsegített.
Magához ölelt. Vizes és sáros volt.
- Nyugalom. Nincs semmi baj. Itt vagyok. Mi történt?
- A vihar- rebegtem.
Az egész testem remegett. Féltem. Szerelmem elkezdte dúdolni az altató dalomat és közben az arcomat simogatta.
- Nincs semmi baj. Nemsokára vége van.
Kezdtem megnyugodni a biztonságot nyújtó karjaiban. Edward telefonja elkezdett rezegni. Felvette.
- Igen? - szólt bele.
Csendben hallgattam, bár nem tudtam, hogy ki van a vonal túlsó végén, de sejtettem.
- Minden rendben van Alice.
Sustorgás.
- Igen, még időben értem ide. Mondd meg a többieknek, hogy nincs semmi baj. Jól van.
Újabb sustorgás.
- Rendben - válaszolta és kinyomta.
Kint a vihar elcsendesedett. Már csak villámlott. Halkan szuszogtam. A szívem még mindig vadul kalapált.
- Gyere, jobb lesz, ha lepihensz. De előtte mindketten átöltözünk.
Felcipelt az emeletre. Átöltöztünk és bebújtam az ágyba. Szerelmem is csatlakozott. Befeküdt mellém, átölelt és szorosan magához húzott. A kezét fogtam és ő, pedig a kézfejemet simogatta. Hamar elnyomott az álom.
Hála a nyaralás utolsó napjai verőfényes napsütésben teltek el. A hazaindulás napján fájó szívvel búcsúztam el ettől a fantasztikus helytől. Megfogadtam magamban, hogy egyszer még visszatérek ide. Több órás utazás után értünk vissza Forksba. Kicsit hiányoltam a napsütést, de nem aggódtam, mert nekem már volt egy saját napom az életemben. Edward.
- ... holnap indulni kéne... hogy időben visszaérjünk - kaptam el egy szöveg foszlányt Edwardtól.
Már megint mire készülnek? Még jobban elkezdtem hegyezni a fülemet.
- Ezt vele is meg kell beszélned, és persze Charlie-val is - szólt Alice.
- Rendben.
Kattant a zár, én elkaptam a fejemet az ajtóról és kinéztem az ablakon.
- Látom felébredtél - mondta szerelmem és bebújt mellém. - Mit szólnál, ha elutaznánk egy időre.[J6] Csak mi ketten - búgta a fülembe.
- Jól hangzik. Hívhatnánk akár nászútnak is, nem? - ragyogott fel a szemem.
- Ahogy akarod. Szóval?
- Nekem tetszik. De várj, mikor indulnánk és jönnénk vissza? Ne felejtsd el, hogy napokon belül itt a karácsony.
- Tudom kicsim. Nem felejtettem el. Ezért arra gondoltam, hogy holnap indulnánk és egy hét múlva jönnénk vissza hajnalban, hogy legyen időnk másra is.
- Ez fantasztikus. S mit szól ehhez Charlie?
- Nem tudom. Még el kell, hogy kérjelek.
- S mi tart vissza? - kérdeztem viccesen.
- Te - suttogta és elkezdte csókolgatni a nyakamat.
Mélyen beszívta az illatomat. Apró csókokkal halmozott el a nyakamtól a számig. Szembe fordultam vele és szájon csókoltam. Kezemet a hajába túrtam. Be akartam nyúlni a pólója alá, de mire megtehettem volna, már a padlón guggolt, szaporán véve a levegőt. Szemei feketék voltak. A szám elé kaptam a kezem és elfordítottam a tekintetem róla. Éreztem, hogy Edward beül mögém, és finoman magához húz.
- Ne haragudj - suttogtam.
- Semmi baj. De most megyek és elkérlek.
- Felöltözök és mehetünk is.
- Á-á. Nem, nem. Te maradsz. Szeretném, ha meglepetés lenne a számodra a hely, ahová megyünk. Szóval, te szépen itt maradsz a birtokon a többiekkel együtt. Rendben?
- Persze.
- Addig is légy jó kislány - mondta és homlokon csókolt.
Pillanatok alatt eltűnt a szemem elől, majd meghallottam a felpörgő motor hangját. Felöltöztem, megigazítottam az ágyat és lesétáltam reggelizni.
- Jó reggelt - köszöntem a többieknek, akik a nappaliban ültek.
- Neked is - köszönt vissza mindenki.
Bementem a konyhába, ahová már oda volt készítve friss narancslé és pirítós. Elfogyasztottam majd csatlakoztam a társasághoz a nappaliban. Leültem, a lábamat magam mellé tettem, mert kicsit sajgott a sok tánctól. Nem sokáig ültem lent, mert nem nagyon tudtam hozzá szólni a témához. Felmentem, beraktam az Edwardtól kapott CD-t, amin az ő szerzeményei voltak. Leültem a földre és elkezdtem kicsomagolni az ajándékokat. Renée-től és Phil-től fotóalbumot és egy fényképkeretet; Charlie-tól és Katy-től egy vastag természeti könyvet; Alicetól és Jaspertől egy fényképezőgépet; Emmettől és Rosalietól egy videokamerát; Esmétől és Carlislétől egy több ezer dolláros lakberendezési utalványt és Tanyáéktól pedig egy nagy tájképet kaptunk. Mindegyik méreg drága volt. Felálltam, a nyitót ablakhoz sétáltam és leültem. Lógattam a lábamat és a madarak csicsergését hallgattam. Halottam, ahogy egy autó lefékez, majd ajtócsapkodást. Ránéztem a gyűrűre. Gyönyörű szép volt. Megcsillant, a felhők közül kibújó napfényben.
Sustorgást és mocorgást hallottam magam mögül.
- Üdv, újra itt! - szóltam hangosan hátra se fordulva.
- Készen állsz egy hetes kikapcsolódásra?
- Igen - feleltem és Edwardnak dőltem.
- Akkor jó. Mindent pakoljál be, de főleg nyáriasabb ruhákat.
- Mert? - kérdeztem.
- Nem síelni viszlek. Épp az ellenkezője.
- De Edward...
- Css. Ne kérdezz semmit. Majd megtudod és kérlek, bízz bennem. Alice majd segít a pakolásban. Holnap dél körül indul a gépünk Seattleből - mondta és óvatosan felhúzott.
Az arcomat simogatta. Szeméből boldogság és szerelem sugárzott. Éreztem, ahogy lassan kezd eluralkodni rajtam az izgalom és a kíváncsiság.
- Elhoztam egy-két ruhádat.
- Kösz.
- Bella, kész az ebéd! - szólt fel Esme.
- Menj, ebédelj! Majd később még beszélünk - mondta és megcsókolt.
Elindultam lefelé a konyhába. Ebéd után, jól lakottan álltam neki a pakolásnak. Alice is csatlakozott hozzám egy idő után és együtt tevékenykedtünk.
- Alice hova megyünk?
- Sajnálom Bella, de nem mondhatom el. Edward megölne.
Feladtam. Senki nem fogja elmondani, hogy hova is megyünk. Sajnos várnom kell holnapig.
- Ne félj. Nagyon szép helyre mentek. Nekem tetszett.
- Te már jártál ott?
- Persze.
Beszélgetés közben végeztünk és egy nagy bőrönd állt ott a szobában.
Este hosszas fürdőzés után, aludtam el barátnőm ölébe hajtva a fejemet, mert Edward elment vadászni.
Másnap fél kilenckor ébresztett fel Esme.
- Jó reggelt - köszönt.
- Neked is.
- Siess, mert Edward úgy tervezi, hogy fél óra múlva indulni akar a repülőtérre. Készítettem szendvicseket az útra, bár gondolom lesz a gépen is.
- Köszönök szépen mindent.
- Nincs mit - puszilt arcon.
Elmosolyodtam és összeszedtem magamat az utazásra. Lent az ajtóban Edward várt rám. Elköszöntünk mindenkitől és ők pedig kellemes kikapcsolódást kívántak.
Szerelmem gyors hajtási tempójával fél órán belül kint voltunk a repülőtéren. Megvettük a jegyeket és még körül néztünk a boltokban. Negyed tizenegykor szólították a gépünket. Elindultunk a kapu felé. Nem sokkal később már a repülőn a repülőn ültünk a felszállásra várva. Tíz perccel később megmozdult a jármű és elindultunk.
- Szicíliába megyünk? - kérdeztem.
- Nem egészen. Majd meglátod. Légy türelemmel.
Több órás utazás után, este érkeztünk meg a szigetre. Egy pasi várt mát ránk.
- Mr. és Mrs. Cullen?
- Igen.
- Kérem, kövessenek.
Kérdőn néztem szerelmemre, aki bátorítólag rám mosolygott és követtük együtt a férfit. Kivezetett a nagy repülőgép hangár mellé, ahol már ott várakozott egy másik repülő.
- A gépük. Jó utazást kívánok.
- Köszönjük - mondta Edward.
Felszállt majd engem is felsegített.
- Ezzel megyünk tovább? S ki fog vezetni?
- Én. Ülj le - felelte csibészes mosollyal az arcán.
Hitetlenkedve néztem rá. Leültem és becsatolta a biztonsági övemet. Leült ő is, beindította a motort és a szerkezet megmozdult. Beütötte a koordinátákat és már a levegőben is voltunk. A hold fényében megcsillant a tenger vize. Fél óra utazás után éreztem, hogy ereszkedünk lefelé. Lent láttam kivilágított leszálló pályát. Szerelmem óvatosan letette, majd megállt. Kiszálltunk. Sötétség vett körül.
- Maradj itt. Mindjárt jövök - azzal szempillantás alatt eltűnt.
A part széléhez sétáltam. Levettem a cipőmet, a zoknimat és besétáltam a vízbe. Az estéhez képest langyos volt. Az égen csillagok ragyogtak. Hirtelen két hideg kar át fogta a derekamat. Edward felkapott a karjaiba. Az éj kiemelte elbűvölő szeme színét.
- Gyere. Menjünk be - azzal elindult a kivilágított ház felé.
Gyönyörű szép nagy villa volt. Szerelmem átvitt a küszöbön és letett az előszobában. Mindenhol modern felszerelések helyezkedtek el. Ízlésesen volt berendezve minden.
- Mrs. Cullen, üdvözlöm Linosa szigetén. Érezze magát otthon. Kellemes pihenést kívánok.
- Jaj, Edward ez gyönyörű szép.
- Gondoltam, hogy tetszeni fog, és itt nem fog senki sem zavarni. Több ezer kilométerre vagyunk Szicília partjaitól. Csak mi ketten vagyunk - húzott magához. - Szeretlek.
- Én is - válaszoltam boldogan és megcsókoltam.
- Gyere, készítek neked valami ennivalót.
Elképedtem mikor megláttam a hűtőt, ami csak úgy roskadozott a sok kajától.
Vacsorán éreztem, hogy kezdek álmosodni. Most jött ki rajtam a több órás utazás fáradalmai. Szerelmem felvezetett a felső szintre. Beléptünk egy hatalmas szobába, ahol egy nagy franciaágy állt, néhány kényelmes bútordarabbal és elektronikus dolgokkal volt felszerelve. Innen nyílt egy nagy fürdőszoba, egy zuhanyzóval és egy sarokkáddal. Egyszerűen elképesztő volt ez a sziget. Álmosan lefürödtem és bebújtam az ágyba. Magamra húztam a selyem lepedőt és már aludtam is. Teljesen kifárasztott az utazás. Másnap tíz körül keltem fel. Egy cetli várt rám:
"- Jó reggelt! Vegyél fel fürdőruhát, és lent találkozunk."
Kimásztam az ágyból és a bőröndömhöz sétáltam. Kinyitottam és elkezdtem előkotorászni a vajszínű fürdőruhámat, amit még Phoneixben vettem másfél évvel ezelőtt. Felvettem, mellé felkaptam egy törülközőt és a napszemüvegemet. Kiléptem a szabadba. A hőmérséklet 30-35 C fok körül járt. Meleg, langyos szellő fújt, magával hozva a tenger sós illatát. A homok meleg volt a talpam alatt. Megláttam egy törülközőt lent a part végében, bár a gazdáját sehol nem találtam. Leterítettem a sajátomat a másik mellé és elindultam a víz felé. Meglepetésemre a víz már langyos volt. Hirtelen hátulról valaki lefröcskölt, mire megfordultam és egy újabb adag vizet kaptam az arcomba. Edward a hasát fogta a nevetéstől. Bőre csak úgy ragyogott a napfényben. Bezzeg ő száraz volt. Futva elindultam felé a vízben és közben elkezdtem locsolni a vizet rá. Hideg zuhanyként érte a támadásom. Pajkos mosolyra húzta a száját és ő is támadásba lendült. Harsányan nevettünk, miközben már csurom vizesek voltunk. A hajam a testemhez tapadt. Végül megadtam magamat és leültem a vízben, és szerelmemre pillantotta, aki velem szemben foglalt helyet. Szeme vidámságot, bohóckodást és játékosságot tükrözött, mintha egy gyerek ülne velem szemben. Hirtelen támadt ötlettől vezérelve elkezdtem beljebb úszni. Már kiskoromban megtanítottak úszni. Lebuktam a víz alá és egy ideig így úsztam. Végül feljöttem a felszínre és kisétáltam a partra.
- Csodálatosan nézel ki - felelte Edward elkattintva a fényképezőgépet.
Kiöltöttem rá a nyelvemet, mire újból elkattant a gép. Nagyot nevetett, mikor meglátta a képet. Hirtelen kikaptam a kezéből, és róla kezdtem el képeket készíteni. Erre ő mindenféle pózba helyezkedett el. A kedvencem az volt, mikor pont felém nyújtotta a kezét. Letettem a szerkezetet és a karjaiba vetettem magamat, mire ő a levegőben körbe forgatott. Harsányan nevettünk. Hideg bőre lehűsítette az én forró testemet. Leültünk a törülközőre. Éreztem, hogy Edward napozó krémet ken a hátamra, hogy le ne égjek. Ellazított a masszázs, de egyben elkezdett forrni a vérem tőle. Lefejtettem kezeit rólam, szembe fordultam vele és közelebb másztam hozzá. Megcsókoltam és lassan eldőltünk a homokban. Éreztem, szerelmem egyre jobban kíván. Hirtelen felkapott, de el nem engedte volna a számat se. Szempillantás alatt a nagy hálószobában voltunk. Edward finoman lefektetett az ágyra. Egy pillanatra elváltunk és a szemembe nézett. Bólintottam. Elmosolyodott, de a szemében egy kis félelmet véltem volna felfedezni. Újból egymás száját kóstolgattuk. Megszabadultunk attól a kevés ruhától is és megtörtént azt, amire már oly régóta vártunk mindketten...
Másnap boldogan nyitottam ki a szememet. Egyedül voltam a szobában. A hajam, mint a szénaboglya úgy állt. Magam köré csavartam a selyem takarót és elindultam lefelé. Edwardot a konyhában találtam meg. Reggelit készítette a számomra.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Neked is - nézett fel rám, de megakadt rajtam a tekintete.
- Mi finomat készítesz? - léptem hozzá közelebb és egy csókot nyomtam a nyakára.
Szerelmem letette a kést, majd felkapott engem és felültetett a pultra. Pajkosan felmorgott, szeméből az irántam érzett szerelem és vágy jelei látszódtak. Lehúzta rólam a selymet és újra egymásnak estünk. Egyszerűen nem bírtunk magunkkal.
Késő délután ébredtem fel korgó hassal, lent a nappaliban. Edward ölébe hajtva a fejemet aludtam. Rám mosolygott, mikor a szemébe néztem. Vacsorára finom salátát készített öntettel. Este kint ülve a homokban beszélgettünk.
- Nagyon boldog vagyok melletted. Örülök, hogy megismertelek azon a napon.
- Én is hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott minket - mondtam és még jobban hozzá bújtam.
- Bella holnap el kell mennem egy kis időre. Sietek vissza, amint tudok. Itt nem eshet semmi bajod. Majd elfoglalod valamivel magadat. Rendben?
- Persze. Jó vadászatott kívánok előre is.
Elmosolyodott és egy puszit nyomott az arcomra. Késő este aludtam el.
Szerdán, másnap reggel nagyot nyújtózkodva ébredtem fel. Elkezdett rezegni a telefon az asztalon. Odasétáltam és felvettem.
- Haló?
- Szia Bella!
- Alice!
- Nah, hogy telik a nyaralás?
- Fantasztikusan.
- Mesélj csak! Milyen volt a tegnapi nap?
- Alice... - elvörösödtem. Biztos mindent látott. - Semmi különös. Elvoltunk.
- Azt valahogy sejtettem - kuncogott fel.
- Szia Bella! - köszöntek a többiek is.
- Sziasztok!
- Hogy érzed magadat? - kérdezte Esme.
- Nagyon jól. Elképesztő és csodálatos ez a hely.
- Akkor jól döntöttünk - nevetett fel barátnőm. - Nem is zavarunk tovább. Hamarosan találkozunk. Szia!
- Sziasztok! - köszöntem el a Cullen családtól.
Telefonálás után vettem egy forró zuhanyt és felvettem egy nyári ruhát. Lent tojásrántottát készítettem magamnak és leültem TV-t nézni. Mindegyik csatornán olaszul beszéltek nem értettem semmit. Inkább kikapcsoltam. Elmosogattam és rendet tettem a magam után. Akkor hallottam meg a hangot. Elindultam az ajtó felé. Kiléptem és viharos szél csapot az arcomba. Az égen sötét felhők gyülekeztek. Nem messze tőlem villámlott egyet. A hideg futott át rajtam. Megborzongtam. Befutottam a házba. Elindultam reszketve a házban. Becsuktam egyesével az ablakokat és elhúztam a függönyöket is. Kint szakadt már az eső. A vihar egyre jobban erősödött, mint a bennem eluralkodó félelem.
Kiskoromban egyszer anyám otthon egyedül hagyott. Pont akkor támadt vihar. Nagyon megijedtem, sokkot kaptam. Azóta félek, ha vihar van és persze, ha egyedül vagyok.
Hirtelen hangokra lettem figyelmes. Hörgő és csapkodó hangok voltak. Bementem a nappaliba. A dörgés és a furcsa zajok egyre hangosabbak voltak. Valami megérintette a vállamat. Felsikítottam és megfordultam, aminek az lett a következménye, hogy elestem a saját lábamban.
- Bella. Én vagyok csak - mondta Edward és felsegített.
Magához ölelt. Vizes és sáros volt.
- Nyugalom. Nincs semmi baj. Itt vagyok. Mi történt?
- A vihar- rebegtem.
Az egész testem remegett. Féltem. Szerelmem elkezdte dúdolni az altató dalomat és közben az arcomat simogatta.
- Nincs semmi baj. Nemsokára vége van.
Kezdtem megnyugodni a biztonságot nyújtó karjaiban. Edward telefonja elkezdett rezegni. Felvette.
- Igen? - szólt bele.
Csendben hallgattam, bár nem tudtam, hogy ki van a vonal túlsó végén, de sejtettem.
- Minden rendben van Alice.
Sustorgás.
- Igen, még időben értem ide. Mondd meg a többieknek, hogy nincs semmi baj. Jól van.
Újabb sustorgás.
- Rendben - válaszolta és kinyomta.
Kint a vihar elcsendesedett. Már csak villámlott. Halkan szuszogtam. A szívem még mindig vadul kalapált.
- Gyere, jobb lesz, ha lepihensz. De előtte mindketten átöltözünk.
Felcipelt az emeletre. Átöltöztünk és bebújtam az ágyba. Szerelmem is csatlakozott. Befeküdt mellém, átölelt és szorosan magához húzott. A kezét fogtam és ő, pedig a kézfejemet simogatta. Hamar elnyomott az álom.
Hála a nyaralás utolsó napjai verőfényes napsütésben teltek el. A hazaindulás napján fájó szívvel búcsúztam el ettől a fantasztikus helytől. Megfogadtam magamban, hogy egyszer még visszatérek ide. Több órás utazás után értünk vissza Forksba. Kicsit hiányoltam a napsütést, de nem aggódtam, mert nekem már volt egy saját napom az életemben. Edward.
2010. május 25., kedd
8. fejezet. A nagy esemény
December eleje volt. Az időjárás az évszakhoz képest enyhe volt.
Megérkeztek a felvételi lapok is. Még nem döntöttem el, hogy hova megyek. Ezt a dolgot még megkell beszélnem Edwarddal és a többiekkel.
A tanulással nem volt problémám, minden vizsgát sikeresen leraktam.
Szabadidőmben készültem az érettségire és az esküvőmre. Persze másra is jutott időm, például az új családomra. Esmének és többieknek, ahol tudtam segítettem.
Egyik nap hazaérve a suliból a házunk előtt, apám kocsija mellett ismeretlen autó állt. Kiszálltam a járműből és bementem a házba.
- Megjöttem! - kiáltottam, lepakolva a cuccaimat.
- Itt vagyunk a konyhában. - szólt ki apám. - Bella gyere egy kicsit.
- Igen? - léptem be a helységbe.
- Bella, szeretném bemutatni Katyt. Katy ő itt a lányom, Bella. Katy egy nagyon közeli barátom.
- Örvendek. - szólalt meg a nő.
- Én is.- mondtam. Majd kicsattantam a boldogságtól és az örömtől.
- Charlie már sokat mesélt rólad. Szeretnék gratulálni az eljegyzéshez.
- Köszönöm. Apa beszélhetnénk?
- Persze.
Átmentünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.
- Mindent tudni akarok. Hol ismerted meg? Mikor?
- Nyugi Bella. Már régóta ismerem, de még csak most jött el az idő, hogy bemutassam és talán, az, hogy összeköltözzek vele. Az egyik kisebb étteremből ismertem meg egy évvel ezelőtt.
- Hűha. Nem semmi. Ez fantasztikus.
- Nem baj, ha ide költözik?
- Mért lenne? Ne felejtsd el, hogy én lassan férjhez megyek és tovább tanulok, ami azt jelenti, hogy el kell költöznöm. Örülök, hogy nem leszel egyedül. Tudod mit?
- Igen?
- Gyere, mindjárt megtudod.- mondtam és vissza sétáltam a konyhába. - Katy!
- Igen?
- Szeretnélek meghívni az esküvőmre. Örömmel látlak téged is.
- Persze, örömmel.
- Köszönöm. - kacsintottam a nőre.
Ő is vette az adást és visszakacsintott. Valahogy éreztem, hogy ő lesz apám barátnője. Mikor megláttam már akkor sejtettem. Mellette találta meg a boldogságot és a szerelmet újból.
- Én most megyek. Majd később találkozunk. - köszöntem el és felfelé vettem az irányt.
A szobám az valami kész katasztrófa volt. Esküvői újságok szanaszét szórva a földön. Az asztalomon érettségi tételek és tancuccok hevertek. A ruháim a szekrényben rendezetlenül álltak. Mióta kiderült az esküvő időpontja, azóta felgyülemlettek a programjaim és dolgaim. Alice mindig körülöttem sürgölődött , ha náluk voltam. Levette a méreteimet és elkezdte varrni a ruhámat. Megtiltotta, hogy valaki más készítse el vagy akár megvegyük a szalonból. Arról ne is beszéljünk, hogy barátnőmmel végig jártuk a házat és a kertet, hogy megszervezzük, mi hogyan álljon és nézzen ki. Az időpont pedig egyre közeledett. A vendégeket már egy hónappal ezelőtt meghívtuk. Én Renéet, Philt, Charliet és Katyt hívtam meg. Edward pedig, ha jól tudom, akkor az alaszkai barátait.
Ledobtam a cuccaimat és leültem az ágyra. Hirtelen két kezet éreztem a vállaimon.
- Fáradtnak látszol. - suttogta egy bársonyos hang és elkezdte masszírozni a vállamat.
- Nem csodálkozok. Kicsit túl sok dolgom akadt mostanság. - válaszoltam és ellazultam a kényeztetés által.
- Pihenned kéne.
- Később. Még rendet kel tennem és tanulnom is kéne. - suttogtam.
A masszírozás abba maradt, helyette két hideg kar ölelt át.
- Hagyd, majd én megcsinálom. - válaszolt újból a hang.
- Nem, nem. - feleltem már félálomból.
- Bella kérlek. Menj el fürdeni és aludni. A többit bízd rám.
- S mi lesz Charlieval és Katyvel?
- Megfogják érteni. Az én kedvemért, kérlek.- mondta Edward és megcsókolt.
- Rendben. - szólaltam meg kómásan.
Szerelmem lábra állított és finoman az ajtó felé lökött. Csiga lassúsággal lefürödtem és visszacsoszogtam a szobámba. Kitapogattam a kilincset, lenyomtam és bementem. Bent Edwardba botlottam. Finoman elkapott és magához ölelt.
- Jól vagy?
- Ühüm. - válaszoltam és elaludtam.
Testem elernyedt. Szerelmem felkapott és leült velem az ágyra. Betakart és egy puszit nyomott a homlokomra.
Reggel kialudtan és élénken ébredtem. Körbe néztem és eltátottam a számat. Az asztalon sorban álltak a könyvek, az újságok egy helyre rakva a földön, a szekrényemben a ruhák szépen hajtogatva álltak. Egy szó, mint száz, rend volt a szobámban. Egy cetli várt az asztalomon:
"- Nemsokára találkozunk"
Elmosolyodtam és elvonultam a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magamat. Később, lassú léptekkel indultam el a lépcsőn lefelé. Lent befordultam a konyhába és megálltam.
- Jó reggelt! - köszöntem mosolyogva.
- Neked is! - köszönt vissza három kedves hang.
Még most is alig hiszem el, hogy az a görög isten, aki itt ül a konyhában az asztalnál, néhány napon belül a férjem lesz és, hogy tényleg engem szeret. Edward felállt és elindult felém. Hozzám érve egyik karjával átfonta a derekamat és magához húzott. Szenvedélyesen megcsókolt. Apámék elmosolyodtak.
- Jól aludtál? - kérdezte a csók után a szemembe nézve.
Még most is elbűvölt ez a csodálatos szempár.
- Fantasztikusan. - mosolyogtam rá. - Látom megismerkedtél Katyvel. Őt is meghívtam az esküvőre.
- Igen, tudom. Mehetünk?
- Persze. Majd este találkozunk. - köszöntem el Charliéktól.
Beültem az ezüst Volvóba és elindultunk a suli felé.
- Katy nagyon kedves. Örülök, hogy megismerkedett Charlieval.
- Mindketten boldogok. Izgatottan várják az esküvőt. - felelte csibészes mosollyal az arcán.
- Charlie nagyon izgul, és már most szét veti a boldogság. Mi lesz majd akkor?
- Majd meglátjuk.
A sulinál kiszálltam a kocsiból, Edward kézen fogott és elindultunk együtt a közös óránkra. Sikerült az órarendünket úgy változtatni, hogy már nem csak biológián, hanem irodalmon és angolon is egy osztályba kerültünk. Első óra irodalom volt. Leültünk, majd elkezdődött az óra. Halkan beszélgettünk egymással. A tanárnő nem figyelt ránk, folyamatosan magyarázott. Hirtelen Edward elhallgatott és arrébb húzódott. Felnéztem, de a tanár még mindig beszélt. Aztán abba hagyta és rám nézett.
- Miss Swan, kérem olvassa fel az idézetet a könyvéből.
Bólintottam, felálltam és kezembe vettem a könyvemet. Éreztem, ahogy minden szempár rám szegeződik. Szerelmem minden egyes mozdulatomat figyelte, szemében vidámság csillogott.
"- Nagy szeretet fél, apró kételyen: S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem. William Shakespeare" - olvastam fel az idézetet.
Akkor tudatosult benne, hogy ez rám és Edwardra nagyon is igaz. Leültem és egy gyors pillantást vettem rá. Ő bátorítólag megfogta a kezemet a pad alatt és rám mosolygott.
Az idő rohant, s mire észbe kaptam már péntek volt. Az esküvő előtti nap. Ma hála csak három órám volt. Suli után hazahajtottam és ledobtam a sulis cuccaimat. A holnapi napra a fontos dolgok már oda voltak készítve a nappaliba. Felkaptam őket és már rohantam is ki a házból. A Mercedes már ott várt rám. Bepattantam és indultunk is. Ma mentünk el Aliceszel megvenni az utolsó dolgokat. Port Angelesben betértünk egy esküvői szalonba. Ott megvettük a cipőt a ruhához. Kicsit féltem, hogy milyen lesz a ruha, mert még idáig nem láttam, mert barátnőm kikötötte, hogy majd csak holnap láthatom. Visszaérve Forksba, nagy készülődés folyt már a Cullen házban. Mindenki rendezgetett, pakolgatott. Mire valamivel másabb lett a ház, fáradtan ültem kint a teraszon. Érzékeltem, ahogy Edward csatlakozik hozzám.
- Nincs kedved sétálni? - kérdezte a kezemet simogatva.
- De igen. - válaszoltam mosolyogva.
Felálltam és elindultunk az erdő felé. Már sötétedett, az erdő csöndes volt.
- Jól vagy?
- Persze. Csak...- elhallgattam.
- Csak? - húzta föl a szemöldökét és szembe fordult velem.
- Csak izgulok és ideges is vagyok.
Szerelmem halkan felnevetett és megölelt.
- Hidd el, még én is izgulok. De nem lesz semmi gond. Az a lényeg, - mondta és felemelte az államat gyengéden-, hogy boldog légy és holnap legyen életed legszebb napod. - mondta és megcsókolt.
Hozzásimultam és karjaimat a nyaka köré fontam. Szenvedélyesen csókolóztunk. Néhány perccel később vége szakadt a csóknak és egymást ölelve álltunk.
- Ugye tudod, hogy a holnapot nem úszod meg táncolás nélkül? - kérdezte nevetve Edward.
- Tudom. - mosolyogtam sunyin.
- Csaknem? Mikor?
- Hát, mikor Alieceszel és a lányokkal maradtam, megtanítottak táncolni.
- S ezt előttem titokban tudták tartani? Csak gratulálni tudok hozzá! - kacagott fel harsányan. Már én is vele nevettem.
- Gyere, menjünk haza. Hosszú lesz a holnapi nap mindkettőnk számára. - mondta és kézen fogott.
Visszaérve a házba, Alice azonnal ágyba parancsolt. Megfogadtam a jó tanácsát, így már tízkor mélyen aludtam.
Másnap, amint kinyílt a szemem, kipattantam az ágyból. De nem jutottam sokáig, ugyanis hasra vágódtam. Esme rohant be sietősen.
- Bella jól vagy? - kérdezte felsegítve.
- Persze. - mondtam, miközben a szám a fülemig ért.
- Siess, Alice már vár rád! - válaszolta. Arca boldogságot tükrözött.
Átrobogtam a barátnőm szobájához, már kopogtam volna, mikor kikiáltott:
- Gyere be!
Bementem. Alice azonnal megfogta a kezemet és a fürdőbe húzott. Megmosta a hajamat, majd megszárította. Utána neki állt valamilyen frizurát készíteni. Barátnőm kontyba kötötte a hajamat, kis csatokkal díszítve. Átültetett a smink asztalhoz és neki állt kisminkelni. Mikor végzet, elállt előlem és belenéztem a tükörbe. A lélegzetem is elállt. Gyönyörű szép voltam.
- A ruhád a másik szobában van. Menj és öltözz fel. Lassan idő van.
Átmentem és becsuktam az ajtót. S akkor megláttam. A ruha csodálatosan volt. Belebújtam. Eligazgattam és megfordultam. Azt hittem, hogy elájulok. Gyönyörű szép voltam. Pánt nélküli ruha volt. A dereka pontosan simult a testemhez. A szoknyarész abroncsos volt.
- Bella készen vagy? Lassan mennünk kell.- kopogott be Rosalie.
Az ajtóhoz léptem, kinyitottam és kisétáltam. Alice leesett állal figyelt. Rosalie is rám nézett. A lélegzete is elállt.
- Gyönyörű szép vagy. - mondták egyszerre a lányok.
A két Cullen lány megigazította a ruhát és feltették a fátyolt. Kiléptünk a szobából és szép lassan elindultunk a lépcsőn. Ahogy leértünk megpillantottam, hogy az egész ház fel van díszítve. Végül megláttam a fehér függönyt, ami eltakarta a kertet a szemem elől.
- Készen állsz? -kérdezte Alice mosolyogva.
- Igen. Mehetünk.
S azzal felhangzott az esküvői dallam. Elindultak a lányok, a függönyt elhajtva. Lassú léptekkel én is útnak indultam. Mindenki ott volt. Anyám arcán könnyek folytak végig. És Ő ott állt középen rám mosolyogva. Istenien nézett ki a szmokingban. Mellette állt Carlisle, Emmett és Jasper. A másik oldalon Esme állt egyedül a lányait várva. Odaértem, és szembe fordultunk szerelmemmel a paphoz. A ceremónia elkezdődött.
- Edward Cullen szeretnéd az itt megjelent Isabella Marie Swant feleségedül? - szólt a pap.
- Igen, akarom.
- S te, Isabella Marie Swan szeretnéd az itt megjelent Edward Cullent férjedül?
- Igen, akarom.
- Akkor ezennel házastársnak nyilvánítalak titeket. Csókold meg a mennyasszonyt.
Edward átölelte a derekamat és megcsókolt. Tapsvihar tört ki körülöttük. Elváltunk, szerelemem kézen fogott és a többiek felé fordultunk. Mindenki egyesével gratulált és sok boldogságot kívántak. Edward a felállított sátor felé vezetet és leültünk vacsorázni. Nagy volt a nyüzsgés mindenki mindenkivel beszélgetett. Carlisle bemutatta az alaszkai ismerőseit, akik nagyon kedvesek voltak. A háttérben halk zene ment. Szerelmem felállt kezét felém nyújtva. Elérkezett az én időm. Szembe fordultam vele és lassú táncba kezdtünk. Mindenki csodálattal figyelt minket. Végül mindenki csatlakozott hozzánk. Mi táncoltunk középen a többiek pedig minket táncoltak körbe. Koszorús lányaim fantasztikusan festettek a világos kék színű ruháikban. Arcukon a boldogság és az öröm jelei látszódtak Később, megbontottuk a tortát, amiből mindenki édesen falatozott. A zene kicsit gyorsabb lett és mi lányok együtt mentünk táncolni. Énekeltünk és nagyokat nevetgéltünk. A társaságban lévő összes férfi megtáncoltatott. Emmett-tel nagyot kacagtunk, míg táncoltunk. A társaság hajnalig mulatozott. Utoljára az alaszkai barátok mentek el. Az udvaron ültem, a fűben és a jegygyűrűt nézegettem az ujjamon. Éreztem, hogy Edward leül mögém és védő karjaiba zárt. Rámosolyogtam. Ez volt életem leggyönyörűbb napja. Végül csak mi Cullenek maradtunk a birtokon. A többiek is csatlakoztak hozzánk
- Nos, hogyan szólíthatjuk? Mrs. Cullen? Bella Cullen? Mrs. Edward Cullen? - kérdezte heccelődve Emmett.
- Maradjunk szimplán a Bellánál egy ideig, utána majd meglátjuk.- nevettem fel vidáman.
Szerelmem állandóan csókokkal halmozott el és ölelgetett. Vidám és boldog volt. Ennek nagyon örültem. Végre ő is megtalálta a boldogságot, amit majdnem 100 éven átkeresett. Hajnali négy fele mentem el aludni. Nagyon boldog voltam.
Megérkeztek a felvételi lapok is. Még nem döntöttem el, hogy hova megyek. Ezt a dolgot még megkell beszélnem Edwarddal és a többiekkel.
A tanulással nem volt problémám, minden vizsgát sikeresen leraktam.
Szabadidőmben készültem az érettségire és az esküvőmre. Persze másra is jutott időm, például az új családomra. Esmének és többieknek, ahol tudtam segítettem.
Egyik nap hazaérve a suliból a házunk előtt, apám kocsija mellett ismeretlen autó állt. Kiszálltam a járműből és bementem a házba.
- Megjöttem! - kiáltottam, lepakolva a cuccaimat.
- Itt vagyunk a konyhában. - szólt ki apám. - Bella gyere egy kicsit.
- Igen? - léptem be a helységbe.
- Bella, szeretném bemutatni Katyt. Katy ő itt a lányom, Bella. Katy egy nagyon közeli barátom.
- Örvendek. - szólalt meg a nő.
- Én is.- mondtam. Majd kicsattantam a boldogságtól és az örömtől.
- Charlie már sokat mesélt rólad. Szeretnék gratulálni az eljegyzéshez.
- Köszönöm. Apa beszélhetnénk?
- Persze.
Átmentünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.
- Mindent tudni akarok. Hol ismerted meg? Mikor?
- Nyugi Bella. Már régóta ismerem, de még csak most jött el az idő, hogy bemutassam és talán, az, hogy összeköltözzek vele. Az egyik kisebb étteremből ismertem meg egy évvel ezelőtt.
- Hűha. Nem semmi. Ez fantasztikus.
- Nem baj, ha ide költözik?
- Mért lenne? Ne felejtsd el, hogy én lassan férjhez megyek és tovább tanulok, ami azt jelenti, hogy el kell költöznöm. Örülök, hogy nem leszel egyedül. Tudod mit?
- Igen?
- Gyere, mindjárt megtudod.- mondtam és vissza sétáltam a konyhába. - Katy!
- Igen?
- Szeretnélek meghívni az esküvőmre. Örömmel látlak téged is.
- Persze, örömmel.
- Köszönöm. - kacsintottam a nőre.
Ő is vette az adást és visszakacsintott. Valahogy éreztem, hogy ő lesz apám barátnője. Mikor megláttam már akkor sejtettem. Mellette találta meg a boldogságot és a szerelmet újból.
- Én most megyek. Majd később találkozunk. - köszöntem el és felfelé vettem az irányt.
A szobám az valami kész katasztrófa volt. Esküvői újságok szanaszét szórva a földön. Az asztalomon érettségi tételek és tancuccok hevertek. A ruháim a szekrényben rendezetlenül álltak. Mióta kiderült az esküvő időpontja, azóta felgyülemlettek a programjaim és dolgaim. Alice mindig körülöttem sürgölődött , ha náluk voltam. Levette a méreteimet és elkezdte varrni a ruhámat. Megtiltotta, hogy valaki más készítse el vagy akár megvegyük a szalonból. Arról ne is beszéljünk, hogy barátnőmmel végig jártuk a házat és a kertet, hogy megszervezzük, mi hogyan álljon és nézzen ki. Az időpont pedig egyre közeledett. A vendégeket már egy hónappal ezelőtt meghívtuk. Én Renéet, Philt, Charliet és Katyt hívtam meg. Edward pedig, ha jól tudom, akkor az alaszkai barátait.
Ledobtam a cuccaimat és leültem az ágyra. Hirtelen két kezet éreztem a vállaimon.
- Fáradtnak látszol. - suttogta egy bársonyos hang és elkezdte masszírozni a vállamat.
- Nem csodálkozok. Kicsit túl sok dolgom akadt mostanság. - válaszoltam és ellazultam a kényeztetés által.
- Pihenned kéne.
- Később. Még rendet kel tennem és tanulnom is kéne. - suttogtam.
A masszírozás abba maradt, helyette két hideg kar ölelt át.
- Hagyd, majd én megcsinálom. - válaszolt újból a hang.
- Nem, nem. - feleltem már félálomból.
- Bella kérlek. Menj el fürdeni és aludni. A többit bízd rám.
- S mi lesz Charlieval és Katyvel?
- Megfogják érteni. Az én kedvemért, kérlek.- mondta Edward és megcsókolt.
- Rendben. - szólaltam meg kómásan.
Szerelmem lábra állított és finoman az ajtó felé lökött. Csiga lassúsággal lefürödtem és visszacsoszogtam a szobámba. Kitapogattam a kilincset, lenyomtam és bementem. Bent Edwardba botlottam. Finoman elkapott és magához ölelt.
- Jól vagy?
- Ühüm. - válaszoltam és elaludtam.
Testem elernyedt. Szerelmem felkapott és leült velem az ágyra. Betakart és egy puszit nyomott a homlokomra.
Reggel kialudtan és élénken ébredtem. Körbe néztem és eltátottam a számat. Az asztalon sorban álltak a könyvek, az újságok egy helyre rakva a földön, a szekrényemben a ruhák szépen hajtogatva álltak. Egy szó, mint száz, rend volt a szobámban. Egy cetli várt az asztalomon:
"- Nemsokára találkozunk"
Elmosolyodtam és elvonultam a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magamat. Később, lassú léptekkel indultam el a lépcsőn lefelé. Lent befordultam a konyhába és megálltam.
- Jó reggelt! - köszöntem mosolyogva.
- Neked is! - köszönt vissza három kedves hang.
Még most is alig hiszem el, hogy az a görög isten, aki itt ül a konyhában az asztalnál, néhány napon belül a férjem lesz és, hogy tényleg engem szeret. Edward felállt és elindult felém. Hozzám érve egyik karjával átfonta a derekamat és magához húzott. Szenvedélyesen megcsókolt. Apámék elmosolyodtak.
- Jól aludtál? - kérdezte a csók után a szemembe nézve.
Még most is elbűvölt ez a csodálatos szempár.
- Fantasztikusan. - mosolyogtam rá. - Látom megismerkedtél Katyvel. Őt is meghívtam az esküvőre.
- Igen, tudom. Mehetünk?
- Persze. Majd este találkozunk. - köszöntem el Charliéktól.
Beültem az ezüst Volvóba és elindultunk a suli felé.
- Katy nagyon kedves. Örülök, hogy megismerkedett Charlieval.
- Mindketten boldogok. Izgatottan várják az esküvőt. - felelte csibészes mosollyal az arcán.
- Charlie nagyon izgul, és már most szét veti a boldogság. Mi lesz majd akkor?
- Majd meglátjuk.
A sulinál kiszálltam a kocsiból, Edward kézen fogott és elindultunk együtt a közös óránkra. Sikerült az órarendünket úgy változtatni, hogy már nem csak biológián, hanem irodalmon és angolon is egy osztályba kerültünk. Első óra irodalom volt. Leültünk, majd elkezdődött az óra. Halkan beszélgettünk egymással. A tanárnő nem figyelt ránk, folyamatosan magyarázott. Hirtelen Edward elhallgatott és arrébb húzódott. Felnéztem, de a tanár még mindig beszélt. Aztán abba hagyta és rám nézett.
- Miss Swan, kérem olvassa fel az idézetet a könyvéből.
Bólintottam, felálltam és kezembe vettem a könyvemet. Éreztem, ahogy minden szempár rám szegeződik. Szerelmem minden egyes mozdulatomat figyelte, szemében vidámság csillogott.
"- Nagy szeretet fél, apró kételyen: S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem. William Shakespeare" - olvastam fel az idézetet.
Akkor tudatosult benne, hogy ez rám és Edwardra nagyon is igaz. Leültem és egy gyors pillantást vettem rá. Ő bátorítólag megfogta a kezemet a pad alatt és rám mosolygott.
Az idő rohant, s mire észbe kaptam már péntek volt. Az esküvő előtti nap. Ma hála csak három órám volt. Suli után hazahajtottam és ledobtam a sulis cuccaimat. A holnapi napra a fontos dolgok már oda voltak készítve a nappaliba. Felkaptam őket és már rohantam is ki a házból. A Mercedes már ott várt rám. Bepattantam és indultunk is. Ma mentünk el Aliceszel megvenni az utolsó dolgokat. Port Angelesben betértünk egy esküvői szalonba. Ott megvettük a cipőt a ruhához. Kicsit féltem, hogy milyen lesz a ruha, mert még idáig nem láttam, mert barátnőm kikötötte, hogy majd csak holnap láthatom. Visszaérve Forksba, nagy készülődés folyt már a Cullen házban. Mindenki rendezgetett, pakolgatott. Mire valamivel másabb lett a ház, fáradtan ültem kint a teraszon. Érzékeltem, ahogy Edward csatlakozik hozzám.
- Nincs kedved sétálni? - kérdezte a kezemet simogatva.
- De igen. - válaszoltam mosolyogva.
Felálltam és elindultunk az erdő felé. Már sötétedett, az erdő csöndes volt.
- Jól vagy?
- Persze. Csak...- elhallgattam.
- Csak? - húzta föl a szemöldökét és szembe fordult velem.
- Csak izgulok és ideges is vagyok.
Szerelmem halkan felnevetett és megölelt.
- Hidd el, még én is izgulok. De nem lesz semmi gond. Az a lényeg, - mondta és felemelte az államat gyengéden-, hogy boldog légy és holnap legyen életed legszebb napod. - mondta és megcsókolt.
Hozzásimultam és karjaimat a nyaka köré fontam. Szenvedélyesen csókolóztunk. Néhány perccel később vége szakadt a csóknak és egymást ölelve álltunk.
- Ugye tudod, hogy a holnapot nem úszod meg táncolás nélkül? - kérdezte nevetve Edward.
- Tudom. - mosolyogtam sunyin.
- Csaknem? Mikor?
- Hát, mikor Alieceszel és a lányokkal maradtam, megtanítottak táncolni.
- S ezt előttem titokban tudták tartani? Csak gratulálni tudok hozzá! - kacagott fel harsányan. Már én is vele nevettem.
- Gyere, menjünk haza. Hosszú lesz a holnapi nap mindkettőnk számára. - mondta és kézen fogott.
Visszaérve a házba, Alice azonnal ágyba parancsolt. Megfogadtam a jó tanácsát, így már tízkor mélyen aludtam.
Másnap, amint kinyílt a szemem, kipattantam az ágyból. De nem jutottam sokáig, ugyanis hasra vágódtam. Esme rohant be sietősen.
- Bella jól vagy? - kérdezte felsegítve.
- Persze. - mondtam, miközben a szám a fülemig ért.
- Siess, Alice már vár rád! - válaszolta. Arca boldogságot tükrözött.
Átrobogtam a barátnőm szobájához, már kopogtam volna, mikor kikiáltott:
- Gyere be!
Bementem. Alice azonnal megfogta a kezemet és a fürdőbe húzott. Megmosta a hajamat, majd megszárította. Utána neki állt valamilyen frizurát készíteni. Barátnőm kontyba kötötte a hajamat, kis csatokkal díszítve. Átültetett a smink asztalhoz és neki állt kisminkelni. Mikor végzet, elállt előlem és belenéztem a tükörbe. A lélegzetem is elállt. Gyönyörű szép voltam.
- A ruhád a másik szobában van. Menj és öltözz fel. Lassan idő van.
Átmentem és becsuktam az ajtót. S akkor megláttam. A ruha csodálatosan volt. Belebújtam. Eligazgattam és megfordultam. Azt hittem, hogy elájulok. Gyönyörű szép voltam. Pánt nélküli ruha volt. A dereka pontosan simult a testemhez. A szoknyarész abroncsos volt.
- Bella készen vagy? Lassan mennünk kell.- kopogott be Rosalie.
Az ajtóhoz léptem, kinyitottam és kisétáltam. Alice leesett állal figyelt. Rosalie is rám nézett. A lélegzete is elállt.
- Gyönyörű szép vagy. - mondták egyszerre a lányok.
A két Cullen lány megigazította a ruhát és feltették a fátyolt. Kiléptünk a szobából és szép lassan elindultunk a lépcsőn. Ahogy leértünk megpillantottam, hogy az egész ház fel van díszítve. Végül megláttam a fehér függönyt, ami eltakarta a kertet a szemem elől.
- Készen állsz? -kérdezte Alice mosolyogva.
- Igen. Mehetünk.
S azzal felhangzott az esküvői dallam. Elindultak a lányok, a függönyt elhajtva. Lassú léptekkel én is útnak indultam. Mindenki ott volt. Anyám arcán könnyek folytak végig. És Ő ott állt középen rám mosolyogva. Istenien nézett ki a szmokingban. Mellette állt Carlisle, Emmett és Jasper. A másik oldalon Esme állt egyedül a lányait várva. Odaértem, és szembe fordultunk szerelmemmel a paphoz. A ceremónia elkezdődött.
- Edward Cullen szeretnéd az itt megjelent Isabella Marie Swant feleségedül? - szólt a pap.
- Igen, akarom.
- S te, Isabella Marie Swan szeretnéd az itt megjelent Edward Cullent férjedül?
- Igen, akarom.
- Akkor ezennel házastársnak nyilvánítalak titeket. Csókold meg a mennyasszonyt.
Edward átölelte a derekamat és megcsókolt. Tapsvihar tört ki körülöttük. Elváltunk, szerelemem kézen fogott és a többiek felé fordultunk. Mindenki egyesével gratulált és sok boldogságot kívántak. Edward a felállított sátor felé vezetet és leültünk vacsorázni. Nagy volt a nyüzsgés mindenki mindenkivel beszélgetett. Carlisle bemutatta az alaszkai ismerőseit, akik nagyon kedvesek voltak. A háttérben halk zene ment. Szerelmem felállt kezét felém nyújtva. Elérkezett az én időm. Szembe fordultam vele és lassú táncba kezdtünk. Mindenki csodálattal figyelt minket. Végül mindenki csatlakozott hozzánk. Mi táncoltunk középen a többiek pedig minket táncoltak körbe. Koszorús lányaim fantasztikusan festettek a világos kék színű ruháikban. Arcukon a boldogság és az öröm jelei látszódtak Később, megbontottuk a tortát, amiből mindenki édesen falatozott. A zene kicsit gyorsabb lett és mi lányok együtt mentünk táncolni. Énekeltünk és nagyokat nevetgéltünk. A társaságban lévő összes férfi megtáncoltatott. Emmett-tel nagyot kacagtunk, míg táncoltunk. A társaság hajnalig mulatozott. Utoljára az alaszkai barátok mentek el. Az udvaron ültem, a fűben és a jegygyűrűt nézegettem az ujjamon. Éreztem, hogy Edward leül mögém és védő karjaiba zárt. Rámosolyogtam. Ez volt életem leggyönyörűbb napja. Végül csak mi Cullenek maradtunk a birtokon. A többiek is csatlakoztak hozzánk
- Nos, hogyan szólíthatjuk? Mrs. Cullen? Bella Cullen? Mrs. Edward Cullen? - kérdezte heccelődve Emmett.
- Maradjunk szimplán a Bellánál egy ideig, utána majd meglátjuk.- nevettem fel vidáman.
Szerelmem állandóan csókokkal halmozott el és ölelgetett. Vidám és boldog volt. Ennek nagyon örültem. Végre ő is megtalálta a boldogságot, amit majdnem 100 éven átkeresett. Hajnali négy fele mentem el aludni. Nagyon boldog voltam.
7.fejezet: A szerveszkedés
Az eljegyzés óta eltelt egy hónap. Az iskola elkezdődött. A tananyag nem bizonyult nehéznek, de egy-két anyag fejtörést okozott. Edwarddal úgy döntöttünk, hogy a gyűrűt nyakláncon hordjuk, hogy ne legyen nagyon feltűnő. Senki nem tudta, hogy mi történt augusztusban csak a családom és a Cullenék. Egyre többször aludtam Edwardéknál. Charlie nem tajtékzott, elfogadta. Csak annyit kért, hogy ha ott alszok, akkor hagyjak valamilyen üzenetet.
Szeptember 12-ke, csütörtök volt. Holnap töltöm be a 18. életévemet. Egy évvel leszek idősebb, mint Edward. Kicsit zavart a dolog, de tudtam, hogy lassan olyan leszek, mint ő.
Reggel erős fény sütött a szemembe. A szemem elé kaptam a kezemet, és óvatosan felültem. Kint sütött a nap. Elszomorodtam. Unalmas lesz a mai napom. Lassan összeszedtem magamat és elindultam a suliba a furgonommal. Bent a suliban minden rendben volt. Jessica boldogan ecsetelte, hogy milyen jó volt a hétvégéje Mikekal. Csak mosolyogtam rá. Az ebédszünetben a régi asztalomhoz ültem le.
- Bella holnap van a szülinapod, ugye? – kérdezte Angela.
- Igen. – suttogtam.
- Az tök jó. Akkor holnap buli van. – szólt Mike.
- Nem, nem.
- Ne már. Akkor legalább egy baráti találkát. Mit szólsz? - szólt bele Jess is.
- Rendben. De semmi nagy durranás!
Suli után hazamentem és hátul kiültem napozni. Élveztem ezt a kevés napsütést is. Este kis TV-zés után felvonultam a szobámba. Szomorúan rogytam le az ágyra. Edward tegnap este óta nem volt itt és már kezdett hiányozni. Ma este se jön, mert vadászni mennek és, ahogy hallottam holnap is sütni fog a nap, szóval nem fogom látni még holnap se. Fürödtem és hamar eltettem magamat másnapra.
Reggel ragyogó napsütésre ébredtem. Lent a konyhában egy csokor virág és egy csoki desszert várt rám. Bent a suliban is csokikat és kisebb fajta csecse-becséket kaptam. Suli után hazamentem és átöltöztem. Úgy beszéltük meg, hogy Jessica és Angela jönnek értem. Öt fele vettek fel a csajok és egy kisebb fajta presszóba mentünk. Egyszerre köszöntöttek fel újból hangosan a többiek. Piát rendeltek, de én mellőztem az alkoholt. Inkább maradtam a narancslénél és az ásványvíznél. Karaokiztunk egyet, majd utána halkabban beszélgettünk. Nyolc fele elkezdtek szállingózni a többiek. Kint elköszöntünk egymástól és utoljára még boldog szülinapot kívántak. Halk dudálást hallottam. Megfordultam és megláttam az út szélén lehúzódva várakozó Volvót.
- Látom ma valaki más fog hazavinni. Menj, siess! Ne várakoztasd meg. Majd hétfőn találkozunk. – mondta mosolyogva barátnőm.
- Rendben. Köszi ezt az a délutánt. Sziasztok. – köszöntem el és sietős léptekkel a kocsi felé indultam.
Odaértem, még visszaintegettem a lányoknak és beültem.
- Szia.
- Szia Bella. – köszönt dallamos hangon. Odahajolt és egy csókot nyomott a számra. – Mehetünk?
- Persze.
Elindultunk. Néhány másodperc utazás után észre vettem, hogy nem hazafelé megyünk, hanem másfele.
- Charlie tudja? – kérdeztem.
- Persze. – válaszolta Edward kedvesen. – Milyen volt ez a két nap?
- Unalmas, mert nem voltál mellettem. A mai pedig egy kicsit zsúfolt. – mondtam, mikor már a sötét házhoz vezető úton jártunk.
A kocsi hirtelen megállt a sötétségben. Gyorsan kiszállt szerelmem és kinyitotta az én oldalamon az ajtót, majd kisegített.
- Hol vannak a többiek?
- Nem tudom. – válaszolta és átölelte a derekamat.
Elindultunk a ház felé. Kis híján orra buktam, ha Edward nem kap el. Felértünk a lépcső tetejére és kinyitotta az ajtót előttem. Óvatosan beléptem. Hirtelen felgyulladt a lámpa a szobában és a Cullen család ott állt. Könnyek gyűltek a szemembe.
- Bella szeretnék boldog születésnapot kívánni, és persze a többiek is. – mondta Edward és a családja mellé lépett.
Alice lépett elé és utána sorjában a többiek is. Boldog szülinapot kívántak majd átadták az ajándékaikat. Esmétől és Carlislétől egy könyvet, Rosalietől és Emmettől egy farmer nadrágot és parfümöt, Alicetól és Jaspertól egy ezüst karkötőt kaptam. Edward maradt utoljára. Tőle egy csokor vörös rózsát és egy CD-t kaptam.
- Köszönöm. – suttogtam elérzékenyülve.
Megbontottam a tortát, bár csak én ettem belőle. A hangulat nagyon jó volt. Ennél szebb és jobb szülinapom nem is lehetett volna. Később elvonultunk szerelmemmel a szobánkba. Fürdés után hozzá bújtam. Boldogan ölelt át, majd lassan elnyomott az álom.
Másnap nagyot nyújtózkodva keltem fel. Lentről finom tojásrántotta illata szállt fel. Felöltöztem és lementem. Esme újból kitett magáért.
- Szia Bella. Látom, felébredtél. Hosszú nap áll előttünk.- csicseregte Alice.
- Miért is?
- Majd mindjárt megtudod. – mondta és a lépcső fel felé kezdett el húzni a reggeli befejezte után.
- Jó szórakozást lányok! – kiáltott még utánunk Esme.
Barátnőm behúzott a Jasperrel közös szobájukba és leültetett az ágyra. Eltűnt az egyik ajtó mögött, majd a kezében egy tucatnyi újsággal tért vissza. Ledobta az ágyra és ő is helyet foglalt.
- Szóval, itt az ideje, hogy megtervezzük és szervezzük a nagy eseményt.
- Alice, de még az időpontot se tudjuk. – válaszoltam, de már egy esküvői újságot nézegettem.
- De igen. Négy hónap múlva, december 15-én.
- Hát az tényleg rövid idő. – válaszoltam és már hason fekve több újságot lapozgattam.
Halk kopogtatást halottunk, majd belépett Rosalie.
- Csatlakozhatok? – kérdezte.
- Persze. Gyere! – mondtam.
Leült és így hárman böngésztük az újságokat. Halk társalgásba kezdtünk. Megegyeztünk, hogy fehér színű lesz minden, mint a hó. Virágnak a kálát választottuk.
- A többit pedig bízd ránk! – csapta össze a noteszát Alice és Rosaliera nézett.
- Bizony. Neked már csak a ruhádat kell kiválasztanod. – bólintott a másik Cullen lány is. Az idő pergett, de én még mindig nem találtam semmit. Dél környékén Esme is csatlakozott hozzánk, kezében egy tálcával, az ebédemmel. Végül ő is leült, tippeket és tanácsokat adott.
Odakint már sötétedett már, mikor felkiáltottam.
- Meg van!
Az összes lány mellém gyűlt és feszült figyelemmel figyeltek. Két újságot vettem a kezembe, az egyikből a ruha felsőt, a másikból a ruha az alsó részt vágtam ki és illesztettem őket egymáshoz. Alice szeme felragyogott és azonnal elkezdte lerajzolni, és közben hozzá biggyesztette a maradék ruhadarabot is. Pillanatokon belül kész lett. Fantasztikusan nézett ki.
- Innentől kezdve már az én dolgom a ruha. Neked Bella pedig annyi a feladatod, hogy pihenj és felkészülj az eseményre. – mondta Alice. – A többit bízd ránk. – kacsintott.
- Lenne még két kérdésem.
- Igen? – kérdezték.
- Rosalie szeretném, ha te lennél az egyik koszorús lányom. Szeretnél?
- Igen. Köszönöm. – ragyogott fel a lány szeme.
- Alice szeretném, ha te lennél a másik koszorús lányom. Mit szólsz hozzá?
- IGEN! – ugrott a nyakamba boldogan. – Akkor nekünk is kell valamilyen ruhát készítenem. De megoldom.
Összemosolyogtunk, majd mindenki az elvonult a saját rezidenciájára.
Szeptember 12-ke, csütörtök volt. Holnap töltöm be a 18. életévemet. Egy évvel leszek idősebb, mint Edward. Kicsit zavart a dolog, de tudtam, hogy lassan olyan leszek, mint ő.
Reggel erős fény sütött a szemembe. A szemem elé kaptam a kezemet, és óvatosan felültem. Kint sütött a nap. Elszomorodtam. Unalmas lesz a mai napom. Lassan összeszedtem magamat és elindultam a suliba a furgonommal. Bent a suliban minden rendben volt. Jessica boldogan ecsetelte, hogy milyen jó volt a hétvégéje Mikekal. Csak mosolyogtam rá. Az ebédszünetben a régi asztalomhoz ültem le.
- Bella holnap van a szülinapod, ugye? – kérdezte Angela.
- Igen. – suttogtam.
- Az tök jó. Akkor holnap buli van. – szólt Mike.
- Nem, nem.
- Ne már. Akkor legalább egy baráti találkát. Mit szólsz? - szólt bele Jess is.
- Rendben. De semmi nagy durranás!
Suli után hazamentem és hátul kiültem napozni. Élveztem ezt a kevés napsütést is. Este kis TV-zés után felvonultam a szobámba. Szomorúan rogytam le az ágyra. Edward tegnap este óta nem volt itt és már kezdett hiányozni. Ma este se jön, mert vadászni mennek és, ahogy hallottam holnap is sütni fog a nap, szóval nem fogom látni még holnap se. Fürödtem és hamar eltettem magamat másnapra.
Reggel ragyogó napsütésre ébredtem. Lent a konyhában egy csokor virág és egy csoki desszert várt rám. Bent a suliban is csokikat és kisebb fajta csecse-becséket kaptam. Suli után hazamentem és átöltöztem. Úgy beszéltük meg, hogy Jessica és Angela jönnek értem. Öt fele vettek fel a csajok és egy kisebb fajta presszóba mentünk. Egyszerre köszöntöttek fel újból hangosan a többiek. Piát rendeltek, de én mellőztem az alkoholt. Inkább maradtam a narancslénél és az ásványvíznél. Karaokiztunk egyet, majd utána halkabban beszélgettünk. Nyolc fele elkezdtek szállingózni a többiek. Kint elköszöntünk egymástól és utoljára még boldog szülinapot kívántak. Halk dudálást hallottam. Megfordultam és megláttam az út szélén lehúzódva várakozó Volvót.
- Látom ma valaki más fog hazavinni. Menj, siess! Ne várakoztasd meg. Majd hétfőn találkozunk. – mondta mosolyogva barátnőm.
- Rendben. Köszi ezt az a délutánt. Sziasztok. – köszöntem el és sietős léptekkel a kocsi felé indultam.
Odaértem, még visszaintegettem a lányoknak és beültem.
- Szia.
- Szia Bella. – köszönt dallamos hangon. Odahajolt és egy csókot nyomott a számra. – Mehetünk?
- Persze.
Elindultunk. Néhány másodperc utazás után észre vettem, hogy nem hazafelé megyünk, hanem másfele.
- Charlie tudja? – kérdeztem.
- Persze. – válaszolta Edward kedvesen. – Milyen volt ez a két nap?
- Unalmas, mert nem voltál mellettem. A mai pedig egy kicsit zsúfolt. – mondtam, mikor már a sötét házhoz vezető úton jártunk.
A kocsi hirtelen megállt a sötétségben. Gyorsan kiszállt szerelmem és kinyitotta az én oldalamon az ajtót, majd kisegített.
- Hol vannak a többiek?
- Nem tudom. – válaszolta és átölelte a derekamat.
Elindultunk a ház felé. Kis híján orra buktam, ha Edward nem kap el. Felértünk a lépcső tetejére és kinyitotta az ajtót előttem. Óvatosan beléptem. Hirtelen felgyulladt a lámpa a szobában és a Cullen család ott állt. Könnyek gyűltek a szemembe.
- Bella szeretnék boldog születésnapot kívánni, és persze a többiek is. – mondta Edward és a családja mellé lépett.
Alice lépett elé és utána sorjában a többiek is. Boldog szülinapot kívántak majd átadták az ajándékaikat. Esmétől és Carlislétől egy könyvet, Rosalietől és Emmettől egy farmer nadrágot és parfümöt, Alicetól és Jaspertól egy ezüst karkötőt kaptam. Edward maradt utoljára. Tőle egy csokor vörös rózsát és egy CD-t kaptam.
- Köszönöm. – suttogtam elérzékenyülve.
Megbontottam a tortát, bár csak én ettem belőle. A hangulat nagyon jó volt. Ennél szebb és jobb szülinapom nem is lehetett volna. Később elvonultunk szerelmemmel a szobánkba. Fürdés után hozzá bújtam. Boldogan ölelt át, majd lassan elnyomott az álom.
Másnap nagyot nyújtózkodva keltem fel. Lentről finom tojásrántotta illata szállt fel. Felöltöztem és lementem. Esme újból kitett magáért.
- Szia Bella. Látom, felébredtél. Hosszú nap áll előttünk.- csicseregte Alice.
- Miért is?
- Majd mindjárt megtudod. – mondta és a lépcső fel felé kezdett el húzni a reggeli befejezte után.
- Jó szórakozást lányok! – kiáltott még utánunk Esme.
Barátnőm behúzott a Jasperrel közös szobájukba és leültetett az ágyra. Eltűnt az egyik ajtó mögött, majd a kezében egy tucatnyi újsággal tért vissza. Ledobta az ágyra és ő is helyet foglalt.
- Szóval, itt az ideje, hogy megtervezzük és szervezzük a nagy eseményt.
- Alice, de még az időpontot se tudjuk. – válaszoltam, de már egy esküvői újságot nézegettem.
- De igen. Négy hónap múlva, december 15-én.
- Hát az tényleg rövid idő. – válaszoltam és már hason fekve több újságot lapozgattam.
Halk kopogtatást halottunk, majd belépett Rosalie.
- Csatlakozhatok? – kérdezte.
- Persze. Gyere! – mondtam.
Leült és így hárman böngésztük az újságokat. Halk társalgásba kezdtünk. Megegyeztünk, hogy fehér színű lesz minden, mint a hó. Virágnak a kálát választottuk.
- A többit pedig bízd ránk! – csapta össze a noteszát Alice és Rosaliera nézett.
- Bizony. Neked már csak a ruhádat kell kiválasztanod. – bólintott a másik Cullen lány is. Az idő pergett, de én még mindig nem találtam semmit. Dél környékén Esme is csatlakozott hozzánk, kezében egy tálcával, az ebédemmel. Végül ő is leült, tippeket és tanácsokat adott.
Odakint már sötétedett már, mikor felkiáltottam.
- Meg van!
Az összes lány mellém gyűlt és feszült figyelemmel figyeltek. Két újságot vettem a kezembe, az egyikből a ruha felsőt, a másikból a ruha az alsó részt vágtam ki és illesztettem őket egymáshoz. Alice szeme felragyogott és azonnal elkezdte lerajzolni, és közben hozzá biggyesztette a maradék ruhadarabot is. Pillanatokon belül kész lett. Fantasztikusan nézett ki.
- Innentől kezdve már az én dolgom a ruha. Neked Bella pedig annyi a feladatod, hogy pihenj és felkészülj az eseményre. – mondta Alice. – A többit bízd ránk. – kacsintott.
- Lenne még két kérdésem.
- Igen? – kérdezték.
- Rosalie szeretném, ha te lennél az egyik koszorús lányom. Szeretnél?
- Igen. Köszönöm. – ragyogott fel a lány szeme.
- Alice szeretném, ha te lennél a másik koszorús lányom. Mit szólsz hozzá?
- IGEN! – ugrott a nyakamba boldogan. – Akkor nekünk is kell valamilyen ruhát készítenem. De megoldom.
Összemosolyogtunk, majd mindenki az elvonult a saját rezidenciájára.
2010. május 21., péntek
6.fejezet: A nagy pillanat
Victoria találkozása óta eltelt egy félév. Minden rendben volt, semmiféle probléma nem merült fel. Edward is nyugodtabb volt és egyre több időt töltött Charlieval. Volt olyan, hogy egész délután beszélgettek vagy TV-ztek. Persze az éjszakák az enyémek voltak.
Augusztus vége felé jártunk, lassan kezdődött a suli. Az utolsó év következett. Féltem tőle, hogy mi lesz, miután leérettségizek, hisz Edward is most végez. S ha ez megtörtént, akkor tovább állnak egy másik városba. Még bele gondolni is rossz volt. Mi lesz majd velem? Ezek a gondolatok jártak az eszemben egy szombati napon, miközben mosogattam. Kint melegebb volt a szokásosnál, de a nap nem sütött.
Hirtelen csörögni kezdett a telefon. Megtöröltem a kezemet és felvettem.
- Haló?
- Szia Bella. Alice vagyok.
- Szia Alice.
- Csak azért hívlak, mert Rosalie pillanatokon belül nálatok lesz és szeretne elvinni, kikapcsolódni mára.
A szavam is elállt.
- Ez most komoly? – nyögtem.
- Halálosan. Szóval siess. Jó szórakozást.! – köszönt el.
- Rendben. Köszi. – azzal letettem a telefont. – Apa! Rosalie el szeretne vinni, szórakozni. Elmehetek?
- Persze. Menj csak nyugodtan. – közölte kicsit vidámabban, mint általában, ha elmentem valahová valamelyik Cullennel.
- Köszi. – válaszoltam és fölszaladtam a szobámba. Gyorsan valami ruhát kerestem magamnak. Mire kész lettem, akkor dudált Rose. Lerohantam a lépcsőn, elköszöntem apámtól és kiléptem a házból. Nagy levegőt vettem és kifújtam. Rosalie a piros nyitott BMW-el jött elém. Beültem mellé.
- Szia Rose. – köszöntem.
- Szia. Indulhatunk? – kérdezte mosolyogva és barátságosan.
- Persze. – feleltem s nekem is jobb kedvem lett.
A Cullen lány indította és Port Angeles felé vette az irányt. Ahogy, megérkeztünk rögtön betértünk egy méreg drága ruhaboltba. Az állam is leesett. Mivel Rosalienek nem tetszett semmi, így egy másik boltba mentünk. Egész nap így jártunk és közben vásároltunk. Tizenegy felé nagyot morgott a hasam. Rose nagyot nevetett rajta, majd én is csatlakoztam hozzá. Betértünk egy gyors étterembe és tele ettem magamat. Egy fél óra múlva egy újabb boltban kötöttünk ki. Rosalie kiszúrt egy egyrészes pánt nélküli világos szürke színű ruhát. Levette és a kezembe nyomta. Kérdőn néztem rá.
- Gyerünk! Menj és próbáld fel. – mondta és a próbafülke felé lökdösött. Úgy tettem, ahogy újdonsült barátnőm kérte. Felvettem és bele néztem a tükörbe. Mintha rám öntötték volna. Hallottam, hogy Rose beszél valakivel telefonon, majd leteszi.
- Nah, hogy áll rajtad?
Kiléptem.
- Istenem…. – ő is csak ennyit tudott kinyögni.
- Nagyon rosszul áll?
- Nem, pont az ellenkezője. Gyönyörű vagy ebben a ruhában. Meg kell venned!
- Jajj, Rose és hova tudnám felvenni?
- Az majd még elválik.
Rámosolyogtam és indultam volna, hogy visszaöltözzek a rendes ruháimba.
- Kérlek, gyere haza ebbe a ruhába! – kérlelt.
- Redben.
Még felvettem alá egy harisnyát és egy hozzá illő cipőt. Fizettünk és visszaindultunk Forksba. Egyből a Cullen házhoz mentünk. Beléptünk és Alice termett előttünk.
- Jó, hogy itt vagytok. Bella fantasztikusan nézel ki. Már csak rátok várunk.
- Hmm? – néztem kérdőn barátnőmre.
- Mindjárt megtudod. Köszi Rose a mai napot.
A dolog kezdett egyre jobban furcsának tűnni. Mi történt? Miben settenkednek a többiek?
- Gyere Bella. Menjünk. – fogta meg a kezemet Alice és a hátsó ajtó felé húzott.
Kiléptünk és megláttam. Mindenki ott volt. Renée, Phil, Charlie, Esme, Carlisle, Emmett, Jasper és Edward. Nagyot néztem, hogy anyám itt van az új férjével együtt. Odaszaladtam Renéehez és a nyakába ugrottam.
- Anyu! Hát te meg mit keresel itt?
- Bella! De jó újból látni téged és milyen jól áll ez a ruha rajtad. Hogy mit keresünk mi itt??? Azt, mindjárt megtudod. – mondta és közelebb húzott magához. – Nem is mondtad, hogy milyen helyes ez az Edward. – suttogta a fülembe.
Elmosolyodtam.
- Tudom. – feleltem és közbe elpirultam, mert biztos voltam abban, hogy Edward is hallja.
Philt is megöleltem és váltottunk egy-két szót. Mindenkiről csak a boldogság sütött. Mi történt itt mindenkivel? Edwardhoz sétáltam, mire mindenki felénk fordult.
- Mi történik itt? Mért van itt mindenki? – kérdeztem suttogva tőle.
- Mindjárt megtudod. – felelte azzal a csibészes mosollyal.
Ránéztem Alicere, aki rám kacsintott és mosolygott. Visszafordultam és szerelmem fél térdre ereszkedett. A lélegzetem is elállt.
- Isabella Mary Swan! - szólt Edward a szemembe nézve. – Hozzám jössz feleségül?
Körbe néztem. Anyám szemében könnyek gyülekeztek és erősen kapaszkodott Philbe. Charlie is a sírás határán állt. Ránéztem az összes Cullenre, de főleg a lányokra. Ők is csak bólogattak. Visszafordultam Edwardhoz. Könnyek gyűltek a szemembe.
- Igen. – válaszoltam boldogan.
Szerelmem megkönnyebbült, felhúzta a gyűrűt az ujjamra, felállt és megcsókolt. Erre mindenki tapsban tört ki. Elnevettem magamat és Edwardhoz bújtam. Nem tartott sokáig az ölelés, mert már Alice türelmetlenül várakozott. Edward arrébb lépett és a barátnőm a nyakamba ugrott. Majd kicsattant a boldogságtól. Aztán jöttek a többiek is gratulálni. Emmett gyorsan bekapcsolta a CD lejátszót. Lassú szám hallattszódot. Szerelmem odalépett hozzám.
- Szabad? –kérdezte.
- Persze.
Azzal lassú táncba kezdtünk. Hozzábújtam.
- Szeretlek. – suttogta a fülembe.
- Én is. – válaszoltam és megcsókoltam.
A nap további részében mulatozás, evés, ivás volt. Emmett kiválóan állította össze a CD-t. Hol lassú, hol gyors számok mentek a háttérben.
Késő estig maradt a társaság. Renée és Phil egy motelben szálltak meg a környéken. Charlie is hazafelé igyekezett. Mindenki elbúcsúzott és elmentek. Segítettem a lányoknak elpakolni és elmosogatni. Folyamatosan beszélgettük és nevetgéltünk. A hangulat lassacskán már a tetőfokra hágott. Nagyon boldog voltam. Ez volt életem legszebb napja. Lassan elcsendesedett a ház. Felmásztam Edward szobájába. Ő ott várt rám, kezeit felém nyújtva. Odarohantam és az ölébe vetettem magamat. Szorosan magához vont. Most már nem féltem a jövőtől, hisz már Edwardhoz tartoztam. Mostantól mindent együtt kell átvészelnünk.
Szerelmem hirtelen felkapott a hátára és kiugrott az ablakon. Néhány percen belül a háztetőn voltunk. Edward ölében ültem, mikor észrevettem, hogy csillagos éjszakánk van. Rámosolyogtam és csendben figyeltünk. Egy hullócsillag tűnt fel az égen.
- Gyorsan, kívánj valamit! – szóltam.
Lehunytam a szemem és kívántam.
- Na, megvolt?- kérdezte lágyan.
- Persze.
Még jó sokáig kint ültünk. Éreztem, ahogy a fáradtság lassan ránehezedik a szememre. Nagyot ásítottam.
- Ideje lefeküdni. Holnap is lesz még nap. – óvatosan felvett a karjaiba és lemásztunk a tetőről, be a szobába.
Még annyi energiám volt, hogy átöltözzek és visszamásszak a szobába. Bebújtam, Edward magához húzott és egy jó éjt-csókot lehelt az ajkamra, aztán mély álomba zuhantam.
Augusztus vége felé jártunk, lassan kezdődött a suli. Az utolsó év következett. Féltem tőle, hogy mi lesz, miután leérettségizek, hisz Edward is most végez. S ha ez megtörtént, akkor tovább állnak egy másik városba. Még bele gondolni is rossz volt. Mi lesz majd velem? Ezek a gondolatok jártak az eszemben egy szombati napon, miközben mosogattam. Kint melegebb volt a szokásosnál, de a nap nem sütött.
Hirtelen csörögni kezdett a telefon. Megtöröltem a kezemet és felvettem.
- Haló?
- Szia Bella. Alice vagyok.
- Szia Alice.
- Csak azért hívlak, mert Rosalie pillanatokon belül nálatok lesz és szeretne elvinni, kikapcsolódni mára.
A szavam is elállt.
- Ez most komoly? – nyögtem.
- Halálosan. Szóval siess. Jó szórakozást.! – köszönt el.
- Rendben. Köszi. – azzal letettem a telefont. – Apa! Rosalie el szeretne vinni, szórakozni. Elmehetek?
- Persze. Menj csak nyugodtan. – közölte kicsit vidámabban, mint általában, ha elmentem valahová valamelyik Cullennel.
- Köszi. – válaszoltam és fölszaladtam a szobámba. Gyorsan valami ruhát kerestem magamnak. Mire kész lettem, akkor dudált Rose. Lerohantam a lépcsőn, elköszöntem apámtól és kiléptem a házból. Nagy levegőt vettem és kifújtam. Rosalie a piros nyitott BMW-el jött elém. Beültem mellé.
- Szia Rose. – köszöntem.
- Szia. Indulhatunk? – kérdezte mosolyogva és barátságosan.
- Persze. – feleltem s nekem is jobb kedvem lett.
A Cullen lány indította és Port Angeles felé vette az irányt. Ahogy, megérkeztünk rögtön betértünk egy méreg drága ruhaboltba. Az állam is leesett. Mivel Rosalienek nem tetszett semmi, így egy másik boltba mentünk. Egész nap így jártunk és közben vásároltunk. Tizenegy felé nagyot morgott a hasam. Rose nagyot nevetett rajta, majd én is csatlakoztam hozzá. Betértünk egy gyors étterembe és tele ettem magamat. Egy fél óra múlva egy újabb boltban kötöttünk ki. Rosalie kiszúrt egy egyrészes pánt nélküli világos szürke színű ruhát. Levette és a kezembe nyomta. Kérdőn néztem rá.
- Gyerünk! Menj és próbáld fel. – mondta és a próbafülke felé lökdösött. Úgy tettem, ahogy újdonsült barátnőm kérte. Felvettem és bele néztem a tükörbe. Mintha rám öntötték volna. Hallottam, hogy Rose beszél valakivel telefonon, majd leteszi.
- Nah, hogy áll rajtad?
Kiléptem.
- Istenem…. – ő is csak ennyit tudott kinyögni.
- Nagyon rosszul áll?
- Nem, pont az ellenkezője. Gyönyörű vagy ebben a ruhában. Meg kell venned!
- Jajj, Rose és hova tudnám felvenni?
- Az majd még elválik.
Rámosolyogtam és indultam volna, hogy visszaöltözzek a rendes ruháimba.
- Kérlek, gyere haza ebbe a ruhába! – kérlelt.
- Redben.
Még felvettem alá egy harisnyát és egy hozzá illő cipőt. Fizettünk és visszaindultunk Forksba. Egyből a Cullen házhoz mentünk. Beléptünk és Alice termett előttünk.
- Jó, hogy itt vagytok. Bella fantasztikusan nézel ki. Már csak rátok várunk.
- Hmm? – néztem kérdőn barátnőmre.
- Mindjárt megtudod. Köszi Rose a mai napot.
A dolog kezdett egyre jobban furcsának tűnni. Mi történt? Miben settenkednek a többiek?
- Gyere Bella. Menjünk. – fogta meg a kezemet Alice és a hátsó ajtó felé húzott.
Kiléptünk és megláttam. Mindenki ott volt. Renée, Phil, Charlie, Esme, Carlisle, Emmett, Jasper és Edward. Nagyot néztem, hogy anyám itt van az új férjével együtt. Odaszaladtam Renéehez és a nyakába ugrottam.
- Anyu! Hát te meg mit keresel itt?
- Bella! De jó újból látni téged és milyen jól áll ez a ruha rajtad. Hogy mit keresünk mi itt??? Azt, mindjárt megtudod. – mondta és közelebb húzott magához. – Nem is mondtad, hogy milyen helyes ez az Edward. – suttogta a fülembe.
Elmosolyodtam.
- Tudom. – feleltem és közbe elpirultam, mert biztos voltam abban, hogy Edward is hallja.
Philt is megöleltem és váltottunk egy-két szót. Mindenkiről csak a boldogság sütött. Mi történt itt mindenkivel? Edwardhoz sétáltam, mire mindenki felénk fordult.
- Mi történik itt? Mért van itt mindenki? – kérdeztem suttogva tőle.
- Mindjárt megtudod. – felelte azzal a csibészes mosollyal.
Ránéztem Alicere, aki rám kacsintott és mosolygott. Visszafordultam és szerelmem fél térdre ereszkedett. A lélegzetem is elállt.
- Isabella Mary Swan! - szólt Edward a szemembe nézve. – Hozzám jössz feleségül?
Körbe néztem. Anyám szemében könnyek gyülekeztek és erősen kapaszkodott Philbe. Charlie is a sírás határán állt. Ránéztem az összes Cullenre, de főleg a lányokra. Ők is csak bólogattak. Visszafordultam Edwardhoz. Könnyek gyűltek a szemembe.
- Igen. – válaszoltam boldogan.
Szerelmem megkönnyebbült, felhúzta a gyűrűt az ujjamra, felállt és megcsókolt. Erre mindenki tapsban tört ki. Elnevettem magamat és Edwardhoz bújtam. Nem tartott sokáig az ölelés, mert már Alice türelmetlenül várakozott. Edward arrébb lépett és a barátnőm a nyakamba ugrott. Majd kicsattant a boldogságtól. Aztán jöttek a többiek is gratulálni. Emmett gyorsan bekapcsolta a CD lejátszót. Lassú szám hallattszódot. Szerelmem odalépett hozzám.
- Szabad? –kérdezte.
- Persze.
Azzal lassú táncba kezdtünk. Hozzábújtam.
- Szeretlek. – suttogta a fülembe.
- Én is. – válaszoltam és megcsókoltam.
A nap további részében mulatozás, evés, ivás volt. Emmett kiválóan állította össze a CD-t. Hol lassú, hol gyors számok mentek a háttérben.
Késő estig maradt a társaság. Renée és Phil egy motelben szálltak meg a környéken. Charlie is hazafelé igyekezett. Mindenki elbúcsúzott és elmentek. Segítettem a lányoknak elpakolni és elmosogatni. Folyamatosan beszélgettük és nevetgéltünk. A hangulat lassacskán már a tetőfokra hágott. Nagyon boldog voltam. Ez volt életem legszebb napja. Lassan elcsendesedett a ház. Felmásztam Edward szobájába. Ő ott várt rám, kezeit felém nyújtva. Odarohantam és az ölébe vetettem magamat. Szorosan magához vont. Most már nem féltem a jövőtől, hisz már Edwardhoz tartoztam. Mostantól mindent együtt kell átvészelnünk.
Szerelmem hirtelen felkapott a hátára és kiugrott az ablakon. Néhány percen belül a háztetőn voltunk. Edward ölében ültem, mikor észrevettem, hogy csillagos éjszakánk van. Rámosolyogtam és csendben figyeltünk. Egy hullócsillag tűnt fel az égen.
- Gyorsan, kívánj valamit! – szóltam.
Lehunytam a szemem és kívántam.
- Na, megvolt?- kérdezte lágyan.
- Persze.
Még jó sokáig kint ültünk. Éreztem, ahogy a fáradtság lassan ránehezedik a szememre. Nagyot ásítottam.
- Ideje lefeküdni. Holnap is lesz még nap. – óvatosan felvett a karjaiba és lemásztunk a tetőről, be a szobába.
Még annyi energiám volt, hogy átöltözzek és visszamásszak a szobába. Bebújtam, Edward magához húzott és egy jó éjt-csókot lehelt az ajkamra, aztán mély álomba zuhantam.
5.fejezet: Kiderül az igazság
Kipattantak a szemeim. Kiszúrtam egy sötét bőrű vámpírt. Elsőre nem ismertem fel, de rájöttem, hogy ki az. Laurent. Az utolsó vámpír Jamesék csapatából. Meglepődtem, hogy ő itt van. S ami, még jobban meglepett az az volt, hogy az írisze nem piros, hanem arany színű volt.
- Luarent? Hát te mit keresel itt? – hökkent meg Victoria is.
- Azért jöttem, hogy észhez térítselek, elmondjam neked az igazságot és, hogy megmentsem ezt a lányt.
- Micsoda? Te megőrültél?
- Nem. Gondolj csak vissza az eseményekre. A mezőn találkoztunk velük először. Akkor érezte meg James a lány illatát. Azután elkezdte üldözni, majd becsapta. Elcsalogatta a barátaitól a balett-stúdióba, ahol a lánynak esett. Eltörte a lábát és több sebet ejtett rajta. A lány segítségére sietett a barátja, aki csak védeni akarta a szerelmét. De James még jobban élvezte a dolgot, ezért megharapta Bellát. A fiú feldühödött, ekkor végzet Jamesszel. Védelemből ölte meg.
- Nem. Az nem lehet.
- De igen. Nem sokkal később ellátogattam Dr. Cullenhez, aki elmesélte, hogy mi történt. Akkor döntöttem úgy, hogy soha többé nem ölök embert. Értsd meg Victoria, ez a lány nem tehet semmiről. Csak Jamest okolhatod a történtekért. – mondta Laurent, aki már ott állt és egyik kezét a nő vállán pihentette.
- Nem tudom elhinni.
- Ereszd el a lányt.
- Miért tette? Miért?
- Nem tudom.
Victoria elengedett én pedig óvatosan felültem. Laurent a kezét nyújtotta felém. Elfogadtam a segítséget és talpra segített.
- Köszönöm. – suttogtam halkan.
- S mi legyen velük? – kérdezte egy vámpír Cullenékre bökve.
Victoria teljesen elmerült a gondolataiban, csak legyintett egyet. Elengedték Edwárdékat, akik mellettem termettek. Edward szorosan átölelt és puszit nyomott a homlokomra. Megkönnyebbültem és boldogan bújtam szerelmemhez. Elmondani se lehet, hogy mennyire örültem a közelségének, a hideg bőrének és a finom illatának. Féltem, hogy soha többé nem érinthetem meg őt. Felnéztem a szemébe.
- Jól vagy? – kérdezte kedvesen.
- Igen. – válaszoltam mosolyogva és körbe néztem.
Alice vidámabb volt és mindannyian boldogan mosolyogtak rám. Laurent lépett hozzánk.
- Carlisle, sajnálom, hogy ily körülmények között találkozunk újból. Köszönöm a sok segítséget. – mondta a férfinek, majd felém fordult. – Bella, örülök, hogy nincs semmi bajod. Bevallom, amint megéreztem, hogy itt vagytok a közelben, siettem mielőtt még baj történt volna. Neked köszönhetem, hogy most az vagyok, aki. Rájöttem, hogy az emberek nem táplálékok, hanem érző, kedves, barátságos lények a számomra. Köszönöm.
- Ne nekem köszönd. Carlisle segített abban, amit kitűztél magad elé célnak. Én köszönöm, hogy a segítségemre siettél.
Összemosolyogtunk.
- Ami meg Victoriát illeti - szólt újra a férfi – bocsássatok meg neki. Teljesen félreértette a történteket. Nagyon megviselte James halála. Nagyon szerette.
Furcsa érzés uralkodott el rajtam. Én is meglepődtem. Bánat, sajnálat éreztem. Óvatosan kicsúsztam Edward öleléséből és lassan elindultam Victoria felé. Mindenki meglepődött a reakciómon. Elé álltam és bele néztem a vörös szempárba. Fájdalmat és bánatot láttam benne. Haragnak semmi nyomát nem láttam. A kezemet nyújtottam felé.
- Sajnálom Victoria, ami történt. – nem tudtam mást mondani. Olyan hülyén éreztem magamat, hogy normálisabbat nem tudtam kinyögni.
- Bella, …nem tudom mi történt velem. Engem csak düh és a vérengzés irányított. Én sajnálom, hogy bántottalak. Megértem, ha nem bocsátasz meg nekem.
- Rosszul tudod. Megbocsátok. Elhiszem, hogy min mentél keresztül.
A nő mosolyra húzta a száját és kezet fogott velem.
- Köszönöm. – válaszolta. – Indulok, Laurent velem jössz?
- Persze. – válaszolta a férfi. – Viszlát.
Azzal eltűntek a szemünk elől. Szerelmem átkarolt és visszasétáltunk a faházhoz. Lefürödtem és tiszta ruhába bújtam. Meglepődtem, hogy a szobában nincs senki.
- Bella, gyere le a földszintre. – szólt fel Edward.
Lesétáltam a lépcsőn és láttam, hogy mindannyian ott vannak. Carlisle állt középen, jobb oldalán Edward, Alice és Jasper állt, míg a bal oldalán pedig Esme, Rosalie és Emmett.
- Valami baj van? – kérdeztem, felhúzva a szemöldökömet.
- Nincs. Épp az ellenkezője. Kedves Bella. Mióta beléptél a házba és Edward életébe, sokkal vidámabb lett a hangulat, mindenki kedvesebb és figyelmesebb lett a másikkal. Barátságos, kedves, segítőkész és mindig vidám vagy. Nagyon köszönjük szépen ezt a sok jót, amit ebbe a családba hoztál. Közös megbeszélés után, szeretném átnyújtani az egész család nevében.- felelte Carlisle és kinyitott egy ezüst dobozt, amiben egy ezüst nyaklánc volt, és azon pedig a Cullen címer volt. Körbenéztem. Mindenki mosolyogott. Carlisle kivette az ékszert és felrakta a nyakamba.
- Üdvözlünk a családban. – szólt újból.
Esme lépett oda először és megölelt. Utána Alice ugrott a nyakamba kicsattanó örömmel. Rosalie lépett elém. Semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. Végül elmosolyodott és ő is megölelt. A fiúk csak gratuláltak. Edward maradt utolsónak. Mellém lépett, átölelte a derekamat és megcsókolt. Majd szétváltunk és rá mosolyogtam. Boldog és vidám volt. Vasárnap délelőtt hagytuk el ezt a csodálatos helyet. Először a Cullen házhoz mentünk vissza. Most már második otthonként tekintettem rá. Délután búcsút vettem a többiektől és Edward társaságában hazamentem. Apám már otthon volt.
- Látlak még az este folyamán? – kérdeztem szerelmem felé fordulva.
- Biztosan. – nevetett fel és búcsú csókot lehelt az ajkamra.
Kiszálltam a kocsiból és bementem a házba. Boldogan ugrottam apám nyakába. Nagyon jól esett neki a reakcióm. Elmeséltem neki mindent. Persze a „véres” részeket kihagytam. Mosolyogtam. Életemben nem voltam ilyen boldog és vidám. Láttam Charlie arcán, hogy elfogadja a Cullenéket és örült neki, hogy én boldog vagyok Edward és családja mellett.
Késő este, Edward már ott várt a szobámban, ahogy ígérte. Nevetve vetettem magamat a karjaiba. Boldog voltam, hogy minden jóra fordult és nem esett senkinek baja.
- Luarent? Hát te mit keresel itt? – hökkent meg Victoria is.
- Azért jöttem, hogy észhez térítselek, elmondjam neked az igazságot és, hogy megmentsem ezt a lányt.
- Micsoda? Te megőrültél?
- Nem. Gondolj csak vissza az eseményekre. A mezőn találkoztunk velük először. Akkor érezte meg James a lány illatát. Azután elkezdte üldözni, majd becsapta. Elcsalogatta a barátaitól a balett-stúdióba, ahol a lánynak esett. Eltörte a lábát és több sebet ejtett rajta. A lány segítségére sietett a barátja, aki csak védeni akarta a szerelmét. De James még jobban élvezte a dolgot, ezért megharapta Bellát. A fiú feldühödött, ekkor végzet Jamesszel. Védelemből ölte meg.
- Nem. Az nem lehet.
- De igen. Nem sokkal később ellátogattam Dr. Cullenhez, aki elmesélte, hogy mi történt. Akkor döntöttem úgy, hogy soha többé nem ölök embert. Értsd meg Victoria, ez a lány nem tehet semmiről. Csak Jamest okolhatod a történtekért. – mondta Laurent, aki már ott állt és egyik kezét a nő vállán pihentette.
- Nem tudom elhinni.
- Ereszd el a lányt.
- Miért tette? Miért?
- Nem tudom.
Victoria elengedett én pedig óvatosan felültem. Laurent a kezét nyújtotta felém. Elfogadtam a segítséget és talpra segített.
- Köszönöm. – suttogtam halkan.
- S mi legyen velük? – kérdezte egy vámpír Cullenékre bökve.
Victoria teljesen elmerült a gondolataiban, csak legyintett egyet. Elengedték Edwárdékat, akik mellettem termettek. Edward szorosan átölelt és puszit nyomott a homlokomra. Megkönnyebbültem és boldogan bújtam szerelmemhez. Elmondani se lehet, hogy mennyire örültem a közelségének, a hideg bőrének és a finom illatának. Féltem, hogy soha többé nem érinthetem meg őt. Felnéztem a szemébe.
- Jól vagy? – kérdezte kedvesen.
- Igen. – válaszoltam mosolyogva és körbe néztem.
Alice vidámabb volt és mindannyian boldogan mosolyogtak rám. Laurent lépett hozzánk.
- Carlisle, sajnálom, hogy ily körülmények között találkozunk újból. Köszönöm a sok segítséget. – mondta a férfinek, majd felém fordult. – Bella, örülök, hogy nincs semmi bajod. Bevallom, amint megéreztem, hogy itt vagytok a közelben, siettem mielőtt még baj történt volna. Neked köszönhetem, hogy most az vagyok, aki. Rájöttem, hogy az emberek nem táplálékok, hanem érző, kedves, barátságos lények a számomra. Köszönöm.
- Ne nekem köszönd. Carlisle segített abban, amit kitűztél magad elé célnak. Én köszönöm, hogy a segítségemre siettél.
Összemosolyogtunk.
- Ami meg Victoriát illeti - szólt újra a férfi – bocsássatok meg neki. Teljesen félreértette a történteket. Nagyon megviselte James halála. Nagyon szerette.
Furcsa érzés uralkodott el rajtam. Én is meglepődtem. Bánat, sajnálat éreztem. Óvatosan kicsúsztam Edward öleléséből és lassan elindultam Victoria felé. Mindenki meglepődött a reakciómon. Elé álltam és bele néztem a vörös szempárba. Fájdalmat és bánatot láttam benne. Haragnak semmi nyomát nem láttam. A kezemet nyújtottam felé.
- Sajnálom Victoria, ami történt. – nem tudtam mást mondani. Olyan hülyén éreztem magamat, hogy normálisabbat nem tudtam kinyögni.
- Bella, …nem tudom mi történt velem. Engem csak düh és a vérengzés irányított. Én sajnálom, hogy bántottalak. Megértem, ha nem bocsátasz meg nekem.
- Rosszul tudod. Megbocsátok. Elhiszem, hogy min mentél keresztül.
A nő mosolyra húzta a száját és kezet fogott velem.
- Köszönöm. – válaszolta. – Indulok, Laurent velem jössz?
- Persze. – válaszolta a férfi. – Viszlát.
Azzal eltűntek a szemünk elől. Szerelmem átkarolt és visszasétáltunk a faházhoz. Lefürödtem és tiszta ruhába bújtam. Meglepődtem, hogy a szobában nincs senki.
- Bella, gyere le a földszintre. – szólt fel Edward.
Lesétáltam a lépcsőn és láttam, hogy mindannyian ott vannak. Carlisle állt középen, jobb oldalán Edward, Alice és Jasper állt, míg a bal oldalán pedig Esme, Rosalie és Emmett.
- Valami baj van? – kérdeztem, felhúzva a szemöldökömet.
- Nincs. Épp az ellenkezője. Kedves Bella. Mióta beléptél a házba és Edward életébe, sokkal vidámabb lett a hangulat, mindenki kedvesebb és figyelmesebb lett a másikkal. Barátságos, kedves, segítőkész és mindig vidám vagy. Nagyon köszönjük szépen ezt a sok jót, amit ebbe a családba hoztál. Közös megbeszélés után, szeretném átnyújtani az egész család nevében.- felelte Carlisle és kinyitott egy ezüst dobozt, amiben egy ezüst nyaklánc volt, és azon pedig a Cullen címer volt. Körbenéztem. Mindenki mosolyogott. Carlisle kivette az ékszert és felrakta a nyakamba.
- Üdvözlünk a családban. – szólt újból.
Esme lépett oda először és megölelt. Utána Alice ugrott a nyakamba kicsattanó örömmel. Rosalie lépett elém. Semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. Végül elmosolyodott és ő is megölelt. A fiúk csak gratuláltak. Edward maradt utolsónak. Mellém lépett, átölelte a derekamat és megcsókolt. Majd szétváltunk és rá mosolyogtam. Boldog és vidám volt. Vasárnap délelőtt hagytuk el ezt a csodálatos helyet. Először a Cullen házhoz mentünk vissza. Most már második otthonként tekintettem rá. Délután búcsút vettem a többiektől és Edward társaságában hazamentem. Apám már otthon volt.
- Látlak még az este folyamán? – kérdeztem szerelmem felé fordulva.
- Biztosan. – nevetett fel és búcsú csókot lehelt az ajkamra.
Kiszálltam a kocsiból és bementem a házba. Boldogan ugrottam apám nyakába. Nagyon jól esett neki a reakcióm. Elmeséltem neki mindent. Persze a „véres” részeket kihagytam. Mosolyogtam. Életemben nem voltam ilyen boldog és vidám. Láttam Charlie arcán, hogy elfogadja a Cullenéket és örült neki, hogy én boldog vagyok Edward és családja mellett.
Késő este, Edward már ott várt a szobámban, ahogy ígérte. Nevetve vetettem magamat a karjaiba. Boldog voltam, hogy minden jóra fordult és nem esett senkinek baja.
2010. május 18., kedd
4.fejezet: Itt a vég...........vagy mégsem?
Pénteken sajgó fejfájással ébredtem fel. Megdörzsöltem a szememet és az órára pillantottam. Tíz óra elmúlt. Rég a suliban lett volna a helyem, de nem izgatott fel. Kicsoszogtam a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe, ahonnan a tükörképem nézett vissza fáradtan, szeme alatt lila karikák éktelenkedtek. A szemeim vörösek voltak. Nagy ásítások közepette másztam vissza a szobába. Halk kopogtatást hallottam. Felnéztem. Esme állt az ajtóban. Valamiféle mosolyt próbáltam az arcomra varázsolni.
- Jobban vagy már? - kérdezte leülve mellém.
- Nem nagyon. Fáj a fejem, és fáradt vagyok.
Nagyot kordul a gyomrom. Mindketten elmosolyodtunk.
- Öltözz fel, addig én készítek reggelit a számodra.
- Köszönöm. - feleltem.
Felvettem egy szabadidő felsőt és gatyát, a hajamat pedig lófarokba kötöttem. Esme tojást, bacont sütött és pirítóst készített nekem. Étkezés után forró teát szürcsölgettem.
- Tényleg, hova tűnt mindenki? - bukott ki a kérdés belőlem.
- Carlisle dolgozik, a többiek pedig suliban vannak.
- Hát persze. - esett le a tantusz.
- Edward reggel nem akart suliba menni, kis híján összeveszett az apjával, de végül belátta, hogy muszáj elmenni.
- Aha. - mondtam két korty között.
- Carlisle azt üzeni, hogy pihenj sokat és ne idegeskedj.
- Rendben. Nem lesz nehéz betartani.
A délelőtt maradék részében kiültem a teraszra és élveztem a néhány órás napsütést. Ebéd után a nappaliban pihentem le, aminek az lett a következménye, hogy elaludtam. Délután egy fele értek haza Edwardék. Rajtam mosolyogtak mindannyian. Emmett elrohant és egy tollpihével jött vissza. Lehajolt hozzám és meg akart csikízni.
- Emmett. - sziszegtek rá a többiek.
Még nagyobb mosolyra húzta a száját, de eltávolodott tőlem. Edward felvett a karjaiba és felvitt a szobába, maga után becsukva az ajtót. Lerakott az ágyra és betakart. Békésen aludtam tovább.
Egy órával később ébredtem fel. Kicsit pihentebb voltam, mint korábban. Kiszúrta Edwardot, aki melegítő ruhákat pakolt egy táskába. Felültem, és furcsán néztem rá.
- Megyünk valahová? - kérdeztem hirtelen.
Szerelemem rám nézett, az ágyhoz sétált és leült mellém.
- Igen, szóval csipked magad, mert negyed óra múlva indulunk.
- Hova is megyünk tulajdonképpen?
- Az még titok a számodra. Siess, hogy még alkonyat előtt odaérjünk. - felelte és egy puszit nyomott a homlokomra.
Gyorsan felöltöztem és negyed óra múlva útra készen álltam. Alice, Jasper, Edward és én a dzsippel mentünk, a többiek pedig egy másik nagyobb kocsival. Edward vezetett, én mellette ültem az anyósülésen.
- Most már megtudhatom, hogy hova is megyünk? - tettem fel újból a kérdést.
- Még nem. Elégedj meg azzal, hogy közösen úgy döntöttünk, hogy elviszünk téged kikapcsolódni. - válaszolta Alice és egy kendőt kötött a szememre.
- Jajj, ne már! Muszáj? - piszkáltam a kendőt.
- Bella, kérlek, bízz bennünk. - szólalt meg Edward kedvesen. - Nemsokára odaérünk.
Nyugton maradtam és türelmesen vártam. Hirtelen megálltunk. Nyílt az ajtó mellettem és szerelmem kiemelt a kocsiból. Lábra állított és elkezdte kioldozni a kendőt. Mikor levette csodás látvány tárult elém. A hegyekben voltunk, előttünk egy völgy húzódott. Megfordultam és megpillantottam egy faházat. A szám is tátva maradt, olyan gyönyörű volt a táj.
- Hogy tetszik Bella? - kérdezte Esme.
- Egyszerűen el sem hiszem, hogy ilyen létezik. Fantasztikus.
- Akkor úgy látom, jól döntöttünk. - csatlakozott Carlisle is.
Összemosolyogtunk és bementünk a házba. Hangulatos és otthonias volt. Minden, amire szükségünk lett volna ott volt. Mindenki elfoglalta a szobáját. Edward a legfelső szobába vezetett be. A szoba egyszerű, bár nagyon hangulatos volt. Kiléptem az erkélyre és egy csodaszép látvány tárult a szemem elé. A völgy mögött kisebb fajta hegyek voltak, amik mögött lassan lebukott a nap. Szerelemem hátulról átölelt és együtt néztük végig a naplementét. Boldogan bújtam hozzá. Este még kiültünk a ház elé és tüzet gyújtottunk Beszélgettünk, mint egy nagy család. Nagyokat nevettünk egy-egy viccen vagy akár egy régi sztorin. Lefekvés előtt. Gyorsan lefürödtem, majd a kényelmes ágyba ugrottam és perceken belül elnyomott az álom Edward karjaiban.
Másnap a vártnál előbb, már nyolckor fent voltam. Edward nem volt mellettem, de valahogy sejtettem, hogy valahol itt van a közelben. Kiléptem az erkélyre. Kint még hűvös volt a levegő. Nem vettem észre, hogy az egyik fa mögül valaki figyel és néhány percen belül, eltűnik. Felöltöztem és lementem, ahol friss reggeli várt már. Reggeli után megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt sétálni az erdőbe. Csendben sétáltunk és a madarak csisergését hallgattuk. Minden békés volt és nyugodt volt. Távol voltunk az összes külső zajoktól. Elég mélyen bent jártunk az erdőben, mikor Alice megállt. Jasper is megtorpant és simogatta a lány kezét.
- Mit láttál?
- Nem tudom, minden olyan zavaros. Mintha fák lennének.
Mi is megálltunk és visszafordultunk a pároshoz.
- Igen, fák. Mi is ott vagyunk. Valaki kilép a fák mögül. Ez nem lehet.
- Mi az? Mi történt? - kérdezte Edward kicsit idegesen, de hamar rájött. Ismerős illat csapta meg az orrát. Azonnal felkapott és a többiekhez futott. Lerakott a többiek pedig körém álltak.
- Mi történt? Mi a baj? - kérdeztem már én is aggódva.
Senki nem válaszolt. Edward torkából halk morgás tört fel. Arra nézem, amerre szerelemem és láttam, ahogy lassan vámpírok sétálnak ki az erőből, élükön egy nővel.
- Nem, az nem lehet. - rebegtem és remegés futott végig rajtam.
Victoria több tucatnyi vámpírral állt tőlünk tíz méterrel. Gúnyos mosolyra húzta a száját. Intett, mire a többi vámpír támadásba lendült. Hirtelen az összes Cullen eltűnt mellőlem és vámpírok fogtak le. Körbe néztem és megláttam, hogy hármasával-négyesével fognak le egy Cullent. Próbáltam kiszabadulni, de nem sikerült. Térdre ereszkedtem és úgy néztem körbe a "családomra". Mindenki szemében kétségbeesést és félelmet láttam. Edward őrjöngött fogva tartói szorításában. Miközben egyre erősödött a morgása.
- Örülök, hogy újból találkozunk Bella. - szólított meg Victoria. - Látom, nem változtál sokat az utolsó találkozásunk óta. Akkor megúsztad, de most, hogy mindannyian a markomban vagytok, nem fogod megúszni. - nézett végig a társaságon és szeme megakadt a dühöngő Edwardon.
Közelebb lépett hozzá és jobban szemügyre vette.
- Most végig nézheted az első sorból, ahogy a kis barátnőd meghal.
Szerelmem szeme szikrákat szárt. A nő visszasétált hozzám, gúnyos mosoly ült ki az arcára. Felemelt és arcon vágott, aminek következtében repültem egy métert, majd a földön landoltam. Hallottam, ahogy a Cullenék felmorognak körülöttünk. Felnyögtem a fájdalomtól. Minden porcikám fájt. Éreztem, hogy a karomból folyik a vér.
"- Jajj, ne!"- gondoltam magamban és a hátamra fordultam.
Victoria arca megváltozott. Szeme éhséget tükrözött. Megfogta a nyakamat. Fuldokoltam, levegő után kapkodva. Érezte, ahogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon és több követi az elsőt. Elfordította a fejemet, így Edward szemébe tudtam nézni. A nő kivillantotta a fogsorát. Felkészült a csapásra.
- Nee! Bella! - ordította szerelmem teljesen kikelve magából. Szemében félelem, kétségbeesés és a harag látszódott. Rámosolyogtam, hogy ez a kép maradjon meg az emlékeiben, ha én már nem élek.
- Ég veled, angyalom. - búcsúzott el a nő és a fogai egyre jobban közeledtek a nyakamhoz.
- Bella! - ordították egyszerre a Cullenék.
Egy utolsó pillantást vetettem rájuk a könnyeim mögül és lehunytam a szememet. Már csak a néhány centiméter és vége mindennek.
- Állj! - kiáltotta egy mély férfihang.
- Jobban vagy már? - kérdezte leülve mellém.
- Nem nagyon. Fáj a fejem, és fáradt vagyok.
Nagyot kordul a gyomrom. Mindketten elmosolyodtunk.
- Öltözz fel, addig én készítek reggelit a számodra.
- Köszönöm. - feleltem.
Felvettem egy szabadidő felsőt és gatyát, a hajamat pedig lófarokba kötöttem. Esme tojást, bacont sütött és pirítóst készített nekem. Étkezés után forró teát szürcsölgettem.
- Tényleg, hova tűnt mindenki? - bukott ki a kérdés belőlem.
- Carlisle dolgozik, a többiek pedig suliban vannak.
- Hát persze. - esett le a tantusz.
- Edward reggel nem akart suliba menni, kis híján összeveszett az apjával, de végül belátta, hogy muszáj elmenni.
- Aha. - mondtam két korty között.
- Carlisle azt üzeni, hogy pihenj sokat és ne idegeskedj.
- Rendben. Nem lesz nehéz betartani.
A délelőtt maradék részében kiültem a teraszra és élveztem a néhány órás napsütést. Ebéd után a nappaliban pihentem le, aminek az lett a következménye, hogy elaludtam. Délután egy fele értek haza Edwardék. Rajtam mosolyogtak mindannyian. Emmett elrohant és egy tollpihével jött vissza. Lehajolt hozzám és meg akart csikízni.
- Emmett. - sziszegtek rá a többiek.
Még nagyobb mosolyra húzta a száját, de eltávolodott tőlem. Edward felvett a karjaiba és felvitt a szobába, maga után becsukva az ajtót. Lerakott az ágyra és betakart. Békésen aludtam tovább.
Egy órával később ébredtem fel. Kicsit pihentebb voltam, mint korábban. Kiszúrta Edwardot, aki melegítő ruhákat pakolt egy táskába. Felültem, és furcsán néztem rá.
- Megyünk valahová? - kérdeztem hirtelen.
Szerelemem rám nézett, az ágyhoz sétált és leült mellém.
- Igen, szóval csipked magad, mert negyed óra múlva indulunk.
- Hova is megyünk tulajdonképpen?
- Az még titok a számodra. Siess, hogy még alkonyat előtt odaérjünk. - felelte és egy puszit nyomott a homlokomra.
Gyorsan felöltöztem és negyed óra múlva útra készen álltam. Alice, Jasper, Edward és én a dzsippel mentünk, a többiek pedig egy másik nagyobb kocsival. Edward vezetett, én mellette ültem az anyósülésen.
- Most már megtudhatom, hogy hova is megyünk? - tettem fel újból a kérdést.
- Még nem. Elégedj meg azzal, hogy közösen úgy döntöttünk, hogy elviszünk téged kikapcsolódni. - válaszolta Alice és egy kendőt kötött a szememre.
- Jajj, ne már! Muszáj? - piszkáltam a kendőt.
- Bella, kérlek, bízz bennünk. - szólalt meg Edward kedvesen. - Nemsokára odaérünk.
Nyugton maradtam és türelmesen vártam. Hirtelen megálltunk. Nyílt az ajtó mellettem és szerelmem kiemelt a kocsiból. Lábra állított és elkezdte kioldozni a kendőt. Mikor levette csodás látvány tárult elém. A hegyekben voltunk, előttünk egy völgy húzódott. Megfordultam és megpillantottam egy faházat. A szám is tátva maradt, olyan gyönyörű volt a táj.
- Hogy tetszik Bella? - kérdezte Esme.
- Egyszerűen el sem hiszem, hogy ilyen létezik. Fantasztikus.
- Akkor úgy látom, jól döntöttünk. - csatlakozott Carlisle is.
Összemosolyogtunk és bementünk a házba. Hangulatos és otthonias volt. Minden, amire szükségünk lett volna ott volt. Mindenki elfoglalta a szobáját. Edward a legfelső szobába vezetett be. A szoba egyszerű, bár nagyon hangulatos volt. Kiléptem az erkélyre és egy csodaszép látvány tárult a szemem elé. A völgy mögött kisebb fajta hegyek voltak, amik mögött lassan lebukott a nap. Szerelemem hátulról átölelt és együtt néztük végig a naplementét. Boldogan bújtam hozzá. Este még kiültünk a ház elé és tüzet gyújtottunk Beszélgettünk, mint egy nagy család. Nagyokat nevettünk egy-egy viccen vagy akár egy régi sztorin. Lefekvés előtt. Gyorsan lefürödtem, majd a kényelmes ágyba ugrottam és perceken belül elnyomott az álom Edward karjaiban.
Másnap a vártnál előbb, már nyolckor fent voltam. Edward nem volt mellettem, de valahogy sejtettem, hogy valahol itt van a közelben. Kiléptem az erkélyre. Kint még hűvös volt a levegő. Nem vettem észre, hogy az egyik fa mögül valaki figyel és néhány percen belül, eltűnik. Felöltöztem és lementem, ahol friss reggeli várt már. Reggeli után megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt sétálni az erdőbe. Csendben sétáltunk és a madarak csisergését hallgattuk. Minden békés volt és nyugodt volt. Távol voltunk az összes külső zajoktól. Elég mélyen bent jártunk az erdőben, mikor Alice megállt. Jasper is megtorpant és simogatta a lány kezét.
- Mit láttál?
- Nem tudom, minden olyan zavaros. Mintha fák lennének.
Mi is megálltunk és visszafordultunk a pároshoz.
- Igen, fák. Mi is ott vagyunk. Valaki kilép a fák mögül. Ez nem lehet.
- Mi az? Mi történt? - kérdezte Edward kicsit idegesen, de hamar rájött. Ismerős illat csapta meg az orrát. Azonnal felkapott és a többiekhez futott. Lerakott a többiek pedig körém álltak.
- Mi történt? Mi a baj? - kérdeztem már én is aggódva.
Senki nem válaszolt. Edward torkából halk morgás tört fel. Arra nézem, amerre szerelemem és láttam, ahogy lassan vámpírok sétálnak ki az erőből, élükön egy nővel.
- Nem, az nem lehet. - rebegtem és remegés futott végig rajtam.
Victoria több tucatnyi vámpírral állt tőlünk tíz méterrel. Gúnyos mosolyra húzta a száját. Intett, mire a többi vámpír támadásba lendült. Hirtelen az összes Cullen eltűnt mellőlem és vámpírok fogtak le. Körbe néztem és megláttam, hogy hármasával-négyesével fognak le egy Cullent. Próbáltam kiszabadulni, de nem sikerült. Térdre ereszkedtem és úgy néztem körbe a "családomra". Mindenki szemében kétségbeesést és félelmet láttam. Edward őrjöngött fogva tartói szorításában. Miközben egyre erősödött a morgása.
- Örülök, hogy újból találkozunk Bella. - szólított meg Victoria. - Látom, nem változtál sokat az utolsó találkozásunk óta. Akkor megúsztad, de most, hogy mindannyian a markomban vagytok, nem fogod megúszni. - nézett végig a társaságon és szeme megakadt a dühöngő Edwardon.
Közelebb lépett hozzá és jobban szemügyre vette.
- Most végig nézheted az első sorból, ahogy a kis barátnőd meghal.
Szerelmem szeme szikrákat szárt. A nő visszasétált hozzám, gúnyos mosoly ült ki az arcára. Felemelt és arcon vágott, aminek következtében repültem egy métert, majd a földön landoltam. Hallottam, ahogy a Cullenék felmorognak körülöttünk. Felnyögtem a fájdalomtól. Minden porcikám fájt. Éreztem, hogy a karomból folyik a vér.
"- Jajj, ne!"- gondoltam magamban és a hátamra fordultam.
Victoria arca megváltozott. Szeme éhséget tükrözött. Megfogta a nyakamat. Fuldokoltam, levegő után kapkodva. Érezte, ahogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon és több követi az elsőt. Elfordította a fejemet, így Edward szemébe tudtam nézni. A nő kivillantotta a fogsorát. Felkészült a csapásra.
- Nee! Bella! - ordította szerelmem teljesen kikelve magából. Szemében félelem, kétségbeesés és a harag látszódott. Rámosolyogtam, hogy ez a kép maradjon meg az emlékeiben, ha én már nem élek.
- Ég veled, angyalom. - búcsúzott el a nő és a fogai egyre jobban közeledtek a nyakamhoz.
- Bella! - ordították egyszerre a Cullenék.
Egy utolsó pillantást vetettem rájuk a könnyeim mögül és lehunytam a szememet. Már csak a néhány centiméter és vége mindennek.
- Állj! - kiáltotta egy mély férfihang.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
