15.fejezet: A költözés

Másnap reggel, ahogy Carlisle-zal megbeszéltük, megtartottuk a vérvételt. Próbáltam nem odanézni, inkább egy pontra koncentráltam a szobában. A lelet hamar elkészült, amin jó eredmények szerepeltek. Még ezen a héten felhívtam Renéét is és elmondtam neki, hogy elköltözünk. Boldog volt, hogy elkezdem a saját életemet, de a lelkemre kötötte, hogy írjak, amint megérkeztünk. A családdal úgy döntöttünk, hogy csak olyan dolgot viszünk magunkkal, amik nagyon fontosak és nagyon a szívünkhöz nőttek. A többi dolgokat pedig elpakoltuk a garázsba. Mindannyian éreztük, hogy egyszer még visszatérünk ide. A költözés bejelentése után két nappal álltam neki a pakolásnak. A hét folyamán kétszer benézett Charlie és Katy is, hogy hogyan haladunk. Az utolsó napokban útnak indítottuk a szállítókocsikat és megbeszéltük, hogy mi lányok repülőgéppel megyünk, míg a fiúk kocsival. Találkozni újra pedig Angliában a reptéren fogunk.
Kedden, az utolsó napon, este, Charliéknál voltunk Edwarddal. Jó nagyokat nevettünk, apu pedig kiskori fényképeket mutogatott rólam. Egy felejthetetlen estét töltöttünk el. Innen is elvittem azokat a dolgokat, amik hozzám nőttek ez alatt a két év alatt. Hosszas búcsúzkodás után jöttünk el. Hazafelé úton kicsit szomorú voltam, de tudtam, hogy boldog, hosszú élet vár rám egy nagy, szerető családban és, hogy Charlie is meg lesz nélkülem.
A nagy Cullen ház háromnegyede már üresen állt. Csak a legfontosabb dolgok voltak már elől. Gyorsan lefürödtem és elmentem aludni, mert másnap hosszú napom lesz.
Szerdán nagyon korán keltem. Nyűgös és fáradt voltam. Becsoszogtam a fürdőbe és csigalassúsággal végeztem el a teendőimet. Felvettem egy egyrészes meleg ruhát, amit Alice készített ki még tegnap este. Ásítottam egyet, majd lementem a nappaliba, ahol nagy sürgés-forgás volt.
- Jó reggelt! – köszönt Edward. – Esme a konyhában van. Kész a reggelid. Negyed óra múlva indulunk.
- Rendben – feleltem elnyomva egy ásítást.
Átslattyogtam a konyhába. Már csak néhány eszköz volt elől.
- Jó reggelt Esme! – köszöntem halkan.
- Neked is! Nagyon fáradtnak látszol drágám – mondta megsimogatva a hátamat.
- Tudom.
- Ne halasszuk……
- Nem – vágtam közbe. - Majd lassan magamhoz térek, meg majd alszok a gépen is. Köszönöm a gondoskodásodat! – válaszoltam egy halvány mosolyt varázsolva az arcomra.
- Nincs mit, kincsem.
Egy tálcán volt pirítós, szőlő, narancslé és tükörtojás. Helyet foglaltam és tíz perc múlva már egy üres tálca nézett vissza rám. Megittam az üdítőt és felmentem a szobába. A helység már teljesen üres volt. Körbenéztem és szemeim előtt felrémlettek a sok emlékek. A sok nevetés, a párnacsaták, a reggeli ébredések és a kettesben töltött idők. Az ablakhoz léptem és az alvó tájat figyeltem. Edward arca tűnt fel az üvegen. Megfordultam.
- Mindannyian készen vagyunk. Indulásra készen állunk. Mehetünk?
- Igen, persze – feleltem, megfogtam a kezét és megöleltem.
- Hiányozni fog ez a hely – motyogtam.
- Egyszer még visszatérünk ide – súgta a fülembe.
- Tudom. Menjünk – válaszoltam és elindultunk lefele.
- Menjél, mindjárt megyek – mondta.
Kiléptem az ajtón és felnéztem a házra. Nem sokkal később Edward is kilépett, bezárta az ajtót és kézen fogott. Elindultunk a lépcsőn lefele. A többiek a kocsiknál álltak. Odaléptünk hozzájuk.
- Oké, mielőtt elmennénk, szeretnék még egy képet készíteni.
Mindannyian beálltunk a ház elé és Alice csinált rólunk egy fotót.
- Jól van, akkor induljunk – szólt Edward.
Beszálltunk a kocsikba és Seattle felé vettük az irányt. Fél óra múlva a négy kocsi egymás mellett parkolt le a reptéri parkolóban. A lányok elbúcsúztak a fiúktól, majd Edward kézen fogott és beléptünk a csarnokba. A gépünk termináljához mentünk. Edward finoman szembe fordított magával.
- Most egy kis időre külön válunk, de nem sokára találkozunk. Vigyázz magadra! – csókolta meg a homlokomat. – Mikor ti leszálltok, én már ott leszek és várni fogok Rád.
- Rendben. Szeretlek – mondtam a szemébe nézve.
- Én is – válaszolta és megcsókolt.
- Jól van fiatalok, vége a turbékolásnak. A gép nemsokára indul – csicseregte Alice.
Edward halkan rámorgott. Elmosolyodtam.
- Vezess óvatosan! – róttam meg viccesen.
- Csak úgy, ahogy általában szoktam. Alice, kérlek, vigyázzatok rá!
- Jól van. Nem lesz semmi baj, láttam előre. Na sziaaa – köszönt el barátnőm, majd a kapu felé kezdett el húzni.
Még egy utolsó pillantást váltottunk, majd belekaroltam Alicebe. A pulthoz érve egy fickó ellenőrizte a jegyünket, majd egy folyóson tovább sétálva beléptünk a gépbe. Ott a stewardess balra irányított minket az első osztályra. Leültem az ablak mellé, majd Esme foglalt helyet mellettem. Mögöttünk ültek le a lányok.
- Bella, ha éhes vagy szóljál, mert csomagoltam ennivalót.
- Rendben, köszönöm Esme.
Negyed óra múlva a gép elindult, majd nem sokkal később felszálltunk. Elővettem egy könyvet és olvasni kezdtem. Mellettem Esme lakberendezési újságot nézegetett, míg Rosalie és Alice azon beszélgettek, hogy milyen ruhákat vegyenek majd a kicsinek. Belemerültem a könyv világába nem foglalkozva a stewardessek járkálásaival. Két óra múlva letettem a könyvet, kényelembe helyeztem magamat és elnyomott az álom. Két kisgyerekről álmodtam, akik egymást kergették a szabadban. Mosolyogva figyeltem őket. Aztán hirtelen kipukkadt az álmom. Boldogan és kipihenten ébredtem, mint reggel. Megdörzsöltem a szememet. Esme már egy antik könyvet olvasott mellettem. Rám pillantott és elmosolyodott.
- Jól aludtál?
- Igen, sokkal jobban. Esme kérhetek valami harapnivalót?
- Persze. Hoztam szőlőt, pulykaszendvicset, narancslevet és tábla csokit. Melyiket szeretnéd?
- Edwardot! – mondtam, majd mindketten felnevettük. - Kezdésnek a két szendvicset, az üdítőt és a csokit kérem.
- Rendben.
Lassan csipegettem el az ennivalót. Fél óra múlva jól lakottan néztem végig magamon. Megdöbbentem. A hasam megint nőtt és nem is kicsit.
- Esme, nézd – szóltam.
- Hm? - fordult oda hozzám. Azonnal észrevette. – Megint nőtt a hasad! – szólalt meg boldogan.
Na erre a két barátnőm is odajött és vidáman méricskélték a pocimat. Miután mindannyian lenyugodtunk, a tájat kezdtem el figyelni. Borús idő volt és nagy felhők úszkáltak az égen. Picit később felálltam, sétáltam egy kicsit, majd voltam a mellékhelységben is. Visszaültem a helyemre, majd egy óra múlva ereszkedni kezdtünk. Bekapcsoltuk az öveket. Már nagyon vártam, hogy földet érjünk. Amint megállt a gép, összeszedtük magunkat és elindultunk kifele. A végtagjaim teljesen elgémberedtek a sok üléstől.
Kint szemerkélt az eső. A csarnokban emberek százai várakoztak. Megálltunk egy helyen és szemeinkkel a fiúkat kerestük. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy az emberek arrébb állnak, míg a lányok nyál csorgatva figyeltek valamit. Elmosolyodtam.
- Jönnek a fiúk! – mondtam odafordulva a lányokhoz és majd a nyálcsorgató csajokra mutattam.
Barátnőim felkacagtak a dolgon. S igazam lett, ugyanis néhány perccel később feltűnt Emmett izmos teste és Carlisle, ahogy kimagaslott a tömegből. Elől lépkedett Edward, utána Carlisle, Emmett és Jasper. Mikor szerelmem meglátott, meggyorsította lépteit. Széles mosolyra húztam a számat. Mikor odaért hozzám, finoman magához ölelt és mélyet szippantott az illatomból. Szemeibe néztem, majd egy csókot nyomtam a szájára.
- Jól utaztál? – kérdezte.
- Igen.
- Minden rendben volt?
- Persze. Nálatok?
- Semmi problémánk nem volt. Jól van, szerintem indulhatunk – szólalt meg, megfogta a kezemet és a kijárat felé indultunk. A négy kocsi kicsit sárosan várakozott ránk a parkolóban.
- Úgy látom, le kell majd mosni a kocsikat.
Edward elmosolyodott és kinyitotta nekem az ajtót. Beültem és néhány perccel később már úton is voltunk a házunk felé.
- Körülbelül még mennyit utazunk?
- Egy, másfél órát.
Időközben eleredt az eső is. Egyszer meg kellett állnunk egy étteremnél, mert nagyon kellett pisilnem. Persze ebből az lett, hogy muszáj volt rendelnem rántott sajtot, sült krumplival és tartármártással. Elindulva álltam neki elfogyasztani. Húsz perccel később jól lakottan terpeszkedtem el az ülésen. Edward jót mosolygott ezen. Sötétedés előtt értünk be Newcastle-be.
- Már látom, hogy a lányok néhány napon belül felvásárolják a fél várost – mondtam, miután láttam három híres-neves boltot is.
- Már előre is sajnálom őket – kuncogott szerelmem.
Rezgett a telefonja, majd felvette.
- Igen? – szólt bele.
Néhány percig csend volt, aztán letette.
- Carlisle volt az. A régi tulajdonos a háznál vár minket a kulcsokkal együtt.
- Már nagyon kíváncsi vagyok az új otthonunkra – mondtam.
Kiértünk a városból, majd egy kis betonútra kanyarodtunk rá.
-„ Olyan, mint Forksban” – gondoltam.
Kiértünk a fák közül és egy óriási ház bukkant elő.
- Jézusom! Élőben még nagyobb ez a ház! – mondtam, mikor kikötöttem magamat.
Edward kiszállt, az én oldalamra sétált, kinyitotta az ajtómat, majd kisegített. Mögöttünk a többiek is kiszálltak a kocsikból és együtt a sétáltunk a férfi elé.
- Jó estét! Carlisle Cullen vagyok! – mutatkozott be a családfő.
- Mark Kent. Üdvözlöm Önöket Newcastleben! Itt vannak a kulcsok. Érezzék jól magukat! – mondta, átnyújtotta a kulcsokat, elköszönt, beült a kocsijába és elhajtott.
- Na, mehetünk? – kérdezte Carlisle csillogó szemekkel.
Mindannyin bólintottunk és elindultunk. Már kívülről nagy volt, de mikor beléptünk még nagyobbnak tűnt. Az első helység egy tágas nappali volt. Beljebb egy ebédlőhöz hasonlító szoba, utána pedig egy nagy konyha volt. Az első emeletre felérve két szobát találtunk.
- Carlisle, lehetne ez a mi szobánk! – hallottam meg Esme hangját az egyik szobából.
- Igen. Nagyszerű és akkor szemben pedig lehetne a vizsgáló! – jött a válasz.
Elmosolyodtam. A második emelten két egyforma szoba volt.
- Emmett! Ez lesz a miénk! – hangzott fel Rose hangja a jobboldaliból és le is rakta a táskáját.
A baloldali szobában már Alice sürgölődött jobbra-balra.
- Úgy látom, miénk maradt a felső szint – mondtam Edwardnak.
Elmosolyodott és kéz a kézben sétáltunk fel. Balra fordultam. Miután beléptem a szobába és körbe pillantottam ötletek ezrei rohamoztak meg.
- Már egy csomó ötletem van – szólaltam meg. Boldogan öleltem át.
Egy puszit nyomott az arcomra. A háta mögött kiszúrtam egy másik ajtót is. Kibújtam az öleléséből és átsétáltam a túloldalra. Kinyitottam az ajtót. A miénkhez hasonló szoba tárult fel előttem. Az ajtóval szembeni falon csak ablakok húzódtak. Elmosolyodtam és szembe fordultam szerelmemmel.
- Ez lesz a gyerek szoba. Egy a bökkenő, hogy nem tudom, hogy fiú vagy lány lesz-e.
- Nem sokára kiderül édesem – csókolt bele a nyakamba.
- Tudom. Emlékszel még? Esmééktől vásárlási utalványt kaptunk nászajándékba. Nem kis értékben. Arra gondoltam, hogy holnap elmehetnénk és bevásárolhatnánk.
- Jó ötletnek tűnik.
- Rendben- ásítottam egy nagyot. – Ideje lesz eltennem magamat holnapra.
- Mindjárt jövök. Elrendezek mindent és keresünk neked pizsamát.
- Oké – válaszoltam.
Edward elment, én addig körbejártam a leendő gyerekszobát és a fejemben már berendezve képzeltem el.
- Bella – hallottam meg Alice hangját.
Megfordultam. Barátnőm kezében szabadidő ruha volt.
- Most csak ezt találtam. Remélem kényelmes lesz – mondta és átnyújtotta a ruhát.
- Köszönöm – mondtam és Alice kiment a szobából.
Átöltöztem és lementem a nappaliba. Meglepődve figyeltem, hogy a fiúk dobozokat hordanak be kintről.
- Megjött az első kocsi? – kérdeztem döbbenten.
- Igen.
- Életem, van egy kis gond. Nem gondolkodtam előre és ott hagytuk az ágyat. Csak a fekete kanapé van itt.
- Semmi baj. Azon is el tudok aludni. Majd holnap veszünk egyet.
- De..
- Nincs kedvem belemenni most egy vitába – jelentettem ki határozottan.
- Jó, rendben – sóhajtott fel Edward megadóan.
A többiek halkan kuncogtak a dolgon. Miután a fiúk mindent bepakoltak, letették a kanapét a nappaliban. Valahonnan előkerült egy pokróc is. Edward leült a kanapéra, hozzá bújtam. Jó melegen betakart, majd pár perccel később elnyomott az álom.
Másnap reggel hangos csörömpölésre ébredtem.
- Emmett! – sziszegték a többiek.
- Bocsi – súgta.
Lassan felültem és megdörzsöltem a szememet. A szobában egy csomó doboz arra várt, hogy kipakoljuk.
- Jó reggelt szerelmem! – mondta Edward, megcsókolt, leült mellém és a kezembe nyomott egy tányért.
- Neked is – feleltem és neki álltam elfogyasztani a reggelimet. –Carlisle? – kérdeztem.
- Bement a kórházba. Van egy-két dolog, amit el kellett intéznie.
- Értem.
Reggeli után megkerestem Alicet, hogy kérjek tőle valami ruhát. Miután talált nekem, felöltöztem, lementem, ahol már a többiek vásárlásra készen álltak. Két kocsival mentünk. Esme jött velünk, a Volvóval, a többiek pedig Rose kocsijával. Épp, hogy elindultunk rezgett Edward telefonja. Felvette.
- Igen?
Csendben hallgattuk és türelmesen vártunk, hogy letegye a telefont.
- Carlisle volt – mondta, miután kinyomta a telefont. – Arra kér minket, hogy fáradjunk be a kórházba. Szeretne megvizsgálni.
- Rendben, menjünk – válaszoltam.
Az egyik elágazásnál jobbra fordultunk és a kórház felé vettük z irányt. Leparkoltunk az épület előtt. Kiszálltunk. Alicék kérdőn néztek ránk.
- Carlisle megszeretne vizsgálni. Nem tart sokáig, ígérem – feleltem a fel nem tett kérdésre bocsánatkérően nézve rájuk.
- Menjetek csak nyugodtan. Kint megvárunk titeket – mondta Rose.
- Rendben, köszi.
Edward átölelte a derekamat és elindultunk. Felzárkózott mellénk Esme. Együtt léptünk be a kórházba. A recepciónál várt minket Carlisle.
- Örülök, hogy betudtatok jönni – mondta és egy ajtó felé terelt engem. – Kérlek, ti maradjatok kint egy kicsit. Majd szólok, ha bejöhettek – mondta a feleségének és a fiának.
- Szeretlek – suttogtam még mosolyogva Edwardnak.
- Én is – válaszolta.
Beléptem Carlisle után a vizsgálóhelységbe. A szobában volt egy asztal három székkel és egy vizsgáló ágy eszközökkel.
- Van valami kérdésed mielőtt elkezdjük a vizsgálatot? – kérdezte beindítva a gépet.
- Igen. Valami nem stimmel. Nem szabadna ilyen gyorsan növekednie a hasamnak, hisz csak az ötödik-hatodik hétben vagyok. Mit gondolsz mi a baj?
- Hallottam már a lányoktól. Megnézhetem?
- Persze – válaszoltam és felhúztam a pólómat.
-„Már megint nőtt!” – gondoltam.
Carlisle egy ideig csendben megfigyelte a hasamat, majd megszólalt.
- Ilyen dolog még nem fordult elő a vámpír világban, így nem tudok semmit erről. Arra tippelek, hogy mivel te ember vagy, Edward pedig vámpír, így a kicsi gondolom félvér és ezért sem növekszik úgy, mint egy normális várandósságnál. Így sejtem, hogy most járhatsz emberi időben a harmincadik hét környékén. Minden nap nálad egy hetet jelent. Úgy gondolom, hogy még egy-két hét és meglesz a pici – mondta kicsattanó örömmel.
Nekem meg leesett az állam és hangos csattanással ért földet.
- Ez most komoly? – kérdeztem hitetlenkedve mosollyal az arcomon.
- Igen. Kezdhetjük?
- Persze.
- Rendben. Kérlek, feküdj fel az ágyra felhúzott pólóval.
Úgy tettem, ahogy Carlisle mondta, majd helyet foglalt mellettem egy széken.
- A gél egy kicsit hideg lesz.
Bólintottam.
Valami hideg zselét nyomott a hasamra, majd egy műszerrel elkezdett körözni a hasamon. Felnéztem a monitorra, de az nem mutatott semmit. Kezdtem megijedni. Hirtelen felhangzott egy szívverés, meg még egy. Összenéztünk Carlisle-zal. Mindketten elmosolyodtunk a felismerésen. Aztán kivilágosodott a kép és feltűnt két kicsi test.
- Carlisle, kérlek, hívd be a többieket.
- Természetesen. Edward, Esme kérlek, gyertek be.
Rögtön nyílt az ajtó és mindketten beléptek. Odasiettek hozzánk. Edward megfogta a kezemet és elmosolyodott.
- Nézzétek! – mondtam és a monitorra emeltem a tekintetemet.
Mindketten odanéztek és a lélegzetük is elállt. Figyelték a képet és közben hallgatták a két szívhangot.
- Ez most az jelent, hogy.. – mondta Esme.
- Két unokád lesz - feleltem mosolyogva, majd szerelmemre pillantottam, akinek szemei csak úgy ragyogtak.
- Atyaúristen! – válaszolta Esme majdnem sikítva.
- Mikorra várhatóak? – kérdezte Edward.
- Körülbelül két múlvára.
- Tessék? – kérdezték egyszerre döbbenten.
- Igen, jól hallottátok. Ugyanis a kicsik félvérek, így gyorsabban növekednek, mint az átlagos babák. Ebben a két hétben még nőni fog a hasad és úgy sejtem, hogy nem is kicsit Bella.
- Kislányok? Kisfiúk? Vagy mindkettő? – kérdezte Esme.
- Hát, igazából nem nagyon akarják még megmutatni magukat. Reménykedjünk, hogy a következő vizsgálaton kiderül.
A többiek némán, hihetetlenkedve figyelték a monitort.
- Végeztünk. Mehettek. Itt van egy kép is róluk. Jó vásárlást kívánok! – mondta miután átnyújtotta az ultrahangos képet.
Letöröltem a hasamról a gélt, boldogan átvettem a képet és egy csókot nyomtam szerelmem szájára.
- Köszönjük Carlisle. Mikor jöjjek újra?
- Vasárnap. Akkor leszek bent újra.
- Rendben. Akkor otthon találkozunk. Szia.
- Sziasztok. Jó szórakozást! – felelte, még egy csókot váltottak Esmével, majd elindultunk a kijárat felé. Boldogan léptünk ki. A többiek kíváncsian néztek ránk. Alice rohant elém. Megfogta a kezemet, fülig érő mosollyal és ragyogó szemekkel elkezdett előttem ugrálni.
- Kérlek, kérlek, Bella, hagyd, mondjam el! – kérlelt.
- Mit?
- Hogy milyen neműek lesznek – válaszolta Edward helyette.
- Micsoda? – kérdezte Rose, Emmett és Jasper egyszerre.
- Igen, ketten vannak – feleltem simogatva a hasamat. – Edward szeretnénk mi megtudni? – néztem rá.
- Hát, olyan szempontból jó lenne, ha megtudnánk, mert akkor ma úgy tudnánk bevásárolni.
- Igen, ez egy jó érv. Szóval, Alice, igen szeretnénk megtudni – fordultam barátnőm felé, aki majd szétrobbant a boldogságtól.
- Oké! Emmett szeretnék kérni dobpergést! - kérte meg Alice.
Testvére boldogan dobolt a motorháztetőn.
- Várjatok, jön Carlisle is. Várjuk meg – szólalt meg Edward.
Carlisle néhány másodperc múlva emberi tempóban futott felénk.
- Remélem nem maradtam le semmiről – mondta, mikor mellénk ért.
- Semmiről.
- Az jó. Csodálkozok, hogy nekünk nem mutatták meg magukat, bezzeg Alicenek meg igen.
- Jó, később ezt megbeszéljük. Szeretném már megtudni! – szólalt meg Rose türelmetlenül.
Felkacagtunk mindannyian. Emmett újból dobolni kezdett, Alice pedig egy nagy levegőt vett.
- Örömmel jelenthetem be, hogy az első fiú lesz, a második pedig lány! – mondta barátnőm kicsattanó boldogsággal.
- El sem hiszem – feleltem könnyes szemekkel és megöleltem szerelmemet.
- Köszönöm Bella! – mondta Edward és megcsókolt.
- Éljen! – ujjongott a két fiú. - Az egyik fiú!
Rosalie sikítva ölelte meg Alicet. Esme is boldogan ugrott Carlisle nyakába. Felnevettem és éreztem, hogy a boldogságtól kicsöppen egy könnyem. Gyorsan letöröltem és a csajokkal összeölelkeztünk és sikítva nevettünk.
- Jól van gyerekek, ideje lenne indulni, hisz még egy csomó dolgunk van ma – szólalt meg Esme.
Mindannyian bólintottunk. Gyorsan elköszöntünk Carlisle-tól, beültünk a kocsikba és elindultunk az áruházak felé. Először a festék boltnál álltunk meg. Mindannyian szétszóródtunk az áruházban. Edwarddal mi hamar megtaláltuk a két gyerekszoba színét. Úgy döntöttünk, hogy a piciké kék lesz, a miénk pedig halvány narancssárga. A lányok próbáltak rábeszélni, hogy a kislányszoba legyen rózsaszín, de Edwarddal egyszerre szavaztuk le az ötletet. Esme fehér, Alicék a citrom- és a narancssárga szín közötti, míg Rosaliék is a kék színű festék mellett döntöttek.
Fizetés után, átsétáltunk a bútordiszkontba. Kezdésnek páronként választottunk egy-egy franciaágyat. Utána következtek a gyerekágyak.
- Arra gondoltam, hogy faborítású ágyat kéne venni nekik, mert az passzolna a szoba színéhez és jól is néz ki. Mit gondolsz? – kérdeztem egy ágy előtt állva.
- Igen, ez nagyszerűen fog kinézni. Szerintem barátságosabbá teszi a szobát majd.
- Olyan aranyos ez. Nekem is tetszik – lépett mellénk Esme.
- Rendben. Akkor megyek, rendelek belőle kettőt – szólalt meg szerelemem és azzal elsétált egy eladót keresve.
Esmével az oldalamon tovább mentünk a bútorokhoz. Közös megbeszélés után, persze Edward egyetértésével vettünk hat ruhásszekrényt és négy polc szekrényt. Sikerült az eladókkal lebeszélni, hogy még ma ki tudják szállítani a franciaágyakat. Miután itt végeztünk, máshol még vettünk konyhai - és fürdőszobai felszereléseket. A vásárlás végeztével fáradtan ültem be a kocsiba. Hazafelé betértünk egy pizzériába és elvitelre rendeltünk egy négysajtos pizzát. Hazaérve a nappaliban elfogyasztottam. A „vacsora” után nem sokkal megérkeztek az ágyak is. Amint a szállítókocsi elhajtott a fiúk a vállukra kapták az ágyakat egyesével és felcipelték az emeltekre, még időben, mert épp, hogy behozták az utolsót, szakadni kezdett az eső. A kinti időjárás miatt a ház belső hőmérséklete is leesett és így muszáj volt bekapcsolni a fűtést. Kora estére a fiúknak sikerült megcsinálni a meleg vizet, így már este tudtunk fürdeni. Zuhanyzás után a gyerekszobában álltam és lecsukott szemekkel, mosolyogva képzeltem el a szobát berendezve. Hirtelen Edward ölelt át hátulról és a pocimat kezdte el simogatni. Elmosolyodtam, szembe fordultam vele és megöleltem.
- Nos, mit szól, Mr. Cullen, hogy nem sokára két kis csöpp gyermeke lesz? – kérdeztem a szemébe nézve.
- Hát, Mrs. Cullen, a világ legboldogabb apja és férje vagyok – felelte mosolyogva és felkapott az ölébe. – S már alig várom, hogy két kis csöpp gyerekről gondoskodjak – mondta és közben átsétált a saját szobánkba.
Finoman lerakott az új ágyra, majd bebújt mellém.
- Aludj szerelmem! Hosszú volt a mai nap – mondta megsimogatva az arcomat. – Aludj jól. Szép álmokat.
Megcsókoltam, majd az oldalamra fordultam és elaludtam.
Pénteken hangos autófékezésre ébredtem. Felültem és körbe pillantottam. Egy szabadidő ruha várakozott rám az ágy szélén. Felkeltem, az ablakhoz sétáltam és kitekintettem. A ház előtt öt különböző szállítókocsi állt. A családom tagjai fürgén pakolták ki a kocsikat a költöztetőkkel együtt. Elmosolyodtam. Gyorsan átöltöztem, összekötöttem a hajamat és lesiettem a földszintre. A nappali úgy nézett ki, mintha bombatámadás érte volna. Kiléptem a szabadba, ahol kellemes idő volt. Edward sétált felfele a lépcsőn. Elmosolyodott mikor meglátott.
- Jó reggelt Életem! – mondta és egy csókot nyomott az arcomra.
- Neked is. Miben tudok segíteni? – kérdeztem.
- Semmiben.
Rosszalló pillantást vetettem szerelmemre, mire ő megadóan felsóhajtott.
- Jól van, kérlek, írd alá a szállítópapírokat.
- Köszönöm! – csiripeltem fülig érő mosollyal és egy puszit nyomtam az arcára.
Lesétáltam a kocsikig, közben köszöntem a többieknek is. Odaléptem az első kocsihoz.
- Jó reggelt! – köszöntem a fickónak.
- Önnek is asszonyom! - válaszolta.
Furcsa volt hallani, hogy asszonyomnak hívnak. A házas élet. Emlékeztettem magamat.
- Itt van a papír. Kérem, az alján írja alá. Köszönöm – kérte a férfi kedvesen.
Már épp alá írtam volna, hogy Isabella Swan, mikor rájöttem, hogy már nem így hívnak. A végén odafirkantottam: Mrs. Cullen. Mosolyogva nyújtottam vissza a lapot.
- Köszönöm, viszlát! – köszöntem el.
- Én köszönöm. További szép napot, hölgyem.
Még aláírtam a maradék négy szállítópapírt, majd bementem a házba. A fiúk épp a szekrényeket pakolták fel az emeltre. A mi és a kicsik szekrényein kívül még hat gardróbszekrény és hét polcszekrény jött. Esme kutatására indultam. A konyhában találtam rá.
- Esme! Van itthon szőlő? – kérdeztem.
- Igen, úgy emlékszem, hogy a hűtőbe tettem. Ne dobjak össze valami laktatóbbat? –kérdezte a lábasokat pakolva.
- Nem, köszönöm, most nem vagyok annyira éhes. Takaró fóliát merre találok?
- Jól van. Ööö előbb még itt volt – nézett körbe. – Meg van! Tessék!
- Köszönöm! – mondtam, megfogtam, még kivettem egy nagy szőlőfürtöt és felindultam a mi szobánkba.
A hálószobánkba már oda volt készítve a festék és az ecsetek. A fürdőben megmostam a gyümölcsöt, gyorsan elfogyasztottam és neki álltam a festésnek. Addig húztam az ecsetet, amíg elértem. Mosolyogva festettem, míg valaki rám nem szólt.
- Hát te meg mit csinálsz? – lépett be az ajtón Edward kicsit dühös képpel.
- Neki álltam kifesteni a szobát – válaszoltam és a következő csíkot húztam, míg mellettem nem termett és kivette a kezemből az ecsetet. – Jajj, Edward, ne csináld már! Meghalok az unalomtól, ha nem csinálhatok valamit! – néztem rá könyörgően.
- Rendben. Két feltétellel cserében.
- Igen?
- Én is segítek neked és pihensz, ha elfáradtál.
- Megegyeztünk – feleltem mosolyogva.
Gyors csókot váltottunk, majd eltűnt a szobából, majd néhány pillanattal később egy létrával jött vissza. Együtt, mosolyogva álltunk neki a festésnek. Közös együttműködéssel négy óra alatt készen lettünk a szobafestéssel. Mivel jó idő volt kinyitottuk az ablakokat, hogy hamar megszáradjanak a falak. Míg a szobánk száradt egy órára lepihentünk az ágyra és mindketten magunkba tervezgettünk. A pihenés után a kicsik szobájának álltunk neki, ahol már Alice, Rosalie és Esme is besegítettek, így két óra alatt készen voltunk azzal is. Itt is tárva-nyitva hagytuk az ablakot, hogy száradjanak a falak. Míg egy újabb pihenőt tartottam, addig a fiúk felhozták azt a néhány dobozt, ami a miénk volt, meg a szekrényeket és a fekete kanapét. Edward összeszerelte a hifi rendszert, így a dobozokból való kipakolás alatt már szerelmem dalai szóltak a hangszórókból. Az első kartonból a kedvenc könyvek kerültek elő: Üvöltő szelek, Értelem és Érzelem, Rómeó és Júlia és a többi. A következő nagyból pedig Edward összes CD-je akadt a kezembe. A harmadikból a rólunk készült képek bukkantak elő. Volt a megismerkedésünk napjáról, az Alice-szel való ugrálásunk az ágyon, arról, amikor Edward megkérte a kezemet, a szülinapi bulimról, az esküvőről, a nászútról, a karácsonyról, az érettségi bálról, majd az érettségi kiosztásáról és az azt követő buliról. A fényképek túlnyomó részét Alice készítette. Utoljára a régi családomról kerültek elő a képek. A dobozban találtam egy üres fénykép keretet is, így abba beleraktam a kicsikről készült ultrahangos képet. Mosolyogva tettem fel a polcra a többi kép mellé. Elléptem a polc elől és megelégedve néztem körül a szobában. Besétáltam egy kis folyósóra, aminek a jobb oldala csak üvegből állt, míg baloldalról nyílt a gardrób és a fürdő. Beléptem a gardróbba. A két nagy szekrény kongott az ürességtől. Talán egy-két ruhadarab volt csak benne.
„- El kéne menni valamelyik nap vásárolni ruhákat. Megkérdezem Edwardot, hogy holnap nincs –e kedve eljönni velem? ” – gondoltam magamban.
Visszasétáltam a szobába, ahova épp kedvesem lépett be. Már nyitottam volna a számat, hogy megkérdezzem a holnapi napot, mikor hirtelen kivágott a szobaajtó és Alice robogott be fülig érő mosollyal és megölelt.
- Ez egy nagyszerű ötlet Bella! – mondta.
- Jól van Alice nyugodj meg, kérlek.
Barátnőm, lemászott rólam és csillogó szemekkel nézett rám.
- Két feltétellel jöhettek ti is Rosalieval, ha nem vásároljátok fel a fél város kisbaba ruháját! – kötöttem ki.
- Ne már Bella, ne csináld már! – könyörgött boci szemekkel.
- Á-á, ebből nem engedek. S szeretném látni az összes ruhát mielőtt megveszitek. Vagy, ha ez így nem jó, akkor holnap mi elmegyünk Edwarddal kettesben – mondtam és felnéztem szerelmemre, aki fejet rázva mosolygott rám.
- Jól van, ígérem, nem vásároljuk fel, csak hagyj, menjünk – viharzott be a szobába Rose.
Alice kicsit rosszallóan nézett testvérére, majd rám pillantott, s mikor látta, hogy nem engedek a dologból, megadóan felsóhajtott.
- Rendben, én is ígérem.
- Mit? – kérdeztem picit gonoszan.
- Hogy nem vásárolom fel a fél várost – mondta kicsit ingerülten Alice.
Kirobbant belőlem a nevetés és mindkettőjüket megöleltem.
- Akkor ezt megbeszéltük. Menjetek, gondolom, még van mit segíteni Esmének – eresztettem őket az útjukra.
Kobold barátnőm mielőtt kiment volna, még visszafordult és mosolyogva nyelvet öltött rám. Elmosolyodtam. Miután kettesben maradtunk, Edward hozzám sétált és átölelt.
- Gondolom már sejted, hogy mit akartam kérdezni tőled – mondtam.
- Igen. S szívesen elmegyek veled.
- Köszönöm.
- Bella, kész a vacsora! – kiáltott fel Esme.
- Megyek. Majd találkozunk még – mondtam szerelmemnek és egy csókot nyomtam a szájára.
Lementem a földszintre. A nappalinak már kezdett már valami formája lenni. Az ebédlőben már ott állt a nagy asztal nyolc székkel együtt. A konyhában már szinte majdnem minden a helyére került, már csak a székek hiányoztak a pult mellől.
- Nagyon szép lett a konyha – dicsértem meg az elrendezést.
Esme aztán tényleg értett a lakberendezéshez.
- Köszönöm. Csináltam tojásrántottát, hogy valami meleg ételt is egyél ma. Holnap, mint hallottam mentek vásárolni. Gondoltam elmegyek veletek és elmehetnénk bevásárolni valami ennivalót is.
- Igen, ez egy jó ötlet – válaszoltam, mikor szedtem a vacsorából.
Összemosolyogtunk és neki álltam étkezni. A vacsora után elmentem fürdeni és eltettem magamat holnapra. Nagyon hosszú ás fáradalmas volt a mai nap.

14. fejezet: Tudnivalók és egyéb dolgok

Reggel boldogan ébredtem. Kiszálltam az ágyból és a fürdőbe mentem. Belenéztem a tükörbe, majd felhúztam a pólómat. Meglepődtem. Ugyanis úgy tűnt, mintha nőtt volna egy kicsit tegnap óta.
Közelebb léptem a tükörhöz és jobban megvizsgáltam.
„- Ez képtelenség!” – gondoltam magamban.
Hirtelen feltűnt még egy személy mellettem a tükörben.
- Jó reggelt szerelmem! – köszönt Edward és belecsókolt a nyakamba.
- Edward nézd meg! – mondtam és kezét a hasamra helyeztem.
Keze jéghideg, de nyugtató volt. Feltűnt neki is a változás. Csillogó szemekkel nézett rám.
- Ez csodálatos életem! – mondtam és magához ölelt.
Boldogan néztünk bele a tükörbe. Kopogtattak a szobaajtón.
- Szabad! – szóltam ki.
- Halihó? Merre vagytok? – hallottam meg Alice csicsergő hangját.
- Itt vagyunk bent!
Barátnőm belépett a fürdőbe, majd felcsillant az ő szeme is, mikor megpillantotta a hasamat.
- Csak nem? – kérdezte fülig érő szájjal.
- De igen- feleltem mosolyogva.
Közelebb lépett és jobban megvizsgálta a hasamat.
- Tényleg – válaszolta hosszú pillanatok múlva.
- Minek köszönhetjük látogatásodat? – kérdezte Edward.
- Ja, Bella Carlisle veled beszélgetni és megvizsgálni reggeli után.
- Persze. Hát, akkor légyszi fáradjatok ki a fürdőből, hogy le tudjak zuhanyozni – válaszoltam és kifelé toltam mindkettőjüket.
- Ha van valami baj, szóljál! – szólt még szerelmem.
- Ígérem, sikítok! – feleltetem mosolyogva és becsuktam az ajtót.
Levetkőztem, beálltam a zuhanyzóba és megengedtem a forró vizet. Fantasztikus érzés volt felfrissülni. Pancsolás után belebújtam egy köntösbe és kisurrantam a szobába. Körbe pillantottam. Az ágy már meg volt igazítva és az ablakot tárva nyitva találtam. Kintről fülledt levegő áramlott be.
„ – Esni fog” – gondoltam.
Közelebb léptem az ablakhoz, majd neki dőltem a félfának. Edwardot pillantottam meg. Köhintettem egyet. Edward felpillantott és elmosolyodott. Összegörnyedt, elrugaszkodott a földtől és felugrott a szobába.
- Szép hölgyem, meg fog Ön itt fázni! – felelte udvariasan, felkapott az ölébe és a lábával belökte az ablakot. Az ágyhoz sétált finoman lefektetett és mélyet szippantott az illatomból, majd szelíden felmorgott. Megemeltem magamat és megcsókoltam. Éreztem, hogy ujjai elindulnak a combomon felfelé. Belenyögtem a csókunkba. Szerelmem szája már a nyakamon járt, ujjai pedig a köntös kötőit kötötte ki.
- Edward…ne.. – mondtam halkan és lefogtam a kezét.
Bódultan nézett rám.
- Ne haragudj, majd máskor folytatjuk. Muszáj mennem. Carlisle és Esme biztos várnak már – feleltem és kibújtam alóla.
A szekrényhez léptem, elővettem tiszta ruhákat és felöltöztem. Edward újból felmorgott, mikor levetettem a köntöst. Mielőtt még kiléptem volna adtam még egy csókot Edward szájára.
- Ígérem, majd bepótoljuk!
Kicsit elmosolyodott.
- Bella! – kiáltott fel Esme.
- Megyek! – szóltam vissza.
Még egy gyors puszit nyomtam az arcára és már ott sem voltam. Lesiettem a konyhába.
- Jó reggelt! – köszöntem Esmének.
- Neked is! – köszönt vissza. – Hogy aludtál?
- Köszönöm, jól – mondtam és helyet foglaltam az egyik széken a pultnál.
Esme elém rakott egy tányért. Tükörtojás és bacon volt rajta. Mellé még kaptam egy pohár narancslevet.
- Köszönöm.
- Nincs mit. Jó étvágyat!
- Köszi!
A reggeli egy-kettőre eltűnt. Megtöröltem a számat, de még mindig azt éreztem, hogy tudnék enni.
- Esme, szőlőt hol találok? – kérdeztem.
- Nem tudom biztosan, hogy van-e itthon, ha van akkor a kamrában, ha pedig nincs akkor majd veszek.
- Rendben! – azzal elindultam a kamra felé.
Beléptem, felkapcsoltam a villanyt és neki álltam keresgélni. Nem is kell mondanom, hogy a kis helység tele volt sok finomsággal. Kiszúrtam a szőlőt, megfogtam egy nagy fürtöt és kimentem. Megmostam és neki álltam elfogyasztani. Isteni finom volt. A gyümölcs végeztével még ittam egy pohár vizet, majd elindultam Carlisle dolgozószobája felé. Az ajtó előtt megálltam és kopogtattam. Nyílt az ajtó.
- Szervusz, Bella! Fáradj beljebb! – invitált be Carlisle.
Beléptem. Leültem az egyik kényelmes fotelbe, míg a családfő velem szemben, az íróasztal mögött foglalt helyet.
- Hogy érzed magad? – kérdezte.
- Köszönöm jól.
- Értem.
- Carlisle az lehetséges, hogy tegnap óta nőtt volna hasam?
A családfő meglepődött.
Elvileg ne, hisz még csak az első hónapban jársz. Majd csak a harmadik hónaptól kezd el növekedni. Megengeded, hogy megnézzem?
- Persze – válaszoltam, felálltam és felhúztam a pólómat.
Carlisle felállt, közelebb lépett és szemügyre vett.
- Szabad? – kérdezte.
- Persze.
Finoman megfogta a hasamat és megtapogatta.
- Hmm… elég különös – válaszolta. – Köszönöm.
Visszaültem a helyemre, míg a családfő mellettem foglalt helyet a másik fotelben.
- Bella, ez elkövetkezendő kilenc hónapban egy csomó vizsgálatot kell majd elvégeznem. Vérvétel, szívhang, ultrahang és egyéb dolgokat. Tudom, nem szereted a vérvételt, de többször is kell majd vennem tőled. Arra gondolta, hogy még az költözés előtt levehetném az elsőt, persze, ha te is így gondolod.
Nyeltem egy nagyot.
- Rendben legyen.
- Szeretném, ha ebben a kilenc hónapban sokat pihennél, nem stresszelnél, nem emelgetnél nehéz dolgokat. Ígérem, megpróbáljuk úgy megoldani a költözést, hogy neked ne okozzon gondot.
Bólintottam.
- Szeretném, ha változatosan étkeznél. Kérlek, fogyassz sok gyümölcsöt és igyál sok folyadékot.
- Természetesen.
- Mi lenne, ha holnap reggeli előtt megtartanánk az elsőt?
- Rendben.
- Megegyeztünk.
Carlisle elmerült a gondolataiban. Én egy madarat figyeltem, aki a párkányon ugrabugrált.
- Tudom még mit akartam mondani –szólalt meg Carlisle újból.
Elszakítottam a tekintetemet a madárról és ránéztem.
- Nem tudom, hogy milyen lesz az új ház, de szeretnék kialakítani, majd egy vizsgálót, hogy ne kelljen kórházba járnod és persze, hogy nehogy lebukjunk.
- Jó ötletnek tartom – feleltem.
- Charlie-val mikor fogod közölni?
- Hát, a terhességről nem szólok semmit, csak elmondom neki, hogy elköltözünk. Ma délután szeretnék átmenni Edwarddal.
- Rendben. Szerintem végeztünk. Elmondtam mindent, amit tudnod kell. Ha valami kér…..
- Kérdésem, problémám van, nyugodtan forduljak hozzád – fejeztem be a mondatát mosolyogva. – Úgy lesz, ígérem – válaszoltam még és megöleltem.
Ő is visszaölelt, majd távoztam a szobájából. Felsétáltam a szobánkba, amit nagy meglepetésemre üresen találtam. Visszafordultam és elindultam a nappali felé. Csak a lányokat találtam ott. Mindannyian az ablaknál álltak és fejet csóválva néztek ki az ablakon. Odaléptem hozzájuk. Kint az udvaron Edward és Emmett bunyóztak, míg Jasper figyelte őket.
- Már megint civakodnak? – kérdeztem.
- Mint mindig.
- Aha.
Edwardot figyeltem, aki nevetve nézte testvére próbálkozásait. Felsóhajtottam.
- Sosem nőnek fel?
- Ők, soha – felelte Alice.
- Azt csiripelték a madarak, hogy nőtt a hasad! – lépett mellém Rose csillogó szemekkel.
- Igen, egy nagyon picit, de azért látható.
- Megnézhetjük?
- Persze – válaszoltam és felhúztam a pólómat.
Mindhárman körém gyűltek, megnézték és megtapogatták.
- De jó – szólalt meg Rosalie. – Alig várom már, hogy megszülessen.
- Hát még én! – válaszoltam boldogan.
Még egy ideig a lányokkal voltam, majd elindultam felfele a szobába.
- Te meg hova mész? – kérdezte Alice.
- Átöltözni, utána meg Charlie-hoz beszélni.
- Edward nem megy veled?
Hát, per pillanatban nem úgy tűnik – feleltem a lépcsőről.
Felérve a szobába előkaptam egy csípő farmert, egy kék pólót és egy pulcsit, majd felöltöztem. Kifésültem a hajamat még. Kisétáltam a fürdőből. Az ajtó felé tartottam, mikor az becsukódott előttem és Edward tűnt fel.
- Á, szia. Épp Charlie-hoz igyekszek.
- Megyek veled – szólalt meg komolyan.
- Így? Sárosan? Charlie nem nagyon díjazná. Úgy nézel ki, mintha valami medvével harcoltál volna.
Emmett öblös nevetése szűrődött fel a földszintről.
- Kaphatok két percet?
- Tőlem – mondtam mosolyogva, puszit nyomtam az arcára, kinyitottam az ajtót és lesétáltam.
A nappaliban a többiek még mindig az előbbi beszólásomon nevettek.
- Elmentünk, majd jövünk.
- Jól van, drágám. Sok sikert – szólt Esme.
- Köszönöm.
Átsétáltam a konyhába, ott meg le a lépcsőn a garázsba. Neki dőltem a Volvónak és türelmesen várakoztam. Hirtelen nyílt a garázs ajtó és Edward tűnt fel.
- Azt hittem, már sosem érsz le – cukkoltam.
- Márpedig, mint látod, itt vagyok – felelte csibészes mosollyal és kinyitotta előttem a kocsiajtót.
Beszállta, majd Ő is beült. Kiálltunk a garázsból és elindultunk. Az úton csendben ültünk. A hát elé érve megpillantottam Katy kocsiját is apué mellett. Edward leállította a motort. Szerelmemre pillantottam.
- Ébren vannak? – kérdeztem.
- Igen, mindketten a nappaliban ülnek.
- Rendben. Mehetünk?
- Persze.
Kiszálltunk a kocsiból és kéz a kézben léptünk be a házba kopogtatás után.
- Sziasztok! – köszöntem hangosan.
- Szia Bella, Edward! – lépett ki a nappaliból Katy.
Odajött hozzám, megölelt és két puszit váltottunk. Charlie kezet fogott Edwarddal, majd magához ölelt. Jól megropogtatta a csontjaimat. Kicsit megijedtem, hogy a kicsit is összenyomja. Mikor elengedett nagyot sóhajtottam.
- Gyertek beljebb – invitált be Katy.
Helyet foglaltunk a nappaliban.
- Meséljetek, mi újság odaát? – kérdezte Charlie.
Nyeltem halkan egy nagyot. Belenéztem apu és Katy szemébe.
- Semmi különös. Élvezzük a szünetet – feleltem és közben megszorítottam szerelmem kezét. – Azért jöttünk, hogy elmondjuk, hogy jövő héten elköltözünk, ugyanis felvettek egy angliai egyetemre.
A szobába néhány percig csend volt, majd Charlie szólalt meg.
- Értem. S melyik városba költöztök? Az egész család költözik?
- Newcastle-be. Igen, Esméékkel együtt megyünk, mert Jaspert és Alicet is egy ottani, de egy másik egyetemre vették fel – válaszoltam, ami nagy hazugság volt, mert még egyáltalán nem tudtuk, hogy hova költözünk és egyáltalán egyik angliai egyetemre se vettek fel.
- Aha. Melyik nap lenne a költözés?
- Még nem tudjuk, de ígérem apu, hogy amint megtudom a pontos dátumot, szólok – mondtam és felálltam.
Charlie is felállt és én megöleltem. Nagyon fognak hiányozni nekem mind a ketten. Még egy fél órát voltunk ott, míg Katy és apu nem közölték, hogy menniük kell dolgozni. Elbúcsúztunk, majd hazaindultunk.
- Ezen is túl vagyunk. Már csak a költözés maradt hátra.
- Igen. Charlie boldog, hogy Téged boldognak lát, de egyben szomorú is, hogy el kell, hogy menjél. Ami pedig nekünk jó pont, hogy egyáltalán nem kételkedik a szavadban és mindent elhitt neked.
- Tudom nekem is nehéz az elválás. Igen, ez tényleg jó dolog.
Edward bátorítólag megszorította a kezemet, majd bele csókolt a tenyerembe.
- Még Reneével is közölnöm kell – sóhajtottam fel.
Hazaérve az egész család szétszóródva foglalta el magát. Éreztem, hogy Esme valami finomat készít megint. Gondolom a többiek meg a saját szobájukban foglalatoskodnak. Felmentünk az emeletre, épp hogy beléptünk a szobába Edward megtorpant.
- Hm? – néztem rá.
- Nagy baj lenne, ha kicsit magadra hagynálak? Még régebben megígértem Emmettnek és Jaspernek, hogy lejátszunk egy meccset az Xbox-on és most gondolatban üvöltenek, hogy menjek már – nézett rám bocsánat kérően.
- Dehogy! Menjél csak nyugodtan. Addig én is elleszek. Sok sikert! Verd meg őket! – feleltem mosolyogva.
- Köszönöm édesem, egy angyal vagy – válaszolta mosolyogva, megcsókolt és eltűnt a szemem elől.
Én átsétáltam barátnőm szobájához és kopogtattam.
- Szabad! – szólt ki.
- Szia Alice! – köszöntem belépve.
Barátnőm épp a hatalmas gardróbban volt és a temérdek sok ruháját válogatta.
- Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy oda adod a laptopodat? Szeretnék kicsit a neten körül nézni.
- Persze. Ott van az asztalon, vidd el nyugodtan.
Felkaptam a gépet.
- Rendben, köszi – válaszoltam és kiléptem a szobából.
A szobánkban helyet foglaltam a kanapén, beindítottam a gépet, majd néhány perccel később már az interneten szörföztem. Zenét hallgattam, humoros videókat néztem, majd egyszer csak egy hirdetésre kattintottam.
„Eladó házak.”
Sokáig nézelődtem, míg meg nem pillantottam egy házat. Azonnal bele szerettem. Gondoltam egyet, összecsuktam a gépet és Carlisle szobájához sétáltam. Kopogtam.
- Gyere be nyugodtan, Bella – szólt ki kedves hangon.
- Szia Carlisle, ne haragudj a zavarásért.
- Ugyan, nem zavarsz. Valami baj van?
- Nem. Igazság szerint nincs hozzá sok közöm, de találtam valamit. Remélem neked és a többieknek is tetszeni fog – mondtam, majd kinyitottam a laptopot és megmutattam a családfőnek a találatomat. Sokáig csendben nézegette a házat és gondolkozott, majd rám pillantott.
- Először is neked is közöd van ehhez, hisz családtag vagy, másodszor pedig mit gondolsz? – kérdezte.
- Őszintén, én már most bele szerettem – válaszoltam boldogan.
- Én is ugyan így vagyok ezzel. Mit szólnál, ha a lemennénk a nappaliba és közölnénk a többiekkel ezt a jó hírt? – kérdezte lelkesen.
- Benne vagyok.
Megfogtam a gépet és izgatottan lefáradtunk a nagy helységbe.
- Esme, Alice, Rosalie, Jasper, Emmett és Edward, kérlek, fáradjatok le a nappaliba – mondta normális hangon.
Két másodpercen belül már az egész család ott volt és érdeklődve, kíváncsian néztek ránk.
- Nekem nagyon tetszik, jó választás volt – kacsintott rám Alice.
„- Hát persze, Alice elől semmit nem lehet eltitkolni” – gondoltam és elmosolyodtam.
- Mi történt Carlisle? – kérdezte Esme.
- Bella megtalálta a következő házunkat, ahova költözünk – válaszolta felesége kérdésére a családfő.
Mindenki szeme felragyogott.
- Amit idáig láttam és olvastam róla egyszerűen fantasztikus – vettem át a szót mindenkire pillantva. - A ház ugyan úgy az erdőben található. A hozzá tartozó terület óriási nagy, még a háznál is nagyobb. A ház mellett van egy nagy garázs is. A földszinten található egy nagy nappali, konyha és ebédlő, az első emeleten három nagy szoba, a másodikon két nagy szoba és van egy padlástér is, ami ki van építve. Hogy őszinte legyek, kicsit kutakodtam az interneten és megtudtam, hogy az ottani erdő vadállománya is elég kecsegtető – mondtam, mire mindenki felnevetett. – Itt vannak a képek, gyertek, nézzétek meg.
Leraktam az asztalra a laptopot és mindenki köré gyűlt és halk sutyorgásba kezdtek. Végül egyesével visszaszállingóztak a helyükre.
- Nos, mit szóltok? – kérdezte Carlisle. – Esme?
- Nekem nagyon tetszik, nagyon jó találat, már van egy- két ötletem.
- Rosalie?
- Egyszerűen fantasztikus.
- Emmett?
- Tetszik a nagy terület. Lesz, hol majd verekedni - felelte összedörzsölve a tenyerét.
„ - Reménytelen eset!” – gondoltam a fejemet csóválva.
- Alice?
- Meseszép és csodálatos.
- Jasper?
- Kitűnő választás, tetszik.
- Edward?
- Igazság szerint kényelmesnek és tágasnak tűnik, főleg hogy gyarapodunk és ahova Bella megy, oda én is megyek – felelte mosolyogva.
- Igen ez tényleg egy nagyon fontos szempont. Rendben, akkor ezt megbeszéltük, most pedig megyek és elintézek egy telefont – mondta Carlisle kezében a telefonnal, majd kisétált a teraszra, míg én beleültem Edward ölébe és egy csókot nyomtam a szájára boldogságomban. Öt perccel később jött vissza Carlisle.
- Biztosan kijelenthetem, hogy jövő héten költözünk, szóval lehet csomagolni. Jövő hét szerdán utazunk.
Mindenki éljenzett.
- A többit majd később megbeszéljük.
Örömömben Edward nyakába ugrottam és szenvedélyesen megcsókoltam. Majd mindannyian leültünk és a gondolatainkban elmerülve tervezgettünk. Én egy idő után kimentem a konyhába és szedtem magamnak a húslevesből és a csirkepörköltből. Utána még találtam csokis kekszet az egyik szekrényben, ami körülbelül 5 percig tartott. Jól lakottan mentem fel a szobába. Belépve a helységbe, Edwardot az ágy szélén ülve találtam. Odasétáltam hozzá és leültem mellé. Megfogtam a kezét és összemosolyogtunk.
- Holnap reggel Carlisle vért vesz tőlem – mondtam összeborzongva.
- Ott leszek melletted.
Meglepődve néztem rá.
- Nagyon örülnék neki, de nem szeretném, ha valami probléma lenne.
- Bella, szerelmem, nem lesz semmi gond. Már egyáltalán nem hívogat a véred illata, mert az irántad érzett szerelmem sokkal erősebb, mint a bennem lakozó szörnyeteg.
Először hitetlenül néztem rá, majd boldogan ugrottam a nyakába. Szerelmem felnevetett, majd eldőltünk az ágyon. Csendben ültünk egy ideig.
- Szerinted kislány vagy kisfiú lesz? – kérdeztem, felálltam, a szekrényhez sétáltam, előszedtem a pizsamámat, elvonultam a fürdőbe és neki álltam fürdeni.
- Nem tudom – hallottam meg Edward hangját az felől.
Kicsit elgondolkoztam, majd elzártam a csapot, körém csavartam egy törülközőt és kiléptem.
- S milyet szeretnél? – kérdeztem a hajamat fésülve.
- Igazság szerint nekem mindegy. Mindkettőnek ugyan úgy örülnék.
- Én is így vagyok vele. Az a lényeg, hogy egészséges legyen, és ne legyen semmi baja – mondtam felöltözve.
- Így van – felelte Edward, majd felkapott, átvitt a szobába és finoman lerakott az ágyra.
Betakaróztam, majd szerelmemhez bújtam. Edward még egy puszit nyomott a homlokomra, majd az oldalamra fordultam és elaludtam.

13.fejezet: A kis ajándék

Másnap reggel fájó hassal ébredtem. Felültem az ágyban. Hirtelen a semmiből támadt hányingerem. Éreztem, hogy baj lesz, így a fürdőbe rohantam. Még épp időben értem a vécéhez, ugyanis rosszul lettem. Percekig guggoltam a vécékagyló fölött. Majd miután jobban lettem, talpra álltam és kiöblítettem a számat. Visszaindultam a szobába, de hirtelen forogni kezdett velem a szoba. Összecsuklottam és elsötétült minden előttem.
Mikor újból kinyitottam a szememet, egy könyvekkel teli nagyszobában és egy nagy franciaágyon feküdtem. Lassan felültem, mire Carlisle helyet foglalt mellettem egy széken.
- Carlisle, mi történt? - kérdeztem a fejemet dörzsölve.
- Nem tudom Bella. Ezt szeretném én is kideríteni. Nem baj, ha felteszek néhány kérdést?
- Nem.
- Rendben. Szóval, mi történt Edward szobájában?
- Nem tudom. Felkeltem és egyik percről a másikra lettem rosszul. Aztán gondolom elájultam.
- Igen. Nem fáj semmid?
- A fejem egy kicsit.
- Biztos beütötted. Nagyon fáj?
- Nem.
- Jól van. A következő kérdésem elég intim lesz, de haragudj, de muszáj megkérdeznem.
- Csak nyugodtan.
- Rendben. Szóval, mikor voltatok együtt utoljára Edwarddal?
Éreztem, hogy az arcom lángolni kezd.
- Az érettségi kezdete előtt - mondtam.
- Annak három hete - morfondírozott el Carlisle. - Nem vettél észre magadon néhány furcsaságot? Bármit?
- Nem tudom - feleltem és mély gondolkodásba estem. - Úgy vettem észre, mintha mostanság többet ennék.
- Az nem lehet - nyögte Carlisle és csodálkozva nézett rám.
- Mi a baj? - néztem rá ijedten.
- Kérlek, ne sikítozz majd. Bella szeretnék gratulálni.
- Tessék?
Aztán minden egyszerre villant át az agyamon. A sok evés, a reggeli rosszul lét. A naptárra néztem. Elkezdtem számolni és rájöttem, hogy majd egy hetet késik a menstruációm.
- Csak nem? - ragyogott fel a szemem.
- De igen - bólogatott Carlisle.
Boldogan ugrottam pótapám nyakába.
- El se hiszem - feleltem és már a könnyem is kicsordult.
Én se. Köszönöm Bella. Nagyon boldoggá tettél ezzel a kis ajándékkal. Gondolom, szeretnéd közölni a többiekkel is a jó hírt. Így is nagyon aggódnak miattad, főleg Edward.
- Rendben, csak figyelj arra, hogy mit gondolsz, ugyanis Edward bele lát a fejedbe és gondolom szeretnéd, ha én közölném velük a jó hírt.
- Igaz is. Köszönöm, hogy figyelmeztettél. Gyere, induljunk. Mindannyian a nappaliban várakoznak.
Lesétáltunk a nappaliba, ahol Edward azonnal felugrott a helyéről és hozzám sietett.
- Jól vagy? - kérdezte megsimogatva az arcomat.
- Persze, de kérlek, ülj vissza. Valamit mondanom kell.
- Minden rendben?
- Igen - válaszoltam.
Próbáltam nem elárulni magamat, hogy mennyire izgatott vagyok.
Szerelmem helyet foglalt, míg én a kandalló elé sétáltam, hogy mindegyikőjük szemébe tudjak nézni.
- Mi a baj Bella? Izgatott vagy, de egyben félsz is. Nekünk bármit elmondhatsz, tudod jól - szólalt meg Jasper.
- Igen, tudom. Köszönöm Jasper.
Mély levegőt vettem és Carlisle néztem, aki bólintott.
- Nem is tudom, hogy hol kezdjem.
- Az elején - felelte Emmett, akin is meglátszódott, hogy izgul.
- Szeretném bejelenteni, hogy családunk bővül.
Mindenki megdermedt és síri csend telepedett a helységre. Mindenki értetlenül nézett rám, mire végre Alice szemében láttam valami felismerést. Két másodperc múlva mellettem termett és szorosan átölelt.
- Úristen! El sem hiszem, hogy nagynéni leszek - kiáltott fel boldogan.
Ölelés közben végig néztem a többieken, akik kezdték érteni a dolgot.
- Nagymama leszek - suttogta Esme.
Edwardra néztem, aki a fejét a kezébe hajtotta. Valamit mondogatott, de nem értettem, aztán felkiáltott.
- APA LESZEK - kiáltotta boldogan, odalépett mellém és megölelt.
- Igen, apa leszel - mondtam.
- Köszönöm Bella. Köszönöm. Szeretlek - felelte és megcsókolt.
- Én is szeretlek - válaszoltam a csók után.
- Nagybácsi leszek - ugrott fel Emmett is, majd felkapott és a levegőben megpörgetett.
Mindenki egyszerre kapott utánam, nehogy valami bajom essen. Végül Emmett talpra állított, és magához ölelt. Aztán elengedett és gratulált Edwardnak.
Rosalie lépett elém. Eszembe jutott, hogy Rose is szeretett volna kisbabát, de nem lehetett neki.
- Rosalie nagyon sajnálom. Ha gondolod elköltözök, hogy neked könnyebb legyen.
- Köszönöm - felelte és átölelt.
Végül a szemembe nézett komolyan.
- Nekem el ne merj menni! Pont most, mikor boldoggá tettél azzal, hogy nagynéni lehetek!
Boldogan ugrottam a nyakába.
- Örülök, hogy boldoggá tehettelek.
Rose még rám mosolygott, és arrébb sétált. Jasper lépett elém.
- Gratulálok! - mondta és megölelt.
- Köszönöm.
Utána Esme jött. Arcáról felhőtlen boldogságot olvastam le.
- El sem hiszem, hogy nagymama leszek. Nagyon köszönöm, és gratulálok.
- Én örülök neki a legjobban, hogy a világ legjobb családja veszi majd körbe.
- S mi lesz Charlieval és Reneével? - kérdezte Alice.
- Meglesznek nélkülem is. Nem szeretném nekik elmondani, mert akkor anyáék mindig meglátogatnának, és hamar kiderülne a titkotok, s azt nem akarom.
- S akkor most mi lesz? - tette fel a fontos kérdést Rosalie.
Mindannyian Carlislere tekintettünk, aki a gondolataiba merült. Mindenki azon gondolkozott, hogy mi lenne a legjobb megoldás mindannyiunk számára.
- Nem maradt más megoldásunk, mint az, hogy el kell költöznünk - törte meg végül a csendet a családfő. - Most már csak azt kell eldöntened Bella, hogy elfogadod ezt, vagy sem?
- Persze, hogy el. Mindannyian fontosak vagytok a számomra. De, ami most mindennél fontosabb, hogy ennek a kis csöppségnek legyen egy megfelelő hely és család, ahol fel tud nőni.
- Rendben. Most már csak az a kérdés, hogy mit mondunk a szüleidnek?
- Csak annyit, hogy elköltözünk és kész. A sulit meg majd valahogy megoldjuk.
- Jól van. Akkor ezt megbeszéltük. Mondjuk egy hét múlvára tűzöm ki a költözés időpontját, addig is keresünk egy új házat, összeszedjük magunkat és elutazunk - zárta le a kupaktanácsot Carlisle és felindult az emeltre.
Én helyet foglaltam a kanapén és a többiek körém leültek. Egymás után tették fel a kérdéseket, néha meg sem várva a válaszomat, már a következőt tették fel.
Mindannyian boldogok voltak és alig várták, hogy a csöppség megszülessen. Edward is helyet foglalt mellettem, megfogta a kezemet.
- S, hogy fogják hívni? - kérdezte Alice.
- Még nem tudom. Még azt sem tudom, hogy fiú-e vagy lány.
- Az a baj, hogy én sem látom még - súgta meg barátnőm.
- Az a jó, mert akkor mindannyiunk számára meglepetés lenne. De ha netán megtudod, ne áruld el! Még gondolni se gondolj rá! - mondtam viccesen megfenyítve.
- Oké, oké vettem az adást!
Mindannyian felnevettünk. Éreztem, hogy kezdek éhes lenni. Felálltam és a konyha felé vettem az irányt. Kinyitottam a hűtőt, ami a tegnapi ételtől roskadozott még. Az egyik tálcán kicsi háromszög alakú szendvicsek voltak. Kivettem és leültem. Negyed óra múlva a tálca üresen nézett vissza rám a pultról. Újból kinyitottam a hűtőszekrényt, és elővettem a narancslevet. Elővettem egy nagy poharat is, és tele töltöttem. Neki álltam mosogatni, de Esme viharzott be és elzárta a csapot.
- Bella nem kell mosogatnod. Inkább gyere vissza és pihenjél.
Nem akartam vitatkozni vele, így megfogtam a narancsleves poharamat, és visszamentem a nappaliba. A lányok ültek már csak ott. Helyet foglaltam egy üres kanapén, feltettem a lábaimat magam mellé, és szürcsölgettem az italomat.
A tévé halkan ment, valami zene csatornát néztek a lányok.
Az italomra meredtem, és elmerültem a gondolataimban.
"- El sem hiszem, hogy terhes vagyok. Nem várt kis meglepetés ez. Edward nagyon boldog, bár először féltem, hogy nem fogja elfogadni a tényt."
Csendben ültünk egy ideig, majd felálltam és felmentem a szobába. Elővettem egy könyvet és elkezdtem olvasni. Talán olvastam két oldalt, mikor letettem a könyvet, a szekrényhez léptem és levettem az egyik polcról a bonbonos dobozt. Karácsony óta nem nyúltam hozzá. Ideje volt megbontani. Visszatelepedtem az ágyra, a kezembe vettem a könyvet és elmerültem benne.
Kint már sötétedett, mikor elfogyott a bonbon.
Elkeseredve néztem az üres dobozra. Sóhajtottam egyet, felálltam, elindultam lefele a kezemben a könyvvel. Miután beértem a konyhába, elővettem a nutellát, kenyeret és három szelet kenyeret azonnal meg is kentem.
Tányérral és könyvvel a kezemben visszasétáltam a szobába, felkapcsoltam egy kis lámpát és tovább olvastam. A nutellás tenyér pik-pakra elfogyott.
A lányok felváltva néha-néha bekukkantottak.
Későre járt, mire elmentem fürdeni. Fürdés közben megsimogattam a hasamat és elmosolyodtam. Fürdés után megigazítottam az ágyat és bebújtam.
Az oldalamra fordultam és kinéztem az ablakon.
Edwardék még nem jöttek vissza a vadászatból. Márpedig olyan jó lett volna, ha hozzá tudtam volna most bújni és elaludni. Sóhajtottam egyet, lecsuktam a szememet és elaludtam.

12.fejezet: Az érettségi

Már egy órája ültem Alice szobájában, a hajamban legalább tizenöt darab hajcsavaróval együtt. Egy divat magazint olvasgattam, míg a két barátnőm a hajával volt elfogalalva. Hogy mire ez a nagy készülődés? Ma este volt a végzősök bálja. Lányok és fiúk egyaránt készülődtünk az eseményre. Kora regel óta fent vagyok hogy időben elkészüljek és kiválasszam a megfelelő ruhát az estére. A választás nem volt egyszerű, mert a lányok gardróbjába egy csomó estélyi ruha volt. Hosszas keresés után találtam meg számomra a megfelelőt. Miután végeztünk a ruha választással, azután kezdődött el a készülődés. A bál este hétkor kezdődik majd és most három óra van. Halk kopogtatás hallatszódott, majd belépett az ajtón Esme kezében egy tálcával az ebédemmel. Megebédeltem, majd a maradék kis időt beszélgetéssel töltöttük el. Fél öt fele Alice és Rosalie kezelésbe vettek. Közös erővel csinálták meg a hajamat, majd festettek ki. Végül elővettem az esti ruhámat a szekrényből és elvonultam átöltözni. Felvettem a kék színű báli ruhát és a hozzá illő lapos sarkú cipőt. Mire kiléptem barátnőim már felöltözve vártak rám.
- Hűha lányok, gyönyörűen néztek ki - dicsért meg minket Esme.
Alice a kezébe nyomta a fényképezőt. Alice és Rosalie mellém álltak, felvették azt az ellenállhatatlan mosolyukat, én is elmosolyodtam és elvillant a gép. A karomra hajtottam a sálat, ami passzolt a ruhához. Elindultunk a lépcsőn lefelé. A fiúk lent a nappaliban piszkálták egymást és hangosan nevettek. Mikor megláttak minket, még a szájukat is nyitva felejtették, de hang egyikőjük száján sem jött ki. Edward eszmélt fel elsőnek és közelebb lépett hozzám.
- Gyönyörű szép vagy. Megengedi hölgyem, hogy elkísérjem a bálba? - nyújtotta felé a karját.
- Természetesen - feleltem fülig vörösödve.
Végül a két Cullen fiú is követte a példánkat és együtt indultunk el a parkoló felé.
- Egy pillanat és már itt sem vagyok - felelte Esme kezében megint a fényképezőgéppel.
Megálltunk, a többiek is felsorakoztak mellettünk. A Cullen fiúk a párjukat átölelték és így együtt hatan mosolyogtunk bele a lencsébe.
- Jól van készen van. Mehettek. Jó szórakozást - búcsúzott el tőlünk és Carlisle oldalára állt.
Páronként léptünk ki a házból. Esméék boldogan fordultak utánunk.
- Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én nagyon büszke vagyok rájuk - szólalt meg Esme.
- Elhiheted én is. Én vagyok a világ legszerencsésebb embere, hogy ilyen fantasztikus családom van - felelte és átölelte feleségét.
Elmosolyodtak.
A parkolóban már ott álltak a kocsik. Mi Edwarddal a Volvoval mentünk, míg Alicék a Mercedesszel és Rosaliék pedig a BMW-vel. A végzősök bálját a művelődési házban tartották, mert nagyobb helység nem volt Forks-ban. A művelődési ház álom szép volt. Díszek ezrei csillogtak a falakon. Az igazgató megnyitotta a bált és sok szerencsét kívánt az érettségizőknek. Felcsendült egy pörgős szám, mire a társaság felsikított és elkezdődött a mulatság. A tanárok félre húzodva beszélgettek és közben ügyeltek a rendre. Éjfél után lassú számokat kezdtek el játszani. A párok egymást ölelve táncoltak. Mi Cullenek egész este a táncparketten voltunk és táncoltunk. Mikor vége lett a számnak, egy köhintéstre lettünk figyelmesek. Odakaptuk a fejünket.
- Szabad? - kérdezte Emmett mosolyogva.
- Persze - azzal Edward a kezemet fivére tenyerébe helyezte.
Én is elmosolyodtam és lassú táncba kezdtünk Emmettel. Edward Alice-szel, Rosalie pedig Jasper-rel táncolt.
- Tudod Bella, hiányozni fognak az ügyetlenkedésied - szólalt meg "bátyám" széles vigyorral az arcán.
- Hát sajnálom, de ez van - nevettem fel én is.
- Sebaj, majd találunk ki valami mást - húzta ravasz mosolyra a száját.
- Ajaj, kezdek előre félni.
Erre mindketten nagyot kacagtunk. A többiek is kuncogtak.
- De tudod Bella, nagyon örülök, hgy már te is a családhoz tartozol - mondta mikor vége lett a számnak.
- Hidd el Emmett, én is.
Jasper következett. Vele is jó nagyokat nevettünk és beszélgettünk. Már nem volt távolság tartó és ennek nagyon örültem. A mulatság hajnalig tartott. Fáradtan ültem be a kocsiba. A fejemet az üvegnek támasztottam és pillanatokon belül elnyomott az álom. A három kocsi egymás után parkolt le a garázsban. Edward óvatosan kiemelt a kocsiból. Rose becsukta a kocsit, majd elindultak a házba. Esme elmosolyodott, mikor meglátott Edward kezében, mély álomba merülve. Szerelmem felvitt a szobába, finoman lerakott az ágyra és óvatosan átöltöztetett. Végül betakart és egy puszit nyomott a homlokomra. Kisurrant az ajtón és csatlakozott lent a többiekhez.
Másnap éles fény sütött a szemembe. Odakaptam a kezemet. Lassan felültem és körbe néztem. Nagyot ásítottam. Végig néztem magamon. Edward egyik ingje és az én egyik rövid nadrágom volt rajtam. Mocorgást hallottam a fürdőből. Kitártam az ajtót és megpillantottam Edwardot egy szál törülközőben. Felpillantott rám. Elmosolyodott és vele együtt a szeme is ragyogott.
- Jó reggelt - köszöntem halkan.
- Szia.
Odasétáltam hozzá és megöleltem. Mellkasán még néhány vízcsepp éktelenkedett.
- Jól aludtál? - kérdezte a hátamon végig húzva az ujját.
Végig futott rajtam a hideg.
- Hmm..jól - mormogtam.
Edward finoman felemelte az államat és megcsókolt. Teljesen felpezsdült bennem a vér, de megállj parancsoltam magamanak.
- Szükségem lenne néhány emberi percre. Szóval, ha megkérhetnélek, magamra hagynál?
- Ahogy, óhajtja hölgyem - mondta és távozott.
Levettem az inget és a gatyát. Beléptem a zuhanyzóba és megnyitottam a csapot. Frissítően hatott rám a fürdő. Hirtelen két hideg kéz kezdte el masszírozni a hátamat. Innentől nem volt megállás. A vérem újból forrni kezdett és már semmi nem tudott megállítani. Megfordultam és megcsókoltam szerelmemet. Felejthetetlen pillanatokat töltöttünk el a forró víz alatt. Kaján vigyorral az arcunkon léptünk ki az ajtón. A ruhák közt kezdtem el keresgélni, mikor Edward megpuszilta a hátamat.
- Lemegyek, készítek neked valami reggelit - súgta a fülembe.
- Rendben.
Szerelmem pillanatok alatt felöltözött és kiment a szobából. Bekapcsoltam valami pörgős zenét, hogy végre teljesen felébredjek. Elővettem egy szabadidő alsót és egy fehér pólót. A nap teljesen átmelegítette a szobát. Lefelé menet összekötöttem a hajamat és besétáltam a konyhába.
- Hol vannak a többiek?
- A saját szobájukban. Ilyen időben nem nagyon szoktuk kimozdulni, szóval elfoglaljuk magunkat a szobánkban - felelte és elém rakta a reggelimet.
- Értem - azzal neki álltam elfogyasztani.
A reggeli végeztével a naptárra pillantottam. Felsóhajtottam, ugyanis néhány napon belül elkezdődik az érettségi. Két erős kar ölelt át hátulról. Néhány hét és én is olyan leszek, mint Edward.
- Gyere menjünk fel - szólalt meg szerelmem.
Kézen fogott és felsétáltunk az emeletre. Kinyitottam a szekrényt, elővettem a tankönyveimet és a tételeket. Ledobtam magamat az ágyra és neki álltam a tanulásnak. Edward is csatlakozott hozzám és együtt újra átvettük az összes tételt. Ez a három nap szünet, csak tanulásból állt.
Hétfőn kora reggel felkeltem és hamar elkészültem. Hét órakor már tetőtől talpig ünneplőben várakoztam Edwardra a nappaliban. Két halk dudálást hallottam. Azonnal felpattantam a cuccaimmal együtt és kisiettem a rám várakozó kocsihoz. Beültem és már indultunk is. Végig néztem Edwardon.
- Isteien áll rajtad ez az ünneplő - mondtam, de állításom igaz is volt, ugyanis a fehér ing kiemelte karamell színű szemét, míg a fekete gatya kréta fehér bőrét.
- Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz.
- Köszi - pirultam el.
Ugyan az, az összeállítás volt, csak azzal a különbséggel, hogy én szoknyát viseltem magassarkúval.
Kezemben a kidolgozott tételek feküdtek egy táskával együtt. Gondolataimban csak matek egyenletek ezrei kavarogtak. Szerelmem lassított, végül megállt. Nagy sóhajjal szálltam ki a kocsiból. Megpróbáltam valamiféle mosolyt erőltetni az arcomra.
- Sziasztok - köszöntem halkan a többieknek.
- Szia - válaszolták egyszerre könnyedén.
"- Bezzeg nekik tök könnyű lesz az érettségi " - gondoltam a suli felé lépkedve.
A bejáratnál megnéztem a beosztást, hogy melyik osztályban fogok érettségizni. Naná, hogy nem kerültem egyik Cullennel se egy osztályba. Visszasétáltam Edwardhoz és vártam, hogy az óra elüsse a fél nyolcat és bemehessek érettségizni. Az utolsó percekben gyors csókot váltottunk szerelmemmel, a többiek pedig sok szerencsét kívántak. Az osztályban már öten ültek. Minden osztályban csak hat érettségiző lehetet. Helyet foglaltam a középső padsorban és idegesen járt a kezem. Nyolc órakor kiadták az első feladatlapokat. Negyvenöt perc állt a rendelkezésünkre. Azonnal neki álltam a feladatoknak. Meglepődve vettem észre, hogy a feladatok nem is olyan nehezek. Fellélegezve léptem ki a teremből tíz percre, míg a szünet tartott. Elmajszoltam azt az egy szelet csokit, amit reggel még beraktam. Becsöngetés után egyesével szólítottak minket, ugyanis megkezdődött a szóbeli érettségi is. Idegesen járkáltam fel-alá a többiek agyára menve ezzel. Majd másfél várakozás után szólítottak. Idegesen foglaltam helyet a három matek tanár előtt. Húztam egyet a sok tétel közül. Felsóhajtva nyugodtam meg, mikor megláttam az írást. Pitagorasz-tétel volt. Szép lassan elkezdtem beszélni erről a témakörröl. Negyed óra múlva mosollyal az arcomon léptem ki a teremből. Kifelé siettem az épületből. A parkolóban nem volt egy ismerős arc se. Az ezüst Volvónak dőltem és türelmesen várakoztam.
- Bella! - hallottam meg néhány perccel később Edward hangját.
Azonnal felkaptam a fejemet az ismerős hangra.
- Hogy ment?
- Nem fogod elhinni, de nagyon jól! Egyszerűen el sem hiszem, hogy ilyen könnyen ment - lelkendeztem.
- Látod, megy ez neked - ölelt át.
- A többiek?
- Nem sokára ők is jönnek. Általában nem szoktunk sietni a dologgal. Inkább megtetetjük, hogy fejtörést okoz a feladat.
Edwardnak igaza is lett, ugyanis néhány perccel később, egyesével lépkedtek ki a többiek az ajtón.
- Nah, hogy ment? - kérdezte Rose.
- Jól, köszi.
- Én láttam előre, de nem akartam lelőni a poént - kotyogott közbe Alice.
- Gyere Bella, menjünk. Ez a héten még lesz egy pár érettségi - szólalt meg Edward és beült a kocsiba.
Szerelmemnek igaza volt. Ezen a héten még történelem, irodalom, olasz érettségi volt a számomra. Pénteken hála nem volt, de a tanulásnak még nem ért vége. Egyes tantárgyaknak nem volt aznap írásbeli és szóbeli is egyből. Szóval a következő héten is folytatódott az érettségi.
Két héttel később, Alice nagy fürdőszobájában készülődtem gondosan. Ma este tartották az érettségi díjkiosztót. A lila-sárga tallár ott lógott egy válfán a szekrényen. A díjkiosztó ötkör kezdődött a suliban, ahol az összes szülő jelen volt. Edward és Alice között álltam a sok diákkal együtt, a színpad előtt várakozva, hogy szólítsanak. Az igazgató egyesével kezdte szólítani a diákokat.
- Isabella Swan - hangzott el a nevem.
Elindultam a színpad felé. Felérve, kezet ráztam az igazgatóval és átvettem a bizonyítványomat. Erre az egész teremben nagy taps vihar tört ki. Elpirultam, majd megköszöntem. Lesétáltam, majd apuhoz és Katy-hez léptem.
- Gratulálok. Nagyon büszke vagyok rád Bells - ölelt át szorosan Charlie.
- Köszi apu.
- Nagyon gratulálok - mondta Katy is és megölelt ő is.
Az ünnepség után hazamentem apuékhoz és átöltöztem. Felvettem egy bulizósabb ruhát, amit csak erre az alkalomra tartogattam. Feltettem egy kis sminket és nem sokkal később már úton voltam Charlie-val és Katy-vel a nagy Cullen ház felé, ugyanis Alice nagy bulit szervezett, ahova minden ismerőst meghívott. Mindenki ott volt, aki csak számított. Charlie leállította motort és kiszálltunk a kocsiból. Nem tudom miért, de ideges voltam, hogy láthatom Edwardot. Olyan volt mintha pillangók repdestek volna a gyomromban. Nem értettem ezt a reakciót, hisz már Edward felesége voltam, de talán azért volt a nagy izgalom, mert Edward még nem látta rajtam ezt az egy részes, kék színű ruhát. Csöngettünk, mire Emmett nyitott ajtót.
- Isten hozott újra Bella. Hűha, hogy te milyen jól nézel ki - szólalt meg. - Jó estét - köszönt a többieknek is. - Fáradjatok beljebb.
Teljesen elpirultam Emmett bókjától. A Cullen házban már javában tartott a bulizás. A többiek a táncparketten táncoltak, vagy a kajás asztálnál beszélgettek egymással. Mindenki ámulva nézett rám. Egy idő után kezdtem zavarba jönni.
- Bella? - szólított meg egy bársonyos hang.
A szívverésem is megállt egy pillanatra.
"- Most ugrik a majom a vízbe" - gondoltam magamban és lassan megfordultam.
Edward tátott szájjal nézett végig rajtam.
- Gyönyörű szép és egyben vaditó is vagy - szólalt meg, még mindig engem bámulva.
- Köszi, csak miattad vettem meg - kacsintottam rá.
Erre ő széles vigyorra húzta a száját, közelebb lépett és átölelte a derekamat.
- Majd este megbeszéljük ezt -suttogta és megcsókolt.
Utána szerelmem a tánparkettre vezetett és együtt kezdtünk el táncolni. A mulatság hajnali ötig tartott, mikor elment az utolsó vendég is. Fáradtan dobtam le magamat a kanapéra. Mire bármit is szólhattam vagy tehettem volna, mély álomba zuhantam.

11. fejezet: Váratlan vendégek

A hosszú ünnepek után azonnal bele vettem magamat a tanulásba, hisz az érettségi időpontja egyre jobban közeledett. Vagy nálunk tanultam Edwarddal vagy Aliceszel, vagy a Cullen házban. Egy csomó tétel volt és az időpont egyre jobban közeledett. Szemeim előtt csak az érettségi lebegett. Nem egyszer volt úgy, hogy Edward távozott a házból apám szeme láttára, aztán nem sokkal később pedig a szobámban folytattuk a tanulást. A suliban is egyre feszültebb lett a légkör a végzősök körében.
A hétvégéim mindig változóan teltek el. Hol tanultam, vásároltam, segítettem, beszélgettem vagy akár pihentem.
Péntek reggel hamar felébredtem a szobámban. Csiga lassúsággal fürödtem le, mostam fogat, majd fogyasztottam el a reggelimet. Elmosogattam, felvettem a táskámat és kiléptem a házból. Megpillantottam Alicet és Jaspert, ahogy az ezüst Volvónak támaszkodnak és beszélgetnek. Elmosolyodtam és elindultam feléjük.
- Jó reggelt - köszöntem.
- Neked is - válaszoltak egyszerre rám nézve, arcukon mosollyal.
- Indulhatunk? - kérdezte Alice.
- Persze - azzal beszálltunk a kocsiba.
Barátnőm még vezetés közben sem tudta, abba hagyni a csevegést. Mikor kiszálltunk a kocsiból a sulinál és csatlakozott hozzánk Rosie is, még akkor is járt a szája. Úgy látszik barátnőmnek egész hétvégén be nem áll majd a szája. Kezdtem kicsit félni a dologtól, a végén majd megőrjít. Mosolyogva hallgattam a fecsegését. Rose már a szemét forgatta testvére locsogásán, mire én magamba fojtottam a feltörő nevetésemet. Elindultunk az iskola felé. Mindenki arrébb húzódott, mikor közeledtünk. Már megszoktam ezt a jelenséget. Barátaim elfogadták már, hogy a Cullenekhez tartozok már. Angela ugyan úgy viselkedett velem, mint régen. Jessica sokat változott a szilveszteri buli óta. Féltékenységet és egy kis irigységet véltem felfedezni a szemeiben és a szavaiban, mert nekem jutott a legszebb és legjobb pasi a suliból.
Az iskola falai egy csomó helyen már ki volt plakátozva a végzősök bálja plakátjaival. A bál március utolsó napján lesz, aztán utána megkezdődik az érettségi.
Külön váltunk, mindenki ment a saját órájára. Nekem biológia volt az első. Leraktam a cuccaimat és unalmas tekintettel helyet foglaltam. A mellettem lévő üres helyre néztem és felsóhajtottam. Edward és Emmett ma nem jöttek suliba, mert elmentek együtt vadászni. De nem szomorodtam el, emiatt a délelőtt miatt, hisz az egész hétvégémet Edwarddal és a többiekkel fogom tölteni, s nemsokára pedig az örök időig az összes percet.
Felnéztem az órára, ami nagyon lassan haladt. A tollal játszottam, míg a tanár magyarázott. Aztán hirtelen csak azt vettem észre, hogy kicsöngettek. Összeszedtem a cuccaimat és elindultam a következő órám, ami matek volt.
Hirtelen az idő elkezdett rohanni, s mire észbe kaptam már az ebédlőben ültem Jasperékkel együtt és a hétvégéről beszélgettünk, hogy valami programot kéne találni. Végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy a szabadban töltjük az időt. Alice megjósolta, hogy száraz, ám felhős időnk lesz. Mindannyian elfogadtuk az ötletet. Megszólalt a csengő és mi elindultunk a mai utolsó óráinkra.
Miután kicsöngettek, elindultam a folyóson a kijárat felé. Sétálás közben csatlakozott hozzám Rosalie, Jasper és végül Alice.
- Bella jössz velem? - kérdezte Rose.
- Persze.
A parkolóban ketté váltunk. Beszálltam barátnőm kocsijába, mire ő indított és már úton is voltunk. Belenéztem a visszapillantó tükörbe és láttam, hogy Alicék mögöttünk jönnek. Kiértünk a lakott övezetről és hallottam, ahogy a Volvo motorja felpörög és Alice mellénk ér. Biccentett egyet Rosei felé, aki vette a célzást. Egyszerre váltottak sebességet és tapostak bele a gázba. A két kocsi fej, fej mellett haladt. Elmosolyodtam. Kezdtem megszeretni a száguldozást mostanság. Rosalie újból sebességet váltott, s lehagyta az ezüst autót. Hirtelen befordultunk a földes útra, majd nem sokkal később lefékeztünk. Hangosan felnevettünk és összecsaptuk a kezünket. Végül befutottak Alicék is. Kiszálltunk a kocsiból. Legjobb barátnőm sértődött képet vágott, majd kinyújtotta a nyelvét. Erre mindannyian elnevettük magunkat hangosan. Elindultunk a lépcsőn fölfelé. Megpillantottam a nyitót, bejárati ajtót és a bentről kiszűrődő zongora hangokat. A Cullenek lemaradtak, mire én kérdőn néztem rájuk.
- Most magadra hagyunk. Majd később találkozunk - felelte Alice és rám kacsintott.
Mire újból odanéztem, már nem volt egyikőjük sem. Megint felcsendült egy-egy akkord. Elmosolyodtam és beléptem a házba. Megpillantottam Edwardot, aki a zongoránál ült és egy új számot írt. Finom és halk léptekkel elindultam felé. Majd leültem mellé. Ő nem nézett rám, csak elmosolyodott. Ránéztem az ujjaira, amik szép lassan táncoltak a zongora billentyűin. Becsuktam a szememet és csendben figyeltem az új, ám nyugtató, kellemes dallamra. A zene egyre jobban lassult, majd a végén elcsendesült. A szobában még az utolsó akkordok visszahangzottak. Kinyitottam a szememet és szép lassan Edwardra emeltem.
- Ez.....gyönyörű szép - szólaltam meg csendesen.
- Köszönöm. Vadászat közben találtam ki az új dallamot, amit a te hiányod ihletet meg - felelte mosolyra húzva a száját.
- Eljátszod nekem újból? - kérdeztem.
- Persze - azzal újból elkezdte játszani a számot, de most az elejéről.
Szerelmem lehunyt szemekkel játszott a zongorán, átadva magát a zenének. Észrevettem, hogy közben a többiek is hangtalanul csatlakoznak hozzánk. Leültek a nappaliban és ők is elmerültek a zenében. A dal lassan a végéhez ért, de szerelmem belekezdett egy másik, ismertebb dalba, az altatómba. Az új családom a zongora köré gyűlt. Alice leült mellém a maradék kis helyre. Emmett és Rosalie a zongorának dőltek és kitekintettek az ablakon. Jasper kedvese mögé lépett és kezét a vállára helyezte. Carlisle és Esme a zongora orránál álltak egymást ölelve és közben gyermekeiket figyelték. Szemükből büszkeség és szeretet sugárzott. Ez volt az a dal, amit mindenki szeretet és talán ez volt is, ami még jobban összehozta a családot, mikor megismertem őket, majd csatlakoztam hozzájuk. Ez a délután egy csodás emlék maradt mindannyiunk elméjében.
Másnap, szombaton tíz körül nyílt ki a szemem. Megfordultam és szorosan szerelmemhez bújtam.
- Jó reggelt - köszönt vidáman.
- Neked is - mormogtam bele a pólójába.
- Van valami programod vagy terved a mai napra? - kérdezte.
- A lányokkal úgy egyeztünk meg, hogy ma a szabadban töltjük az időt. Nem szóltak a többiek? - húztam fel a szemöldökömet.
- Nem, de sebaj, meseszerű ötletnek tűnik - puszilta meg a homlokomat.
- Mindjárt jövök - csókoltam meg és kisurrantam a fürdőbe. Vettem egy frissít fürdőt, majd kimásztam egy szál törülközőben tiszta ruhákért a szobába. Ruha keresés közben Edward mögém lépett és finom csókokkal halmozta el a nyakamat. Megfordultam és szenvedélyesen megcsókoltam. Erre Ő felkapott az ölébe és a szekrényhez nyomott. Halk kopogtatás törte meg a csodálatos pillanatot gyorsan előkaptam néhány ruhát és visszarohantam a fürdőbe.
- Szabad! - szólt szerelmem, mikor már a fürdőszobában voltam.
- Bella fölébredt már? - hallottam meg Rose hangját a szobából.
- Persze - válaszoltam kilépve teljes öltözékben.
- Rendben. Mi már készen vagyunk. Mindent kipakoltunk már az udvarra.
- Akkor mire várunk még? - csaptam össze a kezemet.
Mindhárman elmosolyodtunk és elindultunk a lépcsőn lefelé. Kiértünk az udvarra. Az idő megfelelő volt. Nem volt hideg, de meleg se és az eső sem esett, de el volt borulva, mint mindig. Emmett és Jasper kihozták a CD lejátszót és felraktak valami pörgős számot, hogy beinduljon az élet. A fiúk neki álltak rögbi labdát dobálni egymásnak. Mi lányok frízbiztünk. Nagyon jó volt a hangulat. Eldobtam a frízbit Esmének, de hirtelen egy fehér folt jelent meg és elkapta mielőtt még célba érhetett volna. Végül megpillantottam Emmettet fülig érő mosollyal az arcán.
- Hé Emmett!! Útban vagy és amúgy is Esmének ment! - kiáltottam oda neki. - Add oda neki, vagy nekem!
- Ha kell, vegyétek el! - kiáltotta vissza.
Rosalie azonnal neki esett, de párja gyorsabb volt, így barátnőm üres kézzel huppant le a földre. Aztán Alice tűnt fel hirtelen, kikapta fivére kezéből a frízbit és eldobta Rosienak. De mire barátnőm elpasszolhatta volna, Edward kikapta a kezéből és elfutott. Szerelmem nem messze tőlem, háttal megállt. Kaptam az alkalmon, mögé settenkedtem. Hála az égnek, teljesen elmerült a többiek mozgásával és gondolatával, így elfeledkezett rólam. Hirtelen megcsókoltam a nyakát, amitől teljesen kővé dermedt , mire én meg kikaptam a kezéből a játékszert és tovább dobtam Alicenek, aki el is kapta. Szerelmem pajkosan felmorgott, megfordult és felkapott a vállára. Elkezdtem hangosan sikítani, de közben nevettem is.
- Nah milyen a kilátás hölgyem? - kérdezte Edward nevetve.
- Fantasztikusan- nevettem el magamat.
Barátnőm termett előttünk a semmiből a kezében a fényképezőgéppel, ami elvillant. Szerelmem az ölébe vett és elindult egy pokróc felé, ami a fűre volt terítve és roskadozott egy csomó ennivalótól, s italtól. Hirtelen hangosan morgott egyet a gyomrom.
- Egyél kedvesem, éhes vagy- szólt szelíden szerelmem és lerakott a pokrócra.
Homlokon csókolt és visszament a többiekhez játszani. Alice barátnőm leült mellém és csendben figyelte, ahogy boldogan fogyasztok el egy fürt szőlőt és még sok más egyéb finomságot. Kezébe vett ő is egy szem szőlőt és elkezdte az ujjai között görgetni. Aztán egyre több szemet fogott a kezébe és elkezdte dobálni a levegőbe. Végül már tíz szemet pörgetett körbe körbe. Tátott szájjal figyeltem a mutatványt. Hirtelen barátnőm megmerevedett és az összes szem a földre hullott. Azonnal mellette termettem és a vállát simogattam.
- Mit látsz Alice? - kérdeztem, hisz tudtam jól, hogy látomása van.
Éreztem egy erősebb fuvallatot, felnéztem és mindenki aggódó szemekkel figyelt minket.
- Jönnek.
- Kik? - kérdezte Jasper gyengéden.
- A Volturi.
Mindenki egymásra nézett.
- Miért? - tette fel a kérdést Carlisle.
Barátnőm rám emelte a tekintetét.
- Bella miatt.
Minden szempár rám szegeződött.
- Mikor érkeznek? - hallatszódott a következő kérdés.
- Néhány percen belül. Maximum tíz perc múlva.
Edward felhúzott, már indulni akart, de Carlisle szava megállította.
- Nincs elég idő fiam. Ha kell az életünk árán is megvédünk titeket. Várjuk meg, hogy mit akarnak. Lehet, hogy békés szándékkal jönnek.
Az idő gyorsan pergett. Hirtelen mindenki az erdő felé fordult. Megfogtam Edward kezét és felnéztem rá. Szemeiben félelem, erő, féltés, bátorság és a szerelem jelei látszódtak.
A félelem ott bujkált az összes porcikámban. Féltem, hogy elveszítem az új családomat és főleg Edwardot. S akkor megláttam a fák közül kilépő embereket, vagyis vámpírokat. Egyre közelebb értek, majd tisztes távolságban megálltak. Szemük vérvörös volt. Megijedtem és erősen megszorítottam szerelemem kezét.
- Jó újra látni Carlisle barátom - szólalt meg a középső vámpír.
- Téged is Aro. Minek köszönhetjük a látogatásotokat? - kérdezte Carlisle, hangjában tisztelet csengett.
- Az a hír jutott el hozzánk, hogy emberlány tudomására jutott a titkunk. S amint látom igazak is a hírek - emelte rám a tekintetét.
Megborzongtam.
- Igazak a hírek barátom.
- Hisz ismeritek a törvényt! - kiáltott fel morogva a második vámpír.
- Persze.
- Akkor meg? - ordított a harmadik is mérgesen.
- Nyugalom Caius és Marcus - csitította a vámpírokat Aro.
- Kérlek, Carlisle régi jó barátom, meséld el a történetet.
- Természetesen - felelte a családfő. - Edward fiam egy évvel ezelőtt megismerkedett Bellával, akibe szerelmes lett. Titkunkra hamar rájött, de nem árulta el senkinek. Szerelmük szorosabb lett, még én se láttam ennél erősebb kötödést egy másik ember iránt. Később a fiam feleségül vette.
Erre Caius és Marcus felmorogtak, mire Aro leintette őket.
- Folytasd - szólította fel Carlislet.
- Néhány hónappal ezelőtt volt az esküvő. Titkunkra azóta se derült fény. Szeretjük a lányt, ahogy ő is minket. Dióhéjban ennyi a történet.
- Ismeritek a törvényt. Ha egy ember a titkunkat megtudja, ő neki is vámpírrá kell változnia vagy megkel halnia. S ha ti akadályozni akarjátok ti is meghaltok. Rajtatok áll a döntés.
- Vámpír leszek - léptem ki a sorból.
Mindenki rám nézett.
- Egyébként is azzá szeretnék válni - találtam meg a hangomat.
- Rendben lányom. Akkor talán már most is....
- Nem!! Kiáltott közbe Edward. - Nem most. Még túl feltűnő lenne.
- Akkor mikor?
- Nem tudom. Még kell egy kis idő - válaszolta higgadtabban szerelmem.
- Jól van. Akkor majd visszajövünk később. Ezzel megadva a lehetőséget, hogy ti változtassátok át, ám ha, meglátogatunk titeket és Bella nem vámpír mindannyian meghaltok - hangzott el az ítélet.
- Elfogadjuk az ajánlatot - szólalt meg pótapám.
- Akkor mi megyünk is. Örültem, hogy találkoztunk Carlisle - azzal sarkon fordultak és eltűntek az erdő mélyében.
Edward szembe fordult velem.
- Jól vagy? - kérdezte az arcomat megsimogatva.
- Igen - rebegtem.
- Nyugalom. Nincs semmi baj - ölelt magához.
- Tudom. Edward, mikor? - tettem fel a kérdést.
Megmerevedett.
- Nem tudom. Ezt a többiekkel is meg kell beszélni. Este összehívunk egy kupaktanácsot.
- Rendben.
Még néhány percig álltunk egymást ölelve, míg el nem kezdett csöpörögni az eső. Berohantunk a házba. Mindenki a nappaliban ült.
- Edward beszélnünk kell - szólalt meg Carlisle. - Kérlek, foglaljatok helyet.
Leültünk és csendben hallgattunk.
- Mint ti is hallottátok, kaptunk egy kis időt s azt a lehetőséget, hogy mi tegyük meg és ne ők.
Edward szóra nyitott a száját, de apja a szavába vágott.
- Tudom Edward mennyire ellenzed, de nincs más lehetőség és mint hallottad Bella is elfogadja a feltételt.
- De van más lehetőség is. Felvesszük a harcot a Volturi ellen és küzdünk.
- Nem Edward, nem. Ezt felejtsd el. Nem lenne semmi értelme - szóltam bele. - Nem akarom, hogy valaki megsérüljön vagy akár meghaljon. Veled és a családoddal szeretnék lenni örökre.
- S mi lesz a te családoddal és a barátaiddal? - kérdezte keserűen.
- Meglesznek. Charlienak ott van Katy, anyunak pedig Phil. Ti vagytok a legjobb barátaim. Rajtatokon kívül nincs senki. Angelával se vagyunk nagyon közeli barátok.
- De..
- Nincs semmi de. Szeretlek és nem akarlak elveszíteni soha - feleltem és könnyek a szemembe.
- Én is szeretlek Bella. Rendben elfogadom a válaszodat, de kérlek engedd meg, hogy én tegyem meg - csókolta meg a tenyeremet.
- Természetesen. Én is úgy terveztem, hogy te tedd majd meg.
- Most már csak az a kérdés, hogy mikor? - tette fel a nagy kérdést Carlisle.
- Az érettségi után. Nem akarom az időt húzni vele.
- Rendben. Akkor ezt megbeszéltük.
A szobára mélységes csend telepedett. Senki nem tudott megszólalni. Mindenki az eseményeket elemezgette. A hasam korgása törte meg a csendet. Erre mindenki elmosolyodott.
- Gyere Bella, készítek valami finom ételt a számodra - mozdult meg Esme.
Megmozdultam én is és azzal visszatért az élet a szobába. Carlisle elvonult a dolgozószobájába, a többiek pedig társalogni kezdtek a történtekről. Mire visszatértem a nappaliba étkezés után, már vidámabb volt a hangulat. A többiek kártyáztak és közben hangosan vitatkoztak. Szerelmem mögé léptem és meglestem az ő kártyáit. Végig néztem a társaságon. Mindenki elfogadta a kialakult helyzetet, senkinek nem volt ellenvetése. Edward szemében láttam még a fájdalom néhány jeleit, de egy idő után azok is eltűntek. A játék folytatódott. Végül Alice és Edward maradtak játékban. Mikor már két órája végezni akartak Edward felsóhajtott.
- Döntetlen, kis húgom.
- De hát még egyikőtök sem nyert! - kiáltottam fel.
- Egy hamar nem is fogunk - nevette el magát barátnőm. - Edward látja a gondolataimat, én meg a jövőt, avagy a lépéseit.
- Értem már - mosolyodtam el én is.
Estre hamar elaludtam, nem beszélgettünk Edwarddal.
'- Már csak néhány nap és megváltozik az életem' - gondoltam és elnyomott az álom.

10.fejezet: Békés ünnepek

A hazaérkezés után volt egy teljes napom arra, hogy megvegyem a maradék ajándékokat a többiek számára. Charlienak, Reneének, Philnek és Esmének már megvásároltam. Már csak a többi Cullen volt hátra. Így hát még szenteste előtt egy nappal korán felkeltem és Esmével elmentünk vásárolni a környező városokba. A boltokat hála még nem fosztották ki. Megálltunk a Mercédesszel az egyik bolt előtt. Az időjárás nem volt valami kecsegtető. Erős, hideg szél fújt és sötét felhők kószáltak az égen. Szó szerint sóvárogtam a napsütés után. Az előrejelzést hallva egy ideig nem is fog sütni, helyette havazást ígértek az ünnepekre. A kirakatban megláttam egy kis tárgyat. Szóltam Esmének, akinek is tetszett az ajándék. Besétáltunk a meleg üzletbe és körbe néztünk. Gyönyörű szép tárgyakat árult az eladó. Majd egy óráig tartózkodtunk bent, megvitatva, hogy kinek mi lenne a legszebb meglepetés karácsonyra. Amint fizettünk, távoztunk és bepakoltunk a kocsiba. Gyalog indultunk tovább az utcán, újabb boltok után keresgélve. Egy könyves bolt előtt álltunk meg. Esme egy könyvre mutatott. Ránéztem, és azonnal tudtam, hogy ez lesz a megfelelő ajándék Carlisle számára. Bementünk a boltba. Körül néztünk. Közös megegyezés után két könyvvel a kezünkben távoztunk. Már csak két ajándék maradt hátra. Emmetté és Edwardé. Visszaültünk a kocsiba és elindultunk az utcán a megfelelő bolt után kutatva.
- Esme! Állj meg itt légy szíves! - mondtam.
Pótanyám lehúzódott az út szélére. Kipattantam a kocsiból és megálltam egy kirakat előtt. Szemügyre vettem a tárgyat, majd besiettem az üzletbe. Negyed óra múlva fülig érő mosollyal távoztam. Visszaszálltam a Mercédeszbe.
- Sikerült? - kérdezte Esme.
- Igen. Szerintem indulhatunk haza, persze, ha te is megvettél mindenkinek mindent.
- Oh, már egy hónapja. Előre gondoskodtam mindenről - mondta és indított.
Az autóban kellemes idő volt. Tíz perc utazás után szálltunk ki a járműből. Kivettem a szatyrokat a kocsiból és elindultunk Esmével a Cullen ház felé. Beléptünk, ahol Rosalie és Emmett készülődtek elhagyni a házat.
- Sziasztok! Sikerült megvennetek mindent? - köszönt Rosalie kedvesen.
- Igen. Már csak egy van hátra - kacsintottam rám.
- Remek. Mi most elmegyünk. Majd jövünk.
- Rendben. Köszi Rose - mosolyogtam rá.
- Mit köszönsz? - tűnt fel Emmett is.
- Semmit. Induljunk! - szólt barátnőm.
Pillanatokon belül eltűntek a szemünk elől. Felsétáltam Edward szobájába és leraktam a szatyrokat. Levettem a pulcsimat. Jól befűtöttek, míg nem voltam itthon. Kinyitottam a szekrényt és elkezdtem bepakolni a csomagolatlan ajándékokat. Becsuktam a szekrényt és megfordultam. Megláttam Edwardot az ajtónak támaszkodva. Arcán mosoly bujkált. Rámosolyogtam. Mire megmozdultam volna ő már ott volt előttem és átölelt.
- Hiányoztál.
- Csak néhány órára mentem el - nevettem fel harsányan.
- Tudom, de nekem egy örökké valóságnak tűnt.
- De látod, itt vagyok újra.
- Igen, érzem - suttogta a fülembe és finoman megpuszilta a nyakamat.
- Hmm...türelem..még hátra van Emmett ajándéka - feleltem piszkos mosollyal.
- Nem várhat? - búgta újból szerelmem, kezei már a gerincemen játszadozott.
- Sajna nem. Holnap karácsony - válaszoltam és kibújtam az öleléséből. - Talán majd valamikor máskor. De most menjünk, mielőtt még hazajönnének Rosék - azzal elindultam az ajtó felé.
Edward kézen fogott és együtt indultunk el Alicék közös szobája felé. Kopogtattunk.
- Szabad! - kiáltott ki Jasper.
- Sziasztok! - köszöntem belépve. - Nah csinálhatjuk?
- Persze.
Szerelmemmel helyet foglaltunk barátaink mellett és neki álltunk a munkának. Hosszas munkálkodás, zene hallhatás és vitatkozás után elkészültünk. Pont jókor, mert Emmették abban a pillanatban estek be, mikor CD-re írtuk a számokat. Barátnőmmel összecsaptuk a kezünket a levegőben.
- Hé, gyerekek mi ez a nagy öröm? Lemaradtam valamiről? - lépett be a szobába Emmett, nyomában Rosalieval.
A CD-t a hátam mögé dugtam, majd óvatosan Edward kezébe csúsztattam. Persze a fivére ebből nem vett észre semmit.
-Dehogy! Ezt miből veszed? Majd pont a legnagyobb mókamestert fogjuk kihagyni a poénból? - kérdeztem fülig érő mosollyal.
- Látod ez igaz! - nevetett fel harsányan.
- Mi most megyünk. Még egy csomó ajándékot kell becsomagolni - szóltam és már kint is voltam a szobából, szerelmemmel az oldalamon.
Besétáltam a szobába és kinyitottam a szekrényt. Elővettem az összes ajándékot és csomogolópapírt is. Edward bekapcsolt egy lassú, dallamos zenét és csatlakozott hozzám. Szemügyre vette az összes vásárolt ajándékot, majd segített becsomagolni. Másfél óra múlva mosolyogva pakoltam vissza az ajándékokat. Kora este jöttünk el a Cullen házból szerelmemmel. Elbúcsúztunk, bár tudtam, hogy nemsokára újból látom. Bementem és meglepődve láttam, hogy Charlie nem TV-zik. Felmentem az emeletre. Benéztem apám szobájába és megláttam, ahogy Katyvel békésen alszanak. Elmosolyodtam és halkan a szobámba mentem. Mint, ahogy sejtettem Edward már ott várt rám egy képet nézegetve rólunk. Mosolyra húztam a számat és a nyakába ugrottam. Halkan felnevetett és megcsókolt. Néhány pillanaton belül az ágyon kötöttünk ki és egy fantasztikus estét töltöttünk el. Másnap korán felkeltem és lefürödtem. Szépen kiöltöztem. Lent már Charlie és Katy a fát díszítették nevetgélve. Csatlakoztam hozzájuk. A háttérben kellemes karácsonyi zene ment hallatszódott. A konyhából sültpulyka illata érződött. Dél körül jött értem Edward, arcán a kedvenc mosolyával. Gyors búcsút vettem Katyéktől és siettem is a kocsihoz. Szerelmem a kelleténél gyorsabban hajtott, mint általában. Arcáról izgatottságot és vidámságot olvastam le. A Cullen házhoz érve nem láttam semmi furcsát. Bent már más fogadott. Mindenki sürgölődött, forgolódott. A nappaliban egy nagy fa állt díszítetlenül. A helységben dobozok hevertek bennük a díszekkel. Alice lépett mellém és az egyik doboz felé húzott. Neki álltunk közösen díszíteni. Emmett néha-néha ellőtt egy-egy poént, amit hangos nevetés követett. A fa magas volt, a díszek pedig alig fogytak. Másfél óra múlva feltettem az utolsó díszt, a csillagot a fa tetejére és kész lettünk. Mindannyian eltűntünk a szobából, majd néhány percen belül, egyesével sétáltunk le a lépcsőn a kezünkben az ajándékokkal. Lepakoltuk őket a fa alá, de az ajándékozás egy nappal később lesz. Ma Charlieval és Katyvel bontogatok, holnap pedig az új családom körében. Ezért nem is maradtam sokáig. Edward hazafuvarozott. Otthon Charliék boldogan vártak. Mindketten megöleltek és boldog karácsonyt kívántak. Odaadtuk egymásnak az ajándékokat. Charlie nagyon örült a baseball jegyeknek. Kiválóan választottam a számára. Katy lélegzete is elállt, mikor meglátta a karkötőt.
- Úristen Bella! Ez gyönyörű szép. Köszönöm - szólalt meg és átölelt.
Én Charlietól könyvet, Katytől pedig egy fülbevalót kaptam. Ajándékozás után leültünk vacsorázni. Katy istenire főzte a pulykát. Finom és gusztusos volt, az illata pedig mennyei. Sokáig ültünk az asztalnál beszélgetve. Nagy ásítások közepette vonultam el fürdeni, majd aludni. Hosszú volt a mai nap. Karácsony első napján mosollyal az arcomon ébredtem. Azonnal a fürdőbe rohantam tisztálkodni. Visszaérve a szobámba, csípő farmernadrágot és kék színű garbót vettem fel. Lerohantam. Lent Katy pirítóst készítet.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Neked is. Éhes vagy? Készítsek neked is?
- Igen, köszönöm.
Leültem és csendben várakoztam. A reggelit elfogyasztva, egy puszit nyomtam az arcára és már kint is voltam a szabadban. A lélegzetem is elállt. Körülöttem minden fehér volt. Az éjszaka folyamán majdnem félméteres hó esett. A táj gyönyörű szép volt. Visszaszaladtam a házba kesztyűért és sálért. Mire újból kiléptem a szabadba, már ott várt az ezüst Volvo. A házhoz vezető kis járda már le volt takarítva. Óvatosan elindultam a kocsihoz. Sikeresen oda is értem és beültem.
- Szia - köszöntem vidáman.
- Szia Bella - mosolygott rám.
A motor felpörgött és már úton is voltunk. Pillanatok alatt náluk voltunk. Kiszálltam és elindultam a lépcső felé. Ropogott a friss hó a talpam alatt. Hirtelen valami hátba talált. Megfordultam és megláttam Emmettet és Edwardot, amint újabb hógolyót gyúrnak.
- Héé, ez így nem ér! - nevettem fel sikítva.
- Nem ám, fiúk - csatlakozott mellém Alice, kezében egy hógolyóval. Arcára gúnyos mosoly ült ki.
Aztán a háta mögül kilépett még Rosalie és Esme. A fiúk szája egy pillanatra legörbült, majd újból a fülükig ért. Ugyanis Jasper és Carlisle is csatlakozott az ellenfélhez. Lehajoltam és én is gyúrtam magamnak egy golyót. Mindenki a megfelelő pillanatra várt. Végül Alice dobta el az első golyót, ami Edwardot találta el. Ezzel kitört a harc. Csak úgy repdestek a fehér gömbök. Mindenkire jutott bőven. A fiúk csak úgy záporozták a támadásokat. Alig tudtam kikerülni néhányat, így is a fele eltalált. Hirtelen abba maradt a fiúk felől a hógolyó zápor. Mi, lányok mindannyian a fiúk felé néztünk, akik eltűntek egy hóbarikád mögött. Kérdőn néztünk egymásra. Váratlanul ugrottak ki a Cullen fiúk a menedékhelyükről, ki-ki a saját párjára vetette magát. Ott feküdtünk csajszik a puha hóban, a fiúk pedig lefogtak minket gúnyos mosollyal az arcukon.
- Úgy látom fiúk, hogy ezt a csatát most mi nyertük - hangzott el az ítélet Carlisletól.
A fiúk nagyot pacsiztak a levegőben harsány nevetés kíséretében. Leszálltak rólunk. Edward a kezét nyújtotta felém, ami szíves örömest elfogadtam. Alice és Rosalie is kihasználta a feléjük nyújtott karokat. A két testvér egyszerre cselekedett. Először Jaspert fürdették meg a hóban, aztán Emmett következet. Végül a két Cullen lány rátámadt Edwardra, akit váratlanul ért a támadás, így ő is a puha hóban kötött ki arccal. A lányok leverték a kezükről a havat, átöleltek és a ház felé kezdtek húzni.
- Gyere Bella. Hagyjuk őket még kint fürdőzni. Számodra pedig keresek száraz ruhát, mert mint látom ez átázott - nézett végig rajtam Alice.
- Rendben - vacogtam.
Közben a fiúk is feltápászkodtak és követtek minket, nagyokat nevetve.
Átöltöztem és megszárítottam a hajamat. Lesétáltam a nappaliba, ahonnan már csak én hiányoztam. Mindenki ünnepélyesen kiöltözött. A háttérben a Last Christmas című szám ment halkan. Edward mellé léptem és megfogtam a kezét. Carlisle és Esme a kandalló előtt álltak mindannyiunkat nézve. Szemük boldogságot és szeretet sugárzott, arcukon hervaszthatatlan mosoly ült.
- Kedves gyermekeim szeretnék mindannyiótoknak boldog, békés karácsonyt kívánni - felelte és egyesével megölelte lányait és kezet rázott fiaival.
- Carlisle, kezdhetem elsőnek én az ajándékozást? - léptem előre.
- Persze.
- Köszönöm.
A fához sétáltam és egyesével a kezembe vettem a kisebb-nagyobb ajándékokat. Először Carlislenak adtam oda, majd Esmének és így tovább a többieknek. Utoljára maradt Edward. Mélyen a szemébe néztem, átadtam az ajándékot és egy csókkal pecsételtem meg. Végül helyet foglaltam a kanapén és csendben figyeltem, ahogy az új családom boldogan és nevetve bontogatja a saját ajándékát. Először Esme bontotta ki. A lélegzete is elállt.
- Ez gyönyörű szép. Oh, Bella köszönöm - felelte és szorosan átölelt.
Pótanyám egy festményt kapott, amin mi, mint saját gyerekei állunk. Elől álltam én Edwarddal, mellettem Alice és Jasper, szerelmem oldalán pedig Rosalie és Emmett állt. Tudtam jól, hogy ez lesz számára a megfelelő ajándék. Alice visított fel hirtelen. Ő egy porcelán angyalt kapott, ami nagyon hasonlított rá. Aztán Rosalie szája maradt tátva, mikor meglátta a faborítású zenélő ékszerdobozt
Köszönöm - suttogta meghatódva.
Emmetre néztem, aki először furcsán nézett a CD-re. Rám nézett én pedig segítség képpen a CD lejátszó felé sandítottam. Vette a célzást, mire azonnal a szerkezet előtt termet és berakta a CD-t. Felcsendült az egyik szám, amit együtt állítottunk össze. Felragyogott a szeme.
- Köszi Bella! - szólalt meg.
- Használd egészséggel - válaszoltam neki nevetve.
Visszafordultam a többiekhez. Már csak a hárman voltak hátra. Jasper egy könyvet kapott ami háborús időkről szólt. Carlisle is egy könyvet tartott a kezében, ami pedig az új gyógymódokról szólt.
- Na és te Edward, mit kaptál Bellától? - kérdezte Rose.
Mielőtt válaszolhatott volna, a szavába vágtam.
- Felrakhatom? - kérdeztem.
Felnézett rám és szeméből csak úgy sugárzott a meghatódottság.
- Igen.
Odasétáltam hozzá, kivettem a dobozt a kezéből és kinyitottam. Mindenki körbe vett minket és feszült figyelemmel figyeltek. Kiemeltem a dobozból egy nyakláncot, amin egy bárány medál lógott. Mindenki ámulva nézte a kis tárgyat. Felhelyeztem Edward nyakába a nyakláncot. Szerelmem felállt a helyéről és szembe fordult velem.
- Köszönöm - suttogta és átölelt.
- Kérek egy mosolyt - szólalt meg Alice.
Mindketten boldogan néztünk bele a fényképezőgépbe. Elkattant a gép, s mi elmosolyodtunk.
- Most pedig egy közös képet szeretnék, ahol együtt állunk a fa előtt - szólalt meg újból barátnőm.
Mindannyian odaálltunk a fa elé, egymást ölelve. Alice beállította a gépet, majd odarohant hozzánk.
- Mosolyogj! - kiáltott.
Elmosolyodtam és villant egyet a gép. Nevetve folytattuk az ajándékozást és bontogatást. Este Edward segítségével sikerült felvinnem a sok ajándékomat. Volt köztük desszert, ékszerek, könyvek, ruhák és sok más dolog. Vettem egy forró fürdőt és csatlakoztam Edwardhoz az ágyban. Reneének egy nyakláncot, Philnek pedig egy üveg jó minőségi bort vettem ajándékba. Nekik már a nászút előtt feladtam, hogy időbe odaérjen.
Hamar eljött az évnek az utolsó napja. Alice egy szilveszteri bulit rendezett, ahová meghívta Charliet, Katyt, a suliból pedig Angelát, Bent, Jessicát és Miket. Iskolatársaim tátott szájjal léptek be a Cullen házba. Láttam Jessen, hogy mindent végig mér. Ujjongva jött oda hozzám és ölelt meg. A zene hangos volt, de mellette így is lehetett beszélgetni. A felnőttek elvonultak egy csendesebb sarokba beszélgetni. Mi fiatalok a táncparketten táncoltunk és énekeltünk. Sokan kiszúrták a jegygyűrűt az ujjamon. Lecsodálkoztak, majd sok boldogságot kívántak. A zene egyik pillanatról a másikra elcsendesült.
- Figyelem emberek, már csak egy perc van hátra! - kiáltott Alice.
Mindenki a kezébe fogott egy pohár pezsgőt.
- Tíz...kilenc...nyolc - kezdte a számolást barátnőm, majd mindenki hangosan csatlakozott hozzá.
- Öt...négy...három...kettő....egy....boldog új évet! - kiáltott mindenki egyszerre boldogan.
Poharak koccantak egyszerre.
- Boldog új évet Bella! - mondta Edward mikor felé fordultam.
Megcsókolt s közben szorosan magához húzott. Megittuk a pezsgőt. A mulatság hajnalig tartott.
Fáradtan, de egyben boldogan másztam fel az emeletre.
Egy új év kezdődött és nemsokára egy új élet fog kezdődni a számomra is.
Ezzel a gondolattal csuktam le a szememet és szenderültem mély álomba.